Ugrás a tartalomhoz

"B" Tételű modul - Fenntartható mezőgazdasági rendszerek és környezettechnológia

Szaktudás Kiadó Ház ZRt. (2008)

Szaktudás Kiadó Ház ZRt. a TÁMOP 4.1.2 pályázat keretein belül

A légszennyezés szabályozás jogi módszerei

A légszennyezés szabályozás jogi módszerei

Emisszió szabályozás

  • A levegőtisztaság-védelemmel kapcsolatos alapfogalmak

  • Levegőterhelés: valamely anyag levegőbe bocsátása.

  • Levegőszennyezés: légszennyező anyag levegőbe bocsátása.

  • Kibocsátási határérték: a levegőnek jogszabályban vagy hatósági határozatban meghatározott olyan mértékű szennyezése, amely nem léphető túl.

  • Légszennyező forrás: a berendezésnek, illetőleg létesítménynek az a pontja, illetőleg felülete, amelyből, illetve amelyről légszennyező anyag kerül a levegőbe.

Légszennyezők fajtái: helyhez kötött pont-, felületi (diffúz)-, vonal-és mozgó légszennyező forrás.

A helyhez kötött légszennyező pontforrásokra előírható határértékek:

  • Technológiai kibocsátási határértékek két fő csoportra oszthatók:

    • általános technológia kibocsátási határértékek,

    • eljárás specifikus technológiai kibocsátási határértékek.

  • Értékük függ:

    • a légszennyező anyag tömegáramától,

    • a légszennyező anyag minőségétől, veszélyességétől,

    • a legjobb rendelkezésre álló technika szintjétől.

  • A technológiai kibocsátási határértékek különböző mértékegységben adhatók meg.

    • koncentráció: mg/m3 füstgáz, ppm, térf.%.

    • termékspecifikus érték: g/GJ, g/kWh, kg/t termék, g/m2 termék.

    • a felhasznált nyersanyag mennyiségére vonatkoztatott érték: tömeg%.

  • Egyedi kibocsátási határértékeket akkor állapítja meg a hatóság, ha

    • a technikai és műszaki fejlődés meghaladja az országos érvényű határértékek megállapításához alapul vett BAT szintjét és annál szigorúbb határérték betartását is lehetővé teszi.

    • az adott terület légszennyezettsége olyan magas, hogy a levegőminőségi határértékek betartásához nem elégséges a BAT alkalmazása, annál hatékonyabb intézkedések szükségesek a légszennyező anyag kibocsátás megelőzésére illetve csökkentésére.

Az egyedi kibocsátási határérték mindig szigorúbb, mint az országosan érvényes határértékek.

Össztömegű kibocsátási határértékek:

  • Egy meghatározott területre vagy termelési ágra szennyezőforrás-csoportra megállapított, kibocsátható szennyezőanyag összmennyiség.

  • Megállapításának célja, hogy egy adott területen esetleg az egész ország területén egy meghatározott forráscsoport kibocsátásának fokozatos tervszerű mérséklését lehessen elérni.

  • Kiemelt alkalmazási területe a határokon átterjedő légszennyezések mérséklésére szolgáló nemzetközi egyezmények tervszerű teljesítésének biztosítása.

Az általános technológiai kibocsátási határértékeket szennyező anyag csoportokra állapítják meg a szennyezőanyag fizikai, kémiai tulajdonságai és a környezetre gyakorolt hatása alapján. Külön határérték rendszer vonatkozik az alábbi anyagcsoportokra:

  • a szilárd szervetlen anyagok

  • a gáz és gőznemű szervetlen anyagok

  • a szerves anyagok

  • a rákkeltő anyagok

A specifikus technológiai határértékeket olyan technológiákra állapítják meg, melyek fejlettségi szintje bizonyos szennyezőanyagok tekintetében szigorúbb, vagy enyhébb követelmények betartását teszi lehetővé.

Az eljárás-specifikus technológiai határértékek – a részletesen szabályozott technológiák kivételével – csak az adott eljárás meghatározott anyagaira vonatkoznak, a technológiákból kikerülő egyéb, szennyező anyagokra az általános technológiai kibocsátási határértékeket kell alkalmazni.

Immisszió szabályozás

A levegőtisztaság védelem végső célja a megfelelő minőségű légköri levegő biztosítása az ember, az élővilág és a védendő anyagi javak igényei szerint. Ennek érdekében meg kell határozni és jogszabályban rögzíteni a légköri levegő megkövetelt minőségi jellemzőit, az immissziónormákat

Az immissziónormák meghatározása során sokféle követelménynek kell eleget tenni. Figyelembe kell venni az egészségügyi és környezetvédelmi szempontokat, a szabályozás alkalmazhatóságát, a gazdasagi és jogi szempontokat.

Az immissziónormák nem azonosak a légszennyezés különböző küszöbértékeivel, hanem olyan határértékek, amelyek az illetékes egészségügyi szervek megállapítása szerint tartósan elviselhetőek krónikus és genetikus biológiai ártalmak nélkül.

Adott térségre vonatkozóan azt írják elő, hogy az egyes környezeti elemek - a talaj, a levegő, a vizek - a különböző szennyezőanyagokból milyen mennyiségeket tartalmazhatnak meghatározott ideig vagy tartósan, anélkül, hogy az élővilágot veszélyeztetnék, vagy kedvezőtlen ökológiai hatást váltanának ki.

Magára a térségre írja elő a környezeti normát függetlenül attól, hogy a térségben működő szennyezők hogyan képesek teljesíteni ezt a követelményt.

Az immisszió mértékét nemcsak a szennyezés volumene, hanem bizonyos földrajzi tényezők (légköri viszonyok, vízáramlás sebessége stb.), sőt a különböző szennyező anyagok egymásrahatása is befolyásolja.

Az immissziós normák természettudományos megalapozottságúak. Fő céljuk az irreverzibilis ökológiai változások megakadályozása.

Az immissziós normákat koncentráció egységekben adják meg. Ezekhez kapcsolják pl. a szmogriadó vagy más katasztrófák miatti vészintézkedések elrendelését.

Az immisziós norma szerint a szennyezés maximálisan megengedhető mértékét kell megállapítani, s az egyes létesítményekre vonatkozó korlátozásokat úgy kell megszabni, hogy a keletkezett összes szennyezés ezeken a határokon belül maradjon. Tehát nem kell az egyes források kibocsátását külön-külön szabályozni.

Az immissziós norma kizárólag a kialakuló szennyeződésre koncentrál, és nem foglalkozik a korlátozás gyakorlati megvalósításának lehetőségeivel, a technikai színvonal kérdésével, amit az emissziós normák esetében általában nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Miután az immisszió számtalan, nehezen kiszámítható környezeti tényezőtől (például az időjárástól) is függ, ezért a vállalatvezetők számára sokkal nagyobb feladatot jelent az ezekhez való alkalmazkodás.

Kétségtelen pedig, hogy az immissziós normákon keresztül történő szabályozás gazdasági és ökológiai értelemben is számos előnnyel járna, így például jobban ösztönözné az innovációt és értelmetlenné tenné a szennyezéscsökkentési lehetőségek eltitkolását, segítene alkalmazkodni az adott környezeti feltételek változásához stb.

Ugyanakkor a vállalatvezetők számára kiszámíthatatlansága miatt sokszor kockázatos is volna. Így nem meglepő, hogy a vállalatvezetők a zöldekkel együtt jobban szeretik a kiszámíthatóbb emissziós normákat minden hibájuk ellenére.

Az immissziónormákat több fokozaton célszerű meghatározni, annak megfelelően, hogy milyen szigorú követelményeket indokolt előírni egyes területeken. Ennek megfelelően az ország területét kiemelten védett és védett kategóriákba kell sorolni.

  • Kiemelten védett: azok a területek tartoznak, ahol a levegőnek fokozott.. védelme indokolt (természetvédelmi területek, gyógy- és üdülőhelyek). Itt tilos olyan tevékenységet folytatni, ami az I. veszélyességi osztályba tartozó, légszennyező anyag kibocsátásával jár, tüzelőanyagként csak kénben szegény energiahordozók használhatók.

  • Védett I: ide tartozik az ország többi területe. Ezen belül azokra az összefüggő ipari és mezőgazdasági területekre, amelyek lakott és kiemelten védett területekkel nem érintkeznek, alacsonyabb levegőtisztaság-védelmi követelmények állapíthatók meg, ezek a Védett II kategóriába sorolhatók.

A levegő szennyezettségét az immissziómérési eredmények alapján minősítjük, akkor tekintjük szennyezettnek, ha a mérési eredmények az immissziónormákat meghaladják.

Az immissziómérés lehet folytonos, szakaszos (24 órás mintavétel) és időszakos (rendszeres vagy rendszertelen időszakonként történik a mintavétel).

A levegőszennyezés szabályozás műszaki módszerei

A lehetőségeket tekintve megkülönböztetünk input és output megoldásokat. Az input megoldások a szennyezőanyag keletkezése előtt hatnak.

A kén-dioxid mennyisége csökkenthető alacsonyabb kén tartalmú tüzelőanyagok alkalmazásával. A fluid-ágyas tüzelés is alkalmazható, mely a kén-dioxid mellett a nitrogén¬oxidok mennyiségét is csökkenti. A levegő egy részét alulról vezetik be a tűztérbe, olyan nyomáson, hogy a szénporrészecskéket lebegve tartsa. A fluid-ágy hűtése vízzel történik. Hatékonysága növelhető adszorbens (mészpor) bejuttatásával.

A tüzelőanyagok kéntelenítése nagy üzemi méretben a kőolaj esetében gazdaságos lehet, szén esetében azonban nem kifizetődő. A földgáztüzelésre való áttérés is hatékony lehet.

A közlekedés emissziójának csökkentési lehetőségei szerteágazóak. Vasútvonalak fejlesztése mindenképpen kihasználandó lehetőség. A robbanómotorokat illetően, csak abban az esetben alkalmazható földgáz, ha a motor eredetileg is úgy lett kiépítve. Elektromos autókat, hibridautókat is készítettek már. Már megvalósult lehetőségként kell megemlíteni a katalizátoros autókat.

A CFC-et illetően a szabályozás hatékony volt, mára elérték a teljes mértékű beszüntetésüket. (Montreali Jegyzőkönyv és módosításai) A levegőbejutó dioxin a háztartási hulladék szelektív gyűjtésével csökkenthető. Kazánok megfelelő karbantartásával és hőmérséklet megválasztással a kibocsátott széndioxid mennyisége csökkenthető.

Output módszerek közé a por aeroszol, gáz fizikai, kémiai, biológiai leválasztási módszerek tartoznak amelyet a második lecke részletez.