Ugrás a tartalomhoz

Topográfia 10., Topográfiai felmérés munkamenete

Mélykúti Gábor (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

10. fejezet - Topográfiai felmérés munkamenete

10. fejezet - Topográfiai felmérés munkamenete

Bevezetés

A Topográfiai felmérések munkamenete modul a Topográfia c. tantárgy részét képezi. Az ebben a modulban leírtak megértéséhez célszerű, ha ismeri a Topográfia c. elektronikus jegyzet korábbi moduljaiban leírtakat, a Geodézia és a Fotogrammetria c. tantárgyakban tanultakat.

Ebben a modulban megismerhetjük

  • a topográfiai térképek készítésének szervezési, technológiai kérdéseit;

  • a topográfiai térképek aktualizálásának, felújításának különböző munkafázisait és technológiáját.

A modul elsajátítása után áttekintésünk lesz a topográfiai térképezés munkafolyamatáról, szervezési, dokumentálási feladatairól, valamint a topográfiai térképek aktualizálásának megoldási lehetőségeiről.

Tartalom

  • Topográfiai felmérések általános munkamenete

A topográfiai térképezés során a helyszíni mérési munkákat igen alapos és széleskörű előkészítő munka előzi meg és gondos irodai feldolgozás követi. A jó minőségű, egységes megjelenésű topográfiai térképmű elkészítése egy összetett munkafolyamat eredménye. A térképezési munka meghatározott ütemterv szerint, egyértelműen lehatárolt munkaterületekre bontva folyik. A munkaterületek határai – szemben a kataszteri felmérésekkel – nem településhatárok, hanem szelvényhatárok, méghozzá egy szelvénycsoport határa. (Pl. egy 1:100 000 méretarányú térképszelvény területére eső valamennyi 1:10 000 méretarányú térképszelvény egy szelvénycsoportot alkot.) Egy szelvénycsoportra eső teljes terület térképezése mindig egy ütemben történik. A topográfiai térképezés célja mindig egy nagy területi egység, általában egy egész ország egységes szemléletű térképének az elkészítése. Ebben nincs kitüntetett szerepe egyetlen településnek sem.

A topográfiai térképezés általános munkamenetének ismertetésekor nem térünk ki az egyes konkrét technológiák részleteire, hanem a minden esetben előforduló, legfontosabb lépéseket soroljuk fel. A leírtakat értelemszerűen lehet alkalmazni az egyes megoldások esetén.

10.1.1 Adatgyűjtés

A topográfiai térképezés adatgyűjtéssel kezdődik. Az adatgyűjtés során össze kell gyűjteni az adott munkaterületre vonatkozó minden olyan korábban készült geodéziai, topográfiai és térképészeti adatot és anyagot, amelyek a topográfiai térképezéshez alapul szolgálhatnak. Ezzel igyekszünk biztosítani a gazdaságos térképkészítés feltételeit. Fel kell használni minden olyan korábban – akár más szervezet keretében – készült alapanyagot, mely még aktuális, és csökkenteni tudja a helyszíni felmérési munkákat.

A Földmérési és Távérzékelési Intézet (FÖMI) Központi Adat- és Térképtárából , illetve az érintett földhivatalokból ki kell gyűjteni a munkaterületre vonatkozó:

  • legutolsó felmérés térképeit, és törzskönyveit,

  • kisebb méretarányú topográfiai térképeket,

  • kővel állandósított vízszintes alappontok adatait,

  • magassági alappontok adatait,

  • nagyméretarányú földmérési alaptérképek átnézeti térképeit.

A különböző országos hatáskörű szervezeteknél , melyek a topográfiai térkép tartalmát érintő adatokat kezelnek, begyűjtjük az aktuális adataikat. Ilyenek a:

  • Vízügyi adatok. Természetes és mesterséges vizek nevei, középvízszintre vonatkozó szélesség és mélység adatai, vízfolyások sebessége, stb.

  • Út-, vasút- és híd adatok . Az utak számozása, minősítése, burkolóanyaga, méretei, műtárgyak adatai.

  • Erdészeti adatok. Erdők adatai, fafajták területi elhelyezkedése.

  • Közigazgatás határok.

  • Helységnévtár adatait használjuk a települések neveinek helyes megírásához.

  • Távvezeték hálózatok adatai (magasfeszültségű távvezetékek, gáz és olaj távvezetékek, hírközlési vonalak, postai kábelek, stb.)

  • Autóbusz és vasúti menetrendek.

10.1.2 Irodai előkészítés

Még a vállalat központjában ellenőrizzük az adatgyűjtés eredményeit, az új ortofototérképet, és a térkiértékelés eredményét (ha van).

Az ortofototérkép és a légifényképek nagyításai segítségével előminősítést végzünk. Az egyértelműen azonosítható tereptárgyakat kirajzoljuk, a bizonytalanokat csak jelöljük. Az irodai előminősítést úgy kell végezni, hogy a helyszíni munka mennyiségét csökkentsük, és a helyszíni bejárás útvonalát meg lehessen tervezni.

Előkészítjük a felmérési utasítás szerinti munkarészeket. Pl. kombinált felmérés esetén az oleátákat (melyek szelvény méretű átlátszó fedvények), kirajzoljuk rajtuk a szelvény keretvonalait, a kilométer hálózatot, és az alappontokat, megírjuk a nevét. Ilyenek pl. a pont oleáta, meghatározási terv, munkaterv oleáta, stb.

10.1.3 Helyszíni előkészítés

Alapos helyszíni előkészítésre akkor van szükség, ha a terepen jelentős mennyiségű felmérési munkát kell majd végezni (pl. kombinált felmérés, numerikus felmérés). Ebben az esetben az előkészítő munka főbb részei:

  • terepbejárás , az alappontok felkeresése,

  • a kisalappontok helyének kiválasztása , esetleges jelölése,

  • munkaterv és előzetes meghatározási terv készítése.

A terepbejárás során igyekszünk alaposan megismerni a terület síkrajzi és domborzati viszonyait, a közlekedési lehetőségeket, és a növényi fedettséget, esetleg azok várható változásait (pl. aratás). Felkeressük az alappontokat, megvizsgáljuk azok állapotát, használhatóságát (pl. összelátás). Kiválasztjuk a meghatározandó további kisalappontok helyét. Eldöntjük, hol fogunk sokszögvonalakat, magassági vonalakat vezetni. A kisalappontok kiválasztásakor a következő szempontokat vesszük figyelembe:

  • legyen alkalmas műszerállásnak, jó kilátás legyen róla,

  • mind vízszintes, mind magassági értelemben jól meghatározható legyen,

  • legyen alkalmas további kisalappontok meghatározására, tájékozó iránynak.

Folyamatosan rögzítjük az észrevételeinket hiszen több négyzetkilométernyi területről van szó, fejben nem lehet minden részletet megjegyezni.

A terepbejárás eredményeként elkészül (ceruzával) egyrészt az előzetes meghatározási terv, mely a kisalappontok meghatározásának módját és feltételeit rögzíti, és a munkaterv oleáta , mely foltszerűen rögzíti, hogy a domborzati, vízrajzi (pl. árvíz, mocsár) és növényzeti adottságok függvényében milyen sorrendben haladunk végig a területen a felméréssel.

10.1.4 Alappontsűrítés

Ha a részletmérések megkezdésekor nem áll rendelkezésre kellő sűrűségben alap- és kisalappont, akkor alappontsűrítést kell végezni. Ha a terepbejárás során úgy találtuk, hogy nagyszámú alappont meghatározására van szükség a munkaterületen, akkor azt célszerű külön munkafázisban, még a részletes felmérés megkezdése előtt elvégezni. Különösen megfontolandó a magassági kisalappontok első lépésben történő meghatározása, mert ezt (sík és dombvidéken) sokkal kényelmesebben, gyorsabban és pontosabban végezhetjük szintező műszerrel, mint a mérőasztal felszereléssel. Az alappont meghatározás előrehaladtával folyamatosan véglegesítjük, és tussal rajzoljuk ki a meghatározási tervet a tényleges méréseknek megfelelően. A meghatározott alappontokat úgy jelöljük meg a terepen, hogy azt a későbbi részletmérés során egyértelműen fel tudjuk majd használni (álláspontnak, tájékozó iránynak).

10.1.5 Részletmérés

A részletmérés célja a felmérendő terület teljes topográfiai térképének elkészítése. A részletmérés a terep jellemző síkrajzi és magassági pontjainak meghatározásával történik . A részletmérés során annyi pontot kell meghatározni, amennyi segítségével elkészíthető a terület síkrajza jelkulcsos ábrázolással és domborzatrajza szintvonalas ábrázolással.

A részletmérést egy állásponton a következő sorrendben végezzük:

  • az álláspont kiválasztása és meghatározása,

  • a síkrajzi részletpontok kiválasztása és meghatározása,

  • a síkrajz kirajzolása (grafikus felmérés esetén),

  • a domborzat jellemző pontjainak kiválasztása és meghatározása,

  • a domborzat kirajzolása (grafikus felmérés esetén),

  • ellenőrzések végzése.

Álláspontot olyan helyen választunk, ahonnan a felmérendő területből minél nagyobb részt belátunk. Ezt nem minden esetben a terep legmagasabb részén találjuk, hanem a lejtőátmeneti vonalon (pl. hátszegély). Innen egyaránt rálátunk a hátlapra és beláthatjuk a hegyoldalt is. Célszerű figyelembe venni a Nap irányát és mozgását is, mert Nappal szemben nemcsak nehezebb a célt felkeresni és irányozni, hanem a mérés hatótávolsága is lényegesen csökkenhet. Az álláspont vízszintes és magassági meghatározására mindig a legalkalmasabb módszert választhatjuk. A részletmérés csak a vízszintes értelmű tájékozás és a műszerhorizont tengerszint feletti magasságának meghatározása és rögzítése után kezdhető meg! ( műszermagasság mérése! )

A síkrajzi részletpontok kiválasztásánál a jelkulcsos ábrázolás szabályait kell szem előtt tartani. Néhány fontosabb szempont, ami egyszerűsíti a mérést, illetve később a feldolgozást:

  • Vonalas létesítményeket mindig a tengelyvonalukkal mérjük fel, ehhez illesztjük majd a rajzon a jelüket.

  • Kis alapterületű tereptárgyaknak nem az alaprajzát mérjük, hiszen azt nem is tudjuk ábrázolni, hanem csak a középpontját határozzuk meg, ahová a jelet majd a térképen elhelyezzük.

  • Az egy vonalban elhelyezkedő hasonló tereptárgyaknál (pl. pincesor) elegendő az első és az utolsó elem bemérése, a többit a vonalon belül arányosan, vagy csak hosszméréssel helyezzük el.

A síkrajzi vonalak minél kevesebb ponttal történő meghatározása érdekében célszerűen alkalmazhatók a geometriai összefüggések, szerkesztések.

A domborzati részletpontok kiválasztásához hegyidomtani ismeretek és gyakorlat szükséges. A domborzati idomok nem jelennek meg olyan egyértelműen a terepen, mint a síkrajzi vonalak. Sokszor maguk a domborzati formák sem elég karakteresek, vagy növényzet fedi őket.

A magassági részletpontokat első sorban a domborzat szerkezetét meghatározó idomvonalakon választjuk. Ezeket úgy ismerhetjük fel, hogy az idomvonalak mentén a terep görbületi viszonyai folytonosan, de határozottan megváltoznak. Az idomvonalak három fő típusát különböztetjük meg:

  • hátvonalakat,

  • völgyvonalakat, és

  • lejtőátmeneti vonalakat.

Ezeken a vonalakon belül is különösen fontos meghatározni a jellemző pontokat :

  • legmagasabb pontokat (csúcsokat, kúppontokat),

  • legalacsonyabb pontokat (mélypontok, teknőpontok),

  • nyereg pontokat,

  • pihenők jellemző pontjait,

Mérjük még a további domborzati részletidomok meghatározó pontjait.

A domborzat helyes kirajzolásához meg kell mérni a terep törésvonalait is. A törésvonalak mentén a terepfelszín lejtési viszonyai hirtelen, átmenet nélkül változnak meg. Pl. rézsű, tereplépcső élei, vízmosás széle, szakadó part vonala, stb. A szintvonalak a törésvonalaknál megszakadnak és csak akkor folytatódnak a megfelelő magassági (és vízszintes) eltolódással, ha a terepfelszín természetes, nyugodt formája ismét helyreáll. Ezeket a határvonalakat feltétlenül meg kell mérnünk. Ábrázolásukhoz egyezményes jeleket használunk.

A domborzati részletpontokat olyan sűrűn választjuk ki, és mérjük meg, hogy azok segítségével az adott méretarányban a szintvonalak az előírt magassági hibahatáron belül megrajzolhatók legyenek. A pontok távolságát a szemlélet alapján úgy határozhatjuk meg, hogy három szomszédos tereppontra illesztett képzeletbeli síktól a terep felszíne függőleges értelemben ne térjen el a hibahatárt meghaladó értékben. Sík, vagy egyenletes lejtésű terepen, ahol nem találunk jellemző domborzati formákat, 100-200 méterenként határozunk meg egy-egy pontot, és közöttük interpolálva rajzoljuk meg a szintvonalakat. A domborzati részletpontok kiválasztását nem lehet csak a műszerálláspontról elvégezni, a felmérendő tereprészt be kell járni, csak több nézőpontból szemlélve lehet a domborzati formákat helyesen felismerni. A domborzati formák felismerését nagyban segítheti a légifénykép párok sztereoszkópikus szemlélése tükrös sztereoszkóp segítségével.

10.1.6 Térképek terepi minősítése

A síkrajz, vagy a domborzatrajz elkészítése nem minden esetben történik helyszíni felméréssel. Ha a térképi tartalmat irodai munkával állítjuk elő, akkor terepi minősítésre feltétlenül szükség van.

Az irodában elkészített térképi tartalom lehet:

  • ortofototérkép , mely a síkrajzi térképezés geometriai alapját képezi,

  • síkrajzi térkép és

  • domborzatrajz , mely utóbbiak fotogrammetriai térkiértékeléssel, vagy numerikus felméréssel készülhettek.

Az ortofototérképen, és a kirajzolt síkrajzi térképen a tereptárgyak vízszintes értelmű helyzete a térképezés pontossági igényeit kielégíti. A helyszínen azonban ellenőrizni kell, illetve meg kell határozni a leképződött, vagy kirajzolt vonalak, felületek jelentését. Vannak olyan síkrajzi elemek, melyek légifényképen nem láthatók, vagy jelentésük nem ismerhető fel, ezért sem az ortofotón, sem a fotogrammetriai kiértékeléssel készült síkrajzi térképen nem találhatók. Ilyenek pl. a kutak, források, kápolna, meteorológiai állomás, hidak, kerítések, növényzet fajták, stb.

10-1. ábra Minősített ortofototérkép részlet

A helyszíni munka tehát

  • a térképen azonosítható részletek jelkulcs szerinti minősítéséből,

  • a légifényképen nem látható, ezért a térképen szereplő részletek felméréséből és kirajzolásából áll.

A terepi minősítés az ortofototérkép, vagy a síkrajzi kiértékelés elkészítése után történik, ezért utólagos minősítésnek is szokták nevezni.

Abban az időben (1960-1970-es évek), amikor fotogrammetriai alappontsűrítési eljárások (légi háromszögelés) még nem biztosították a kellő pontosságot, a fototérkép készítéshez vagy a térkiértékeléshez szükséges valamennyi illesztőpontot terepi, geodéziai mérésekkel határozták meg. Ehhez a kiértékelés előtt be kellett járni az egész felmérendő területet, és minden egyes légifénykép területére a kellő számú és helyzetű illesztőpontot meg kellett határozni. Ezt a munkafázist kötötték össze a minősítési munkával, azaz még a kiértékelés előtt, a légifényképek másolatain (nagyításain) kirajzolták a terep jelkulcsos térképét, megspórolandó az újbóli terepi bejárást. A műszeres kiértékelés során már csak az így előre minősített vonalakat, pontokat értékelték ki, határozták meg a pontos térképi helyüket. Ezt az eljárást nevezték előzetes minősítésnek. A gyakorlat azonban azt mutatta, hogy egy végső, a térkép elkészülte utáni terepi ellenőrzésre mindig szükség volt. Hiszen akkor derült csak ki, hogy a légifényképekből mit lehetett ténylegesen kiértékelni és mit nem, hol van szükség kiegészítő mérésekre.

10-2. ábra Ortofototérkép részlet szintvonallal

A domborzatrajz terepi ellenőrzése és az esetlegesen szükséges kiegészítése a takart területeken minden esetben csak a kiértékelést követően történhet meg. Tehát a domborzatrajz esetén csak utólagos minősítésről beszélhetünk. Ennek során pontosítjuk és rajzoljuk ki azokat a domborzati formákat, melyek a terep bejárásával tisztázhatók egyértelműen, ezek elsősorban azok a felszíni sérülések, jelenségek, melyeken nem szintvonallal, hanem egyezményes jelekkel tudjuk kifejezni a terep magassági változásait (pl. vízmosások, víznyelők, karsztlyukak, barlang bejárata, stb.).

10.1.7 Felmérési térkép kirajzolása, mellékletek készítése

A felmérési térképet grafikus felmérés, fototérkép minősítés során a helyszínen, numerikus felmérés esetén az irodában ceruzával rajzoljuk ki, majd néhány napon belül tussal húzzuk át a mindenkor érvényben lévő jelkulcs utasításai szerint. A felmérési térkép kirajzolásának fontosabb szabályai:

  • Az egyezményes jeleket a jelkulcs előírásainak megfelelően, szabadkézzel, a méretek szemmérték szerinti betartásával rajzoljuk ki.

  • A szelvénykeret mentén csak a csatlakozás elvégzése után rajzoljuk ki tussal a térképet.

  • A felületkitöltő jeleket az előírtnál ritkábban, de egyértelműen kell kirajzolni.

  • A megírások elhelyezését még a kihúzás előtt megtervezzük, hogy később ne kelljen kaparni a tusrajzot.

  • A térképrajz egyértelmű és világos legyen, hogy később a rajzoló a tisztázati rajzot kérdezősködés, találgatás nélkül ki tudja majd rajzolni.

Minden egyes technológia esetén el kell készíteni a megfelelő utasítások szerinti mellékleteket. A legtöbb mellékletet a grafikus felmérés során kellett készíteni, ezeket felsoroljuk, a többi technológia esetében a megfelelőket értelemszerűen kell alkalmazni:

Meghatározási terv oleáta. Tartalmazza a méréshez felhasznált alappontokat és a mérés során meghatározott kisalappontokat és álláspontokat úgy, hogy egyértelműen megállapítható legyen vízszintes és magassági meghatározásuk módszere.

Munkaterv oleáta. Az előzetes terepbejárás tapasztalatai alapján készül a munkaterv, mely foltszerűen tartalmazza 10-12 napos ütemezésben a felmérési munka előre haladását. A tényleges munkavégzés ütemét tussal véglegesítjük.

Pontoleáta. A felmérés közben naponta vezetjük, rögzítjük rajta az aznap felhasznált álláspontokat és a bemért valamennyi részletpontot a pontszámával és magasságával. Az alappontokat a jelkulcsi jelükkel, a részletpontokat fekete ponttal jelöljük úgy, hogy az egyben a magasság tizedespontja. A pontok jelét és sorszámát fekete tussal, a magasságát dm élesen piros tussal rajzoljuk. Azokat a pontokat, melyeket később a tisztázati térképen mint kótált pontokat kívánunk feltüntetni, kék színnel bekarikázzuk.

Csatlakozó oleáta. A felmérési munka végén elkészítjük a térképszelvény északi és nyugati oldala mentén egy 1 cm széles ún. csatlakozási sávban a térkép másolatát, mely a szomszéd térképszelvényre átfutó valamennyi vonalat tartalmaz. Ezt küldik meg a szomszédos szelvényeken dolgozó felmérőknek, akiknek ezt figyelembe kell venni. A szelvényünk elkészítéséhez mi a keleti és a déli oldalról kapjuk meg a csatlakozó oleátát. Ha a csatlakozásnál ellentmondás jelentkezik, akkor mérésekkel kell megállapítani a tényleges helyzetet. A csatlakoztatás megtörténtét a két felmérő aláírásával igazolja.

Vizsgálati oleáta. Az elkészült felmérési térkép ellenőrzése során készül. Tartalmazza a vizsgáló által elvégzett ellenőrző méréseket és azok eredményeit.

Nyilvántartási oleáta. Ezen tüntetjük fel a térképszelvény felmérése során tapasztalt olyan eseményeket, amelyeket a térképen nem tudtunk rögzíteni, de várhatóan a térképtartalmát a későbbiekben befolyásolni fogják. Pl. várható útépítések, építkezések, melyek előkészületeit már látjuk, de a tényleges helyét még nem. Ezen rögzítjük azt is, ha volt olyan terület, mely az adott időszakban megközelíthetetlen volt és nem tudtuk felmérni (pl. árvíz, mocsár, sűrű növényzet, stb.)

10-3. ábra Meghatározási terv részlete

10-4. ábra Pontoleáta részlete

Felmérési jegyzőkönyv. A felmérési technológiának megfelelően használt jegyzőkönyveket a megadott formátum szerint lezárjuk. A jegyzőkönyveknek tartalmazniuk kell a felmérés során tett leolvasásokat, számításokat, eredményeket és ellenőrzéseket.

Törzskönyv. A térképszelvény átfogó melléklete, amely dokumentálja a térképszelvény készítésének teljes folyamatát az adatgyűjtéstől a nyomdai sokszorosításig. Rögzíti az egyes munkafázisok időpontját, körülményeit, a felhasznált alapadatokat, alapanyagokat, a végrehajtó személyeket, az alkalmazott technológiát, műszert, a felmerült nehézségeket, az ellenőrzések eredményeit, stb.

Irodalomjegyzék

Alabér L.: A topográfiai térképrendszer átalakításának lehetőségei, PhD értekezés, kézirat, 2003

ÁFTH: 1966

Bene A.: Topográfia, Agroinform kiadóház, Budapest, 1981

Bene A.- Háncs L.: Topográfia, Mezőgazdasági szaktudás kiadó, Budapest, 1993

Blahó I.: Topográfia I, II, BME jegyzet, Tankönyvkiadó, Budapest, 1976

Mélykúti G.: Geoinformatika és a digitális terepmodell kapcsolata, Kandidátusi értekezés, kézirat, 1993

MÉM OFTH Földmérési főosztály: T.1. Szabályzat az 1:10000 méretarányú földmérési topográfiai térképek felújítására az egységes országos térképrendszerben, 1976