Ugrás a tartalomhoz

"B" Tételű modul - Fenntartható mezőgazdasági rendszerek és környezettechnológia

Szaktudás Kiadó Ház ZRt. (2008)

Szaktudás Kiadó Ház ZRt. a TÁMOP 4.1.2 pályázat keretein belül

4. fejezet - 4. A biogazdálkodás növénytermesztési vonatkozásai

4. fejezet - 4. A biogazdálkodás növénytermesztési vonatkozásai

A talaj és művelése a biogazdálkodás során

Az elsavanyodás, erózió, defláció okozta károk a tömörödés, belvízveszély, szikesedés közismertek. Kevésbé ismert, de nagyobb veszélyt jelent a termékenység romlása, a humusztartalom csökkenése, a mikroelemek hiánya, végül is a tápanyagegyensúly felbomlása.

Egy maréknyi jó talajban több az élő szervezet, mikroorganizmus, mint a Föld lakóinak teljes lélekszáma. Ez a több milliárdnyi élő szervezet az élettevékenysége folytán oxigént használ fel, szén-dioxidot termel, a talaj „lélegzik". A kemikáliák pusztítják a talajlakó lényeket, így csökken a talajélet, romlik annak termékenysége. Szerves anyaggal, trágyával a termékenység javítható. Amíg a talajban az élet egy szikrája van, addig az feljavítható. A biogazdálkodónak ismernie kell talaját, e célból el kell végeztetni annak szakszerű, megbízható vizsgálatát. Először is a talajból mintát kell venni. Ha a területünkön szemmel láthatóan több típusú talaj van, akkor talajtípusonként vegyük. Ha a talajunk egységes, akkor a kert, a tábla különböző részeiből 0-20 cm, 20-40 cm, 40-60 cm mélységből vett mintákból képzett átlagmintát kell gyűjteni. A vételezést a trágyázás előtt, lehetőleg betakarítás után, vagy tavasszal a vetések előtt célszerű végezni. Nagyobb, több hektáros gazdaságban a talajmintavételt bízzuk szakemberre. A mintákat dupla nejlon zacskóba csomagolva, azonosító jellel ellátva lehetőleg a Magyar Szabványügyi Hivatal által akkreditált laborban vizsgáltassuk meg. (Bács-Kiskun, Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Vas megyei Növény-egészségügyi és Talajvédelmi Állomások) (Figyelem! A talaj élő közeg, a belőle kiemelt minta azonnal holt anyaggá változik a laboratóriumban. Az itt készült elemzés statikus állóképbe sűríti egy dinamikus rendszer folyamatait.)

A talajművelés minden termelési rendszerben erőteljes beavatkozás a talaj életébe. Arra kell tehát törekednünk, hogy minél kevesebbet ártsunk. Számtalan belső tényező (pl. fekvés, domborzat, vízháztartás, hőállapot, összetétel, szerkezet, tömörödöttség stb.), továbbá külső körülmények (időjárás, növénytakaró stb.) befolyásolhatja a talaj állapotát.

A nyári mélyművelés szántóföldön, kertben egyaránt hátrányos. Ha kizöldül a tarló, vagy szerves trágyát juttatunk ki, akkor ajánlatos a keverő szántás. Ezt el kell simítani, esetleg hengerezni, minden műveletet ajánlatos lezárni.

Talajunk típusától függően, a talaj művelése, víz- és levegőtartalmának kedvező kialakítása más és más módszert kíván.

A homoktalajok 14%-ot tesznek ki az ország szántóterületéből. A száraz homokot a szél azonnal magával ragadja, ezért a művelés (szántás) után gyorsan boronálni, tömöríteni kell. Vetéskor csak a sorokat tömörítsük, a barázda védi a kelő növényt a homokveréstől.

Biogazdálkodás esetén a homoktalajok takarása, árnyékolása, mulcsozása, a nedvesség megóvása és a szél lehordó hatása, lejtős területen a csapadék lemosó hatása elleni védekezés kötelező.

A homokos vályog - vagy vályogos homoktalajokat középkötöttnek is nevezzük. A biogazdálkodás számára ezek az igazán megfelelő talajok. Betakarítás után gyors, sekély tarlóhántást, fogasolást, hengerezést igényel. Sekélyen kapáljunk. Az agyagtalajok kötöttek, nehezen munkálhatók, az időjárás-változások csak kevés időt hagynak a munkálatokra (perctalajok). A szikesedő talajaink szintén „perc"-talajok, de biotermesztésre feljavítva használhatóak. A tőzeg- és kotutalajokon könnyűségük miatt sem forgatás, sem lazítás nem indokolt.