Ugrás a tartalomhoz

Nagyméretarányú térképezés 3., A digitális alaptérképek fogalma, fajtái, jellemzői

Dr. Vincze László (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

A DAT digitális adatbázisának szerkezeti elemei

A DAT digitális adatbázisának szerkezeti elemei

3.1.18 Geometriai építőelemek

Az objektumok helyzetének, méreteinek és alakjának leírása geometriai alapelemek   segítségével történik. Ezek a:

  • pont,

  • vonal,

  • felület és az

  • ún. rácspontok.

Az alapelemek a „ térképen belüli” kiterjedés szerint 0, 1, 2, és 3 dimenziójúak lehetnek.

Ez a kiterjedés azonban nem azonos a valóságos koordináta rendszerben ábrázolt térbeli dimenziókkal (ilyenkor csupán, térképi elemként vagy objektumként tekintjük az ábrázolt tárgyakat, idomokat). Az országos rendszerbeli összrendezőket az alkotó pont térbeli /síkbeli attribútumain, azaz koordinátáin keresztül használjuk fel az ábrázoláshoz, az abszolút értelemben történő elhelyezésükhöz.

1.) A pont egy 0-dimenziós geometriai alapelem (geometriai primitív). Térbeli helyét egyetlen koordináta-párral (3D esetén: koordináta-hármassal) adjuk meg.

2.) A vonal olyan folytonos, 1-dimenziós geometriai alapelem, amelynek mindkét vége lehatárolt. Lehet nyitott és zárt . A vonal síkbeli helyét két vagy több koordináta-párral adjuk meg. A koordináta-párok által képviselt pontok összekötésének módja  — a DAT esetében általában — egyenes szakasz, kivételesen körív . A következő szabályok érvényesek a vonalra:

  • A vonal önmagát keresztezheti és metszheti.

  • A vonalban két egymás utáni koordináta- pár nem lehet egyenlő.

  • Minden koordináta-pár ugyanarra a geodéziai rendszerre vonatkozik.

3.) A felület egy körbezárt, folytonos, 2-dimenziós geometriai alapelem, amelyet egy önmagát nem metsző külső határ és nulla vagy több, nem egymásba ágyazott és önmagát nem metsző belső határ határol.

Bár a felület határokkal adott (amelyek határvonalakból állnak), a határvonal szerepe másodlagos: csupán a felület kijelölését (behatárolását) szolgálja. A lényegi információ magára a felületre (illetve annak vízszintes vetületére: a területre) vonatkozik. A felületek határral rendelkeznek, melyek határvonalakból állnak.

A határ egy 1-dimenziós (hossz) zárt és önmagát nem metsző elem, amely felületet határol (zárt poligon). A határ külső, vagy belső, de nem lehet mindkettő. A határ nem keresztezheti, és nem metszheti önmagát, de lehet egybeeső.

A határvonal egy 1-dimenziós (hossz) elem, a határ egy része . A határvonal helyzetét két vagy több koordináta-párral és az összekötési módként egyenes szakasz formájában való megjelölésével adjuk meg. Minden felületnek legalább egy külső határa van (egyszerű felület). A belső határok nem lehetnek egymásba ágyazottak.

3.4. ábra: Felületek és határok

4.)  Rácspontok - digitális domborzatmodell

A domborzatot szabályos térközönként kifejező magasságok halmazát a vízszintes koordináták szerint rendezve digitális domborzatmodell hez jutunk, ami egy mátrix struktúrájú adatmodell.

Alapeleme : a négyzetalakú rácscella , amelynek oldalai párhuzamosak az x és y koordináta tengellyel, és hosszuk egységes. A magasság a rácscella DNy-i sarkára, mint rácspontra vonatkozik.

A magasságok mátrixának azonosítására a befoglaló blokk azonosítója szolgál.

A blokk DNy-i sarkára vonatkozó koordináta-pár a blokk lokális koordináta rendszerét jelöli ki. A lokális rendszerben a rácspontok x, y  koordinátái a rácspontok index-sorszámai és a rácscella oldalhossz segítségével számíthatók ki.

A domborzatot kifejező – szabályos térközökkel megadott – magasságok halmazát nevezzük rácspontoknak. Ezeket a vízszintes koordináták szerint rendezve digitális domborzatmodellt adnak, ami egy mátrix struktúrájú (szabályos rács formájú) adatmodell.

3.1.19 Topológiai alapelemek

A topológia az objektumok és a geometriai alap -(építő-) elemek között fennálló, többirányú geometriai jellegű összefüggéseit (szomszédsági kapcsolatokat) írja le . Ezáltal a kapcsolat- ok leírásának igen fontos eleme. A digitális alaptérképi adatbázis (DAT) topológiailag strukturált .

Topológiai alapelemek :

  • csomópont,

  • él,

  • lap.

A topológiai alapelemek térbeli (abszolút) helyzetét maguk a geometriai alapelemek adják meg.

  1. A csomópont jelleg azt fejezi ki, hogy az egyes pontoknak van-e kapcsolata (az összefüggést közvetítő vonalakon keresztül) más pontokkal, vagy nincs.

  2. Az él két vagy több végcsomópontot irányítottan összekötő (egy dimenziós) topológiai alapelem. (Vagyis nem maga a vonal, hanem a pontok közti topológiai kapcsolat az él!.)

  1. A lap síkot képviselő (2-dimenziós) topológiai alapelem, amelyet egy gyűrű (és esetleg egy vagy több belső) gyűrű ír le.

  1. A gyűrű lap határának topológiai leírása (egy 1-dimenziós elem), amelyet egy hurkot alkotóan összekapcsolt élek írnak le.

1. Csomópont

A DAT-ban azokat a pontokat, amelyekben a vonalak az EOV (térképi) síkjában ugyan metszik egymást, de a valóságban különböző magasságban vannak, nem tekintjük csomópont nak, azaz a síkban látszó “metszéspont” az adatbázisban nem feltétlen szereplő pont (a kitérő egyenesek csak látszólag metszik egymást).

Megkülönböztetünk:

  • izolált csomópontot és

  • kapcsolódó csomópontot; utóbbin belül:

    • végcsomópontot és

    • közbenső csomópontot.

1.1 Izolált csomópont

Az izolált csomópont egy, vagy több lapon helyezkedik el (esetleg lapokhoz sem kötődik), élekhez semmilyen formában nem kapcsolódik.

1.2 Kapcsolódó csomópont

A kapcsolódó csomópont az egy vagy több élhez kapcsolódó csomópont. Két változatát célszerű megkülönböztetni: végcsomópont és közbenső csomópont.

1.2.1 Végcsomópont

A végcsomópont olyan kapcsolódó csomópont, amely az élet határolja. Általa két vagy több él összekapcsolása válik lehetővé. Ugyanannak az élnek egyidejűleg lehet "kezdő" csomópontja és "záró" csomópontja. Alapvető, hogy a végcsomópont legalább egy élhez kell, hogy tartozzon (kezdő, vagy záró csomópontként), amint a 3.5. ábra mutatja. Az 1 és 3 szakasznak e két pont végcsomópontja.

1.2.2 Közbenső csomópont

A közbenső csomópont jellemzője, hogy élen található , anélkül, hogy azt valamelyik végén zárná (a 3.5. ábra 2 sz. csomópontja). A közbenső csomópont egyidejűleg végcsomópontja lehet egy másik élnek, amint azt a következő ábra mutatja. {Megjegyezzük, hogy a DAT felületszerű objektumait alkotó határok (határvonalak) élei mindig vég csomópontba futnak.} Az ábrában a 2 pont vég csomópontja a 2-4 szakasznak.

3.5. ábra: Közbenső és végcsomópont

2.  Él

Az él egy 1-dimenziós, két vagy több végcsomópontot irányítottan összekötő topológiai alapelem. Azaz a vonalak/határvonalak írányítottságát fejezi ki. A két végcsomópont azonos is lehet (0 hosszúságú él).

3.  Lap

A lap egy 2-dimenziós topológiai alapelem, amelyet egy külső gyűrű (és esetleg egy vagy több belső gyűrű ír le. A lap síkot képvisel. Kétdimenziós rendszerekben ez a legösszetettebb építőelem (nevezik még sík felületnek, vagy területnek is). A lapot legalább egy él (körív esetén) határolja (a síkidomokat valójában legalább három él veszi körül).

3.1.  Gyűrű

A gyűrű egy 1-dimenziós elem, amelyet egy hurkot alkotóan összekapcsolt élek írnak le. Szabályok.

  • a gyűrű egy adott objektum szempontjából lehet külső gyűrű vagy belső gyűrű, de semmiképpen sem mindkettő,

  • a gyűrűben két egymás utáni él csak összekapcsolt lehet.

A geometriai és a topológiai alapelemeket foglalja össze a következő táblázat:

3.7. táblázat - Geometriai és topológiai alapelemek összefoglalása

Geometriai

alapelemek

Topológiai

alapelemek

Pont

Csomópont

Izolált

Kapcsolódó

végcsomópont

közbenső cs.p.

Vonal

Él

Felület (terület)

Lap

határ

gyűrű

határvonal

Rácspontok


3.1.20 Térbeli nézet

Az adatmodellben fontos szerepet kap még az ún. térbeli nézet fogalma. Ez a valamely előre meghatározott geometriai sémába tartozó geometriai és/vagy topológiai alapelemeknek a gyűjteménye, amely meghatározza az adatbázis geometriai szemléletmódját . Az alapelemeknek legalább egy csoportjából, legalább egy fajta alapelemet kell tartalmaznia (pl. a spagetti modellben csak pont és vonal geometriai alapelemek vannak).

Az objektumok geometriai modellezésének szemlélése — vagy rövidebben:  térbeli nézet  — a geometriai és a topológiai alapelemek együttes alkalmazásának fokát fejezi ki. Így pl. ha az objektumok leírása csak geometriai alapelemekkel történik, akkor geometriai szemléletünk (térbeli nézetünk) az ún.  spagetti modell szerinti .

A DAT :

  • a geometriai alapelemeket és

  • a topológiai alapelemeket

szervesen együtt alkalmazza az objektumok geometriai leírására. Ezért a DAT geometriai szemlélete (térbeli nézete): topológiai modell szerinti.

DAT felépítésében részt vesz minden geometriai építőelem (pont, vonal, felület és rácspontok) és minden topológiai alapelem (csomópont, él lap és gyűrű). Így térbeli nézete: topológiailag teljes .

A DAT-ban azokat a pontokat, amelyekben a vonalak az EOV (térképi) síkjában ugyan metszik egymást, de a valóságban különböző magasságban vannak, nem tekintjük kötelezően: csomópontnak, azaz a síkbeli „metszéspont” az adatbázisban nem feltétlen szereplő pont.

3.1.21 Topológiai kapcsolatok és szabályok

Az objektumokat leíró ismeretek másik fontos csoportja a kapcsolat , amely két vagy több objektum egymáshoz való geometriai és/vagy tematikai viszonya. Absztrakt megjelölésére a kapcsolatféleség , konkrét megjelölésére pedig a kapcsolat-előfordulás kifejezés szolgál.

A kapcsolatban az egyik oldal kapcsoló szerepű tulajdonságként tartalmazza a másik oldal azonosító szerepű tulajdonságát.

A digitális alaptérképi adatbázis topológiailag strukturált , ezért különleges szerep jut a topológiának, amely a kapcsolat- fogalom része , és amely az objektumok és a geometriai alap -(építő-) elemek között fennálló, többirányú geometriai jellegű összefüggéseit írja le.

A tematikai kapcsolatok szerkezetét az adott adatbázis felépítésére vonatkozó előírások szabályozzák (Pl. DAT1 szabályzat M1 melléklete). A tematikai kapcsolatok a fizikailag létező adatbázisban az aktuális lekérdezések összetettségi lehetőségeit befolyásolják.

A kapcsolatok közül jelenleg a topológai  (geometriai) kapcsolatok leírására helyezzük a hangsúlyt.

Topológiai kapcsolatféleségek a topológiai alapelemek között

" Alkotórész ": azt fejezi ki, hogy valamely

  • csomópont pontszerű objektumot alkot, vagy

  • él egy egyszerű vonalszerű objektum részét képezi, vagy hogy

  • lap egyszerű felületszerű objektum részét képezi.

" Hovatartozás ": Izolált csomópontnak, izolált szakasznak vagy izolált élnek valamely laphoz való tartozását fejezi ki.

" Kezdő csomópont ", " záró csomópont ": Valamely szakasz elejét, végét képező csomópont.

" Előre ", " hátra ": Valamely szakasz vagy él irányítottságának megtartását ("+" jel), ill. megváltoztatását ("-" jel) fejezi ki.

Topológiai kapcsolatféleségek az objektumok között:

Befoglaló objektum ”: Egyszerű vagy összetett objektumokat teljes mértékben magában foglaló, összetett objektum.

Befoglalt objektum ”: A „befoglaló” objektumban elhelyezkedő (az összetett objektumot alkotó)összetett vagy egyszerű objektumokat jelöli ki.

Föléhelyezés ”: Amikor valamely objektum prioritás tekintetében egy másik objektum fölé helyezendő.

Aláhelyezés ”: Amikor valamely objektum prioritás tekintetében egy másik objektum alá helyezendő.

A "föléhelyezés" és "aláhelyezés" topológiai kapcsolatokat két vagy több, egymás fölött egybeesően elhelyezkedő objektumra vagy objektum-részre láncszerűen alkalmazva a proiritás rendje (pl. hogy melyik objektumra érvényes vonaltípus kerüljön megjelenítésre) egyértelműen kijelölhető.

A topológiai kapcsolatféleségeket összefoglalva az alábbi táblázat mutatja.

3.8. táblázat - Topológiai kapcsolatféleségek

Topológiai alapelemek és az objektumok

kapcsolatai

Objektumok

egymás közötti

kapcsolatai

Alkotórész

Hovatartozás

Kezdő csomópont

Záró csomópont

Előre, Hátra irányítottság

Befoglaló objektum

Befoglalt objektum

Föléhelyezés

Aláhelyezés

Priorítási rend


Az objektumok topológiai felépítését mutatja az alábbi táblázat.

3.9. táblázat - Az objektumok összetettsége

Objektumok felépítése

Objektum típus

Topológiai felépítés

Pontszerű

Egy csomópontból áll

Egyszerű vonalszerű

Egy, vagy több szekvenciálisan kapcsolódó élből

Egyszerű felületszerű

Egy, vagy több szomszédos lapból áll

Összetett

Egyszerű objektumokból és /vagy

összetett objektumokból épül fel.


A kapcsolatok szerkezeti kifejezése - azok szerteágazásától függően - úgy történhet a digitális térképek adatbázisában, hogy kapcsolat-féleségen-ként (és célszerűen, objektumtípusonként és geometriai alapelemenként) létesítendő ún. kapcsolótáblákat definiálnak (mellérendeltség, hierarchia, vagy több objektum között fennálló hálós viszony kifejezésére ). A kapcsolótáblák beépítése a DAT adatbázisba a topológiai kapcsolatok tekintetében kötelező , a tematikai kapcsolatok esetében opcionális .

3.1.22 Pontazonosítók, objektum-azonosítók és a geokód

3.1.22.1 Pontazonosítók

A valódi (mért, vagy azokból szerkesztett) pontok az adatállományban:

  1. koordinátáik,

  2. számaik,

  3. jeleik (jelkulcsok) alapján különíthetők el, de mindezeket segítheti

  4. a kódjaik alapján történő elkülönítés lehetősége is, amely egyúttal információ-bővítést is jelent, és a térképszerkesztést is megkönnyítheti.

Ez az elkülönítés egyszersmind azt is jelenti, hogy a pontok jellemzőinek körét bővíthetjük azáltal, hogy a pontszám és ponthely-azonosítókon (koordinátán) kívül további információkat is rendelünk a pontokhoz és tárolhatjuk is azokat.

A digitális alaptérképi állományok készítése kapcsán általában elvárás, hogy ne csak az egyes objektumok törés pontj ainak koordinátáit, hanem több ok miatt azok pont számát és kódját is nyilvántartsuk. (Említettük, hogy csomópontok esetében a topológiai kapcsolatokat is tároljuk.)

A pontok egyértelmű azonosítását digitális állományokban elsődlegesen a pont koordinátái biztosítják. Egy pont akkor önálló, ha - az ábrázolási élességet figyelembe véve a többi ponttól elkülönül. Amennyiben az x,y koordinátája egyező, a magassági adat (z=h) alapján válik lehetségessé az elkülönítés.

A koordináta szerinti elkülönítés minden digitális térkép kezelésére alkalmas rendszerben megoldott kell legyen.

Másodlagos azonosítóként - mintegy a pont neveként - szolgál a pont száma . A pontszám további információt hordozhat a pontról (pl. alappontok esetében: melyik EOTR szelvényre esik, milyen a rendűsége, mely tömbbe esik, stb.).

Fontos azonban tudni, hogy ha a koordináták alapján két pont azonos, akkor - általában - csak egy pontként tárolható a pontszerű elem. Ugyanakkor, ha egy konkrét koordinátákkal jellemzett ponthelyhez pontot rendelünk, nem szükséges, hogy (egyedi) száma legyen.

Egyes rendszerekben a pontszám nak nem is tulajdonítva jelentőséget, csupán attribútumként rendelhető a geometriai alapelemhez, a ponthelyhez a pont (-ok) száma.

A digitális állományokban szereplő pontokról megállapítható információk további lehetőségét kínálja a pontkód . Meg kell jegyezni azonban, hogy nem minden rendszerben (szoftverben) kap szerepet, legfeljebb a mérés (adatgyűjtés) szakaszában.

Célszerű, ha a pontkód kifejezi:

  • a pont " származás át", amely a rendűség re, pontosság ra utalhat,

  • jellegét , amely a tartalomra utaláson keresztül a logikai kapcsolatok révén a térkép megszerkesztését segítheti (beleértve az egyezményes jelek ponthoz-rendelését is); de fontos

  • a pont helyszíni megjelölésének módját, ami

  • a pontról őrzött információ lekérdezés-ét - mint a felhasználás legegyszerűbb feladatát - is megkönnyíti.

Alappontok esetén az EOTR szerinti számozásból a pont rendűsége (legalábbis feliratként) számából megállapítható. Fontosabbnak tűnik a pont jellegét, illetve a megjelölési (állandósítási) módját kifejezni.

Részletpontok esetében utóbbiaknak ugyancsak fontos szerepe lehet.

Természetesen a kódtól nem szabad mindenható funkciót elvárni. Nem haszontalan, ha a kód azon túl, hogy kellő információkat hordoz, könnyen megjegyezhető, illetve kezelhető. Ugyanis akkor érhető el vele a kívánt cél. (Megjegyezzük, hogy az angol gyakorlatban betűket is alkalmaznak, sőt egyes pontokhoz több kód is tartozhat, ami a kapcsolatokat is kifejezi.)

Jól megválasztott pontkód rendszer alkalmazásával nemcsak a pont információ-tartalmát növelhetjük meg már az adatrögzítés során, de a feldolgozás (térképszerkesztés),- különösen az adattáblák feltöltése - is egyértelművé és hatékonyabbá válik. Így az előállítás műveletsorát jelentősen meggyorsíthatjuk!

Ezen túlmenően a fentiek szerint kialakított kód az adat felhasználóját is tájékoztatja a ponttól várható megbízhatóságról és a továbbiakban, a változások feldolgozásánál is hasznos, mert a kisebb kódú pont – mint megbízhatóbb – később automatikusan „leválthatja” a magasabb értékűt.

Amint a pontszámnál említettük, a pontkód sem mindig (pl. részletpont esetében) része a digitális térkép geometriai tartalmának. Ekkor ugyancsak attribútumként célszerű a meglévő információt az állomány részévé tenni.

A pontkódolás egységesítésére hazánkban a 21/1995 FM sz. rendelettel kiadott szabályozás: 3- illetve 4 jegyű kód alkalmazását vezette be (módosítva: a 98/2002 FVM számú, valamit a 46/2010 Korm. számú rendelet 6. sz. mellékletével) [6, 7] .

A DAT-ban a pontkód szerepe részben csökken, részben nőtt (átalakítva a korábbi jellegét) és elsődlegesen az adatgyűjtéskor az információ tárolását segíti és attribútumként elvileg tárolható (szemben egyes térképszerkesztőkkel), sőt belőle további attribútum-értékek „bonthatók ki”” és „tehetők le” az adattáblákba. Újabban ezért a pontkód a T_OBJ_ATTRAC táblának egy kötelezően kitöltendő mező-értéke.

3.1.22.2 A geodéziai azonosító és szerepe

A geokód a térképi objektumok egyfajta azonosítója, amely segítségével a rendelkezésre álló információk a digitális térképi állományokban egyszerűen elérhetők.

A grafikus térképeken és a hozzájuk kapcsolódó nyilvántartásokban az információk keresése:

  • utcanév + házszám,

  • helyrajziszám, ritkábban

  • koordináta alapján történik.

Ezeket „hagyományos” vagy „természetes” objektum-azonosítóknak tekinthetjük. A digitális térképi állományokban ez a keresési eljárás nem egyszerű, főként pedig nem mindig egyértelmű (bár helyenként alkalmazzák, pl. raszteres állományokban, de ott is kiegészítő adatok hozzárendelésével).

A térbeli adatokra épülő információs rendszerekben a hely függvényében, adott típusú objektumra történő azonosítás a gyors és pontos eredményre vezető megoldás. Ennek lehetőségét biztosítja a geokód , mint azonosító.

A hazánkban alkalmazott geokód létrehozására és felhasználására, a digitális szabványok előírásai vonatkoznak, amely mintegy húsz tárca és országos hatáskörű szerv közreműködésével és egyetértésével készült.

Eszerint: "A geodéziai azonosító (geokód) az objektumok földrajzi (térbeli) helyzetét megjelölő és azok fő jellegét kifejező olyan adat, amelyet a különböző adatállományok összekapcsolhatósága és együttes hasznosítása érdekében az adatállományokban egységes és hiteles azonosítóként kell használni" .

A geodéziai azonosító tehát az objektumok földrajzi, térbeli helyzetét megjelölő és azok fő jellegét is kifejező adat, amely alkalmas a különböző adatállományok összekapcsolására és együttes hasznosítására.

A geokód helye a térképen az azonosítandó objektumon lehetőleg belül, de (legfeljebb annak határvonalán) tetszőlegesen felvett pont , mely ezáltal alkalmas az adott objektum helyének kifejezésére, azaz az objektum azonosítására (nevezik centrálisnak, vagy centroid-pontnak is). Ettől eltérni csak vonal- illetve pontszerű objektumoknál lehet, azonban a geokód-hely és az objektum összetartozását az állományban egyértelműen biztosítani kell.

A geokód alapja az egységes országos vetületi rendszerben meghatározott koordináta-pár (vagy koordináta-hármas).

A korábbi geokód felépítése hármas (I.-II- III, esetleg IV-es) tagozódású ún. mezők ből áll.

I. Az első 2 karakterből álló mező az objektum jelleg ét tünteti fel. Egy számból és egy betűből áll.

II. A második mező az objektum helyét jelölő EOV koordinátapárt tartalmaz, 6+6=12 számjegyen y , x sorrendben, az objektumok rendűségétől függő élességgel (1-1000 m)

III. A harmadik mezőben - legfeljebb 4 karakteren - (abszolút/relatív) magasság i értéket fejezi ki. Használata nem kötelező (opcionális).

IV. Amennyiben a geokód használatához egyéb kiegészítő, megjelölő adat (jelző-kód, téma-kód, stb.) bevezetése válnék szükségessé, a jellegkód (I. mező) kiegészíthető (pl. a=alrészlet, e=épület, l=lakás, stb.).

A geokód meghatározása ritkábban a felmérés során, gyakrabban csak a feldolgozáskor, az irodában történhet. A meghatározott geokódokat a helyrajzi számokkal (illetve az objektum egyéb azonosítójával) is meg kell feleltetni , gondoskodva a kettő kapcsolatáról. Az alaptérképen általában jelölni kell a meghatározott geokód helyét, ezzel is biztosítva, hogy az eltérő szintű objektumok ne kaphassanak azonos koordinátájú azonosítót.

A geokód korábbiakban (1988-89) előírt szerkezetét foglalja össze az alábbi táblázat.

3.10. táblázat - Geodéziai azonosító korábbi felépítése

I.

II.

III.

IV.

Számkód

Betűkód

Y+X

H

magasság

Jellegkód

1

A

hatjegyű

opcionális

opcionális

2

B

koordináta

kiegészítő:

3

C

1-1000 m

4 karakter

a

4

D

élességgel

e

5

E

l

6

F

G

O


A geokód szerepét lényegében átvehetik a korábbi objektum-azonosítók (pl. helyrajzi szám, alrészletjel, stb.) is, de vannak olyan objektumok, amelyeknek tradicionális azonosítói ezt a szerepet nem képesek betölteni.

A keresendő objektum jellegének a megadása mellett általában a digitális térképet kezelő szoftverek képesek az objektumot azonosítani akkor is, ha nem pontosan a geokód koordinátákkal jellemzett, állományban megjelölt helyére (de az objektum belsejébe , a „felületre”) mutatunk, megadva a keresett objektum típusát.

A geokódot a térképi tartalom változása esetén szükség szerint módosítani kell , hogy a meghatározására vonatkozó elvek ne szenvedjenek csorbát, azaz betölthesse funkcióját.

A geokód a megfelelő objektumhoz tartozó attribútum-táblázatban is szerepel.

3.1.22.3 Objektum-azonosítók a DAT-ban

Az objektum-azonosítók arra alkalmasak, hogy az egyes térképi (ne csak a pontokat, hanem valamennyi) objektumot egyedileg azonosítsák, egyértelművé téve azt, amelyikről adott esetben szó van.

Geodéziai alappont esetében a pontszám hasonlóan egyértelmű, tehát megfelelő (pontszerű objektum-) azonosító. A részletpontok számát nem szoktuk a térképre felírni (bár digitális térképnél akár meg is tehetnénk).

A szöveges objektumok egy része egyben ennek a szerepnek is megfelel, hiszen ismeretes, hogy a térképi megírásokban, pl. a földrészlet neve: a helyrajzi szám – az adott településen és fekvésen belül – egyértelművé teszi a kiválasztást.

De azonosítóként szolgálhat a postai cím is, amennyiben azt a térkép ( helyesen ) tartalmazza. Alrészlet esetében – ha a földrészlet azonosítóját is hozzákapcsoljuk – hasonló, de nem mindig egyértelmű kapcsolatot adhatunk meg.

A felsorolt azonosítókat ún. „ természetes” azonosítóknak nevezhetjük.

A DAT-ban a fentitől részben eltérő „ geokód ” (geodéziai azonosító) került bevezetésre, ami az objektumféleség kódjának és az objektum egy pontjának összerendelésével egyértelműen azonosítja az objektumot az adatbázisban (pl. CA01 és az épület egy belső pontja egy lakóépületet egyértelműen azonosít).