Ugrás a tartalomhoz

Természeti erőforrás és környezetgazdálkodás 5., Környezetgazdálkodás Alapjai

Dr. Tenk Antal (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

5. fejezet - Környezetgazdálkodás Alapjai

5. fejezet - Környezetgazdálkodás Alapjai

5.1 Bevezetés

A gazdaság és a természet viszonya még a múlt század közepén is olyannak látszott, ami – ha a váratlan katasztrófáktól (időjárási, gazdasági, társadalmi) eltekintünk, akkor különösebb erőfeszítés nélkül egyensúlyban tartható. A XX. század közepén azonban fokozódtak azok az anomáliák, amelyek a természet (környezet) állapotának gyorsuló romlásáról árulkodtak. A környezet állapotromlásának egyre riasztóbb jelei vezettek el oda, hogy az ENSZ Közgyűlése 1968-ban napirendjére tűzte a természetvédelem (környezetvédelem) ügyét, ahol elhatározták, hogy 1972-ben Stockholmban Környezetvédelmi Világkonferenciát tartanak. További húsz év kellett ahhoz, hogy napvilágot lásson az azóta már közismert Brundtlandjelentés, amely először foglalkozott behatóan a fenntarthatóság kérdésével, középpontban az egymást követő generációk esélyeinek, a Föld eltartóképességének, illetve a fenntarthatóságnak az ügyével. Az ma már mindenki előtt világos, hogy nagyon összetett és világviszonylatban súlyos problémáról van szó, aminek kezelése is komplex közelítést igényel, mind társadalmi, mind egyéni vonatkozásban. Különösen igaz ez a különböző tudományokra, illetve azok képviselőire: a környezeti problémák kezelését nem sajátíthatja ki egyetlen tudományterület sem, viszont mindegyik diszciplinának részt kell vállalnia a környezetromlás okainak feltárásában ugyanúgy, mint a környezetvédelem módozatainak és eszközeinek kidolgozásában, majd ezek hatékony érvényesítésében.

Az elmúlt fél évszázad során számos nemzetközi és nemzeti környezetvédelmi, illetve környezetfejlesztési stratégia született. A múlt század végén megfogalmazott stratégiák szinte kivétel nélkül két pilléren nyugodtak: az egyik a környezetvédelem anyagi-technikai feltételeinek megteremtése (környezetvédelem reáleszközei), a másik a társadalom tagjainak személetformálása (környezetvédelem humán feltételei), melyek kölcsönösen feltételezik egymást. Erre az időszakra az ún. ökológiai szemléletmód volt a jellemző, aminek leegyszerűsített lényege az, hogy a környezet védelme (megóvása) elsőbbséget élvez a gazdasági (növekedési) kérdésekkel szemben.

A mai környezetpolitikák a környezeti termelési tényezőknek (természeti erőforrásoknak) hosszú távon fenntartható, hatékony felhasználását tekintik alapvető céljuknak, ami a rendelkezésre álló erőforrásoknak térben és időben történő optimális allokációját jelenti. Ebben a tekintetben egyre fontosabbá válik az ökológiai és ökonómiai szemléletmód együttes érvényre juttatása, ami segíthet a szűkös erőforrásokkal való gazdálkodásban ötvözni a környezet és a gazdaság tartós egyensúlyát biztosító elveket. A környezetgazdaságtan alapvető feladata az, hogy ezeknek a – gyakran ellentmondó elveknek és érdekeknek – a harmonizálásában segítsen, mindenek előtt a társadalom tagjainak személetformálásával.

Ez a fejezet a hallgatók ilyen irányú szemléletformálását kívánja szolgálni.

Irodalomjegyzék

1. Ángyán, J. - Menyhért, Z.: Alkalmazkodó növénytermesztés, ésszerű környezetgazdálkodás., Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó., Budapest, 1997.

2. Buday-Sántha, A.: Környezetgazdálkodás. Részletes rész., Nemzeti Tankönyvkiadó., Budapest, 1996.

3. Buday-Sántha, A.: Környezetgazdálkodás., Dialóg Campus Kiadó., Budapest-Pécs, 2006.

4. Csete, L.: Az agrárgazdaság jövőképe., „Agro-21” Füzetek. 1995/12.sz., Budapest, 1995.

5. Király, Z.: A növényvédelem környezetre gyakorolt hatása, szerepe a minőségi termelésben és fenntarthatóságban., MTA Agrártudományok Osztálya., Budapest, 1997.

6. Láng, I.: Környezetvédelmi Lexikon, Budapest, 2001.

7. Lehoczky, É.: A növényvédelem szerepe a fenntartható mezőgazdaságban., Egyetemi jegyzet. GATE, 1999.

8. Madas, A.: Ésszerű környezet-gazdálkodás a mezőgazdaságban., Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó., Budapest, 1985.

9. Móser, M. - Pálmai, Gy.: A környezetvédelem alapjai., Tankönyvkiadó., Budapest, 1992.

10. Sántha, A.: Agrártermelés és környezetvédelem., Akadémiai Kiadó., Budapest, 1990.

11. Sántha, A.: Környezetgazdálkodás. Általános rész., Akadémiai Kiadó., Budapest, 1993.

12. Szabó, G.: Környezetgazdálkodás. Környezetpolitika., Debreceni Egyetem., Debrecen, 2001.

13. Szlávik, J.: Fenntartható környezet és erőforrásgazdaságtani alapismeretek., NSzI, 1995.

14. Szlávik, J.: A fenntartható fejlődés új mutatói., Társadalmi Szemle, 1998/3., 1998.

15. Tamás, J. (szerk.): Agrárium és környezetgazdálkodás., Mezőgazda Kiadó., Budapest, 2008.

16. Tenk, A.: Növényvédelmi környezetgazdaságtan., Tantárgyi segédlet. Kézirat., Mosonmagyaróvár, 2000.

17. Thyll, Sz.: Környezetgazdálkodás a mezőgazdaságban., Mezőgazda Kiadó., Budapest, 1996.

18. Valkó, L.: Környezetgazdaságtan., Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium., Budapest, 2006.

19. Varga, L.: (szerk.): A mezőgazdasági termelés biológiai és technológiai alapjai., Tankönyvkiadó., Budapest, 1989.

20. Zsolnai, L.: Ökológia, gazdaság, etika., Helikon Kiadó., Budapest, 2001.

21. 4/2004 (I.13.) rendelet a „Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot”, illetve a „Helyes Gazdálkodási Gyakorlat” feltételrendszerének meghatározásáról.