Ugrás a tartalomhoz

"B" Tételű modul - Fenntartható mezőgazdasági rendszerek és környezettechnológia

Szaktudás Kiadó Ház ZRt. (2008)

Szaktudás Kiadó Ház ZRt. a TÁMOP 4.1.2 pályázat keretein belül

Fás energetikai ültetvények

Fás energetikai ültetvények

A faültetvények jó termőképességű területeken létesülnek, a szántóföldi gazdálkodás terepviszonyai mellett, tehát olyan területen, amelyen mezőgazdasági tevékenység folyt (vagy folyhatna), de a mezőgazdasági termék iránti kereslet hiányzik (túltermelés), vagy a termelésbiztonság kicsi (időszakonként belvíz- vagy árvízkárok stb.), ezért a terület a szántóföldi hasznosításból kikerült, és rajta gazdaságos dendromassza-termelés folyhat. Két fő változata van:

  • ipari faültetvény (meghatározott fafajjal ipari nyersanyagot termelnek: pl. papírgyártás céljára),

  • energetikai faültetvény (az adott termőhelyen a legnagyobb tömeghozamot elérő fafajokkal vagy klónokkal nagy tömegű dendromasszát termelnek tüzelési célra).

Energetikai faültetvények

Az energetikai faültetvények célültetvények, rajtuk viszonylag gyorsan és nagy mennyiségű dendromasszát kívánunk termeszteni energiatermelés céljára. Az ilyen ültetvény jellemzői teljes mértékben eltérnek a hagyományos erdők vagy a fatermesztési célt szolgáló ültetvényerdők (faültetvények) jellemzőitől.

Már létesítésekor ismernünk kell a felhasználó igényeit, mert az ültetvény fafajának megválasztásakor, és a betakarítási technológia tervezésekor ezeket figyelembe kell venni. A felhasználó (egy-egy fűtőmű, vagy más energiacentrum) legalább 25 évre létesül, ebben az időszakban jól meghatározott mennyiségben, minőségben és ütemezéssel igényli az energiahordozót, tehát a hagyományos erdőgazdálkodás melléktermék-kibocsátása számára nem jelent megfelelő biztonságú alapanyag-ellátást. Ezért minden jelentősebb felhasználó abban érdekelt, hogy jól kiszámítható, biztonságos forrásokkal (ültetvény) is rendelkezzen, melynek anyagával együtt a változó mennyiségben keletkező erdőgazdasági fahulladékok és energetikai választékok is jól felhasználhatók.

Az alkalmazható fafaj elsősorban a termőhely minőségétől és vízellátottságától függ. Ez esetben nem célszerű a mezőgazdálkodásban szokásos AK értékekkel számolni, tekintettel arra, hogy a faültetvények gyökérzónája egészen más, mint a mezőgazdasági kultúráké. (Pl. egy, a mezőgazdaság számára túl nedves, biztonságos növénytermesztésre nem alkalmas területen igen jó fahozamok érhetők el.)

Az energiaerdők, illetve az energetikai faültetvények az energiafa termelésére szolgáló állományok, vagyis az energiafa a főtermék. Az elnevezéseket illetően ma (2001) még számos bizonytalansággal találkozhatunk, hiszen ezek a fogalmak pontos jogi definíciója még hiányzik. A téma kutatásával foglalkozók a következő megkülönböztetést javasolják:

  • Energiaerdő: erdőgazdálkodási művelési ágba tartozó, de speciális céllal létesített és üzemeltetett erdő. Hagyományos erdők átminősítésével, illetve energiafa-termesztés céljára történő telepítéssel jön létre. Az energiaerdőre érvényesek az Erdőtörvény előírásai, de az üzemtervezéskor a lehető legnagyobb tömeghozamok elérése céljából a gyorsan növő, sarjaztatható fafajokat kell előnyben részesíteni, és az optimális mértékűre kell csökkenteni a vágásérettségi kort. Az erdőművelés és a fakitermelés a hagyományos erdészeti technológiákkal és technikákkal folyik. Az energiaerdőben csak energiafa (tűzifa, faapríték) termelése folyik.

  • Energetikai faültetvény: a mezőgazdasági ültetvénygazdálkodási művelési ágba sorolandó, energiafa termesztésére létesített faültetvény. Az energetikai faültetvényre nem érvényes az erdőtörvény. Sík- vagy dombvidéken, jó termőhelyeken, nagyüzemi körülmények között a gépi betakarításra alkalmas terepviszonyok mellett (kombájnolható terület) létesítik.

Az üzemmódot illetően két változatát különböztetjük meg:

  • Újratelepítéses üzemmód esetében (újratelepítéses energetikai faültetvény) az ültetvényt a talaj-előkészítést követően az adott termőhelyi viszonyok között legnagyobb tömeget (t/ha) adó fafajjal (monokultúrában), a hagyományosnál nagyobb tőszámmal (5-8 ezer tő/ha) telepítik. Az ültetvényt 8-15 éves korban tarvágással kitermelik és egységes választékká (tűzifa vagy energetikai apríték) készítik el. A végvágást követően a vágásterületen talaj-előkészítést végeznek, majd ismételt telepítésre kerül sor. A technológia előnye az, hogy bármely fafaj (tűlevelűek és exoták is) megfelelő. Hátrány a viszonylag drága szaporítóanyag, és a minden betakarítás után esedékes teljes talaj-előkészítés. Mindkettő a termék árának magasabb szintjét eredményezheti, de.a befektetett tőke viszonylag gyorsan megtérül Magyarországon elsősorban a magán-erdőgazdálkodók körében számíthatunk a technológia terjedésére, hiszen a legkevésbé eszközigényes, és motorfűrész bázisú gépesítéssel is üzemeltethető. Ebből az is következik, hogy várhatóan a saját (családi) és a szűkebb környezet igényeinek kielégítésére termelnek majd tűzifát. A technológia sík- és dombvidéken egyaránt alkalmazható, ezért az egész országban egyenletes eloszlásban számíthatunk az ilyen ültetvények megjelenésére. 8-15 t/ha/év élőnedves hozammal (80-150 GJ/ha/év) számolhatunk.

  • Sarjaztatásos üzemmód esetében (sarjaztatásos energetikai faültetvény) az ültetvényt nagy tőszámmal (13 000-15 000 tő/ha) telepítik, jól sarjadó fafajokkal. A nagy tőszám miatt 3-5 éves korban tarra vágják. A levágott ültetvény külön beavatkozás nélkül tőről sarjad, és 3-5 éves korban ismét vágható. A kitemielést 5-7 alkalommal megismételhetjük, azaz egy telepítésre 5-7 levágás tervezhető. A legnagyobb összprodukciót ezzel az eljárással érhetjük el. Nedves termőhelyen a fűzfélék (Salix Sp.), az éger (Alnus Sp.), üde termőhe¬lyen a nemesnyár-klónok (Populus), félszáraz-száraz körülmények között mindenekelőtt az akác (Robinia Pseudoacacia) és a bálványfa (Ailanthus) vehető számításba. Speciális körülmények között fás cserjéket (olajfűz, tamariska, pusztaszil stb.) is telepíthetünk. A telepítés nyár és fűz fafajok esetében sima dugvánnyal, akác, éger és bálványfa fafajok esetében egyéves csemetével történik (egyéb fafajokkal is folynak kísérletek). A telepítéskor már isme¬ni kell a betakarítás technológiáját, illetve gépeit. Kisüzemi betakarításhoz (motormanuális vágás, aprítás mobil aprítógéppel) az 1,5 m sortávval és 0,5 m tőtáwal célszerű az ültetvényt telepíteni. Ilyen sortávolság mellett a későbbiekben az 1,4 kN vonóerő-kategóriájú (40-80 kW) univerzális traktorok jól felhasználhatók.

  • Nagyobb ültetvények esetében (100 ha fölött) a járvaaprításos betakarítás-technológiát tervezzük. Ennek lényege az, hogy a betakarításhoz egy nagy teljesítményű speciális, a fákat menet közben levágó és felaprító célgépet használnak. Az ilyen betakarítógépek tömegárama a betakarítás közben igen nagy, ezért az erőgép és az adapter is nagyméretű-nagy teljesítményű. Mozgásához és a munkavégzéshez viszonylag nagy hely szükséges, ezért az ültetvényt (megtartva a szükséges, 12 000 db/ha növényszámot) ikersorokkal létesítjük. Az ikersorok egymástól 0,75 m-re futnak; bennük 0,5 m-es tőtávval telepítünk. Az ikersor-középvonalak egymástól 2,5 m-re vannak, így betakarításkor a 3 m szélességet meghaladó erőgépek is üzemeltethetők veszélyes sormegközelítés nélkül