Ugrás a tartalomhoz

Globális környezeti problémák és néhány társadalmi hatásuk

Dr. Anda Angéla Dr. Burucs Zoltán Dr. Kocsis Tímea (2011)

Kempelen Farkas Hallgatói Információs Központ

A levegővédelem jogi háttere. A fenntarthatóság kérdése a levegővédelemben

A levegővédelem jogi háttere. A fenntarthatóság kérdése a levegővédelemben

Az 1995. ÉVI LIII. Törvény 22§-a a „környezet védelmének általános szabályairól” megadja a keretet a levegővédelem számára is. A törvény három alap pillére az alábbiakban foglalható össze:

1. A levegő védelme kiterjed a légkör egészére, annak folyamataira, összetételére, valamint a klímára.

2. A levegőt védeni kell minden olyan mesterséges hatástól, mely minőségét veszélyeztető, vagy egészséget károsító módon terheli azt.

3. A tevékenységek, létesítmények tervezésénél, megvalósításánál, folytatásánál, valamint a termékek előállításánál és használatánál törekedni kell arra, hogy a légszennyező anyagok kibocsátása a lehető legkisebb mértékű legyen (prevenció).

A törvényt kormányrendeletek egészítik ki, melyben konkrét végrehajtási utasítások találhatók. A levegővédelmet 3 KÖM Rendelet tartalmazza: 14/2001; 17/2001; és a 21/2001 KÖM Rendeletek. Ezek kitérnek az alábbiakra:

- egészségügyi, ökológiai, tájékoztatási, riasztási, tervezési levegőszennyezettségi határértékek (az ország minden területére kiterjedő)

- légszennyezettség vizsgálatára és értékelésére vonatkozó szabályok ismertetése

- kibocsátási határértékek – ( EU); bírságok.

A terhelések meghatározásakor az elérhető legjobb technológia elvét alkalmazzák. Néhány tevékenységnél lehetőség van egyedi határérték megállapítására is.

A határértékek definiálásánál az országot zónákra osztjuk. Külön elbírálás alá esik a 250 ezer főnél népesebb település. Azokon a területeken, ahol már most nagyobb a légszennyezés, vagy az újonnan beüzemelt létesítménnyel meghaladja a szint a megengedett határértéket, tilos újabb szennyező forrást létesíteni.

A szennyezett területeken intézkedési program készítendő a szakhatóság közreműködésével (környezetvédelmi hatóság, közegészségügyi felügyelet, önkormányzat jegyzője). Szennyező források köré védelmi övezetet határoznak meg. A szennyezőanyag mérést a Környezetvédelmi Minisztérium által üzemeltetett Országos Légszennyezettség Mérőhálózat településeken kijelölt helyeken méri. A hálózat stabil és mobil állomásokat tartalmaz.

A levegővédelmi előírásokat kötelező figyelembe venni az alábbi területeken:

- műszaki tervezésben, gazdálkodó szervezetek működése során

- területrendezési-, településrendezési és területfejlesztési tervek készítésénél

- környezetvédelmi programokban.

Helyhez kötött források létesítésénél hatósági engedély adja meg 5 évre az emissziós határértékeket és az immissziós követelményeket. A létesítmény üzemeltetője köteles a határértékeket folyamatosan ellenőrizni, mérni, azokról a hatóságnak adatot szolgáltatni. A szennyezésről naplót kell vezetni. Az adatszolgáltatás két részből áll:

- alapbejelentés – légszennyező technológia és az anyagok felhasználása

- éves bejelentés – légszennyezés mértéke.

A szennyező méréseit a hatóság szúrópróba szerűen ellenőrzi. A szennyező mérési eredményei on line rendszerben azonnal bekerülnek a környezetvédelmi felügyelőség adattárába. A mérést és a feldolgozott adatokat az üzemeltető köteles eljuttatni az Országos Környezetvédelmi Információs Rendszerbe. A szennyezési adatok nyilvánosak. A szennyezés változását az üzemeltető köteles bejelenteni.

Vonalforrások csak akkor helyezhetők üzembe, ha azok teljesítik a jogszabályokban előírt környezetvédelmi követelményeket. 1992-től a járművek zöldkártyával rendelkeznek, melyek emisszió ellenőrzést takarnak. Az adott járművet a hatóság bárhol külön is ellenőrizheti.

Termékek csak akkor hozhatók forgalomba, ha a levegővédelmi követelményeknek eleget tesznek.

Bírságot állapítanak meg, ha:

- légszennyező forrást engedély nélkül helyeznek üzembe, valamint ha

- ezeket működtetik

- nem szolgáltatnak adatot

- a megengedett határértéket túllépik.

A bírságolásnál annak nagyságát minden légszennyező anyagra külön határozzák meg. Mértékét a szennyezés nagysága és a kibocsátott anyag veszélyessége határozza meg.

Különböző légszennyezettségi határértékek vannak:

- egészségügyi határérték az a légszennyezőanyag koncentráció, mely az egészségre nem káros

- ökológiai határérték túllépésekor az ökológiai rendszer működésében zavarok állhatnak elő

- tájékoztatási küszöb az a szennyezés mérték, ahol a lakosság érzékeny rétegei (gyerekek, csecsemők, öregek, krónikus betegségben szenvedők) már károsodhatnak, mely veszély helyzetről az érintetteket értesíteni szükséges

- riasztási küszöb a légszennyezettségi érték, melynek rövid idejű túllépése is veszélyezteti az ember egészségét. Itt azonnali intézkedés szükséges.

Nagyobb méretű településeken, ahol vagy gyakori magas szennyezettséget mérnek, vagy a lakosság száma 200 ezer feletti, szmogriadó terv készítendő. A hatóság a tiszta levegő érdekében több fokozatban léphet közbe. A szennyezőt kötelezheti a mérések elvégzésére. Szükség esetén szennyezés csökkentő intézkedéseket hozhat. A szennyező létesítménnyel intézkedési tervet készíttethet. Ha ezek az intézkedések nem hoznak eredményt, akkor:

- működést korlátozhat,

- felfüggeszthet, vagy

- betilthat.

Levegővédelmi problémák esetén, első fokon a környezetvédelmi felügyelőség hatóságként léphet fel. Néhány esetben az önkormányzat jegyzője jár el (kisebb települési intézményeknél: iskola, kórház, lakótömb stb.).

A levegő fenntarthatósága, indikátorok

Fenntarthatóság alatt azt értjük, hogy ha a társadalom igényeit úgy elégíti ki a gazdaság, hogy azzal a jövő nemzedék élet-feltételeit nem rontja. Ebben benne van, hogy nem merítjük ki a természeti erőforrásainkat és környezetünk természetes megújulását semmilyen úton nem gátoljuk. Ez napjainkban csak cél lehet, mert jelenleg a fenti két kategória egyikét sem teljesítjük. Nincs összhang az ember és környezete között. A gazdasági folyamatok melléktermékeként hulladék is keletkezik, melynek nem megsemmisítésére, hanem a környezetbe való „biztonságos” elhelyezésére törekszik az ember. Ez hosszú távon bizonyosan nem szolgálja a fenntarthatóságot.

A levegőminőséget úgy kell szabályozni, hogy csökkenthető legyen az emberi egészség, az ökoszisztéma és az épített környezet károsodásának kockázata. A levegőminőség meghatározásához számos jelző, indikátor áll rendelkezésünkre. Indikátornak tekintendők a légszennyező anyagok emissziójának mértéke, a kibocsátott szennyező koncentrációk változásának trendje, valamint a kibocsátás csökkentésére fordított összeg.

Az első fenntarthatósági jellemző az éghajlat módosulás (globális felmelegedés az egész Földre vonatkozóan; s prognózisok szerint hazánkban is melegedéssel együtt járó változás). A várható éghajlat módosulás csökkentése érdekében, a földi éghajlat fenntarthatóságáért az üvegházi gázok és az aeroszol részecskék emissziójának korlátozása szükséges. A globális felmelegedés indikátorai:

- emissziók mértéke

- globális hőmérséklet változása

- a tengerek szintjének változásai

- extrém meteorológiai helyzetek gyakorisága és típusa.

A második fenntarthatósági mutató a magaslégköri, vagy sztratoszferikus ózonréteg védelme. Ennek megvalósításához az ózonkárosító anyagok (freonok és halonok) kibocsátásának megszüntetését tűztük ki célként. Az ozonoszféra károsítás indikátorai:

- az ózonfogyás mértéke

- CFC-k sztratoszferikus koncentrációja.

A csak látszólag független savas ülepedést együtt kezeljük a légkör további toxikus elemeinek (pl. nehézfémek) ülepedésével. A folyamat megfékezésére szükség van a savasodást okozó anyagok, valamint a nehézfémek (HM: heavy metals) és a nehezen lebomló szerves vegyületek (POP-ok) kibocsátásának csökkentésére. Ebben az esetben a megfelelő földhasználat kialakítása is szerepet kap. A savas és toxikus ülepedés indikátorai:

- kén- és nitrogén-kibocsátás

- nehézfémek kibocsátása

- POP kibocsátás

- forrás-receptor összefüggések feltárása

- nagytávolságú transzport folyamatok ismerete.