Ugrás a tartalomhoz

"B" Tételű modul - Fenntartható mezőgazdasági rendszerek és környezettechnológia

Szaktudás Kiadó Ház ZRt. (2008)

Szaktudás Kiadó Ház ZRt. a TÁMOP 4.1.2 pályázat keretein belül

Öntözés

Öntözés

A biogazdálkodás során csak kisegítő módszer, rendszeres alkalmazása nem javasolt. A szükséges vízigény általában természetes csapadék, vagy öntözés útján elégíthető ki. A víz megőrzése fontos a talajban: eszközei a szervesanyag-gazdálkodás, az okszerű talajművelés, talajtakarás természetes anyagokkal, a termőréteg mélyítése növényekkel és műveléssel, mezővédő erdősávok beiktatása, nem túl nagy táblák kialakítása. A víztakarékos csepegtető öntözés ajánlható elsősorban, de elfogadott az esőszerű öntözés is. A következőket vegyük figyelembe:

  • Gyakori kis mennyiséggel végzett öntözés során a növények sekélyen gyökereznek, így a talaj tápanyagait rosszul használják ki, kiszolgáltatottabbak, és kevesebb szerves anyagot hagynak vissza.

  • Módot kell adni arra, hogy a tápanyagdús kapilláris víz felemelkedhessen.

  • Részesítsük előnyben a környezettel azonos hőmérsékletű öntözővizet.

A gyomok a talaj víz- és tápanyagkészletét pazarolják a termesztett növények rovására, ezen kívül károsítok köztes gazdái lehetnek, árnyékolják, hűtik a talajt. Legjobb védekezés ellenük a megelőzés. A gyomirtás alapja a jó állományú, megnövelt tőszámú növényzet, vetésforgó, talajtakarás, rendszeres talajlazítás, kapálás, egyéb eszközök alkalmazása.

Számos kutató véleménye szerint a gyomosodás a talaj termékenységének csökkenésével függ össze és akkor erősödik, amikor valamely tápelem aránya csökken, néhány másiké pedig túlsúlyba kerül.

A biogazdálkodásban nem törekszünk teljesen gyommentes, „steril” vetésekre. A szabályozás célja az, hogy a gyomokat ellenőrzés alatt tartsuk, s mint a természetes környezet elemeit kezeljük. Ezért beszélünk gyomszabályozásról gyomirtás helyett. A gyomok nem csupán ellenségeink, akadnak jó tulajdonságaik is. Ilyenek többek között:

  • a hasznos rovaroknak életteret és táplálékot nyújtanak,

  • akadályozzák az eróziót, javítják a talajszerkezetet, tápanyagokat tárnak föl,

  • elpusztulásuk után a mikroorganizmusoknak táplálékul szolgálnak, a tömörödött rétegeket lazítják

  • megkötik a tápanyagokat

Ma hazánkban még nincs olyan készítményünk, amely a biológiai termesztésben engedélyezett lenne. Kísérletek bizonyítják azonban, hogy élősködő szervezetekkel és allelopatikus anyagokkal irtani lehet a gyomokat. (Allelopátia: közvetlenül nem érintkező növények egymás fejlődését mérgező anyagok termelésével gátolják, illetve el is pusztíthatják.) Ma általános a fizikai gyomirtás, amelynek eszközei az utóbbi években nagyot fejlődtek Európában és hazánkban is. (Pl. Sokoró Mezőgazdasági Gépgyár, Tét.)

Az alkalmazási időpont szerint a gyomirtás lehet kelés előtti és kelés utáni (ezen belül állománykezelő, sorköz- és sorművelő).