Ugrás a tartalomhoz

Természeti erőforrás és környezetgazdálkodás 3., A termőföld, mint természeti erőforrás

Dr. Dömsödi János (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

3.2 A termőföld minősége, minősítése

3.2 A termőföld minősége, minősítése

Magyarország legfontosabb természeti erőforrása a termőföld, amelynek termőképességét nagymértékben befolyásolja a minősége: a fizikai, kémiai tulajdonságai és eredete (talajképző kőzete), valamint a helyes gazdálkodási módja.

Mivel hazánk az európai erdő- és sztyeppzónák érintkezési sávjában helyezkedik el; a két uralkodó talajcsoport, az erdő- és a mezőségi (csernozjom) típusú talajok borítják az ország kétharmadát. A melegebb, szárazabb térségekben a mezőségi, a hűvösebb, csapadékosabb (középhegységi) környezetben inkább az erdőtalajok uralkodnak.

Az ország a Kárpát-medence legmélyebb fekvésű részét képezi, ezért a hidromorf jellegű; ill. víz hatására képződő réti-, szikes-, láp- és öntéstalajok is „tarkítják” a magyar talajtakarót.

Jelentős a három nagy homoktájon levő különböző homoktalaj típusok elterjedése is.

Az aranykoronás földminősítési (eredetileg földértékelési) rendszerből 211 becslőjárás jut a jelenlegi országterületre. A rendszerből – az elavulásától függetlenül is – az következik, hogy az azonos művelési ágak, azonos minőségi osztályú földjeinek aranykorona értéke becslőjárásonként eltérő: 211-féle lehet. Ennek „szóródása” – az ország kis területe ellenére – igen jelentős lehet: pl. az I. osztályú szántó 11,1 aranykoronától 62,6 aranykoronáig terjedhet hektáronként. A földhöz kapcsolódó állami, egyéni üzemi érdekek, intézkedések (földadó, jövedelemadó, állami, földalapú támogatás, földjáradék, földár stb.), valamint a kárpótlás alapját is az aranykorona képezte, felhasználása ma is csaknem korlátlan.

Az aranykorona rendszer ökológiai, ökonómiai alapadat rendszerei mára már teljesen megváltoztak. Az 1979-ben elrendelt új „földminősítés”: a „termőhelyi értékszám” kidolgozása során bekövetkezett az a felismerés is, hogy a hagyományos (aranykoronás) rendszerelméletet nem lehet megvalósítani: az ökonómiai adottságokat, ill. hozamadatokat nem lehet (és nem is kell) az ökológiai értékelési rendszerre ráépíteni. (Az AK-ás rendszer a bevezetése óta magán viselte a műszaki, gazdasági fejlődés évről-évre bekövetkező változásait, a folyamatos egyre nagyobb mérvű elavulást. Ezért kezdetben földértéket, de ma már sokkal inkább csak földminőséget fejez ki, a földminősítés és a földértékelés fogalma, gyakorlata különváltak.)

Az AK értéken alapuló földminőség, valamint az új, termőhelyi értékszámos földminőség, vázlatos országos elterjedését az 1., 2. ábrán mutatjuk be. A termőföld vagyon legértékesebb, legfrekventáltabb része a szántóövezetek, amelyeket a 3. ábra szemléltet.

1. ábra. Az 1 ha termőterületre jutó aranykorona érték vázlatos, országos szemléltetése (Bernát T. és társai).

2. ábra. A termőhelyi értékszám vázlatos, országos szemléltetése (Bernát T. után).

3. ábra. A termőföld vagyon nagyobb (4,7 millió ha) és frekventáltabb részét képező szántó művelési ág országos elterjedése (Bernát T. után).