Ugrás a tartalomhoz

Topográfia 3., Térképek jellemző tulajdonságai

Mélykúti Gábor (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

3.5 Topográfiai térkép fogalma

3.5 Topográfiai térkép fogalma

A topográfia szó görög eredetű. A „toposz” helyet, helyszínt, a „grafein” rajzolást, leírást jelent, tehát a topográfia szóösszetétel helyszínrajz készítést jelent. A hely, amelyről rajzot szeretnénk készíteni, a Föld felszíne. A Föld felszínén és annak közvetlen közelében lévő természetes alakulatokat és mesterséges létesítményeket összefoglaló néven tereptárgyaknak nevezzük. A topográfia feladata a tereptárgyak felmérése és térképi ábrázolása.

A topográfiai térkép

  • a tereptárgyakat felülnézetben, vízszintes vetületükben,

  • megadott méretarány szerint kicsinyítve,

  • szükség esetén jelek segítségével,

  • a domborzattal együtt ábrázolja.

A topográfiai térkép a térkép tartalma szempontjából az alábbi fő egységekből áll:

  • síkrajz,

  • domborzatrajz,

  • névrajz,

  • szelvénykeret, szelvényhálózat és a kereten kívüli megírások.

A részletes topográfiai térképek, különösen egy egész országra kiterjedő topográfiai térképmű iránti igény már a 18. században megfogalmazódott. Ezekre a térképekre elsősorban a hadviselésben volt szükség. A hadszíntér kiválasztásához, a seregek mozgásának megtervezéséhez, a hadműveletek előkészítéséhez elengedhetetlen volt a terepviszonyok alapos és részletes ismerete. Erre az időre ért el a hadviselés egy olyan szintre, amikor egy hadművelet (csata) áttekintése egy dombtetőről már lehetetlen volt. A tervezéshez és az események nyomon követéséhez térképekre volt szükség. Korábban is készültek térképvázlatok a csaták helyszíneiről, de ezek csak kis területre terjedtek ki, és nem voltak egymáshoz illeszthetők. Az Osztrák-Magyar Monarchia, és benne Magyarország teljes területének részletes (M=1:28 800 méretarányú) felmérését a hétéves háború tapasztalatainak alapján 1765-ben Mária Terézia rendelte el. Ettől kezdve folyamatosan, napjainkban is készülnek M=1:25 000 és kisebb méretarányú katonai topográfiai térképek.

A második világháborút követő nagy újjáépítési munkák hatására a polgári életben is megnőtt az igény a nagyméretarányú, a tulajdonviszonyokat rögzítő kataszteri térképek mellett, a terep domborzatát is ábrázoló, műszaki szemléletű topográfiai térképek készítésére. A polgári célú topográfiai térképek ettől az időtől kezdve M=1:10 000 méretarányban készülnek.

A korábbi titokvédelmi szabályok feloldása után (1992), ma már mind a katonai, mind a polgári topográfiai térképek szabadon hozzáférhetők, megvásárolhatók, nemcsak hivatali, hanem magán célú felhasználásra is.

A topográfiai térképeket a gazdasági élet számtalan területén alkalmazzák: erdőgazdálkodási feladatok ellátásakor, vízügyi tervezésekhez, vízgyűjtő területek áttekintésére, árterületek ellenőrzésére, közlekedés-tervezéshez, út- és vasútépítési munkák tervezéséhez, energiaellátó hálózatok kialakításához, környezeti hatásvizsgálatokhoz, stb. Tehát a topográfiai térképek ott használhatók előnyösen, ahol a terep természetes és mesterséges alakulatainak és domborzati viszonyainak áttekintő jellegű, de még elegendően részletes és a természetbeli állapotának megfelelő ismeretére van szükség.

A topográfiai térképek egy ország egész területéről egységesen készülnek. Ekkora területen általában a Föld elméleti alakját már nem tekinthetjük síknak, a terepet viszont kicsinyítve, a térkép sík lapján szeretnénk ábrázolni. A topográfiai felmérést megelőzik a felsőgeodéziai és általános-geodéziai feladatok elvégzése, a topográfiai munkák szerves részét képezik a fotogrammetriai munkák, majd az elkészült felmérési térképek tisztázati rajzait a kartográfusok készítik el a sokszorosítás, a nyomda számára.

A felsőgeodézia biztosítja a Föld elméleti alakjához a térképezés területén legjobban illeszkedő alapfelületet és alapszintfelületet, a felsőrendű vízszintes és magassági alapponthálózatot, a megfelelő vetületi rendszert. Az általános geodéziai eljárások biztosítják a felmérésekhez a kellő sűrűségű vízszintes és magassági alapponthálózatot. A geofizika a topográfiai térképezéshez közvetlenül a földmágneses jelenségek vizsgálatával járul hozzá, hiszen a tájoló használata a terepen való tájékozódáshoz és a műszerálláspontokon a tájékozáshoz gyakran elengedhetetlen. A fotogrammetriai eljárások biztosítják a topográfiai térképek síkrajzi tartalmának gazdaságos előállításához nélkülözhetetlen ortofotó térképeket, és a domborzatábrázoláshoz közvetlen méréssel, térkiértékeléssel a szintvonalakat. A kartográfia készíti a felmérési szelvényekből a nyomdakész tisztázati rajzokat, melyekről nyomdai sokszorosítással készül a végtermék, a színes térképnyomat. Ugyancsak a kartográfia készíti irodai szerkesztéssel a kisebb méretarányú, úgynevezett levezett térképeket, vagy a különböző tematikus térképeket. Nem szabad elfelejtkezni még a nyelvészek, helytörténészek munkájáról sem, akik a térképeken feltüntetett és a tájékozódáshoz nélkülözhetetlen földrajzi nevek gyűjtésével, helyesírásával és rendszerezésével foglalkoznak.