Ugrás a tartalomhoz

Globális környezeti problémák és társadalmi hatásuk II.

Prof. Tamás János, Dr. Juhász Csaba, Dr. Pregun Csaba, Dr. Nagy Attila, Szőllősi Nikolett, Gerőczi Viktória, Fórián Tünde (2008)

Debreceni Egyetem a TÁMOP 4.1.2 pályázat keretein belül

1. fejezet - 1. FOGYASZTÓVÉDELEM

1. fejezet - 1. FOGYASZTÓVÉDELEM

1.1. A fogyasztóvédelem kialakulása az Amerikai Egyesült Államokban és az Európai Unióban

Fogyasztóvédelemről a kereskedelem megjelenése óta beszélhetünk, bár a formája és működési tevékenységei jelentősen különbözött a ma ismert fogyasztóvédelemtől. Már a Bibliában is feltűnik némi utalás a fogyasztóvédelemre: „Legyen hiteles a mérleged, súlyod, hiteles a mértéked és a vékád.” (http://www.fvf.hu/tortenet)

A történelmi időkben a gyártó és a fogyasztó között jellemzően közvetlen kapcsolat volt (személyes ismeretség, az utcában vagy a piacon megszokott árusítóhely, stb.), mely magában foglalta a reklamáció és a termék esetleges javításának lehetőségét is. A kereskedő eredendő célja volt, hogy a vásárló a legjobb minőségű és biztonságos terméket kapja. A fogyasztói szokásoknak és igényeknek megfelelően a termék gyártása hagyományos kézműves technikával történt, valamint a gyártás során nagy hangsúlyt helyeztek a tartós használhatóságra.

A mai értelemben vett fogyasztóvédelem kialakulása a fogyasztói társadalom kialakulásához kapcsolódik. A 20. században a nagy mennyiségű, tömeges, személytelenebb iparszerű árutermelés és a piaci szereplők közti verseny a meghatározó. Dominánssá vált az azonos jellemzőkkel rendelkező termékek tömegtermelése, a fogyasztói igények háttérbe szorultak, az egyedi igényeknek megfelelő termékek a perifériára kerültek, a médián keresztül értesül a fogyasztó, gyakran nem is kerül kapcsolatba a termelővel, új piaci szereplők, közvetítők és elosztók állnak a fogyasztó és a termelő között, valamint új értékesítési és marketing eszközök és módszerek jelentek meg.

1.1.1. Fogyasztóvédelem kialakulása az Amerikai Egyesült Államokban

A legelső érdekvédelmi szövetség az USA-ban jött létre 1899-ben Nemzeti Fogyasztóvédelmi Liga (National Consumers League – NCL) néven.

A 20. század közepétől Amerikában megjelentek az első szupermarketek, azonban a fogyasztói szokások még a hagyományosak maradtak, azaz emberek még mindig az ismerős kis üzletekből vásároltak, a televíziós reklámozások ellenére is. Az ismerős kis üzlet esetében egy vásárló megbetegedése a romlott árutól a bolt tönkremeneteléséhez is vezethetett. Azonban szupermarketben esetlegesen hozhattak olyan döntést is, hogy a megbetegedési kockázat ellenére is a pulton tartották az árut. Már gondolat is felháborító volt.

1962-ben John F. Kennedy elnök egy kongresszusi üzenetében az 1950-60 között jellemző korlátozott fogyasztóvédelemről, a gyártási felelősségről és a fogyasztóvédelem állami szintre történő emelésének szükségességéről beszélt. Felvázolta a fogyasztót megillető 4 alapjogot, melyet alkotmánymódosításként el is fogadtak, „Consumer Bill of Rigths”-ként vált ismerté. Már ekkor felhívta a figyelmet az emberi fogyasztásra szánt élelmiszerekben engedélyezett adalékanyagok és összetevők fontosságára. 1962. március 15-én hirdette ki a 4 alapjogot, melynek emlékére ezen a napot tartják a fogyasztóvédelmi világnapot. Ennek a nyilatkozatnak köszönhetően nemzetközileg is elismerték azt a tény, hogy minden állampolgár fogyasztóként alapvető jogokkal rendelkezik.

1. Biztonsághoz való jog: Védelem az egészségre és az életre ártalmas termékek értékesítésével szemben.

2. Információhoz való jog: Védelem a tisztességtelen, hamis, és erősen félrevezető információkkal, reklámokkal és címkékkel szemben; továbbá a vásárlási döntést segítő feltételeknek adottnak kell lennie.

3. Választáshoz való jog: Legyen lehetőség versenyképes áron választani a számos termék és szolgáltatás közül, és legyen garancia a megfelelő minőségre valamint szervizre.

4. Képviselethez való jog: A fogyasztói érdekeket teljes egészében vegyék figyelembe a kormány politika kifejezésre juttatásánál, valamint a bírósági eljárások során.

Az első hivatalos formában kimondott fogyasztóvédelmi alapjogokat az ENSZ Fogyasztóvédelmi Alapokmánya tartalmazza, ezek a következők: jog az alapvető szükségletekhez (pl.: lakás), biztonsághoz, egészséges környezethez; a választáshoz és képviselethez; tájékoztatáshoz, oktatáshoz; és a kártérítéshez kár esetén.

Az 1. ábra John F. Kennedyt mutatja a kongresszusi ülésen.

A négy alapjoghoz köthetően az 1960-70-es években számos törvényt hoztak még az Egyesült Amerikai Államokban:

  • 1965 törvény a cigaretta címkézéséről

  • 1966 törvény a helyes csomagolásról és címkézésről

  • 1967 törvény az egészséges húsról

Kiemelten fontos esemény volt, hogy 1972-ben a kormány megalapította az Amerikai Fogyasztói Termék Biztonsági Bizottságát (Consumer Product Safety Commission - CPSC) (2. ábra), a köztudatban Fogyasztóvédelmi Bizottságként, vagy Hatóságként vált ismerté. A hivatal fő feladata a kereskedelmi termékek által okozott sérülések megelőzése és elkerülése, valamint szabályozza több mint 15 ezer kereskedelmi termék gyártását és értékesítését. Működése óta jelentősen hozzájárult a fogyasztói termékek által okozott halálesetek és sérülések arányának csökkentéséhez. Tevékenysége során figyeli és ellenőrzi a termékek figyelmeztető címkéit, kezeli a közvetlen bejelentéseket, rendelkezik a termékek teszteléséről és az esetleges visszahívásukról.

1985-ben a John F. Kennedy által megfogalmazott jogokat az ENSZ 4 további alapvető fogyasztói joggal egészítette ki, alapját képezve a Fogyasztóvédelmi Világszervezet, valamint Magyarországon az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület munkájának.

Ezek a következők:

  • Az alapvető szükségletek kielégítéséhez való jog.

  • A veszélyes termékek és eljárások ellen való tiltakozás joga.

  • A megfontolt választáshoz szükséges tények ismeretének joga.

  • A különféle termékek és szolgáltatások közötti választás joga.

  • A kormány irányelveinek meghatározásába és a végrehajtásba való beleszólás joga.

  • A jogos panaszok tisztességes rendezéséhez való jog.

  • A tájékozott és tudatos fogyasztóvá váláshoz szükséges ismeretek és tudás elsajátításához való jog.

  • Jog az egészséges és elviselhető környezetben való élethez.

1985. április 16-án lépett hatályba az ENSZ Közgyűlésének határozata (A/RES/39/248), amely elfogadta az Fogyasztóvédelmi Irányelveket. Az ENSZ által megfogalmazott fogyasztói alapjogok részletesebb kifejtése alább található, a hasonló című alfejezetben. Az Irányelvek általános elveket és konkrét tennivalókat mondanak ki, ezzel meghatározva az állam, a kormány feladatait a fogyasztók védelme terén, kiemelve az állami fogyasztóvédelmi politika kialakítását, ellenőrzését és megvalósítását.

Az Irányelvek ezen belül kijelölik az állam feladatait:

  • a fizikai biztonságot,

  • a fogyasztók gazdasági érdekeinek támogatását és védelmét,

  • a fogyasztási javak és szolgáltatások biztonságát és minőségét meghatározó normákat,

  • az alapvető javak és szolgáltatások elosztásának eszközeit,

  • a fogyasztók kártérítési igényeinek érvényesíthetőségét,

  • az oktató és információs programokat,

  • a speciális területeket (élelmiszer, víz, gyógyszer, kemikáliák) érintő rendelkezések megalkotása, működtetése és ellenőrzése területén.

A határozat kimondja:

  • “A kormányok fejlesszenek ki, szilárdítsanak meg és tartsanak fenn egy erős fogyasztóvédelmi politikát…”,

  • “A kormányok kötelesek létesíteni, illetve fenntartani a fogyasztóvédelmi rendelkezések kibocsátásához, végrehajtásához és ellenőrzéséhez megfelelő infrastruktúrát.”

Az Irányelvek hangsúlyos szerepet adnak az állami fogyasztóvédelmi feladatok mellett a társadalmi (civil) mozgalmaknak, szövetségeknek is, azok támogatását éppúgy szükségesnek tartják, mint a regionális önkormányzatok és a szakmai érdekképviseletek, kamarák fogyasztóvédelmi tevékenységét.

Bill Clinton elnök és Al Gore alelnök első ízben 1997-ben szögezte le, az elektronikus kereskedelem globális perspektíváit, mely Clinton-Gore adminisztrációként vált ismerté. Az elektronikus kereskedelem (E-commerce) és más Internet-alkalmazások mindaddig használhatók ki tudásuk mértékének megfelelően, amíg a fogyasztók és más felhasználók nem mernek teljes bizalommal online környezetbe lépni. A Clinton-Gore adminisztráció azon dolgozott, hogy biztosítsa, hogy a fogyasztók egyenlő védelmet élvezzenek, akár online módon, akár hagyományos üzletekben vásárolnak. Mivel az Internet mindeddig példa nélküli méretekben mozdítja elő a nemzetközi kereskedelmet, a fogyasztóvédelem sem állhat meg a nemzeti határoknál. Ennek megfelelően a Clinton-Gore adminisztráció együttműködött az Egyesült Államok kereskedelmi partnereivel, hogy megosszák egymás között a releváns információkat, és közösen alakítsák ki a fogyasztóvédelmi politikájukat. Az adminisztráció többek között azzal erősítette a fogyasztóvédelmet, hogy sikeresen ösztönözte az ágazatot magatartási kódexek létrehozására, bátorította a fogyasztók oktatását, továbbá határozottan küzdött a félrevezető és megtévesztő online gyakorlatok ellen. (http://infopoly.info/dombigabor/2010/04/digitalis-millenium-usa-2000/)

2011. januárjában bejelentették, hogy Kínában létesül a U.S. Consumer Product Safety Commission - CPSC első tengerentúli kirendeltsége. A helyi ügynökség célja, hogy megakadályozzák a fogyasztók számára magas kockázattal járó termékek a beáramlását az Egyesült Államok piacára. A fogyasztók biztonsága mellett, ez költségmegtakarítást is jelent számukra, mivel így meg lehet előzni a márkák „image”-nek leromlását és a termékek visszahívását. A döntés megszületésének oka, hogy az amerikai fogyasztási cikkek piacán megjelenő termékek 45 százalékát, valamint a gyermekjátékok 90 százalékát Kínából és Hong Kongból importálják.

1.1.2. Fogyasztóvédelem kialakulása az EU-ban

Az Európai Unió szervezetében és működésében sok ellentmondás található, és ez vonatkozik a kereskedelmi-gazdasági tevékenységekre, a jogalkotásra és a fogyasztói érdekvédelemre egyaránt.

  • Először is az EU-n belül határok nélküli belső piac működik.

  • Másodszor, ezen belül eltérő szabályozások uralkodnak, a tagországok önálló jogalkotása révén.

  • Harmadszor, az eltérő szabályozások miatt nincs és nem is lehet egységes fogyasztóvédelem.

  • Negyedszer, az egységes fogyasztóvédelem nélkül nem érvényesül az egységes és elvárt magas szintű uniós érdekvédelem és nem jön létre a teljes fogyasztói bizalom.

Furcsának tűnik, de az 1957-es Római Szerződésben a fogyasztóvédelem csak nyomokban jelenik meg, és csak 1975-ben adják ki a Fogyasztói Jogok Közös Piaci Magna Chartáját amely tartalmazza az öt általánosan elfogadott alapvető jogot. Az alapjogok a következők: a fogyasztó gazdasági érdekeinek védelme; tájékoztatás és oktatás; képviselet, meghallgatás; egészség és biztonság védelme; kártérítés és jogorvoslat joga (1. táblázat). Az alapjogok a termékek és szolgáltatások gyártási, forgalmazási és fogyasztási folyamatában a végső felhasználókat illetik meg, elsődlegesen tehát a természetes személyeket, hiszen ők a legkiszolgáltatottabbak. A jogok érvényesítésének legfontosabb eszköze a jogalkotás, az egységes fogyasztóvédelmi szabályozás kialakítása. Fontos megjegyezni, hogy ezek következetes betartása és betartatása nélkül mindez csak szép szavak gyűjteménye marad.

Az egységes szabályozás kialakítása tehát folyamatban van. Ennek a harmonizációs munkának a folyamatát az EU vonatkozó irányelvei jelzik. Az első EU-s irányelvek a termékbiztonságra, a gazdasági érdekek védelmére és az árfeltüntetésre vonatkoztak. Ekkor jelentek meg az árat és az egységárat is tartalmazó címkék.

A következő célterületek a félrevezető reklámok és hirdetések elleni védelem, a hibás termékek által okozott károk, valamint a tisztességtelen vagy egyenlőtlen, kikényszerített ügyletek, szerződési feltételek, agresszív szerződéskötési feltételek szabályozása, a monopolhelyzettel való visszaéléssel szembeni szankciók bevezetése. Hogy ez a tiszteletreméltó cél mennyiben van megvalósulóban, napjainkban nagyon jól érezzük. Mindenesetre paradigmaváltást jelent, hogy az addigi vásárló és igénybevevő fogyasztóvá vált, és külön cselekvési és támogatási programot dolgoznak ki a szegények, mint fogyasztási szempontból speciális réteg számára.

Az 1970-es évek elején került napirendre a fogyasztói jogok biztosításának igénye az Európai Unióban. A párizsi csúcstalálkozón, 1972-ben, merült fel, hogy a Közösség alapfeladatai között szereplő életminőség és életszínvonal védelmét, a fogyasztóvédelem és a környezetvédelem útján lehet megoldani. Ezt követően 1973-ban a Bizottság létrehozta a fogyasztóvédelemmel foglalkozó szervezeti egységét, illetve elfogadta a Fogyasztóvédelmi Alkotmányt. A fogyasztóvédelem eddig csak érintőlegesen a mezőgazdasággal, a versenyjoggal és az állami támogatásokkal összefüggésben volt csak megemlítetve.

1975-től ötéves (1975-80, 1981-85, 1985-1989), majd hároméves fogyasztóvédelmi programokat hirdetett meg. 1985-ben az Egységes Európai Okmány – EEO (Single European Act - SEA), mint önálló jog szerepel már az Európai Közösségek Szerződésében. 1992-ben a Maastrichti Szerződésben a fogyasztóvédelmet önálló közösségi politikaként határozták meg.

A fogyasztóvédelem 1986. június 23 óta az EU Alapokmány integráns része az Európai Tanács határozata alapján.

Az összefoglalás céljából két könyv született meg:

A. Fehér Könyv (1995) a csatlakozni kívánó országoknak foglalja össze a csatlakozás jogharmonizációs követelményeit. A 23. fejezete tárgyalja az általános termékbiztonság és a gazdasági érdekek védelme témákat.

A Zöld Könyv a fogyasztói jogérvényesítésre vonatkozó utasításokat tartalmazza, tételesen:

  1. A polgári peres eljárások egyszerűsítése

  2. Bíróságon kívüli eljárások működtetése (kamara melletti békéltető testületek)

  3. A jogi szaktanácsadás intézménye.

Ehhez kapcsolódóan rögzítették a kodifikáció alapkövetelményeit:

  1. A fogyasztói jogok szabályozása,

  2. A szükséges intézményrendszer kialakítása

  3. Konzultatív testületek működése

  4. Tájékoztatást és oktatást szolgáló programok fejlesztése

  5. Jogérvényesítés különböző lehetőségeinek megteremtése (békéltető testületek, polgári peres eljárások)

  6. A civil szervezetek részvételének a támogatása (kiemelkedő fontossággal).

A fő célkitűzések megvalósítása hároméves fogyasztóvédelmi programokon keresztül történik.

1997-ben az Amszterdami Szerződés is újabb előre lépést jelentett a fogyasztóvédelmi szabályozás terén, kimondták, hogy minden más közösségi politika és tevékenység végrehajtásakor a fogyasztóvédelmet, annak követelményeit is figyelembe kell venni. A rendelkezések pedig immár egyenesen a fogyasztóvédelem terén a magas szint biztosítását írták elő megvalósítandó célként.

( http://www.debrecenijogimuhely.hu/archivum/1_2010/a_fogyasztoi_szerzodes_es_alanyai/)

Kiemelt szerepet játszik a fogyasztói jogok kérdésében az Európai Bizottság, mely célterületek szerint főigazgatóságokba szerveződik. Az Európai Bizottság egyik legaktívabb szervezete az Egészségügyi- és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóság (European Commission - Directorate General for Health and Consumer Protection (DG SANCO), melynek tevékenységi köre három fő irányvonalat fed le: élelmiszerbiztonság, közegészségügy, fogyasztóvédelem. Tevékenységük utóbbi területen kiterjed a fogyasztóvédelmi politika alakításától kezdve az Uniós jogszabályok kezdeményezéséig.

Az Európai Bizottság Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóságának munkáját segíti az Európai Fogyasztói Konzultatív Csoport (European Consumer Consultative Group - ECCG), melyet a fogyasztókat képviselő szervezetek nézeteinek megismerése céljából hoztak létre. A tagok folyamatosan tájékoztatást kapnak az Európai Uniót érintő fogyasztóvédelmi politika helyzetéről, a fogyasztóvédelmet érintő jogszabály-tervezetekről, és minden olyan fontos kérdésről, amely az Európai Unió állampolgárait, mint fogyasztókat érintheti. (http://www.foved.hu/eu.html)

2005. január 1-jén hozták létre az Executive Agency for Health and Consumers - Egészség- és Fogyasztóügyi Végrehajtó Ügynökséget (korábbi nevén a Közegészségügyi Program Végrehajtó Hivatalát) azzal a céllal, hogy segítse az Európai Unió közegészségi programjában foglaltak megvalósítását.

2005-ben létrehozták a 29 fogyasztói központból álló Fogyasztói Központok Hálózatot (ECC-Net), mely a fogyasztók részére nyújt segítséget és tanácsot. Feladatai:

  • Közreműködik és ingyenes segítséget nyújt az egyedi fogyasztói szerződésből eredő, határon átnyúló fogyasztói panaszok és jogviták rendezésében, a kereskedővel vagy szolgáltatóval való egyezség, megállapodás létrehozása érdekében.

  • Felvilágosítást nyújt a fogyasztók részére az alternatív vitarendezési eljárásokról és az egyedi fogyasztói jogviták rendezésének bírósági eljáráson kívüli egyéb lehetőségeiről.

  • Szükség esetén továbbítja a fogyasztói panaszt a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező alternatív vitarendező testület részére.

  • Szükség esetén elvégzi a panasz rendezéséhez szükséges fordítási feladatokat.

  • Hasznos tippeket és jó tanácsokat ad a különböző, határon átnyúló ügyletek, kereskedelmi gyakorlatok tartalmáról, jellegéről, továbbá azok előnyeiről és kockázatairól is.

  • Tájékoztatást ad a fogyasztók részére a nemzeti és az európai uniós jogszabályok tartalmáról, az uniós intézmények elérhetőségéről.

  • Tájékoztatást ad a fogyasztók részére a fogyasztói jogok tartalmáról.

  • A hazai és európai uniós jogalkotás keretében a jogszabálytervezetek véleményezésében való közreműködése során képviseli a fogyasztóvédelmi szempontokat. (http://www.efk.hu/)

Európai Unió 10 fogyasztóvédelmi alapelvet (3.ábra) (http://ec.europa.eu/consumers/cons_info/10principles/en.pdf) rögzít:

  • Szabad, adó-, illeték-, és akadálymentes vásárlás az Unió országain belül

  • Visszafizetési és cseregarancia

  • Legmagasabb biztonsági előírások az élelmiszerekre és a fogyasztási cikkekre

  • Címkézési előírások az élelmiszerekre vonatkozóan

  • Tisztességes szerződési szabályok, feltételek

  • Vásárlási szándék visszavonására való lehetőség médián keresztül történő vásárlás esetén

  • Egységár feltüntetése a szupermarketekben

  • Tilos a megtévesztő vagy félrevezető reklám alkalmazása

  • Nyaralással kapcsolatos alapelv

  • Határokon átnyúló vitás kérdések hatékony kezelése