Ugrás a tartalomhoz

"B" Tételű modul - Fenntartható mezőgazdasági rendszerek és környezettechnológia

Szaktudás Kiadó Ház ZRt. (2008)

Szaktudás Kiadó Ház ZRt. a TÁMOP 4.1.2 pályázat keretein belül

A víz fizikai jellemzése

A víz fizikai jellemzése

A víz különböző célokra való alkalmasságát a fizikai jellemzők közül a hőmérséklet határozza meg.

A felszín alatti vizek hőmérséklete elsősorban a vízadó réteg mélységi elhelyezkedésétől függ. Minél mélyebben helyezkedik el a vízadó réteg, annál magasabb a hőmérséklet és annál kisebb a hőmérsékleti ingadozás. A talajvíz hőmérséklete 5-13 oC között változik. A mélységi vizek hőmérséklete magasabb, és amennyiben meghaladja a 37 oC értéket, akkor termálvízről beszélünk, ha a hőmérséklet meghaladja a 200 oC-t a víz hipertermál. A felszíni vizek közül a vízfolyások hőmérséklete követi a léghőmérsékleti minimumot illetve maximumot.

Az állóvizek hőmérséklete a felszíntől lefelé haladva csökken. Egyébként követi a léghőmérséklet napi és évszakok szerinti változását, és általában 0-25 oC. Télen az állóvizek felszíni rétege 0 oC és befagy, az alsóbb rétegek hőmérséklete nem csökken 4 oC alá, ami a vízi élet szempontjából igen lényeges. A felszíni vizek hőmérséklete nagy mértékben befolyásolja az öntisztulást. Minél alacsonyabb a hőmérséklet, annál lassabban játszódik le az öntisztulás. Az ivóvíz számára az optimális hőmérséklet 8-12 oC közötti, a 15 oC-nál magasabb hőmérsékletű a víz nem üdítő hatású.

Az öntözővíz hőmérsékletére vonatkozóan követelmény, hogy a víz és a növény hőmérséklet különbsége ne legyen nagyobb 12-15 oC-nál.

A víz organoleptikus tulajdonságai

Az organoleptikus tulajdonságok alatt a víz érzékszervileg észlelhető tulajdonságainak összefoglaló nevét értjük. Ide soroljuk a víz színét, ízét, szagát.

A szín a felszíni és felszín alatti vizek tisztaságának indikátora. Az elszíneződést az oldható és oldhatatlan (az utóbbi a víz zavarosságát eredményezi) anyagok okozzák.

A tiszta víz rendszerint színtelen vagy vastagabb rétegben azúrkék. A kék szín erőssége a vízben lévő szuszpendált részecskék jelenlétével függ össze. A finom részecskék, melyek a vízben egyenletesen oszlanak el a kék helyett zöld színeződést eredményeznek. Ugyancsak zöld elszíneződést okoznak a vízben a kalcium sók.

Sárgás-barna elszíneződést okozhatnak a felszíni vízekben a humusz és a Fe3+ vegyületek. Bizonyos mikroorganizmusok jellegzetes elszíneződést okozhatnak, és a szennyvizek ugyancsak okozhatják a víz elszíneződését, a forrástól függő árnyalatokkal.

A víz zavarosságát oldhatatlan és kolloidális szervetlen (anyagásványok, szilíciumoxidok, vashidroxidok, magnézium-hidroxidok) és szerves eredetű anyagok (szerves kolloidok, baktériumok, planktonok) okozhatják. A talajvizek zavarosságát főleg szervetlen vegyületek okozzák.

A zavarosság az ivó és egyéb célra használt vizek nem kívánatos megjelenését okozhatják.

A víz ízét természetes módon, vagy szennyezéssel bekerülő anyagok befolyásolják. Az ízt a kationok közül a vas, mangán, a magnézium, a kalcium, a cink, réz, az anionok közül a klorid, a szulfát, a hidrokarbonát, illetve a gázok közül a széndioxid befolyásolják jelentősen.

A sók megfelelő mennyisége és a szabad széndioxid jelenléte üdítő jelleget kölcsönöz a víznek.

Bizonyos sók nagyobb mennyisége kedvezőtlenül befolyásolja a víz ízét.

Így pl. a vas és a mangán vegyületek nagyobb mennyisége kedvezőtlenül befolyásolja a víz ízét, a magnézium-szulfát nagyobb koncentrációja a vizet keserűvé teszi. Általában szerves anyagok mellékízt okozó koncentrációja sok esetben kisebb mint a toxicitás szempontjából megengedhető határérték.

A víz szagát a vízben lévő illékony anyagok okozzák, melyek szagérzés észlelését váltják ki. A szagforrás elsődleges - primer és másodlagos – szekunder eredetű lehet.

Az elsődleges források a következők:

  • természetes folyamatokból a vízbe kerülő anyag (kénhidrogén)

  • biológiai eredetű (növények, algák, baktériumok, gombák, paraziták élettevékenységéből vagy ürülékéből származó) anyagok

  • szennyvizek (kommunális, ipari).

A másodlagos források a víz kezeléséből származó, a víz szagát okozó anyagok (pl. a víz klórozása).