Ugrás a tartalomhoz

Globális környezeti problémák és néhány társadalmi hatásuk

Dr. Anda Angéla Dr. Burucs Zoltán Dr. Kocsis Tímea (2011)

Kempelen Farkas Hallgatói Információs Központ

Az üvegházhatású gázok korlátozására irányuló nemzetközi egyezmény: a Kiotói Jegyzőkönyv

Az üvegházhatású gázok korlátozására irányuló nemzetközi egyezmény: a Kiotói Jegyzőkönyv

A Kiotói Jegyzőkönyvet 1997.-ben írta alá számos iparosodott és átalakuló gazdaságú ország vezetője Japánban, Kiotóban. A dokumentum szerint ezek az országok vállalták, hogy a 2008-2012 közötti első elszámolási időszakban átlagosan 5,2%-os üvegházhatású-gáz kibocsátás-csökkentést fognak elérni szén-dioxid egyenértékben kifejezve az 1990-es kibocsátásukhoz képest. A jegyzőkönyv egyes esetekben kedvezményeket nyújtott, és nem minden állam vállalása volt egyforma. Az Európai Unió esetében engedélyezte a buborék mechanizmust, ami azt jelentette, hogy az EU államai együtt 8%-os csökkentést vállaltak közösségi szinten. Az Unión belül az egyes államok vállalásai eltérőek voltak (pl. Németország 24%-os csökkentést vállalt). Három ország esetében (Ausztrália, Izland, Norvégia) a kibocsátások kis mértékben növekedhetnek, további három ország (Oroszország, Új-Zéland, Ukrajna) a kibocsátások befagyasztását vállalta, míg a többi ország 5-8%-os csökkentés mellett kötelezte el magát. Magyarország 6%-os kibocsátás-csökkentésre tett ígéretet, de a volt Kelet-Európai térség átalakuló gazdaságú országai számára is nyújtott némi kedvezményt a jegyzőkönyv. Ezen államok esetében a bázisév nem 1990., hanem a szocialista gazdasági rendszer összeomlását megelőző 1985-1987 közötti időszak átlagkibocsátása lett a bázis.

A Kiotói Jegyzőkönyv nem pusztán a szén-dioxid kibocsátás csökkentésére állapít meg kötelezettséget, hanem hat üvegházhatású gáz együttes nettó kibocsátására, az úgynevezett nettó üvegház-gáz potenciálra. Az üvegház-gáz potenciált a CO2, CH4, N2O, HFC, PFC és SF6 vegyületek szén-dioxid egyenértékben - nemzetközileg egységesített módszertan alapján - számított összkibocsátása és az erdő szénmegkötésének különbsége jelenti. A Jegyzőkönyv elismeri, hogy a kibocsátás-csökkentés költségeinek minimalizálása érdekében az országok közös és összehangolt intézkedéseket tehetnek. Amennyiben egy ország határain kívül alacsonyabb költséggel képes ugyanolyan mértékű kibocsátás-csökkentést elérni (költséghatékonyság), mint saját nemzetgazdaságában, úgy - meghatározott feltételek teljesülése esetén - e megtakarításokat saját magának számolhatja el. A Jegyzőkönyv három különböző, ún. kiotói mechanizmust határozott meg, melyek keretében az üvegházhatású gázok forgalmazható kibocsátási jogát valorizálható természeti kincsnek, vagyis áruba bocsátható "közjószágnak" tekinti. További kötelezettséget jelent a csatlakozó országok számára, hogy a végrehajtás előmozdítására programot kell kidogozni.

A nemzetközi szerződés csak 2005.-ben lépett hatályba az orosz ratifikálás révén, hiszen a hatálybalépés követelménye az volt, hogy legalább annyi iparosodott állam ratifikálja, amelyek együttes CO2-kibocsátása 1990.-ben legalább az összes iparosodott és átalakuló gazdaságú állam kibocsátásának 55%-át adta. Az Amerikai Egyesült Államokon kívül minden csökkentésre kötelezett nagy szennyező törvénybe iktatta az egyezményt. Magyarországon az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményben Részes Felek Konferenciájának 1997. évi harmadik ülésszakán elfogadott Kiotói Jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 2007. évi IV. törvény keretében ratifikálták. A Kiotói Jegyzőkönyv döntéshozó testülete a MOP, ami az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének döntéshozó testületével (COP) egyidejűleg szokott ülésezni. A 2009. évi konferenciájuk elé nagy várakozásokkal tekint a világ, hiszen a második elszámolási időszak kibocsátás-csökkentési vállalásait fogják megtárgyalni, ami nagymértékben meghatározza majd a klímapolitika további irányát.

Kiotói Rugalmassági Mechanizmusok:

- Együttes Végrehajtás (JI): egy konkrét emisszió-csökkentési beruházás nyomán előállt és auditált kibocsátás-csökkentést a beruházó (általában fejlett ország) és a kedvezményezett (általában átalakuló gazdaságú ország) valamilyen kialkudott arányban megosztja. Ily módon a kezdeményezett ország a beruházásért az elért környezeti haszon egy részével fizet.

- Tiszta fejlesztési mechanizmus (CDM): amennyiben egy fejlett ország konkrét emisszió-csökkentő beruházást hajt végre egy fejlődő országban, úgy a kedvezményezett országban elért kibocsátás-csökkentést teljes egészében magának írhatja jóvá. Ily módon a kedvezményezett ország a beruházásért a teljes elért környezeti haszonnal fizet.

- Szennyezési jogok nemzetközi kereskedelme: a kibocsátás-csökkentési kötelezettségét túlteljesítő ország – a túlteljesítés mértékéig – a fel nem használt jogait átadhatja egy másik országnak, amelyik a kibocsátási kötelezettségét e nélkül nem képes teljesíteni, ezért cserébe pénzt kap a kvótáját eladó fél.