Ugrás a tartalomhoz

Nagyméretarányú térképezés 6., Terepi (geodéziai) újfelmérés munkafolyamata, feladatai és dokumentálása

Dr. Vincze László (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

6.7 Térképezés, térképszerkesztés

6.7 Térképezés, térképszerkesztés

A digitális térkép geometriájának létrehozása történhet valamely térképszerkesztőben, majd a topológiai modell előállítása a digitális térkép szerkesztésének egy későbbi szakaszában valósítható meg.

A térképezés digitális térkép esetén jól végiggondolandó rajzszerkesztéssé egyszerűsödő feladat. Végrehajtásánál figyelemmel kell lenni az alkalmazott szerkesztő programrendszer tulajdonságaira, lehetőségeire és arra, hogy miként fogjuk az adatbázist – és az alapján az adatcsere-formátumot – előállítani. Ugyanis jelenleg olyan térképszerkesztő nem létezik, amelyik a DAT szerinti objektumokat a szerkesztés közben létre tudná hozni és egyidejűleg az adatbázisba is helyezné (bár vannak erre kísérleti fejlesztések folyamatban). Ez valószínűleg így a természetes, mert más a célja a térképszerkesztésnek és más az adatállomány kezelésének. Jelenleg még úgy tűnik, hogy lassítaná a munkát az on-line adatbázis-építés.

Hazánkban általánosan az ITR, az AutoCad és a Microstation rajz ( térkép ) szerkesztő terjedt el. Ezek többé-kevésbé meghatározzák a választható rétegek számát és az objektum-kezelés adott korlátjait. Mindegyiknél törekedtek azonban a módosított 21/1995 FM rendelet (ma már nem hatályos ) szerint egységesített rétegek használatára, de típusonként másféleképpen.

Mindegyik típushoz készültek konverterek (némelyikhez többféle is: pl. ITR-DAT, MS-DAT, AutoCAD-DAT).

Általában a 21/1995 FM. sz. (ill. a 98/2002 FVM) rendelettel bevezetett pontkódokat használták fel, némi bővítéssel. Napjainkban a 46/2010 FVM sz. rendelet 6. sz. melléklete szerinti pontkódolás van érvényben.

A felületek képzésénél – általában, de nem kizárólagosan - a területszámításhoz is alkalmazott algoritmust használják.

A vonalszerű objektumok több szoftverben létrehozhatók több szakaszból is (sőt egyesek többfajta attribútumot is képesek tárolni, kezelni).

Objektum-azonosítóként általában kiaknázzák a természetes azonosítók alkalmazásának előnyeit, azaz ha valamit már térképi szöveges objektumként meg kell írni, legyen ez elég azonosítóként. Amennyiben ez nem egyértelmű, kiegészítő közvetítőül magát az objektumféleség kódját használják.

A térképezés (térképszerkesztés) sorrendjét (bár sokféleképpen el lehet képzelni) a következőképpen célszerű kialakítani:

  • A meglévő digitális rajzállományok pontkódolása után a rétegbe szervezést (egységesítést) célszerű külön-külön elvégezni. Az esetleg csatlakozó állományokat együtt (egymás mögött) szemlélve az esetleges ellentmondások kiszűrendők.

  • A numerikus (korábbi) munkák önálló digitális állományba való megszerkesztése.

  • A településhatár koordináta- vagy digitális állománya betöltendő, de hasznos lenne megkülönböztetni (pl. először más rétegben összekötni) a mérésből származó és a digitalizálásból eredő adatokat (utóbbiak ugyanis gyakran változtatásra szorulnak).

  • Amennyiben fotogrammetriai adatnyerést alkalmazunk, azt előbb önálló állományban célszerű megszerkeszteni.

  • Ugyancsak önálló állományban célszerű az esetleges kiegészítő digitalizálást végezni, lényegében a térképszerkesztés elveinek a betartásával, az objektum- képzési szabályok betartásával.

  • Betöltendők az alappontok számaikkal, DAT szerinti jelkulcsaikkal.

  • Amennyiben terepi méréseket is végeztünk, azok beszerkesztése.

  • Az egységesített digitális rajzállományok betöltése (együtt szemlélést követően!).

  • Jogerős további változások betöltése, megszerkesztése.

  • Az objektum-azonosítók teljességének ellenőrzése, kiegészítő elhelyezése.

  • Teljesség, majd konzisztencia-vizsgálat (pl. „csak” területszámítással) és a hiányosságok kiküszöbölése.

Ismételt konzisztencia-vizsgálat igazolhatja a térképszerkesztés helyességét és megalapozhatja az adatbázisba helyezést.

Mindehhez elsősorban az alkalmazandó rétegek, vonalak (vonaltípusok), pontkódok megválasztása szükséges. Ezután a megfelelő struktúra kialakítása, az alkalmazandó jelkulcsok előállítása következik.

Elsőként ennél a módszernél is a meglévő adatok bevitele tűnik célszerűnek: a terepi felmérés feldolgozása így már mintegy keretbe kerülhet bele.

6.7.1 Meglévő numerikus és digitális adatok bedolgozása

A korábbiakban létrehozott koordinátás alapadatok, bár szerkezetileg igen változatos képet mutatnak, de többnyire megfelelő minőségűek és így nagy értéket képviselnek, ezért célszerű a – kellő ellenőrzés utáni – átvételük terepi felmérési technológia esetén is.

A házhelyosztások és a földterületek kiosztásai azonban ebből a szempontból is kritikusan kezelendők, mert ezeknél gyakran a kiosztást követő csekély idő elmúltával már eltér a térképi hely a munkarészekben szereplőtől.

Ugyanakkor igen jelentős volt e munkák szerepe és értéke, mert pl. a külterületeknek 70-90 %-ára is rendelkezésre állhat így a térképi tartalom, ami azt jelenti, hogy csupán 10-30 %-át kell egy-egy adott település külterületének, új felméréssel előállítani.

6.7.2 A szerkesztés gyakorlati végrehajtásáról

A terepi adatok bevitelét végezhetjük a számítások eredményének beolvasásával (ha előfeldolgozást választottunk), vagy a mérési eredmények közvetlenül történő beolvasásával (amennyiben a szoftvert felkészítették ezek fogadására). Ennél a feladatnál is hasznos követni a nagyból a kisebb objektumok felé haladás elvét, hiszen ezzel nemcsak az adatbevitelt, hanem a topológiai felépítésének munkáját is megkönnyíthetjük.

A térképszerkesztésről a 3. modul végén már olvashattunk. Ezért a térképszerkesztés teljeskörű végrehajtására jelen tananyag keretében nem vállalkozunk. Fontos azonban tudni, hogy bár a részletmérés során végzett ellenőrző méréseket a szerkesztést végzőnek folyamatosan kontrollálni kell a digitális állományban, nem nélkülözhető a megfelelő gyakorlattal és terepi ismertekkel rendelkező mérnök folyamatos ellenőrzése sem.

Sajátosságot jelentenek a minél megbízhatóbb térképi ábrázolás érdekében a több helyről , vagy más- más módszerrel bemért pontok adatai egy digitális állományban. Ezeknél ugyanis kevésbé dokumentálható a végleges ponthely a számításokból kapott (vagy az egyes mérési eredményekből utólag számítható) értékkel. De ugyanez előjön a ráolvasott állományoknál, amikor közepelési módot választunk; továbbá amikor a derékszögűnek feltételezett épületek adatait helyesbítjük a frontméretek szerint, ahogy a digitalizálást követő "négyszögesítés" -nél is előfordul ez a probléma. Mindig a legmegbízhatóbb méretekből kell elvégezni a szerkesztést, a fölös adatok a szerkesztés kontrolljaként használandók fel.

A számítások és szerkesztések végeredményeképpen sok felesleges nek tűnő pont keletkezhet, illetve maradhat a digitális térképi állományban. Ezek közül az eredeti bemérések pontjait hasznos volna megőrizni (archiválni kódjaik alapján), de a segédszerkesztések pontjait mindenképp el kell távolítani az állományból. Ennek érdekében a szerkesztés befejezésekor (az adatbázisba töltés előtt) egy másolati állományt célszerű készíteni és azt átalakítani adatbázissá. Fontos azonban regisztrálni, hogy melyik állomány mikor keletkezett és milyen stádiumban tartalmazza a terepi valóságot.

6.7.3 Digitalizálás

Amint utaltunk rá, egyes adatok (pl. földminőségi osztály határok) csak korábbi analóg térképen álltak rendelkezésre. Ezeket célszerűen digitalizálással tudták átalakítani és beintegrálni az új térképbe. Hasonlóképen előfordulhat, hogy valamely térképi adatot vektoros átalakítással kell átvenni/rögzíteni. Ennek módszereiről a 8. modulban lesz szó.