Ugrás a tartalomhoz

"B" Tételű modul - Fenntartható mezőgazdasági rendszerek és környezettechnológia

Szaktudás Kiadó Ház ZRt. (2008)

Szaktudás Kiadó Ház ZRt. a TÁMOP 4.1.2 pályázat keretein belül

A mezőgazdasági vízgazdálkodás környezeti hatásai

A mezőgazdasági vízgazdálkodás környezeti hatásai

A másodlagos szikesedés esetén számba jöhet az öntözővíz. A Magyarországon kidolgozott, bevezetett és betartatott korszerű öntözővízminőség-norma gyakorlatilag kizárja, hogy az öntözővízből szikesedést okozó sófelhalmozódás bekövetkezzék. Az ezt okozó, okozható vizek öntözésre történő felhasználását ugyanis megtiltja, vagy bizonyos speciális esetekre korlátozza. Ha azonban mégis bekövetkezett néhány helyen, néhány esetben közvetlen sófelhalmozódás az öntözővízből, annak az az oka, hogy a víz minőségét nem a felhasználás, hanem a vízkivétel helyén regisztrálják, s „szembesítik" a vízminőségnormákkal. Alföldi öntözéseink gyakorlatában azonban nem ritka az az eset, hogy a vízkivétel helyén a víz még megfelel ugyan a vízminőségnorma előírásainak, azonban a burkolatlan (s nem ritkán éppen nagy só- és Na+-tartalmú anyagokból épülő) földcsatornákban történő több km-es útja során vízoldható Na-sókban feldúsul, és a felhasználás helyén már nem felel meg ugyan az előírt minőségi követelményeknek, de ottani ellenőrzés hiányában felhasználásra kerül, s sófelhalmozódást okoz.

A talaj felszínén kialakuló (nagy Na-só tartalmú, szárazon keményre cementálódó, nedvesen szappanszerűen kenődő) kéreg, vagy a csak vékony A-szinttel fedett (nagy agyagtartalmú, Na+-mal erősen telített, tömődött, gyakorla¬tilag vízátnemeresztő) B-szint nemcsak a gyökérfejlődést akadályozza, hanem a csapadék vagy öntözővíz talajba szivárgását, a talaj mélyebb átnedvesedését is. A kis talajnedvesség-tározó tér nedves időszakban gyorsan telítődik: eróziós problémákat, agrotechnikai nehézségeket, sőt belvizet (lejtős területen eróziót) eredményezve. Száraz időszakban ugyanakkor csak rövid időre biztosítja a növény vízellátását, fokozza a talaj aszály érzékenységét.

További vízgazdálkodási problémákat okoz a talaj duzzadása-zsugorodása, repedezése. Száraz időben a repedezett talaj mélyen kiszárad. Száraz időszakot követően a nyitott repedéseken keresztül jelentős mennyiségű víz juthat a talaj mélyebb rétegeibe, sőt a talajvízbe, a repedezett talajréteg egészének átnedvesítése, beáztatása nélkül. Ez szeszélyes csapadékeloszlású éghajlati viszonyaink között érzékeny (nem, nem mindig, vagy csak nehezen és költségesen pótolható) szivárgási veszteségeket jelent. A fokozott talajvíztáplálás ugyanakkor (különösen az Alföld sík, csekély horizontális talajvízmozgású területein) talajvízszint-emelkedést eredményez, ami szélsőséges esetben a gyökérzóna, illetve a művelt réteg túlnedvesedését okozhatja, nagy sótartalmú talajvíz esetén pedig másodlagos szikesedéshez vezethet.

Gyakori az az eset, hogy az öntözés közvetlen vagy közvetett hatására (szivárgás a tározókból, visszaduzzasztott felszíni vízfolyásokból, burkolatlan földcsatornákból vagy elsősorban felszíni öntözési módokkal, egyenetlen vízelosztással öntözött területekről) megemelkedik a pangó, sós talajvíz szintje, s ez okoz sófelhalmozódást és szikesedést a talajszelvényekben. Mégpedig a talajvízszint terep alatti mélységétől, annak ingadozásától és a talaj kapilláris vezetőképességétől függő mélységben (esetleg közvetlenül a gyökérzónában, sőt a talaj felszínén), illetve a talajvíz kémiai összetételétől (koncentrációjától, ionösszetételétől) függő mértékben.

A vízoldható Na-sók felhalmozódása, a Na2C03-NaHC03 típusú sótartalom miatti erősen lúgos kémhatás, valamint a talaj adszorpciós komplexusának erős Na+-telítettsége különösen a Tiszántúl nehéz mechanikai összetételű, nagy duzza¬dó képességű agyagásvány-tartalmú talajain azt eredményezi, hogy az ilyen körülmények között kialakult szikes talajok fizikai és vízgazdálkodási tulajdonságai igen kedvezőtlenek.

A magyarországi szikes talajok gyenge termékenységét és korlátozott mezőgazdasági hasznosíthatóságát e kedvezőtlen fizikai és vízgazdálkodási tulajdonságok, valamint a talaj szélsőséges vízháztartása (és ennek következményei) korlátozzák elsősorban. A rossz vízgazdálkodás kedvezőtlenné teszi a talaj levegő- és hő gazdálkodását is. Az erősen lúgos kémhatás, a nagy Na+-telítettség, kedvezőtlen víz-, levegő- és hő-gazdálkodás természetesen károsan befolyásolja a talajban végbemenő mikroorganizmus-tevékenységet, a mikrobiális folyamatokat is. Mindezek együtt gyakran okozzák a talaj szervesanyag-forgalmának és növényi tápanyagforgalmának kedvezőtlen irányú változásait, csökkentve bizonyos növényi tápanyagok mobilitását, felvehetőségét, a kijuttatott szerves és műtrágyák hatékony érvényesülését, akadályozva a növények zavartalan tápanyagfelvételét.