Ugrás a tartalomhoz

"B" Tételű modul - Fenntartható mezőgazdasági rendszerek és környezettechnológia

Szaktudás Kiadó Ház ZRt. (2008)

Szaktudás Kiadó Ház ZRt. a TÁMOP 4.1.2 pályázat keretein belül

9. fejezet - 9.Állattartás és környezet

9. fejezet - 9.Állattartás és környezet

A szervestrágya

Istállózó állattartás és tenyésztés mellékterméke az istállótrágya, és egyes tartási technológiáknál a hígtrágya. Mindkettőre jellemző, hogy nagy mennyiségben keletkezik, tarolást, kezelést és hasznosítást igényelnek. Környezetvédelmi szempontból akkor jelentenek problémát, ha nem. kerülnek felhasználásra a talaj tápanyag-utánpótlásában, vagy más célra.

Az istállótrágya kezelésének problémáit az USA szakértői úgy látják, hogy a mai technológiák mellett az ürüléknek csak egy része marad a réteken, legelőkön (ugyanis a legeltetési időszak után az állatok az istállóban vannak). A nagyüzemi állattartás miatt hatalmas mennyiség halmozódik fel az istállókban, épületekben, amit össze kell gyűjteni, el kell szállítani, és meg kell — semmisíteni pl. valamilyen úton. Az intenzív tenyésztés következménye, hogy az állatokat,egyre nagyobb istállókban tartják és egyre több ilyen telep létesül. Viszonylag kis körzetekre koncentrálódnak ezek az egységek, ahol az ürülék kezelése, a nagyüzemi állattartás egyik legnagyobb problémája. A kutatók megállapítják, hogy régebben, a mainál egyébként jóval kisebb mennyiségű trágya legnagyobb részét a talajba visszaforgatták és csak minimális mennyiség került be az élő vizekbe. Ma ezt nem tartják megoldásnak, ugyanis az óriási mennyiségű, de alacsony növényi tápanyagértékű istállótrágya nagy gépi munkaerő ráfordítást igényel a szállításkor és a talajba dolgozáskor, így gazdaságossági problémát okoz. Környezetvédelmi, de agronómiai szempontból is tarthatatlan az az álláspont, ami szerint az istállótrágya értékét kizárólag a benne lévő makró tápelemek (N, P, K) határozzák meg, ugyanis napjaink mezőgazdasága még nem fordít elég gondot a humusz — karbantartásával. A szerves trágya nélküli tartós és nagy adagú műtrágyázásnak pedig már ismert az a gyakori következménye, hogy a talajok elsavanyodnak. A humusz újratermelődésére és az elsavanyodás megállítására az istállótrágya a legalkalmasabb, és legnagyobb mennyiségben, meg|található természetbarát alapanyag. Istállótrágya felhasználásával a talaj szervesanyag készlete gyarapodik (humusz), nő a termőréteg vastagsága, jobb a talaj mikrobiológiai tevékenysége, javul a talaj szerkezetessége, javul a levegő-víz térfogatarány, jobb lesz a vízgazdálkodás Az istállótrágyával csökkentjük a növénytermeléshez szükséges műtrágya mennyiségét. A rendszeresen istállótrágyázott talaj humusztartalmának nagy adszorpciós kapacitása miatt a műtrágyák kimosódása sokkal kisebb, mint a humusz szegény talajban.

Az istállótrágya szilárd állati ürülékből alomanyagok hozzáadásával készített szerves trágya. Összetétele átlagosan 75% víz, 20% szerves anyag, 0,5% nitrogén, .0,3% foszforpentoxid (P205), és 0,6% káliumoxid (K2O). Ez az összetétel függ az alomanyag mennyiségétől és minőségétől, az állatfajtól, a fajtától, az állattok nemétől, életkorától (korcsoportok), az állatok takarmányozásától, valamint az istállóban alkalmazott trágyakezelési technológiától.

A híg ürülékben a nitrogén könnyen lebomlik, így fontos annak gyors megőrzéséről gondoskodni. Hanem ezt" tesszük és akár szabadon elfolyna igen káros környezeti hatása van, különösen a talajvízben növelve annak káros nitrogéntartalmát, vagy ha közvetlenül élő vizekbe folyik, az eutrofizáció meggyorsításával.

Az istállótrágya jelentős mennyiségben tartalmaz nehezebben és könnyebben lebomló szerves anyagokat is. Ezek képezik az istállótrágya humusztartalmát az alomszalma mennyiségétől és a trágya erjedésének a minőségétől függően 30-40% között ingadozik.

Minél kevesebb szalmát használunk és minél nagyobb a trágya erjedési vesztesége, annál több lesz a tartóshumusz mennyisége. A szilárd ürülék nagy mennyiségben tartalmaz nehezen lebomló anyagokat, így főképp lignint és némi cellulózt, valamint jelentős mennyiségű élő és holt mikrobát. Ezek az anyagok képezik a tartósabb jellegű humusz alapját. A könnyebben lebontható szerves anyagokat az állat nagyobb hatékonysággal használja fel, így a cukrok, keményítők, zsírok, fehérjék az emésztés során hasznosulnak. De nem maradéktalanul. A bélsárban megmaradó rész képezi a trágya könnyű humusztartalmát, mely gyorsabban bomlik le.

Általánosságban elfogadhatjuk, hogy 10 tonna érett istállótrágya mintegy 50 kg nitrogén, 25.kg foszfor, valamint 60 kg kálium hatóanyagot tartalmaz. Így az istállótrágya N:P:K aránya közel 1,0:0,5:1,2.

Egy hízómarha éves trágyatermelése általában 10,0-11 tonna, egy fejőstehén 9,0-10,0 tonna, míg egy növendékmarha 3,0-4,0 tonna istállótrágyát termel évente. Egy hízósertés 1,0-1,2, egy növendék sertés 0,6-0,8 tonna sertéstrágyát termel. A ló éves trágyatermelése 0,5-0,6 tonna, egy átlagos juh trágyatermelése évente 0,2-0,3 tonna. A szárnyasállatok közül a liba éves trágyatermelése darabonként 11, a kacsáé 6, a tyúké 3 kg.

A szakosított szarvasmarha és sertéstelepek közül igen sokban alkalmaztak alom nélküli állattartást. A padozatra kerülő ürüléket és vizeletet vízzel mossák le, így folyékony halmazállapotú hígtrágya keletkezik, ami bélsárból, vizeletből, elcsurgó ivóvízből, öblítő és mosóvízből valamint kis mennyiségű egyéb hulladék anyagból áll.

Egyes tartási rendszerekben kis mennyiségű szecskázott szalmát, vagy adott esetben fűrészport használnak az almozáshoz, de ennek mennyisége nem olyan nagy, hogy az ilyen nem teljesen alommentes hígtrágya ne legyen hidraulikusan szállítható. A hígtrágyának ezt a változatát almos hígtrágyának nevezik.