Ugrás a tartalomhoz

"B" Tételű modul - Fenntartható mezőgazdasági rendszerek és környezettechnológia

Szaktudás Kiadó Ház ZRt. (2008)

Szaktudás Kiadó Ház ZRt. a TÁMOP 4.1.2 pályázat keretein belül

A gazdálkodás elmaradása miatt veszélyeztetett területek

A gazdálkodás elmaradása miatt veszélyeztetett területek

Hullámtéri legelők, kaszálók

A hazai folyóinkat kísérő hullámtereken termő fű beltartalmi értékei miatt nagyon jó minőségű. Számos nyomelem - más területeken pl. szikes legelőkön termő füvekkel szemben - sokkal nagyobb mennyiségben található benne, ami kedvező.

Ez a gazdasági szempont feltétlen indokolja a hullámtéri legelők fenntartását. Fontosak azonban azért is, mert a folyókat kísérő települések legtöbbjének legelőterületei a hullámtéren találhatók. Ha a jelenlegi állattartási kedv növekedni fog, akkor a felhagyottakat ismét használatba veszik majd. A hullámtéri szántók mielőbbi megszüntetése viszont kívánatos lenne, ugyanakkor azok beerdősítése után ezeken a területeken már csak a legelők tartoznak majd a nyitott tájhoz. A hullámterek élővilágának megőrzése viszont csak a táj mozaikos szerkezetével (erdő-gyep) együtt őrizhető meg.

Ha a jövőben ugyanis megkezdődik a hullámtéri szántóterületek felszámolása, a helyükre telepítendő erdők miatt kétszeresére növekszik majd e térség erdősültsége. Ez a folyamat a szántók megszűnése miatt mindenképpen pozitív, de ugyanakkor együtt jár a nyílt térségek fogyatkozásával, ami a hullámtereken csak egy bizonyos mértékig kívánatos. A táj változatos szerkezetének és az ahhoz kötődő élővilágnak a megőrzése viszont csak ügy biztosítható, ha nyílt területek is fennmaradnak.

Ezt a folyamatot egy előzetesen meghatározott célállapot szerint a tájökológusoknak meg kell tervezniük.

Az egyre nagyobb mértékű háziállat fogyatkozás miatt az állatok nélkül maradt legelők vagy kaszálatlan hullámtéri rétek viszont súlyosan veszélyeztetettek a gyalogakác (ámorfa) riasztó mértékű és igen agresszív terjedése miatt. Ez a Magyarországon nem őshonos, amerikai eredetű cserje hullámtereink nagyrészén előfordul. Hatalmas tömegben termő magja az áradások során távoli területekre is nagy mennyiségben képes eljutni. A használaton kívüli legelőkön és kaszálókon néhány év alatt olyan mértékben képes elterjedni, hogy sűrű állománya lehetetlenné teszi az adott terület eredeti művelési ágának visszaállítását.

A gyalogakác (Amorpha fruticosa)

A gyalogakác terjedését az ország más területein is megfigyelhetjük, elsősorban pl. az utak mentén. Ezek a területek azonban nem annyira kedvezőek számára, mint a hullámterek, ezért itt nem tud egyeduralkodóvá válni.

Az Európai Unióhoz történő csatlakozás .során biztosítani kell, hogy a hazai folyókat kísérő hullámterek teljes területe - 150 000 hektár – a Környezetileg Érzékeny Terültek kategóriájába kerüljön. Természeti értékeik megőrzése, valamint az élővizek védelme miatt gondoskodni kell arról, hogy a legeltetéssel, kaszálással történő hasznosítás fennmaradjon. Az ehhez szükséges állami támogatást a Környezetileg Érzékeny Területre vonatkozó - az EU számos országokban már működő 2078/92 szabályozás alapból kell biztosítani

Ha a csatlakozás során a legelő állatok számának felső határa meghatározásra kerül, akkor az egyes területekre jutó állatlétszám elosztását úgy kell elvégezni, hogy az a hullámtéri kaszálók és legelők fennmaradását biztosítsa.

Hegyi kaszálórétek

Hegységeink legtöbbjében számos hegyi kaszálórét található. Ezek un. irtásrétek, amelyek úgy keletkeztek, hogy elődeink valamikor kivágták az erdőt, és a kérdéses területet kaszálással, esetleg legeltetéssel hasznosították. Ilyen rétek gyakran keletkeztek természetes úton is, hiszen az erdők életében számos olyan esemény lehet, amikor tisztás alakul ki, pl. tűz után. Ha a legelő állatok száma kellően nagy volt, pl. régen őstulok, ma szarvas, akkor a leégett terület nem tudott ismételten beerdősülni, vagy ez a folyamat nagyon hosszú ideig tartott.

Az ilyen területek - amelyek a nyitottságot illetőleg a beerdösülés legkülönbözőbb fázisaiban voltak - biztosítottak élőhelyet számos réti virágnak és állatnak. Mivel a még meglévő hegyi kaszálórétjeink a múlt században alakultak ki, az élővilágnak volt ideje birtokba venni azokat és kialakulhattak az ilyen területre jellemzőek - számos ritka fajt őrző - társulások.

Napjainkban az erdőkben folyó tervszerű gazdálkodás már nem teszi lehetővé, hogy hasonló területek, akár csak átmenetileg is kialakuljanak, mivel az erdő-felújítási kötelezettség a tulajdonos számára előírja a megsemmisült erdőrészek újratelepítését. Ez lehetetlenné teszi az erdei rétek keletkezésének és megszűnésének természetes dinamikáját, ezért a jelenleg még meglévők az utolsó hegyi kaszálórétjeink természeti értékeinek megőrzése különösen fontos.

A legtöbb területen a kaszálás elmaradását, illetve a legelő állatok számának kisebb-nagyobb mértékű csökkenését figyelhetjük meg, amivel együtt jár az egyre gyorsuló ütemű beerdősülés is.

Ha zárt erdő alakul ki ezek az élőhelyek a réti fajok számára alkalmatlanná válnak, ezért azok lassan ki pusztulnak. Hegyi kaszálórétjeink virággazdagsága nem csak a szakemberek számára feltűnő, hanem azt a kirándulók is érzékelik. Számos ritka orchidea fajunk ezekhez a területekhez kötődik, de az állatvilág szempontjából sem elhanyagolhatóak, így pl. a Zempléni-hegységben a keresztes vipera állománya is ezeken a területeken koncentrálódik.

Mivel az első kategóriába sorolt, zárt erdőben található hegyi kaszálórétek legnagyobb része a lakott területektől távolabb fekszik - gyakran nehezen megközelíthető helyen, - ma már alig hasznosítják őket. Ha a településen vannak legelő állatok, akkor is elsősorban a közeli gyepeket választják szénagyűjtésre és nem a távoli hegyi réteket.

Ezek fennmaradását helyenként a vadgazdálkodás is veszélyezteti azzal, hogy a nagyobb fűtömeg elérése érdekében műtrágyázzák őket. Ezzel a beavatkozással a ritka és érzékeny fajok gyakran kiszorulnak a területről.

A zárt erdőben található hegyi réteket veszélyeztető tényezők felszámolása - kis kiterjedésük és ebből következő csekély gazdasági jelentőségük miatt - az Európai Unióhoz történő csatlakozással összefüggésben nem oldható meg. Ezekről a területekről hosszú távon is a hazai természetvédelmi szerveknek kell gondoskodniuk. A második kategóriába sorolt, nagyobb kiterjedésű területek karbantartó kaszálása legelő állatok hiányában megoldható, de nem fenntartható.

Alföldi legelők, kaszálók

Magyarország területének 12%-a - közel 1,1 millió hektár - rét .illetve legelő. E hatalmas terület legnagyobb része az Alföldön található, melynek egy részét - ma már szinte kizárólag géppel - kaszálóként hasznosítják. Ezek elsősorban a nagyobb fűtömeget adó nedves rétek. Á terület másik része legelő. A. magasabb füvet termő, helyenként nedves réteken szarvasmarhát, míg a rövidfüves legelőkön, amelyek főleg a, szikes, illetve homoktalajokon alakultak ki, juhokat legeltetnek. A rendszerváltás óta a legelő állatok folyamatos csökkenése miatt egyre nagyobb területeken mutatkoznak az alullegeltetés jelei. (Alullegeltetésnek azt a folyamatot nevezzük, amikor a legelő állatok, alacsony, száma vagy a kívánatosnál rövidebb ideig történő jelenléte miatt a legelőkre nem jellemző növényfajok betelepülnek és képesek tartósan fennmaradni. Ez a folyamat hosszabb távon a legelő bebokrosodásához, beerdősüléshez vezet). Az Alföld nagy részén a folyó szabályozások miatt megváltozott vízviszonyok lehetetlenné teszik a természetes úton történő újraerdősülést Ez azt jelenti, hogy még ott sem tud kialakulni erdő, ahol megindul a bokrosodás. Ezek a területek már csak faültetvények létesítésére lesznek alkalmasak. A legelő vagy kaszáló gazdag élővilágához képest egy faültetvény minden esetben természeti értékcsökkenést jelent. Ha a használaton kívül legelőkön megindul a szukcesszió - a növényzet fejlődésének egymást követő sorozata akkor az nem jut el e sor legmagasabb fokáig, a tájra valamikor jellemző erdőtársulásig, hanem megáll egy bokorfoltos állapotban. Szerencsére az Alföld nagyobb részén a talaj adottságok nagymértékben lassítanak mindenféle növényzetfejlődést, ezért a legeltetés elmaradása miatt kialakuló negatív hatások ki küszöbölésére több idő áll rendelkezésre. Ha belátható időn belül emelkedésnek indul a legelő állatok száma, akkor van remény a korábbi állapot visszaállítására. Ez azonban csak akkor fog bekövetkezni, ha Magyarországon növekszik "a természetes módon tartott állatokból származó termékek iránti kereslet, illetve ha a külpiacokon a jelenleginél jobb értékesítési pozíciót sikerül kialakítani.

Nagyon fontos azonban hangsúlyozni, hogy a magyarországi természetes vagy természetközeli) gyepek megőrzése nemcsak a lakosság egy részének megélhetését és a táj jelenlegi arculatának fenntartását biztosítja, hanem az adott területekhez kötődő rendkívül gazdag élővilágot is. A hazai gyepek egy jelentős része természetvédelmi szempontból értékes - kb. 600 000 hektár - míg egy másik része - kb. 550 000 hektár - telepített vagy felül vetett és műtrágyával kezelt Ezeknek a beavatkozásoknak a hatására az utóbbiak növényvilága lényegesen szegényebb, mint az ilyen hatásoktól mentes területeké. A műtrágyázás mértéke ugyan 1990-től folyamatosan csökkent és ma már alig terjed ki a gyepek 1 %-ra, a korábban végzett tevékenység hatásai azonban nagyon hosszú ideig hatnak.

Valószínű azonban, hogy a gyakorlatban nincs arra lehetőség, hogy az egyes területek fennmaradását kizárólag e szempontok alapján határozzuk meg. Éppen ezért a nagy kiterjedésű nyílt területeket régió szinten kell értelmezni és a jövőbeni hasznosításukat is ez alapján kell meghatározni.

A védett területek és azok közvetlen körzetében elhelyezkedő nagy kiterjedésű gyepek megőrzése kiemelt feladat kell, hogy legyen. Mindenképpen biztosítani kell, hogy ezek között a természetes kapcsolat - zöld folyosó - fennmaradjon. Az ilyen nagy összefüggő területeken a hagyományos művelési mód fenntartása alapvető természetvédelmi érdek. Ennek hosszú távú biztosítására a szabályozórendszert úgy kell kialakítani, hogy az segítse a legelő állatállomány e területeken történő fennmaradását és lehetőleg az minél előbb érje el az optimális szintet.