Ugrás a tartalomhoz

Topográfia 5., Domborzattan II.

Mélykúti Gábor (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

5.2 Domborzati formák, idomok

5.2 Domborzati formák, idomok

Ha felülről szemléljük egy terep domborzatát, összetett formák, idomok rendszerét látjuk. Rengeteg hasonló formát látunk, de nincs közöttük két pontosan egyforma. Attól függően, hogy mekkora területet tekintünk át egyszerre, észreveszünk fő szerkezeti részeket, vonulatokat, és kisebb terepalakulatokat. Ha megpróbáljuk rendszerezni a látottakat, két fő elv szerint járhatunk el. Az egyik szerint megkülönböztethetünk fő, mellék és részletidomokat, a másik szerint pedig vízválasztó és vízgyűjtő idomokat. Természetesen ez a két elv nem mond ellent egymásnak, ki is egészíthetik egymást. Kezdhetjük a rendszerezést a főidomokkal, majd folytathatjuk a mellék és részletidomokkal, és ezen belül csoportosíthatjuk tovább a terepformákat a szerint, hogy a környezetükből kiemelkedő, azaz vízválasztó, vagy bemélyedő, azaz vízgyűjtő idomokról van szó. Az, hogy mikor tekintünk egy terepformát főidomnak, az nagymértékben a vizsgált terület méretétől függ. Más a megítélés, ha egy egész hegységet akarunk ábrázolni (pl. Mátra, Bakony), vagy egy kisebb, dombos területet térképezünk. A kisebb területen, kevésbé markáns domborzati formák esetén is találunk főidomokat, amelyek meghatározzák a terület domborzatának szerkezetét, és ezt lehet tovább finomítani a kisebb részletidomokkal. Az így főidomnak tekintett formák, egy nagyobb terület térképezésekor talán szintén „csak” részletidomok lennének. Tehát ez a csoportosítás inkább szemléletbeli, mint műszaki kérdés. Hiszen felméréskor is mindig csak egy-egy részletet tudunk áttekinteni és felmérni, de közben nem szabad elveszítenünk az áttekintést a terület fő vonulatairól, nem veszhetünk el a részletekben, mert akkor az ábrázolás összhangja felborulhat, és akkor nem tudjuk visszatükrözni a domborzat jellegét.

5.2.1 Domborzati főidomok

Főidomnak tekintjük a terep kiemelkedő és bemélyedő idomai közül azokat a nagy hegy- és völgyvonulatokat, amelyek egy nagyobb tereprésznek meghatározzák a jellegét. A legszembetűnőbbek a nagy kiemelkedések, a hegyhátak, ezek a vízválasztó főidomok, és a hegylábak előtt húzódó bemélyedő főidomok a völgyek.

A kiemelkedő idom legmagasabb része a hegyhát, vagy hegytető.

A hegyhát legmagasabb pontjait összekötő vonal a hátvonal, vagy gerincvonal.

A hátvonaltól merőlegesen elindulva az első jelentősebb lejtőátmeneti vonalig, a hátszegélyig tart a hátlap. Ezt követi a hegyoldal, majd ez ismét egy markánsabb lejtőátmeneti vonalnál a hegylábba megy át. A hegyláb a másik oldalról tekintve már völgyoldalnak is tekinthető. A völgyszegély után következik a völgytalp, mely a völgyvonalon át a következő völgyszegélyig tart.

5-1. ábra A domborzat főidomainak részei

A völgy legmélyebb pontjait összekötő vonal a völgyvonal.

A hátvonalat és a völgyvonalat együttesen a terep idomvonalainak nevezzük. Az idomvonalak rendszere, egymáshoz való viszonya határozza meg egy domborzat idomvázát.

A domborzat felmérése és ábrázolása során kiemelkedő jelentőségű a hátvonal és a völgyvonal. A domborzat e két szélső, legmagasabb és legmélyebb vonalát felméréskor feltétlenül meg kell határozni. Az ábrázolásnál pedig szigorú és kivétel nélküli szabály, hogy a szintvonalak a hátvonalat és a völgyvonalat mindig merőleges érintővel metszik át!

A hegyhát kiemelkedő, vízválasztó idom.

Keresztmetszetének alakja szerint lehet lapos, domború, keskeny és éles hegyhát.

5-2. ábra Hegyhátak típusai

Lapos hegyháton a szegélyvonalak távol esnek egymástól, ehhez viszonyítva a hátvonal és a szegélyvonalak magasságkülönbsége nem jelentős, a szintvonalak nagy görbületi sugárral haladnak a hátlapon.

Domború hegyháton a hátlapnak határozott, egyenletes görbülete van, a szintvonalak szép egyenletes ívben haladnak rajta.

Keskeny hegyháton a szegélyvonalak igen közel helyezkednek el egymásoz, a hátlap nagyon keskeny, de még jól érzékelhető. A szintvonalak hirtelen, kis görbületi sugárral fordulnak vissza a hátvonalon.

Az éles hegyháton a szegélyvonalak eltűnnek, a hátvonaltól közvetlenül a meredek hegyoldalak indulnak lefelé. Az éles hátvonalon a szintvonalak megtörnek, hegyes szögben fordulnak át a másik oldalra. Az éles hegyhátat hegygerincnek is nevezzük. (Ilyen látható fiatal röghegységekben, pl. az Alpokban.)

Hegyhátakra vonatkozó szabályok:

  • a hátvonal mindig a meredekebb hegyoldalhoz van közelebb, a hátvonal vízszintes értelemben nem feltétlenül egyenes, hanem ívelt, hajlott is lehet.

  • ha a hátvonal vízszintes értelemben irányt változtat, akkor rendszerint el is ágazik,

  • a hátvonal hosszmetszetére jellemző, hogy a magasabb részeken kisebb a lejtése, az alacsonyabb részek felé haladva nő a lejtése, két hegyhát között mindig egy völgy idom alakul ki (szintvonalas ábrázolásnál ez úgy jelentkezik, hogy a szintvonalak görbületi iránya megváltozik a hát és a völgyvonalon),

5-3. ábra Aszimmetrikus hátak és völgyek

A völgy a hegylábak előtt húzódó bemélyedő, vízgyűjtő főidom.

Keresztmetszetének alakja szerint lehet: szurdok, (hasadékvölgy, szakadékszerű), árokszerű, (V alakú vízmosás), keskeny talpú, széles talpú völgy.

A szakadékszerű völgy, a szurdok oldalfalai rendszerint meredek sziklafalak, szintvonalakkal nem is ábrázolhatók (pl. Rám szakadék, Tordai hasadék). Völgyvonalán rendszerint időszakos, gyorsfolyású patak rohan lefelé az esőzések idején. Völgyvonala általában nem egyenletes lejtésű, kisebb-nagyobb lépcsők, sellők találhatók rajta.

Az árokszerű völgy völgyoldalai már nem falszerűek, de igen meredekek, lejtőszögük 35-45° közötti érték, és növényzet borítja. Völgytalp gyakorlatilag nincs, a völgyoldalak a völgyvonalnál találkoznak. A völgyvonal élesen kirajzolódik, melyen állandó, vagy időszakos patak folyik.

A keskenytalpú völgy völgyoldala rendszerint már kisebb lejtésű, mint az árokszerűé. A völgyszegélyek közel és majdnem párhuzamosan húzódnak a határozottan felismerhető völgyvonalhoz. A völgyvonalon patak, esetleg kisebb folyó található.

Szélestalpú völgyek esetében a völgytalp jól kifejlett, közel sík terület. A völgytalp szélessége több száz méter, esetleg kilométer is lehet. A völgyvonal nehezen ismerhető fel, a völgyszegély viszont határozottan megjelenik. A völgytalpon rendszerint bevágott partok között folyó kanyarog. A nagyon széles talpú völgyeket lapálynak is szokták nevezni.

5-4. ábra Völgyek típusai

A völgyeknek ez a sorrendje a völgy fejlődésének szakaszait is mutatja. A magas hegységekben, a sziklák között alakul ki a szakadékszerű völgy, kicsit lejjebb, a lazább kőzetekben az árokszerű völgy követi, majd a keskenytalpú és végül széles talpú völggyé fejlődik.

5-5. ábra Hát- és völgyvonal hosszmetszete

A völgyekre vonatkozó szabályok:

  • a völgyvonal mindig a meredekebb völgyoldalhoz van közelebb,

  • a völgyvonal pontjaitól a terep három irányban emelkedik, egy irányban lejt,

  • a völgyvonal lejtőszöge mindig kisebb, mint a völgyoldalak lejtőszöge,

  • a völgyvonal hosszmetszetére jellemző, hogy a kezdeti, magasan fekvő szakaszán a lejtése nagyobb, majd az alacsonyabb részek felé közeledve a lejtése csökken. (Ezt igazolja, hogy a gyors hegyi patakok az alacsonyabb területeket elérve lassú folyókká válnak. Pl. a Szalajka – Szilvás patak, Szilvásváradnál.)

5.2.2 Domborzati mellékidomok

A hegyhát és a völgy közé eső hegyoldal rendszerint tagolt. A hegyhátból oldalhegyhátak ágaznak ki, és ezek a kiemelkedő mellékidomok, melyek között bemélyedő mellékidomoknak kell kialakulniuk. A hegyoldalban előforduló bemélyedő mellékidomok a teknőidomok.

5.2.2.1 Oldalhegyhátak

Az oldalhegyhátak a hátvonalból kiágazó vízválasztó mellékidomok. Vízszintes értelemben az oldalhegyhát lehet egyenes, hajlott, szétágazó. Keresztmetszete szerint az oldalhegyhát lehet széles (domború), keskeny, éles. A rájuk vonatkozó szabályok megegyeznek a főidomoknál a hegyhátakra leírtakkal.

5.2.2.2 Teknőidomok

A teknőidomok névvel összefoglalóan az oldalhegyhátak között kialakuló vízgyűjtő idomokat nevezzük. Keresztmetszetük szerint az alábbi teknőidomokat különböztetjük meg:

teknő, metsződés, árkos metsződés, vízmosás, horhos, és a horpa.

A teknőidomok jellemzői, a völgyekhez hasonló jelentéssel a teknővonal, a teknőtalp és a teknőoldal.

A teknő a kifejlett völgyekhez hasonló tulajdonságokkal rendelkezik. Keresztmetszete szerint a völgyekhez hasonló tulajdonságokkal lehet:

  • széles talpú, és

  • keskenytalpú.

Sajátos hosszmetszete miatt megkülönböztetjük még a

  • meredektalpú teknőt.

A meredektalpú teknő jellemzője, hogy - szemben a többi völgy vagy teknőidommal, amelyeknél a völgyvonal lejtése mindig kisebb, mint a völgyoldalak lejtése – a teknővonalának lejtése nagyobb, mint az odafutó teknőoldalak lejtése, és ez a hegyláb felé fokozatosan meredekebb lesz.

A metsződés esetében a teknőoldalak minden átmenet nélkül egy élben, a teknővonalban futnak össze. Ez a metsződés vonala.

Az árkos metsződés a metsződésnek egy olyan, kifejlettebb változata, amikor a metsződés vonalában 2 méternél nem mélyebb árok alakul ki. Az árkot a rézsű jelével jelöljük, azon a szintvonalak nem haladnak keresztül.

5-6. ábra Metsződés

5-7. ábra Árkos metsződés

A horhos, vagy horhó főleg a löszös talajon, vízmosás hatására alakul ki. Partja meredek, omladékos, relatív mélysége a 10 métert is meghaladhatja. A kisebb vízmosások találkozásánál tágas térség alakulhat ki, ezeken a területeken a szintvonalakat ismét kirajzoljuk a rézsű jelek között.

A horpa a föld alatti üregek, bányák beszakadásakor keletkezik, de külső erők is segíthetik kialakulását. A horhoshoz hasonló idom, de iránya a környező terep esésvonalával szöget zár be. Fenékvonala egyenetlen, alján vízfolyás nem található, gyakran zárt idom.

A vízmosás az árkos metsződés túlfejlett formája, amikor is az árok mélysége a 2 métert meghaladja, és gyakran a 10 métert is eléri. A vízmosás széle általában omladékos, szakadékos.

5-8. ábra Vízmosás, Rám szakadék

5-9. ábra Metsződés - vízmosás, horhos - árkos metsződés jelkulcsos ábrázolása

5.2.3 Domborzat részletidomai

5.2.3.1 Hegyháton, hátvonalon előforduló részletidomok

A hegyhátakon, hátvonalakon igen gyakran előforduló, a domborzat karakterét talán legjobban meghatározó részletidomok a:

kúp, pihenő, lejtőkúp, és a nyereg.

A kúp az a kiemelkedő idom, melynek legmagasabb pontjából a terep minden irányban lejt. Legmagasabb pontja a kúppont, melyben a terep érintősíkja vízszintes. A kúppont körül gyakran lankás rész terül el, ez a kúplap. A kúplap szélén található első lejtőátmeneti vonal a kúpszegély, vagy szegélyvonal. A szegélyvonal alatti, meredekebb terület a kúpoldal. A hegyvidéken előforduló, magas kúpokat csúcsnak, a dombvidéken található, kisebb magasságú és kevésbé meredek oldalú kúpokat halomnak nevezzük. Pl. a Budai hegyekben a Csúcs-hegy, vagy a Kiskunságban a kunhalmok.

5-10. ábra Kúp idom

A pihenő a hegyhátnak az a része, ahol a hátvonal egy szakaszának lejtése megváltozik, közel vízszintessé válik. Ezután a hátvonal ismét az eredeti lejtéssel halad tovább. A pihenő közel vízszintes területe a pihenő lap.

5-11. ábra Pihenő idom

A terep a pihenőtől egy irányban emelkedik, három irányban lejt. A lejtésirányokban lévő lejtőátmeneti vonal a hosszabb, az emelkedés irányában lévő a rövidebb lejtőátmeneti vonal, ezek a pihenő szegélyvonalai. A szegélyvonalakat az ábrán pontvonallal ábrázoltuk, ezek nem szintvonalak, hanem lejtőátmeneti vonalak! E két szegélyvonal a két sarokpontban találkozik (S1, S2). A hátvonal közel vízszintes szakaszának közepe táján van a pihenőpont (P). A pihenőpont és a két sarokpont közel egy magasságban helyezkedik el. A pihenő sarkainál mindig teknőidom kezdődik. A pihenőlap alakja szerint lehet összetartó-, párhuzamos- és széttartó szélű. A pihenő szintvonalas ábrázolásánál gyakran alkalmazunk segéd (felező) szintvonalat. Ha a pihenőpont magassága a felező szintvonal magasságánál

  • nagyobb, akkor a lejtésirányú, hosszabb szegélyvonalat követve,

  • kisebb, akkor az emelkedés irányában lévő, rövidebb szegélyvonalat követve rajzoljuk meg a segédszintvonalat a sarokpontok között.

A sarokpontokon túl a segédszintvonalat már nem rajzoljuk tovább, hiszen ott már nem ad többlet információt.

A lejtőkúp a hátvonalakon alakul ki, amikor egy ellenállóbb kéregdarab a körülötte lepusztult terepből kiemelkedik. Ábrázolás szempontjából hasonló, mint a széttartó szélű pihenőé, azzal a különbséggel, a széttartó részben még egy kúpidom is megjelenik.

5-12. ábra Nyeregidom

A nyereg a hátvonalnak a bemélyedésénél alakul ki. A nyereg igen fontos és gyakran előforduló idoma a terepnek. A magas hegységekben mindig a hátvonal bemélyedéseiben, az ún. hágókon át vezetnek át az utak a hegy egyik oldaláról a hegy másik oldalán elterülő alacsonyabb területek felé.

A hátvonal bemélyedésének legalacsonyabb pontja a nyeregpont (P). Ebben a pontban a terep és a hátvonal érintője vízszintes. A nyeregponttól a hátvonal mindkét irányban emelkedik, a hátvonalra merőlegesen pedig a terep mindkét irányban lejt. A nyeregpont körüli közel vízszintes terület a nyereglap. A nyereglapot határoló lejtőátmeneti vonalak a nyereg szegélyvonalai. A szegélyvonalakat az ábrán pontvonallal ábrázoltuk, ezek nem szintvonalak, hanem lejtőátmeneti vonalak! A szegélyvonalak a sarokpontokban találkoznak. A sarokpontok mindig párosával jelennek meg (S1-S2 és S3-S4), egy nyeregidom legkevesebb négy sarokponttal rendelkezik. A nyeregpont és a sarokpontok magasságai közel azonosak. A nyeregpontból a terep a hátvonalak irányában emelkedik, ezekre merőlegesen pedig lejt. Amelyik irányokban a terep a nyeregpontból kiindulva emelkedik vízválasztó (hegy) idomok, amelyik irányokban lejt, vízgyűjtő (teknő) idomok jönnek létre. Egy nyereg legalább két vízválasztó és két vízgyűjtő idom találkozásánál keletkezik. Ha több hátvonal fut össze egy nyeregpontban, akkor négynél több, de mindig páros számú sarokpont alakul ki, hiszen egy újabb hegyidom megjelenésével egy újabb teknőidomnak is meg kell jelennie.

Ha a nyereglap a hátvonal irányában hosszabb, akkor hosszanti nyeregről, ha a teknőidomok irányában hosszabb, akkor haránt nyeregről beszélünk. Ha a nyereglapon a hátvonal vízszintes értelemben közel egyenesen halad át, akkor szabályos nyeregről, ha közben erősen irányt változtat, hajlik, akkor szabálytalan nyeregről beszélünk.

A nyereg szintvonalas ábrázolásánál gyakran alkalmazunk segéd (felező) szintvonalakat. Ha a nyeregpont magassága a felező szintvonal magasságánál

  • nagyobb, akkor a lejtésirányban lévő két szegélyvonalat követve,

  • kisebb, akkor az emelkedés irányában lévő két szegélyvonalat követve rajzoljuk meg a segédszintvonalakat a sarokpontok között.

5-13. ábra Segédszintvonalak (felező és negyedelő) alkalmazása a nyeregidom kifejezésére. 1 méteres alapszintközt feltételezve a nyeregpont magassága a bal oldali ábrán 216,1 m, a jobb oldali ábrán 271,3 m.

A sarokpontokon túl a segédszintvonalakat már nem rajzoljuk tovább, hiszen ott már nem ad többlet információt.

Nyeregidom esetében, ha segédszintvonalat alkalmazunk, akkor mindig kettő, egymással szemközti (pandant) segédszintvonalat kell rajzolni!

5.2.3.2 Hegyoldalon előforduló kiemelkedő részletidomok

A hegyek oldalai, oldalhegyhátak oldalai sem mindig egyenletesek, kisebb-nagyobb kiemelkedések alakulhatnak ki rajtuk. Ezek lehetnek:

tereplépcső, (terepfüggöny), hegyorr, terepfok, (párkány), borda, és omladék.

A tereplépcső, terepfüggöny a hegyoldalon vízszintesen, vagy ferdén húzódó 45°-nál meredekebb, lépcsőszerű terepalakulat. Ha a hirtelen szintváltozás mértéke 5 méternél kisebb: tereplépcső, ha az 5 métert meghaladja: terepfüggöny a neve. Keletkezésének oka a terep lerogyása, vagy eróziós hatás lehet. Mivel természetes terepalakulat, a szintvonalak színével megegyező színű rézsűjellel ábrázoljuk. A szintvonalak rajzolását a rézsűjelnél megszakítjuk, és a túloldalon, a terepmagasság változás figyelembe vételével eltolva folytatjuk. A rézsűjel két oldalán egymással szemben elhelyezkedő szintvonalak magasságkülönbsége tehát a tereplépcső magasságának felel meg.

5-14. ábra Tereplépcső

5-15. ábra Tereplépcső jelkulcsos ábrázolása

5-16. ábra Terepfüggöny jelkulcsos ábrázolása

5-17. ábra Hegyorr

A hegyorr a hegyoldalából kiugró, a pihenőhöz hasonló kisebb idom, amelynek felső lapja közel vízszintes. A környezetéhez képest keményebb kőzet jelenlétére utal, melyet az erózió nem tudott kikezdeni.

A terepfok, vagy párkány a hegyorrhoz hasonló, de hosszabban elnyúlt, közel vízszintes párkányszerű idom.

5-18. ábra Terepfok, párkány

5-19. ábra Borda

A borda a hegyoldalban a lejtő irányában húzódó keskeny kiemelkedés. A hegyoldal egy részén jelenik meg, nem húzódik végig az egész hegyoldalon. A borda tetejének lejtése megegyezik a hegyoldal lejtésével.

5-20. ábra Bordás hegyoldal

Az omladék. A hegyoldalakat alkotó kőzetek helyenként, foltokban különböző hatásokra meglazulhatnak, majd megrogynak, megcsúsznak. Az így kialakult omladékok a hegyoldal kisebb meredeksége miatt nem feltétlenül jutnak le azonnal a hegylábhoz, hanem helyben maradnak. Az omladékos, nem megállapodott lejtőrészeket nem szintvonalakkal, hanem a szintvonalak színével megegyező színű sűrű pontozással, vagy a nagyobb köveket kifejező háromszögekkel töltjük ki.

5.2.3.3 Hegyoldalon előforduló bemélyedő részletidomok

A hegyoldalak egyenetlenségeit nemcsak kiemelkedő, hanem néhány bemélyedő idom is változatossá teheti. Ilyen a

teknőpihenő, és a vápa.

A teknőpihenő, a teknővonal egy olyan szakaszán alakul ki, ahol az addig állandó esés után a teknővonal átmenetileg vízszintessé, vagy közel vízszintessé válik. A pihenőlap kiszélesedése, kimélyülése esetén, a teknőpihenőben kis tó is kialakulhat.

A vápa, a borda negatív formája. A hegyoldalon az esésirányban elnyúló, de nem végighúzódó bemélyedés.

5-21. ábra Teknőpihenő

5-22. ábra Vápa

5.2.3.4 Hegylábnál előforduló részletidomok

A hegylábaknál előforduló részletidom a:

hordalékhant, törmelékgarmada, hordalékkúp, és a törmelékkúp.

A hordalékhant enyhe lejtésű, széles hátidom, mely egy völgyvonal meghosszabbításában keletkezik. Hordalékhant a folyók felső szakaszának aljában keletkezik, ahol a vízfolyás hirtelen elveszti energiáját, és lerakja maga elé a hordalékát. Ezért a hordalékhant legyező formájú lesz, és a völgyvonal két oldalról kerüli el. Ez többszörösen is előfordulhat, és a víz a hordalékhantot átszabdalva, több szigetre bontja. Mérete a 100 km-t is meghaladhatja, de megtalálható minden kisebb vízmosás, keskeny talpú völgy aljában is.

A törmelékgarmada a hordalékhanthoz hasonló idom, csak anyaga kőtörmelék. A szilárdabb kőzet tulajdonságából következően keskenyebb, meredekebb, mint a hordalékhant. Kialakulásában elsősorban a hegyomlás, kőfolyás játszik szerepet, a víz hatása csak másodlagos.

A hordalékkúp és a törmelékkúp a hordalékhant illetve a törmelékgarmada túlfejlődésével jön létre. Idővel a felgyülemlett hordalék már nem csak lapos hátakat alkot, hanem rajtuk kiemelkedő kúpok is kialakulhatnak.

5-23. ábra Hordalékkúp

5-24. ábra Törmelékkúp

5.2.3.5 Lokális, bárhol előforduló részletidomok

Vannak olyan kisebb kiterjedésű részletidomok, melyek a terep bármely helyén kialakulhatnak. Ilyenek a:

gödör, (lyuk), töbör, (debrő, dolina), víznyelő, (bujtató, zsomboly), sziklák, terephullám, (terepvályú, homokbuckák), morotva, suvadás, (csuszamlás).

A gödör, lyuk mészköves, löszös területeken alakul ki természetes körülmények között. A víz hatására jön létre. Mészköves területen a csapadékvíz beszivárog a talajba, és szénsavtartalmával oldja a mészkövet. Ezt korróziós folyamatnak nevezzük. A leszivárgó víz a kioldott anyagot a mélybe szállítja. A felszín alatt így üregek jönnek létre, melyek idővel berogynak, a felszínen gödrök keletkeznek.

5-25. ábra Töbrök a Bükk fennsíkon

A töbör (debrő, dolina) a nagyobb kiterjedésű, üstszerű gödör. A leggyakoribb karsztjelenség. A töbör pereme mindig éles, alakja rendszerint kerek, átmérője a 100-200 métert is elérheti, keresztmetszete tálhoz hasonlít. Fenekén víznyelő rés ritkán fordul elő, a csapadékvíz sokáig megáll benne.

5-26. ábra Töbör jelkulcsos ábrázolása

A víznyelő (bujtató, zsomboly) esetén kürtő nyílik a felszínre, melyet domború lejtő vesz körbe. A kürtők több tíz méter mélyek is lehetnek! Ha a kürtő széles lyukkal nyílik a felszínre, akkor zsomboly a neve. Feléje tartó állandó, vagy ideiglenes vízfolyások jelzik a helyét. Nyílását gyakran növényzet rejti! A víznyelők alján rendszerint barlang található.

5-27. ábra Víznyelő a Bükk fennsíkon

Hegységekben a mállás a szabályos jellegű idomoktól teljesen elütő darabos szikla alakulatokat képez. A sziklákat nem szintvonallal, hanem a szintvonalak színével egyező színű jelekkel, sziklarajzzal ábrázoljuk. (pl. Zugligetben a Tündér szikla)

5-28. ábra Szikla kibúvások

5-29. ábra Sziklák jele

5-30. ábra Szikla orom jele

A szél hordta homokból, a szél irányának megfelelően keskeny. hosszú hátak alakulnak ki. Ezek a homokhátak, melyek, mint hullámok követik egymást. Így alakul ki a terephullám, a terepvályú, a homokbucka. Száraz időszakokban a szél maga előtt hajtja a homok hullámokat, lassan változtatják a helyüket, ez a futóhomok. (pl. Bugac) A rengeteg terephullámból és terepvályúból álló buckás területek szintvonalas ábrázolása igen körültekintő és fáradságos munkát igényel.

5-31. ábra Terephullámok

A morotva a sík területeken, az egykori kanyargós folyómedrek még nem teljesen feltöltődött maradványai.

5-32. ábra Morotva képe

5-33. ábra Morotva térképi ábrázolása

A suvadás, csuszamlás azokon a hegy és domboldalakon keletkezik, ahol a felszín alatt vízzáró (pl. agyag) réteg helyezkedik el, mely a fentről beszivárgó víz hatására képlékennyé, síkossá válik, és a felette lévő rétegek kisebb nagyobb foltokban megcsúsznak rajta. Hazánkban pl. a Cserhát körüli dombokon találunk suvadásokat.

5-34. ábra Suvadás jelkulcsos ábrázolása5-1. táblázat Domborzati idomok összefoglaló táblázatai. táblázat - 5-34. ábra Suvadás jelkulcsos ábrázolásaDomborzati idomok összefoglaló táblázatai

Domborzati főidomok

hegyhát

  • lapos,

  • domború,

  • keskeny,

  • éles.

völgy

  • szakadékszerű, (hasadékvölgy, szurdok),

  • árokszerű, (V alakú vízmosás),

  • keskeny talpú,

  • széles talpú.

Domborzati mellékidomok

oldalhegyhát

  • széles (domború)

  • keskeny,

  • éles.

teknőidomok

  • teknő,

  • metsződés,

  • árkos metsződés,

  • vízmosás,

  • horhos,

  • horpa.

Domborzati részletidomok

Hegyháton

  • kúp,

  • pihenő,

  • lejtőkúp,

  • nyereg.

Hegyoldalon

kiemelkedő

  • tereplépcső, terepfüggöny,

  • hegyorr,

  • terepfok, párkány,

  • borda,

  • omladék.

bemélyedő

  • teknőpihenő,

  • vápa.

Hegylábnál

  • hordalékhant,

  • törmelékgarmada

  • hordalékkúp,

  • törmelékkúp.

Bárhol előforduló

  • gödör, lyuk,

  • töbör, debrő, dolina,

  • víznyelő, bujtató, zsomboly

  • sziklák,

  • terephullám, terepvályú, homokbuckák,

  • morotva,

  • suvadás, csuszamlás.