Ugrás a tartalomhoz

Nagyméretarányú térképezés 3., A digitális alaptérképek fogalma, fajtái, jellemzői

Dr. Vincze László (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

Grafikus megjelenítésről

Grafikus megjelenítésről

A grafikus megjelenítésnek többféle szempontból van jelentősége digitális adatállomány esetén:

  • a rajzállomány meg szerkesztésekor (képernyőn történő megjelenítés: 3.6. sz. ábra) ;

  • kereséskor, lekérdezéskor: a képernyőn való különféle méretarányú és tartalmú, szerepű megjelenítéskor (alap- vagy átnézeti – generalizált –, illetve szelektív tartalom vonatkozásában);

  • az EOTR szerinti szabványos szelvény-rendszerben való kirajzoláskor és

  • egyéb tájékoztató célú megjelenítéskor ;

  • adatszolgáltatáshoz végzett másolatkészítéskor stb.

A megjelenítési szabályoknak az adatbázisba történő leíráskor egyértelműnek kell lenniük (bár azt részben a szerkesztő szoftver is befolyásolhatja, de az adatkezeléskor a megjelenítő szoftver – vagy pl. a nyomtató, plotter – szintén kihathat a „termék” küllemére).

DAT esetén szigorúan meghatározott az állami alapadatok kivitele, amit a DAT1-M2 mellékletében foglaltak részleteznek:

  • mind a használandó vonaltípusok (mintázat, szín, vastagság),

  • mind a szabványos feliratok és más megírások,

  • mind a jelkulcsok (egyezményes jelek)

attribútumai tekintetében.

3.6. ábra: Digitális térképi adatbázis képernyő-képe és megjelenítési beéllításait segítő panel

3.1.25 Az elemkezelésű térképszerkesztésről

Az elemorientált szoftverekben a logikailag jól csoportosított térképi tartalmat a külön kezelhető rétegekben lehet megszerkeszteni. Ezen belül célszerű még elkülöníteni az egyes elemeket, legalább

pontjel

vonal / ív,

felirat,

jelkulcsi elemekre

bontva a digitálisan kezelhető térképet.

Ezáltal viszonylag jól kezelhető szerkezet jön létre, amiből a geometriai tartalom aránylag egyszerűen elérhető, a jól elkülönített rétegtartalmak alapján, azok szükség szerinti kombinációja szerinti kiválasztással.

További szempontok a "rétegbe sorolás"-hoz:

  • jól csoportosított,

  • könnyen megjegyezhető legyen

  • segítse (ne hátráltassa, lassítsa) a szerkesztést,

  • gyorsan használható legyen (pl. előbbre a gyakoribbakat)

  • elegendően (széleskörűen) szelektálható "lekérdezés" -t tegyen lehetővé;

  • bővíthető legyen (mind alap-; mind speciális igények szerinti térkép esetén),

  • szolgálja az azonos funkciókhoz való összekapcsolást,

  • tegye lehetővé a változások korrekt átvezetését (karbantartását) és

  • szemléltesse a korábbi állapotot is.

Amennyiben nincs elég tapasztalat egy-egy térképtípus létrehozására, célszerű inkább többféleképpen szétválasztani a tartalmat, mert azt könnyebb "összekapcsolni”, mint a külön, vagy más kombinációban való szétválasztást megoldani.

Egy-egy digitális állományban külön kezelhető rétegek száma szoftver-specifikus, azaz attól függően változik, milyen szoftverrel dolgozunk. Legtöbb 64-256 közötti réteget képes elkülönített állapotban kezelni, esetleg még ezen belül a térképi elemek főbb csoportjai szétválasztását is megengedi. Van, amelyik gyakorlatilag korlátlan számú réteg definiálását engedi, és előfordul olyan, amelyik - bár csak 63 (+1) réteget enged elkülöníteni egy rajzban (egy munkaterületben ), de egyidejűleg 256 rajzot képes kezelni háttér/referencia-rajzként - és ez a szerepkör (háttérrajz és aktuális) változtatható.

Egyes térképszerkesztők kezelni képesek a szkennelt, illetve a tónusos állományokat is, ami sokoldalúvá teszi használatukat. Különösen igaz ez a képernyőn való digitalizálásra.

A digitális térképek létrehozására korábbiakban alkalmazott, ún. ”elem-orientált” (másként: rétegorientált) térképszerkesztők a hagyományos térképek tartalmának számítógépes „lemásolása-ként” oldották meg a feladatot, azaz a tartalom geometriai elemenkénti ábrázolását, korszerű eszközzel, a számítógéppel. Itt pl. a földrészlet ugyanúgy csak a tudatunkban áll össze, mint a grafikus (analóg) térképen, amit pl. a színek csak segíthettek . Valójában csak pontok és vonalak (és feliratok) halmaza szerepelt a számítógépes állományban.

3.7. ábra: Rajzelemek és objektumok közötti különbség

Ilyen térképszerkesztők használata esetén rétegbe tartozás szerinti logikai elkülönítés igen körültekintő feladatot igényel, mivel alapvető követelmény, hogy - előbb-utóbb - ugyanabból a digitális állományból a lehető legtöbb célra alkalmas kombinációban legyenek előállíthatók a térképek az igen nagy (pl. 1:100) méretaránytól lehetőleg kis méretarányokig (ha nagy területekre összefüggően elkészül a digitális alap térképállomány).

A jelenleg átmenetileg érvényes rétegbe sorolási és rétegjellemzők alapértékei az objektumok létrehozására is tekintettel a [4] mellékletében megtalálhatók, bár a változásvezetés érdekében némileg módosításra kerültek.

3.1.26 Az objektumszemléletű térképek szerkesz-téséről

A térkép megszerkesztésének elősegítésére, de főként a többcélú felhasználás érdekében is célszerű volt a térképi tartalmat a DAT-koncepcióban az említettek szerint "szétválasztani", azaz az objektumféleségek és melléjük rendelt attribútumok formájában ízeire bontva felépíteni a DAT állomány térképi tartalmát, mert így lehetséges ugyanabból az állományból korszerűen előállítani például:

  • nagyméretarányú alaptérképet,

  • annak átnézeti térképét,

  • tömb/utcavázlatot,

  • várostérképet,

  • egyéb nagyméretarányú illetve

  • közepes- és kisméretarányú ábrázolást.

Ezen túlmenően elkészíthetők a rajzállományból a szükséges egyéb dokumentumok is, mint pl.

  • területszámítás és vázlata, valamint

  • más közbenső rajzi munkarészek és

  • speciális felhasználások, lekérdezések (pl. területi vizsgálathoz).

Már említettük, hogy a különféle térinformatikai rendszerekben feltétel, hogy minden térképi (felületszerű) objektum zárt idom ot alkosson. A digitális alaptérképi adatállományok létrehozásakor azonban nem feltétlen kell ezt a szerkesztéskor megoldani! Logikailag helyes - bár az egyes szoftverek kezelési sajátosságai szerint alkalmazható, vagy nem - az a szerkesztési mód is, hogy a különböző rétegekben lévő, de egyébként azonos vonalakat (pl. az épület egyik oldala egybeesik a földrészlet határvonallal) a felsőbbrendű vonallal - jelen esetben a földrészlet határvonallal - helyettesítjük.

Tehát 2 pont között elvileg elég egyetlen vonalat szerkeszteni, ha az objektumok képzése érdekében a különféle rétegeket össze tudjuk kapcsolni, hogy korrekt zárt felületek keletkezzenek, egyedi azonosítóval. Így pl. a DAT adatbázisának előállításához általában elég a B objektumosztályba tartozó objektumok esetén egy-egy vonal, egyébként az objektum-csoportok találkozásakor a határvonalakat mindegyik csoporthoz tartozóan meg kell szerkeszteni. (Ez meggyorsíthatja a térképszerkesztést azzal együtt, hogy korrekt lesz az objektumok leképezése.)

Nagyon fontos szempont a digitális térkép szerkesztésénél, hogy minden egy egyenesen lévő pontot pontról-pontra haladva kell összekötni , azaz nem megfelelő , ha egy egyenes esetében csak a kezdő és végpontot kötjük össze (mint a grafikus térképi szerkesztéskor tettük!). Ez utóbbi esetben ugyanis a közbenső pontok nem lesznek részei az egyenesnek, így az ezekhez tartozó - és az említett egyenestől eltérő - vonalak nem alkotnak egységes struktúrát, az idom nem lesz zárt, és a belőlük összeállítható önálló (újabb) objektum. nem létezik, így ahhoz tartozóan attribútumok sem tárolhatók.

Ilyen esetben tehát a földrészlet-határt az épület mentén, annak töréspontjaiba is belekötve kell megszerkeszteni, és meg kell tudni adni azt a kapcsolatot , vagy „ eszköz ”-t hogy egyetlen - zárt - objektummá lehessen egyesíteni a vonalelemeket. Ez az „eszköz” általában egy területszámítás, amely a struktúrált szerkesztésből topológiai kapcsolatokat képes előállítani.

Egyes szoftverek az elemek összekapcsolását utólag is támogatják.

Természetesen a DAT felépítéshez is alkalmasak a korábbiakban létrejött értékes digitális termékek, ezért a konvertálhatóság érdekében az elemorientált állományok rétegtartalmának a megfeleltetése a DAT állomány-szerkezettel megoldható. Ez azt is jelenti, hogy a meglévő korábbi szerkesztők - bizonyos ésszerű korlátokkal, illetve kiegészítő modulokkal - továbbra is használhatók az objektum-szemléletű térképi adatbázis létrehozására.

Fontos tehát a térképszerkesztéskor azzal számolni, hogy milyen eszközzel (szoftverrel) történik az információk átvitele az objektumszemléletű digitális alaptérképi adatbázisba, mert aszerint kell előkészíteni a rajzállományt (részben a kirajzolás, részben az objektum-azonosítók megválasztása, illetve elhelyezése lehet eltérő). Vannak olyan szoftverek, illetve konverterek, amelyben az objektum-típust a vonalszínek alapján generálják, azonosítóul pedig sajátos betűkészletet használnak, mások ugyan az objektumféleségek kódját veszik azonosítóként, de nem mindegyik objektumhoz tartják szükségesnek ezt megadni, megint mások eltérő rétegekbe várják az azonosítók elhelyezését, stb.

Ismét fel kell azonban hívni a figyelmet arra, hogy az adatgyűjtés módja és az adatok megbízhatósága bizonyos értelemben korlátozza az érdemi (műszaki célú) felhasználást.