Ugrás a tartalomhoz

Természeti erőforrás és környezetgazdálkodás 5., Környezetgazdálkodás Alapjai

Dr. Tenk Antal (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

5.9 Alternatív gazdálkodási rendszerek és környezetvédelem

5.9 Alternatív gazdálkodási rendszerek és környezetvédelem

A „Helyes Gazdálkodási Gyakorlat”, illetve „Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot” FVM rendeletben lefektetett előírásainak betartása a hagyományos (tradicionális) gazdálkodást folytatók esetében is kívánalom és egyben a mezőgazdasági vidékfejlesztési támogatások elnyerésének alapfeltétele.

Az egyszerűsített területalapú támogatások igénybevételéhez a „Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot” a következő előírásokat tartalmazza:

  • 12 %-kal nagyobb lejtésű területeken kapás kultúrák (burgonya, csicsóka) termesztése tilos;

  • Szántóterületek művelésben tartása, gyommentes állapot biztosítása mellett;

  • A mezőgazdasági területeken a hasznosítás szempontjából nemkívánatos lágy és fás szárú növények megtelepedését és terjedését meg kell akadályozni.

A helyes gazdálkodási gyakorlatnak a növénytermelésben, a gyepgazdálkodásban, a tápanyag-gazdálkodásban, a növényvédelemben, a természet és tájvédelemben, valamint az állattenyésztésben történő megvalósításához az FVM rendeletben részletes előírások találhatók.

Az ún. alternatív gazdálkodási eljárások közül az ökológiai gazdálkodást, a precíziós, illetveintegrált termelést említjük, mint olyanokat, melyekben a környezetvédelem (környezetgazdálkodás) kiemelt helyen szerepel. Az ökológiai gazdálkodás ötvözi a legjobb környezetvédelmi eljárásokat, ezáltal magas szintű biodiverzitást eredményez, segíti a természeti erőforrások megőrzését és olyan termékeket állít elő, melyek magas fokon kielégítik a társadalomnak (a fogyasztóknak) az élelmiszerek minőségével és biztonságával szemben támasztott igényeit.

Az ökológiai gazdálkodás a szintetikus műtrágya és a szintetikus növényvédő szer nélküli, a természetes biológiai ciklusokon, szerves trágyázáson, biológiai növényvédelmen alapuló gazdálkodási forma.

Az ökológiai gazdálkodás – mint a mezőgazdaság csúcstechnológiája – csak abban az esetben lehet eredményes, ha az emberi tudás minden eddigi eredményét felhasználja, hogy megértse a természet (környezet) működési elveit, s azokkal együttműködve (azokhoz alkalmazkodva) állítja elő a szükséges egészséges élelmiszer-mennyiséget.

Az ökológiai gazdálkodás során a környezet állapota nem romlik, s így hosszú távon fenntartható lesz.

Az ökológiai gazdálkodásnak általában érvényes (globális) és az egyes tevékenységekre (növénytermelés, állattenyésztés stb.) vonatkozó (speciális) alapelvei vannak.

Ökológiai gazdálkodás a növénytermelésben olyan termesztési rendszer, amely kizárja a szintetikus műtrágyák és növényvédő szerek, növekedésszabályozók használatát. E gazdálkodási rendszerben a vetésforgó, a növényi maradványok, az állati trágyák, a pillangós növények, a zöldtrágyák, a (mező)gazdaságon kívülről származó szerves hulladékok, a mechanikai művelés, a kőzetőrlemények, a biológiai növényvédelem együttesen szolgálja:

- a talaj termékenységét és művelhetőségét;

- a tápanyagok elérhetőségét;

- kártevők, a kórokozók és a gyomok szabályozását.E gazdálkodás alapkoncepciója, hogy a talaj egy élő rendszer, magában rejti azt, hogy a hasznos élőlények aktivitása kulcsfontosságú a rendszer működése szempontjából.

A biotermelés alapvetően természetes folyamatokra és természetes anyagokra támaszkodó, sajátos minőség előállítására törekvő termelési irányt jelent mindazok részére, akik a termelésnek a kemikáliák felhasználásának a korlátozása következtében fellépő nagyobb kockázatából, kisebb hozamaiból adódó gazdasági hátrányokat a magasabb árakban megfizetni tudják, és arra hajlandók.

A környezetvédelem és a jövedelmezőség szempontjából egyaránt eredményes biogazdálkodásnak feltételei közül kiemelendő

- a termőhely megválasztása;

- adott környezethez jól alkalmazkodó növényfaj/fajta használata;

- megfelelő növényi sorrend kialakítása;

- tápanyagellátásban a szerves anyagok (komposzt) meghatározó szerepe;

- talajművelés és növényápolás terén a talajkímélő eszközök alkalmazása;

- biológiai-eredetű készítményekre alapozott növényvédelem.

A biotermelés elengedhetetlen feltétele a teljes termékpálya folyamatos, a szántóföldtől a fogyasztóig történő ellenőrzése. A biotermelés fokozott ellenőrzése és megfelelő dokumentálása élelmiszerbiztonsági szempontból is fontos, hiszen az elmaradt védekezések (permetezés, porozás) miatt fennáll a veszélye annak, hogy az ember és az állatok egészségére egyaránt károsan ható gombák (pl. fuzárium) túlzott mértékben elszaporodnak és fertőzik a növényi eredetű termékeket. Ezek egészségkárosító hatása esetenként nagyobb lehet, mint a növényvédőszer-maradványoké.

A precíziós mezőgazdasági termelés (mezőgazdaság) olyan komplex termeléstechnológiát jelent, amely figyelembe veszi a mezőgazdasági területen (pl. táblán) belül eltérő tulajdonsággal rendelkező területek sajátosságait és ennek megfelelően – differenciáltan – végzi a szükséges munkálatokat. Az így szervezett termelés – amellett, hogy megfelelő jövedelmet biztosít – garantálja a környezet maximális védelmét és ezáltal a fenntartható gazdálkodást szolgálja.

A precíziós gazdálkodás megvalósításához a táblán belüli eltérő tulajdonságok mérésére és pontos rögzítésére (feltérképezésére) van szükség. A táblán belüli különbségek felmérésének (feltérképezésének) egyik lehetősége a hozamtérkép felvétele. Ezeket a felvételeket ma már fedélzeti számítógépek készítik és igen nagy felbontással rendelkeznek.

A környezetkímélő gazdálkodás megvalósításához nemcsak a hozamadatok nyújtanak információt, hiszen a talaj fizikai és kémiai paramétereit ábrázoló térképek ugyanolyan fontossággal bírnak.

A gazdasági növények mennyiségi adatainak mérése mellett lehetőség van a minőségi paraméterek mérésére is. A betakarításkor például közvetlenül mérhető a szemnedvesség, de léteznek olyan műszerek, amelyek a fehérje-, az olaj-, stb. tartalmakat mérik (és tárképezik).

Az ún. távérzékelési (műholdas) adatgyűjtés kiterjedhet a gyomfelvételezésre (térképezésre), a kártevők és kórokozók, valamint a növénybetegségek helyének és mértékének mérésére és feltérképezésére. E térképek alapján – ugyancsak számítógépes irányítás mellett – elvégezhető a precíziós (célzott) beavatkozás (növényvédelmi munka, tápanyag-kijuttatás). Ez – amellett, hogy költségkímélő – minimálisra csökkentheti a környezetterhelést és hozzájárul a környezetállapot fenntartásához.

Az iparszerű és a biológiai szempontok együttes érvényesítését célzó integrált termelés részint a költségek csökkentése, másrészt a környezeti károk mérséklése érdekében az iparszerű és hagyományos, illetve a biotermesztés elveinek, módszereinek integrált alkalmazására törekszik. Célja a termékek piacképességének javítása. A növények tápanyag-utánpótlásában a szervestrágyáknak-, a talajművelésben a műveletek csökkentésének, a növényvédelemben pedig a biológiai-alapú szereknek meghatározó szerep jut. Szakmai körökben általános az a vélemény, hogy hazai viszonyok között az integrált termelés jelentheti a fejlődés fő irányát, mivel ezzel a módszerrel környezetkímélő tömegtermelésre van lehetőség.