Ugrás a tartalomhoz

Természeti erőforrás és környezetgazdálkodás 7., KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁS ESZKÖZ- ÉS INTÉZMÉNYRENDSZERE

Dr. Tenk Antal (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

7.3 Környezettervezés

7.3 Környezettervezés

Egy terület fejlesztésének alapvető célja, hogy az a természet erőforrásainak, közgazdasági adottságainak megfelelően maximális mértékben járuljon hozzá az adott térségben élők életkörülményeinek javításához és ezen keresztül a nemzetgazdaság fejlődéséhez. Mivel minden területnek, tájkörzetnek eltérőek a természeti (talaj minősége, élővizek vízhozama, klímája stb.) és kulturális értékei, ökológiai asszimiláló képességének a határai, gazdaságföldrajzi adottságai, ezért a környezeti elemekkel, mint korlátozó tényezőkkel ésszerűen gazdálkodva kell megfogalmazni a területfejlesztési feladatokat. A döntés során mindig figyelembe kell venni a természeti források és készletek társadalmilag leghatékonyabb felhasználási lehetőségeit. Ez mindenekelőtt vonatkozik a termőtalajra, a vízkészletre, de vonatkozik a környezet immissziós terhelhetőségi szintjére is, azaz arra a szennyezőanyag-mennyiségre, amelyet a környezet károsodás nélkül még asszimilálni képes. Mindenekelőtt biztosítani kell a kiemelkedően jó termőhelyek és természeti kincset jelentő természeti képződmények védelmét. A környezeti és ezáltal a gazdasági potenciál kihasználása érdekében olyan tervezésre van szükség, amely a termelés ágazati érdekeit, a településfejlesztés célkitűzéseit és a területi lehetőségek célszerű összhangját meg tudja teremteni, és amely a termelés egész szerkezetét, az egyes termelő-berendezéseknek a térség szempontjából optimális méretét, a fő- és mellékterméken alapuló kapcsolati rendszerét is át tudja fogni.

Ahhoz, hogy a település-, a termelés- és a környezetfejlesztés merev határait feloldjuk, és ezeket az egyébként egymáshoz kapcsolódó területeket egy egységes fejlesztési koncepcióban integráljuk, tervezési rendszerünk továbbfejlesztésére van szükség. A nemzetgazdasági tervek részeként megvalósuló területi terveknek fő jellemzője a komplexitás, amely feloldva a területi és ágazati érdekek ellentmondásait, a társadalmi célok megvalósításának leghatékonyabb módját biztosítja, mert kizárja a veszteségeket.

A komplex szemléletű területi tervezés előnyei a következőkben foglalhatók össze:

  • A teljes munkamegosztás és szervezett regionális együttműködés javítja a gazdasági kapacitások kihasználását, és elősegíti a gazdasági fejlődést.

  • A környezeti egyensúly biztosítása elkerülhetővé teszi a környezeti károk utólagos helyreállításával járó jelentős kiadásokat.

  • Biztosítja a természeti erőforrások maximális hasznosítását és védelmét, így:

    • az elsőrendű termőtalajok védelmet,

    • a vízkészlet racionális hasznosítását,

    • a terület immissziós kapacitásának kihasználását,

    • biztosítja az értékes természeti formák megőrzését.

Napjainkban a tervezés ismét prioritást kapott. Országra, régiókra, megyékre, településekre, sőt vállalatokra környezetvédelmi, természetvédelmi, hulladékgazdálkodási tervek készülnek és ezzel egyidejűleg alkotják meg a környezetvédelmi szempontokat is tartalmazó területi terveket. Kiemelt feladatot jelent ezeknek a terveknek az összehangolása, a tervezésben az egységes szempontrendszer érvényesítése, ami alapját képezheti a – környezettervezés céljaként is megfogalmazott – fenntartható fejlődés megvalósulásának.

A korszerű környezetpolitika előrelátó, célorientált és integrált megközelítést, a különböző területi szintek és az ágazatok között egyeztetett tervezést, programkészítést és megvalósítást igényel. E szerteágazó feladat megoldásához nélkülözhetetlen a tervezés és végrehajtás intézményi hátterének kialakítása a megfelelő intézmények és monitoring rendszerek felállításával, illetve létrehozásával. A környezetpolitika megvalósíthatósága és a környezeti értékek megőrzése függ más fejlesztési törekvésekben meghatározott elképzelésektől is, ezért a környezetpolitika meghatározott céljait össze kell hangolni és be kell építeni e tervezési dokumentumokba és azok megvalósítási mechanizmusába.

A programozás, azaz a végrehajtás szervezésének alapvető feladata a középtávú elképzelések gyakorlati megvalósításának menedzselése, a középtávú elképzelések (célok és programok) éves feladatainak meghatározása, azaz az ütemezés. Meg kell határozni az adott évre vonatkozó konkrét beavatkozásokat, az azok finanszírozásáért felelős intézményt, valamint a finanszírozás forrását.

Az éves végrehajtási tervek megvalósításába, illetve annak koordinálásába a minisztériumok dekoncentrált szerveit, valamint a regionális fejlesztési tanácsokat célszerű bevonni.

A fenti szervezeti forma, illetve működés előnye, hogy anélkül segíti elő a több szerv, intézmény együttműködését igénylő feladatok horizontális tervezését és finanszírozását, hogy lényeges intézményi fejlesztéseket kellene alkalmazni. Összhangot teremt az egyes intézmények által megvalósítandó feladatok között, megjelölve a finanszírozási terheket is. A világosan kitűzött, számszerűsített célok és feladatok a törvényi előírásoknak (1995. évi LIII. tv.) megfelelő módon az éves központi költségvetésben egyértelműen megjeleníthetők.