Ugrás a tartalomhoz

Nagyméretarányú térképezés 13., Területosztások tervezési számításai

Dr. Vincze László (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

13.4 Területosztások tervezése és számítása

13.4 Területosztások tervezése és számítása

13.4.1 A területosztás feladata és módozatai

Habár vannak olyan területek, amelyek esetlegesen évekig, évtizedekig megőrzik eredeti formájukat, mégis a gyakoribb eset az, hogy szinte követhetetlen gyorsasággal avulnak el térképeink. A legjelentősebb változások az emberlakta helyeken, valamint azok közelében fordulnak elő. Ebben az esetben a városok, községek területfejlesztése során a mezőgazdasági területekből vesznek el abból a célból, hogy azt - a megfelelő előírások betartásával - házhelyek számára kiosszák. Gyakran előforduló változásokat okoz a belterületek rendezése útkorrekció vagy új utca nyitása során. Ugyancsak változnak a meglévő határok valamilyen vonalas, vagy egyéb létesítmény - ipari létesítmények, utak, vasutak építése, vízfolyások szabályozása - létrehozása során, de más földmérési feladatok (mint pl. kisajátítás esetében végzett munkák) végrehajtása következtében is jelentős változásokat szenvedhet a térkép. Ezen munkálatok végrehajtása a telekalakítás feladatkörébe tartozik, amelynek előkészítéséhez szükséges ismerni a területosztások tervezési számításait.

Természetes, hogy a különféle területosztások sajátosságokat mutatnak, de itt elsősorban csak a kialakításuk geometriai szabályait és összefüggéseit mutatjuk be. A feladattípusok végrehajtásának folyamatát az 15. és a 16. modulban (telekalakítások, kiosztások) tárgyaljuk.

A területosztás te-hát az érintett síkidomoknak előre meghatározott elvek, feltételek (irányok, területnagyság vagy arányok) figye-lembe vételével történő részekre bontása. E feladatok célja, hogy a tervezett állapot a te-repen is kitűzhető legyen, tehát olyan adatokat, (koordinátákat, kitűzési méreteket) kell produkálni-uk, amelyekkel a terepi munkálatok könnyen, gyorsan és egyértelműen el-végezhetőek.

Ha a feladatok megoldására megbízható térképek állnak rendelkezésre, akkor is ellenőriznünk kell, hogy az megfelel-e a természetbeni állapotnak és csak ezekután lehet elkezdeni a tervezést, számítást. Amennyiben ilyen tér-kép nem áll rendelkezésre, ebben az esetben mindig az első lépés a terepi állapot felmérése és térképezése.

A területosztás, mint földmérési feladat magában foglalja:

  • a felosztandó területek határvonalának (kontúrjának) térképi és területi - irodában elvégezhető - azonosítá-sát,

  • az osztóvonalak (adott feltételek szerinti) tervezését és

  • a felosztás kitűzési méreteinek meghatározását,

  • a felosztandó területek és töréspontjainak terepi azonosítását,

  • az osztóvonal helyszíni kitűzését,

  • az új határvonal(-ak) törés-pontjainak - lehetőleg állandó módon való - megjelölését,

  • a kitűzött határvonal töréspontjainak a megrendelő részére való bemutatását,

  • a kiosztási dokumentáció végleges elkészítését;

  • végezetül a földhivatali földmérési és telekalakítási felülvizsgálatot és záradékolást követően a munkarészeknek a megrendelőnek részére történő átadását.

A területosztási feladatokat elvégezhetjük:

  • numerikusan (mért hosszakból vagy koordináták alapján), valamint

  • grafikus értékű (bár számszerű) adatokkal.

A felosztandó idomok területét a nyilvántartásban szereplő értékkel kell azonosnak venni. Amennyiben a térképi méretekből számítható érték ezzel nem egyezik, ellenőrízendő, hogy mekkora az eltérés. A megengedett értéken belüli eltérést a területosztásnál figyelembe tudjuk venni (területarányos javítással), az azt meghaladó érték esetén ki kell vizsgálni az eltérés okát és szükség szerint a kiindulási adatokat helyesbíttetni kell a földhivatallal. Utóbbi esetben csak ezután kezdődhet meg a területtervezési munka.

A numerikus eljárás alkalmazása során a pontosságot az előzetes felmérés pontossága befolyásolja elsődlegesen, míg a grafikus értékű adatok esetében eljárás alkalmazása esetében befolyással van: az átalakított térkép méretaránya, pontossága, valamint az állapota is.

Ez utóbbi esetben (pl a BEVET és KÜVET programok keretében digitalizálással készült térképek esetén) a számított, valamint a nyilvántartott területek között természetszerűleg ellentmondás lép fel, amelyet az ide vonatkozó (előzőleg is említett) szabályok betartásával fel kell oldani. Egyes esetekben a tervezéshez a terepen is megmért adatokat, máskor csak a számított hosszat használjuk fel, a szélességet a terület és a hossz alapján számítjuk.

A numerikus eljárásnál ez a probléma elvileg nem merül fel (legfeljebb a kiosztandó területek m2-re kerekített területe nem mindig egyezik a kiosztás utáni töréspontok bevonásával számított és m2-re kerekített területek összegével. Ezt azonban ún. kényszerkerekítéssel fel kell oldani, mert a kiosztás után – az ingatlan-nyilvántartás részére – mindig m2-re azonos területet kell szolgáltatnunk, ami ugyanilyen élességgel egyezik a nyilvántartott területtel.

Mindig numerikusan kell tervezni azokon a területeken, ahol a térkép is így készült, vagy készítése folyamatban van, illetőleg a külterületeken. Ezen túlmenően nagyobb arányú munkáknál nemcsak célszerű, de előírás is a numerikus értékű munkavégzés (pl. kisajátításoknál, házhelyosztások esetében).

(Különösen a korábbi analóg szelvényhatárokon túlnyúló területek esetében okozhat nagy gondot a grafikus értékű adathasználat, mert az egykori csatlakozási hibák miatt az idomok oldalainak töréspontjai sem tekinthetők egyenesbe esőnek és oldalhosszméretei jelentősen eltérhetnek a terepi hosszaktól. Ezeket a gondokat egy megelőző felmérést követően meg lehet – és meg kell – szüntetni).

A tervezések, számítások során a területeket általában adott irányú osztóvonalakkal osztjuk. A vonalak bizonyos esetben egy ponton haladnak át, azonban természetesen megadhatunk más feltételt is - pl. valamely oldalra legyen merőleges vagy legyen azzal párhuzamos.

Bár területosztásról beszélünk, de a területek tervezése többféleképpen történhet:

  • megadott területek (arányaik) szerint,

  • megadott méretek figyelembe vételével

  • meghatározott pontokhoz kapcsoltan,

  • a földterületek nyilvántartott értékei alapján, esetleg

  • a helyszíni használat rögzítésével.

Az osztóvonal (földrészleteknél) egyenes, azonban a töréspontok eshetnek íves vonalra vagy törtvonalú szakaszokból is állhatnak. A köríven fekvő pontokat azután azért egyenessel kell majd összekötni, amennyiben földrészlethatárról van szó.

A feladat elvégzéséhez tehát ismernünk kell a felosztandó idom kontúrvonalának méreteit (grafikusan vagy számszerűen), to-vábbá a területét, az osztóvonal valamilyen formában megadott irányát vagy esetleg azt a pontot, ahol a tetszőle-ges irányú osztóvonalnak át kell haladnia.

Összetett területosztási feladatok esetében a számításokat mindig valamilyen egyszerűbb feladatra visszavezetve végezzük. Hasonlóképpen járunk el a koordináta-számítási feladatoknál is.

A kiosztásokat – numerikus módszer esetén – tervezhetjük közvetlenül koordinátákból is (ezeket a módszereket Dr. Vincze Vilmos dolgozta ki és foglalta rendszerbe, melyek során közvetlenül az osztóvonal koordinátáit kaphatjuk meg). Ennek értelmében a területosztás feladata általánosságban a következők szerint fogalmazható meg: „két adott, egymást metsző e1 és e2 egyenesek által határolt sík részből (szögletből) az ismert A ponton átmenő egyenessel egy adott T terület lehasítása".

Az A pont különböző helyzeteinek megfelelően az alapesetnek három változata lehetséges :

a.) a végesben lévő A pont az e1 vagy az e2 egyenesnek pontja

b.) a végtelenben lévő A pont helyzetét az e egyenes iránya jelölte ki

c.) végesben lévő A pont nem pontja sem az e1, sem az e2 egyenesnek.

(A módszereket nem ismertetjük, az: Dr. Hazay :Országos felmérés és Műszaki földrendezés c. tankönyvében, illetve a Geodéziai számítások c. tankönyvekben megtalálható.)

A gyakorlatban azonban – különös tekintettel a széleskörű geodéziai számításokat támogató programcsomagok elterjedésére – azokat a módszereket alkalmazzák elsősorban, amelyek – az idomok méretei alapján – a kitűzési méretek számítását eredményezik. Az osztóvonalak végpontjainak koordinátáit is ezek alapján számítják.

A kiosztandó területek általában szabálytalan alakúak, de a számítás megkönnyítése érdekében azokat egyszerű idomokra bontjuk, illetve vezetjük vissza: paralelogrammára, háromszögre, trapézra, körcikkre.

13.4.2 Az objektum-azonosítók megadásáról

A területosztások során új felületek keletkeznek, amelyeket azonosítókkal kell ellátni. Célszerű, ha már a tervezési számítások során ugyanazokat az azonosítókat használjuk, amelyek majd a vázrajzokon végülis szerepelni fognak. A 12. modulban leírtakon túl mindazokat az objektum-azonosítókat meg kell adni változás után is, amelyeket a változás előtti térképi tartalom szerint ábrázolni kell. Ilyenek: közterületnév, közterület jelleg, házszám, dűlőnév, közintézmények megnevezése, stb.

13.4.3 A területosztások alapesetei és megoldásuk módjai

A fentiekkel összhangban a területosztások a következők szerint tárgyalhatók:

a.) Egyszerű idomok felosztása:

1. Téglalap felosztása, valamelyik oldallal párhuzamosan

2. Paralelogramma: alappal párhuzamosan

oldallal párhuzamosan

3. Háromszög alappal párhuzamosan

csúcspontból, legyezőszerűen

alapra merőlegesen.

4. Trapéz alappal párhuzamosan

– közvetlenül vagy

– közelítéssel (iteráció segítségével)

legyezőszerűen.

5. Körgyűrü- cikk körívvel párhuzamosan, vagy

sugárirányban.

b.) Szabálytalan idomok felosztása (összetett)

grafikus értékű méretekből vagy

numerikus területsávozást követően

visszavezethető egyszerűbb idomok felosztására.

Módjai: koordinátákból

méretekből történő tervezés.

Méretek esetén: terepen mért méretekből /numerikus adatokból)

grafikus értékű (digitalizálással keletkezett, pl. BEVET) adatokból.

Grafikus értékű térkép esetén mind a méretek, mind a területek javításra szorulnak.

Korábban, amikor közvetlenül a térképről vettek le méreteket, méretváltozási javítással kellett ellátni a lemért adatokat és csak ezután voltak felhasználható méreteknek tekinthetők az adatok)

Célszerűen az őrkeresztek alapján volt számítható: pb = a méretváltozási tényező. (A pb rövidítés arra utal, hogy a méretváltozás legtöbbször a térképlap papíranyagának beszáradásának következtében állt be az évtizedek alatt.)

A térképről közvetlenül lemért méretek javítására szolgáló forma a méretváltozási tényező reciproka:

A javítás nélküli „nyers” méretek nem is voltak valójában méretnek tekinthetők mindaddig, amíg a javításuk meg nem történt.

Az ingatlan-nyilvántartásban szereplő területek sem egyeznek mindig pontosan a térképi adatokból számolt értékkel. Viszont a tervezésekhez a térképi hosszakat használjuk fel. Ezért úgy kell eljárni, hogy képezni kell az ún. területváltozási tényező értékét:

, majd

a nyilvántartási adatok szerint kiosztandó területeket ezzel beszorozva a térképi méretekből számítható területeket kapjuk.

Példa a területi eltérések figyelembe vételére:

13.1: Példa tervezendő területek számítására, ha a műszaki terület nem egyezik az ingatlan-nyilvántartásival. táblázat -

Nyilván-tartási terület

Térképi ell. ter.

Térképi méretből tervezen-dő

1.)

2000

2040

2.)

2000

2040

Tervezendő= Tnyilv*

3.)

1000

1020

5000

5100

5100

Területváltozási tényező:

=

= 1,02


Természetesen, amikor a kitervezett területekből ismét a nyilvántartásba visszajegyzendő (végleges) terület kiszámítására van szükség, a területváltozási tényező reciprokával (= =0,980392) kell beszorozni a térképi területeket. Ezáltal területarányos javítással látjuk el a „nyers” térképi területet, azaz összegük ki kell adja a nyilvántartás szerinti értéket. Ezt a módszert kell alkalmazni akkor is, ha a térképi rajzot digitalizálva kaptuk meg e terület koordinátáit, és abból számítunk méreteket a kiosztás tervezéséhez (pl. BEVET program keretébe előállított digitális másolatként készült térképek esetében, illetve ha a koordinátákból számítható terület nem került átvezetésre az ingatlan-nyilvántartásban, és nem lettek az új adatok forgalomba adva, csak helyezve).

Amennyiben új térkép készítése van folyamatban, és az újonnan bemért részletek térképezése megtörtént, célszerű a munkarészekben ezeket az adatokat (kellő terepi ellenőrzés mellett) felhasználni a tervezéshez, de a végleges területek megállapításánál a nyilvántartásban jelenleg érvényes területre (is rá) kell állni. Ez lényegében az ún. „kettős” munkarész készítési módszerrel egyező, ami azt jelenti, hogy mind a nyilvántartási térkép, mind a készülőben levő térképi állapot szerint el kell végezni a munkát.

13.4.4 Paralelogramma felosztásai

13.4.4.1 A téglalap felosztása

A feladat egy T területű, a, b oldal-hosszúságú derékszögű négyszögnek az egyik oldalával (a 13.18. ábrában b-vel) párhuzamosan történő felosztása.

13.18. ábra: Téglalap felosztása egyik oldallal párhuzamosan

Mivel b merőleges a-ra

1.) 2.) 3) 4.)

vagy másképpen

5.) alapján: 6.) képlettel

folyamatos kitűzési méreteket kapunk.

13.4.4.2 Paralelogramma felosztása egy oldallal párhuzamosan

13.19. ábra: Paralelogramma felosztása egyik oldallal párhuzamosan

A megoldás lépései:

  1. A hosszabbik oldalt mérjük/kiszámítjuk, a méretváltozás miatt javítjuk, majd

  2. számítása után

  3. , mint a téglalapnál vagy

  4. képletekkel, illetve

  5. másként:

összefüggések alapján számíthatók az osztóvonal folyamatos méretei.

Ha az „a” oldallal párhuzamos osztóvonalakat tervezünk,

mb lemérését /kiszámítását követően:

számítása után

a kitűzési méretek: ; ; illetve: .

13.4.5 Háromszög felosztásai

13.4.5.1 Egyik oldallal párhuzamosan

Adott: T, a, b. c kitervezendők: t1, t2, t3, ....tn területek.

13.20. ábra: Háromszög felosztása alappal párhuzamosan

Tétel: hasonló háromszögek területei úgy aránylanak egymáshoz, mint az oldalak csúcspontból mért távolságának négyzetei (13.20. ábra). Képletben:

t1: (t1+t2): T = b1: b22 : bn2 = c12 : c22 : cn2

Ezek alapján:

és

Ellenőrzés erre nincs, legfeljebb az a, b, c oldalak ismeretében Héron képlettel számítható a háromszögek területe.

Megemlítjük, hogy a fentiek szerinti felosztás elvégezhető még a trapézosztás szabályai szerint is (lásd a 13.4.6 alpontot).

13.4.5.2 Háromszög felosztása csúcsponton át húzott egyenesekkel

13.21. ábra: Háromszög felosztása legyező-szerűen

A feladat megoldásának alapját az adja, hogy mind az eredeti háromszögeknek, mind a kialakult háromszögeknek azonos a magassága.

, ezért: , amiből a folyamatos méret érdekében: .

13.4.5.3 Háromszög felosztása egyik oldalra merőlegesen

A feladat visszavezethető az a.) esetre, amennyiben a csúcspont vetületének az ”a” egyenesen mért távolságát (a’) kiszámítjuk. Ezáltal a háromszöget két részre bontjuk, amelyekre érvényesek a csúcspontból való osztás képletei.

13.22. ábra: Háromszög felosztása egyik oldalra merőlegesen

Az a, b, c oldalak hosszát (pl. koordinátákból számítva) ismerjük, illetve lemérjük, majd

1.) és 2.) , illetve

3.) , vagy számítása után

az 13.4.5.2 pont szerinti esetnek megfelelően előbb a baloldali háromszögből (T’) tervezzük ki a t1 területet, majd a magasság-vonalig visszamaradó területet (t2) le kell vonni t2-ből, és a jobb oldali háromszög (T”) felosztásának (t3 kitervezése után) végeredményeként ezt a t2’’ maradék területet kell kapni. Ezáltal t2=t2’+t2”, hasonlóan. T=T’+T”.

A t1 terület esetében tehát:

képletekkel számítható az osztóvonal kitűzési mérete.

A jobb oldali (T”) háromszögből t3 tervezése esetében az alap hossza: a”=a-a’, majd

illetve és az a2=a-a’”

13.4.6 Trapéz felosztása

13.4.6.1 Trapéz felosztása alappal párhuzamosan

13.4.6.1.1 Naszluhácz–(Lajos) féle módszer

13.23. ábra: Trapézosztás alappal párhuzamosan

A feladat megoldásához ismernünk kell a trapéz alapjait (ho és hn), valamint magasságát (M). Ebből kell számítani a t1 területhez tartozó osztóvonal adatait.

Amennyiben a trapéz méreteit koordinátákból számítottuk, az oldalak irányszögeinek különbségeként akár az alapvonalon levő szögek () is számíthatók.

Ezek alapján képezhető egy ún. hosszváltozási tényező: a párhuzamos oldalak egységnyi magasságra eső hossznövekedése vagy csökkenése.

  1. Kétféleképpen számítható: vagy

  2. Ezután a hosszváltozás a következő képlettel számítható:

  3. A lehasítandó trapéz területének számításából kifejezve: .

  4. A két utóbbi képletből m kiküszöbölésével az osztóvonal hossza az alábbi (Naszluhácz-féle) képlettel számítható:

  5. A lehasított trapéz magassága a fenti képletből számítható:

  6. Kitűzési méretek számítása aránypárral: és , vagy a

  7. és képetekkel egyszerűen megtörténhet.

  8. Ezekután már csak az osztóvonalak koordinátáinak számítása kell, polárisan.

  9. Ellenőrzésként: akár a lehasított trapéz méreteiből, de a sarokpontok koordinátáiból is ki kell jönnie a tervezett területnek.

Megjegyezzük, hogy amennyiben a hosszváltozási tényező számításánál - a kiosztás haladási iránya szerint - a trapézok közelebbi alapját mindig ho-nak a távolabbit hn-nek tekintjük, a lehasítandó területrész osztóvonal hosszának számításakor a gyök alatti kifejezésbe előjelhelyesen helyettesíthetjük be azt akkor is, ha a v értéke negatív (azaz a távolabbi oldal rövidebb, vagyis hosszrövidülés áll fenn).

13.4.6.1.2 Trapézosztás sorozatos közelítéssel (iterációval)

A feladat az előző (13.23) ábra szerinti fogalmakkal a következő lépések alapján végezhető el méretekből.

  1. Ismerve a trapéz alapjait és magasságát, számítható a hosszváltozási tényező értéke: a fenti (13.4.6.1.1/1 alatti) képletből , majd

  2. Lemérjük vagy pl. az alaptrapéz középvonalának hosszával helyettesítjük a lehasítandó területhez tartozó középvonal első közelítő hosszát (hk)

  3. Számítjuk a trapéz magasságát:

  4. Ezzel egy jobb közelítő hosszat számíthatunk:

  5. Új magasság

  6. Ellenőrzés

Általában a harmadik iteráció eredményeképpen megkaphatjuk a helyes eredményt.

13.4.6.2 Legyezőszerű trapézosztás

13.24. ábra: Legyezőszerű trapézosztás

Tétel: Hasonló háromszögekben az alapok úgy aránylanak egymáshoz, mint a területek, amennyiben a háromszögek magassága azonos.

Trapéz esetében a kérdéses területek a (jelen esetben a képzeletbeli) csúcsból induló osztóvonalak által képezett háromszög-területek különbségei alapján állnak elő

A kitűzési méretek a:

képletekből – az aránypárok alapján számíthatók.

13.4.7 Törtvonallal határolt idom felosztása a törtvonallal párhuzamosan

(A Naszluhácz- féle képlet általános alkalmazása)

Szabálytalan törtvonallal párhuzamos kiosztás alkalmazására használatos. Akkor lesz párhuzamos az osztóvonal, ha töréspontjai a szögfelezőre esnek. Ekkor a szögfelezők, az eredeti alapvonal és az osztóvonal által kialakított trapézokká osztja a lehasítandó sávot, amelyben a hosszváltozási tényezőt az egyes trapézokra érvényes hosszváltozási értékek összegzésével kapjuk:

1.) v = v1 + v2 + v3

13.25. ábra: Törtvonallal párhuzamos osztás

Két esete lehetséges:

  1. a lehasítandó sáv(ok) területe adott, illetve

  2. a sávszélességet kell adottnak tekinteni.

a.) Amennyiben a lehasítandó sáv területe adott, az osztóvonal hosszát a Naszluhácz –féle képlettel számítjuk:

2.) (az ábrában ez a d1,+d2+d3 oldalak együttes hossza)

3.) A sáv merőleges távolsága az alaptól:

4.) A kitűzési méretek két oldalt: bn=AB ,

5.) cn=CD

6.) Ezután az 1-4. pontot sokszögvonalba kell számolni az A pontból a D pontig. Így ellenőrzést kaphatunk a számításokra. Az irányszögek az eredeti oldalak irányszögeivel azonosak, lévén párhuzamosak. A sokszögoldalak hosszai:

7.) d1=a1+mv1 d2=a2+mv2 d3=a3+mv3 képletekkel számíthatók.

8.) De kitűzhetők a 2 és 3 pontok polárisan is: és

alapján, a szögfelezők irányában. Erre azonban nincs közvetlen ellenőrzés.

9.) Merőlegesként is kitűzhetők a pontok, pl. a 2 jelű az abszcissza a: alapján, az ordináták a sávok magasságai (mi)

10. Ellenőrzésül a lehasított sáv területének egyeznie kell a tervezéshez felhasználttal.

b.) Amennyiben a párhuzamos sáv szélessége (m) adott:

  1. Először itt is a v hosszváltozási tényezők értékét kell meghatározni a fentiek szerint.

  2. hn=ho+m*v után t= és a számítás menete egyszerűen folytatódik a számítás:

  3. a=∑ai d=∑di di=ai+mi*vi

  4. Ti=∑ti ,

  5. majd az osztópontok kitűzése történhet a fentiek szerint.

13.4.8 Kör(gyűrű)cikk felosztásai

13.4.8.1 Körcikk felosztása alappal párhuzamosan

13.26. ábra: Körcikk felosztása alappal párhuzamosan A feladat visszavezethető háromszög alappal párhuzamos osztására, illetve trapéz, alappal párhuzamos felosztására is. Utóbbi esetében

Ugyanis, ha , akkor körre:

  1. v = , előjelét szemlélettel kapjuk: negatív, ha hosszrövidülés áll fenn.

  2. Az osztóvonal hossza a Naszluhácz képlettel:

  3. a körcikk területe: ·

  4. Ebből kifejezve m-t .

Összetett alakzat esetén az alakzat töréspontjainak, ill. ívfőpontok összekötésével egyszerűbb idomok állíthatók elő, amelyekre külön-külön felírható a hosszváltozási tényező értéke.

Valódi trapézok esetében az oldalhosszak alapján, íves szakaszok esetében a középponti szög radiánban vett értéke segítségével. A trapézokra az osztóvonal irányából tekintve előjel-helyesen kapjuk a hosszváltozás értékét, viszont az ívek esetében – mint írtuk – szemlélet alapján állapítható meg legegyértelmübben a hossznövekedés (+), vagy hosszrövidülés (-) előjele.

13.4.8.2 Kör(gyűrű)cikk felosztása sugárirányú egyenesekkel

13.4.8.2.1 Azonos területek esetén

Ha a felosztandó részek száma: n (pld. öt azonos részre osztásnál: n = 5 )

, melyet a körgyűrűcikk baloldali irányszögéhez hozzáadva számítható r1, ill. r2 távolságra poláris pontként az osztóvonal két pontjának koordinátája.

A következő osztóvonal az előző irányszöghöz ismét i értéket adva ugyancsak poláris pontként számítható a két sugár távolsága.

A körgyűrűcikknél ugyanazzal a középponti szöggel (illetve irányszöggel) nemcsak egy-egy pontot, hanem (legalább 2 poláris pontot kell számítani).

13.4.8.2.2 Eltérő területek esetében

Ilyenkor a középponti szög arányos a területtel, ezért = képlettel kiszámított értéket kell rendre hozzáadni a baloldali egyenes irányszögéhez és r1, r2 távolságra poláris pontként ugyancsak számíthatók az osztóvonal végpontjainak koordinátái.

Csatlakozó körívek esetén ugyancsak érvényes a v=∑vi összefüggés, amelyben az egyes vi értékek előjele attól függ, hogy az alapvonaltól a lehasítandó sáv felé nézve hosszrövidülés (-) vagy növekedés lesz-e?

Az egyes osztópontok ortogonális kitűzésének számítása a 14. modulban kerül kifejtésre.

Figyelem! Ahogy már említettük: az íves osztóvonalakat földrészlethatár esetében a töréspontok közötti egyenessel kell helyettesíteni, tehát az előírt területnek az egyenes határvonalakkal kell kiadnia az elvárt értékeket. Ennek érdekében pl. a párhuzamos sáv tervezésénél valamivel nagyobb összterületet kell alapul venni, és amennyiben mégis nemkívánatos eltérés lenne, finomítható a kiosztás sugárirányú felező vagy negyedelő pontok közbeiktatásával. Amennyiben m2 –re pontosan kívánunk számítani, a tervezés lényegesen bonyolultabb.

13.4.9 Sokszög alakú idom felosztása adott iránnyal párhuzamos egyenesekkel

A műveletet területsávozásnak (másként: lamellázásnak) hívjuk. Először a töréspontokon át szerkesztjük meg (számítjuk ki) az osztóvonalakkal párhuzamos egyenesek helyzetét, és miután a kialakult területsávok trapézok (vagy háromszögek, ami ugyancsak a trapéz speciális eseteként fogható fel) és alkalmazható rájuk a trapéz alappal párhuzamos osztásának képletsora.

Vagyis a pontos területek kitervezését már egy-egy trapéz – alappal párhuzamos – osztására vonatkozó képletekkel számítjuk. Ehhez persze meg kell állapítani, hogy a kiosztás iránya szerint mekkora az egyes trapézok területe és még mennyi hiányzik, amit a következő sávból kell lehasítani.

Még két fontos fogalomra kell felhívni a figyelmet: nem azonos a következő két fogalom, ami a kiosztásoknál előfordul

  • az osztóvonal iránya és

  • az osztás iránya.

Az osztóvonal iránya két adott ponttal, vagy irányszöggel (esetleg arra merőlegesen) adható meg (esetleg legyezőszerűen, vagy az egyik végpont rögzítésével.

Az osztás iránya akkor fontos, ha ugyanabból az alakzatból több területet kell kitervezni, (általában) ugyanolyan osztóvonal szerint, vagyis az egyes kiosztandó területek sorrendjét jelenti.

13.4.9.1 Területsávozás térképi méretekkel/digitalizált koordinátákból számolt adatokkal

Az osztásiránnyal párhuzamos irányokat „húzunk” a töréspontokon át, majd megmérjük (kiszámítjuk) a hosszakat és a közöttük levő merőleges távolságot (trapézok méreteit), majd számítjuk a trapézok területeit és a hosszváltozási tényezőket. A trapézterületek összege ki kell adja a sokszögű idom összterületét. Amennyiben a nyilvántartási terület a számított területtől eltér, képezni kell a területváltozási tényezőt () és a kialakítandó területet ezzel beszorozva kapott mértékű kell kitervezni. Ez a módszer volt a grafikus területsávozás lényege is.

13.4.9.1.1 Numerikus területsávozás

a.) Országos rendszerben

b.) Helyi rendszerben

Feltétel: álljanak rendelkezésre a kiosztandó terület kontúrjának koor-dinátái országos rendszerben, vala-mint az osztóvonal iránya.

Ezután előmetszésekkel képezni kell az osztóvonal irányával a törés-pon-tokból a szemközti határvonallal való metszéspontokat, és az osztó-vonalak, vagyis a trapézok alap-jainak hosszát, illetve merőleges tá-volságait, azaz a trapézok magas-ságait.

Az így kapott trapézokat a mére---teik felhasználásával oszt-hatjuk tovább, a 13.4.9.1 alpontban leírtak analógiájára.

Az osztóvonalat ordináta ten-gelynek tekintve (a rá merő-leges irányt abszcissza-tengelynek). Ebbe a helyi rendszerbe át kell transzformálni a töréspontok orszá-gos koordinátáit.

Az absz-cissza-különbségek a trapézok magasságait adják, az ordináták (esetleg összegük) a trapézok alapjainak hosszát.

Ezután a továbbosztás ugyancsak a 13.4.9.1 felosztás szabályai szerint folytatható.

13.4.9.2 Területtervezés a sokszög alakú idomból

13.28. ábra: Területtervezés adott iránnyal párhuzamos osztóvonallal

A területsávozás (vagyis a lamellákkal egyszerűbb idomokra bontás) után az összetett idom kívánt felosztása úgy történik, hogy az osztás haladási irányából elindulva az első egyszerűbb idom területét szembeállítjuk a lehasítani kívánt területtel. Amennyiben az kisebb, tovább kell menni a második sávhoz, de előtte a leválasztandó területből le kell vonni az első sáv területét, mert a második sávból már csak a maradékot kellene levágni. Ha a második sáv területe nagyobb a különbségnél, akkor valóban abból kell lehasítani a hiányzó területet. Ha még az is kisebb, a második sáv területét ismét le kell vonni és a hiányzó részt a harmadik sávból kell kitervezni (és így tovább).

Maga a tervezés már az ismert módon végezhető: a haladási irány szerinti trapéz-alap =ho, a sáv távolabbi alapja hn és a Naszluhácz –féle képletekbe helyettesítve előbb az osztóvonal hosszát, majd a leválasztott sáv magasságát, azután a kitűzési méreteket, majd az osztóvonal koordinátáit kell számítani.

h1= és m= stb. ahol Δt1= az adott sávból (még) lehasítandó terület, amelyet az előző sáv (ok) területével összevonva a kívánt t1 területet kapjuk.

Nagyobb - főként mezőgazdasági művelésű - területek rendezése-kor ritkán fordul elő, hogy első megközelítésben valamilyen szabályos idomban kell elvégeznünk a területosztást, mivel a természetben elvétve fordulnak elő szabályos idomok, azok inkább csak emberi beavatkozás során keletkeznek.

A szabálytalan területek felosztásánál kétféle megoldást alkalmazhatunk: első megoldás szerint a nagy területben kialakítunk olyan szabályos idomokat, amelyeket aztán már az előzőekben ismertetett módszerek valamelyikének az alkalmazásával már fel tudunk osztani a kívánt nagyságú területekre. A 13-27 ábra ilyen esetet mutat be.

Amennyiben a felosztandó terület sok töréspontú és csak 2 vagy néhány területet kell kitervezni belőle, gazdaságosabbá tehető a számítás, ha a területsávozást nem a teljes alakzatra végezzük el (nem valamennyi törésponton keresztül képezzük a trapézok határait), hanem megbecsüljük, hogy az osztóvonal kb. hova kerülne (pl. grafikus tervezéssel), és csak onnan kezdjük a sávozást (ha mégis kevesebb lenne, eggyel visszább is képezzük a sávokat).

Egyszerűsödhet a feladat, ha az osztóvonal merőleges valamely oldalra. Ezen az oldalon a kiszámított sávszélesség, illetve a kitervezett alakzat magassága azonos lesz a kitűzési mérettel.

Gondolni kell arra is, hogy az osztóvonal végpontjainak koordinátáit az adott oldalon ne a konkrét sávoktól, hanem a valós törésponttól számítsuk és a kitűzési méreteket is innen adjuk meg.

Arra is érdemes felhívni a figyelmet, hogy több területnek ugyanabból az alakzatból történő kiosztása esetén csak az utolsó előtti területet tervezzük ki, és az utolsót a megmaradó terület adataiból. Ezzel nemcsak munkát takarítunk meg, de ellenőrzést is kapunk! Számítógépes programmal történő tervezéskor még felesleges gondoktól is mentesülhetünk, mert a program „vakon” általában hajlandó egészen kicsiny területet is kiszámítani (sőt némelyik azonosítót is automatikusan ad az új alakzatoknak), azután „vadászhatjuk” a felesleges adatokat az állományból.

13.4.9.3 Határvonal szabályozások adott irányú egyenesekkel

A határvonal-szabályozások is többnyire sokszögű idomok felosztását (átosztását) igénylik. Itt azonban legtöbbször az a kikötés, hogy a területek ne változzanak. Ez nem jelenti feltétlen azt, hogy két egyforma területet kellene kialakítani, csupán, hogy a változás után se módosuljanak a területek. A 13.29 sz. ábrában pl az 12 oldallal kell párhuzamosnak lennie az osztóvonalnak. Az osztóvonal egyenessé váljon de a területek maradjanak t1, illetve t2.

13.29. ábra: Határvonal-szabályozás adott irányú egyenessel

Koordinátákkal elvégezve a feladatot, a 3-6 töréspont helyett az 1-2 pontok-közötti egyenessel párhuzamos új osztóvonal végpontjai (S1 és S2) koordinátái és kitűzési méretei határozandók meg.

(Ha a 2,3, és 7 pont egy egyenesbe esik, egyszerűbb a helyzet, de ha 3-nál töréspont van, akkor előbb a 3-ból az 1,2 pontok egyenesével el kell metszeni az 1-6 egyenest, kiszámítani, majd levonni a területét a t1-ből és a 3-tól csak a különbség tervezését elvégezni.)

Példánkban az is egyszerűsítést jelent, ha az 1-6 egyenesre merőleges 1-2 egyenes (ebben az esetben az 1-S2 távolság azonos M-mel). A valóságban azonban ennek sem kell törvényszerűen fennállnia, a trapézosztás képletei jól alkalmazhatók.

Külön segítség nélkül (végezzék el ezt a hallgatók az eddig megtanultak alapján). Két tanács:

  • a hosszváltozási tényezőt itt az 1-2 egyenesen levő törésszögekből célszerű képezni (amit viszont az irányszögei különbségeiből kaphatunk meg).

  • A kitűzési méreteket minden esetben úgy kell képezni, hogy a valódi töréspontoktól folyamatos méretként legyen kitűzhető az osztóvonal a helyszínen.

13.4.10 Határvonal-szabályozás adott ponton átmenő egyenessel

A példában a 3 sz. pontnak helyén kell maradnia. Kétféleképpen oldható meg a feladat.

13.30. ábra: Határvonal-szabályozás "futópont" számítással

a.) Numerikusan (koordinátákkal):

Az 1-2-3 pontok-alkotta idom területe számítható. Levonva a bal oldali földrészlet t1 területéből, az 1-3-S háromszögnek T’ területet kell kiadnia.

  1. Az 1-6 egyenesére számítható a 3 pont merőleges távolsága, mint a háromszög magassága.

  2. Eszerint a terület: alapján és

  3. az új vonal kitűzési mérete: a= .

Ellenőrizhető is a végeredmény a három-szögek területéből a 13.31 ábra szerinti méretek felhasználásával.

13.31. ábra: A területátalakítás ellenőrzése

b.) Szerkesztéssel ma már gyakorlatilag nem oldunk meg ilyen feladatot, de az elve igen érdekes. Sőt, a megoldás jól alkalmazható térképszerkesztő szoftver támogatással is.

Lényege az, hogy a háromszögek területe nem változik, ha az alap ugyanakkora és a csúcspontot az alappal párhuzamos egyenesen elmozgatjuk. Vagyis átalakítható az alakzat, anélkül, hogy a terület változzék. Kíséreljék meg ezt a 13.31. sz. ábra alapján annyit előrebocsátva, hogy a kötött ponttól átellenes töréspontból kell kiindulni, és utoljára kell hagyni azt a háromszöget, amelynek egyik sarokpontja a helyben maradó – példánkban a 3. – pont.

13.4.11 FöldÉRTÉK szerinti OSZTÁSok tervezése (Területtervezés érték szerint)

Az 1990-es években végbement ún. „kárpótlás”-sal és az ún. "tagi részarány-szerint nyilvántartott” (röviden: részarány-) tulajdo-n megszüntetésével előtérbe került a már a XIX. században kialakított korábbi nagy méretű mezőgazdasági földterületek érték szerinti kiosztása, vagyis a földrészle-teknek nem csak a geometriai formáját és nagyságát, hanem a föld értékét is figyelembe vesszük a számítások során. Ennek egy megújított változatával ismerkedünk meg.

Magyarországon a földek értékét - jelenleg ismét - aranykoro-nában és fillérben fejezik ki, amely az egyes művelési ágakhoz kötött. Az aranykorona értek megállapításakor az ország területét becslőjárásokra osztották, és ezeken belül állapították meg, a különböző minőségű földek értékét (ei), melyet Ak/ha mértékegységben adnak meg, becslőjárásonként /osztályozási vidékenként (lásd a Földtan és talajtan, ill. az Ingatlan-nyilvántartás tárgyakban). Tehát az érték szerinti osztáskor a földrészlet sarokpontok koordinátáin kívül ismerni kell az alrészlet, valamint azon belül az eltérő minőségű „talajfoltok” (talajosztályú területek) határpontjainak koordinátáit is, továbbá azok területét és aranykorona értékét.

Azután az egész feladatot vissza lehet vezetni a Naszluhácz-féle trapézosztásra.

13.32. ábra: Az érték szerinti felosztás elve

  1. Miután kiszámítottuk a trapéz oldalhosszait és M magasságát, számítjuk a teljes bal (ún. eredeti, 1-4 pontok közötti) trapéz területét a ho, hn és az M –ből a már ismert képletekkel.

  2. Külön kiszámítjuk a trapéz-alapok hosszát az egyes eltérő földminőségű területek mentén (ho1 ho2, illetve hn1 és hn2 hosszak).

  3. Számítjuk az e1 és e2 AK értékű ún. „folt-területek” nagyságát, majd földértékét:

Bi=ti*ei

  1. Megállapítjuk, hogy a teljes trapéz ún. „becsértéke” értéke B=∑Bi

  2. Ki kell alakítani B1 becsértékű területet.

  3. Bevezetjük a becshossz fogalmát, melyeket: bi=hi*ei/10000 képlettel számítunk. {Azért kell a becshosszak esetében 10000-el osztani, mert a hi távolságok m-ban vannak, az ei értékeket pedig ha-ra vonatkoztatva értelmezzük (1 ha=10000 m2)}. Csak a trapéz-alapokat kell beszorozni, a köztük levő merőleges távolságot, vagyis a magasságot nem, ugyanis ekkor kapunk a becsértékkel arányos méretű idomot.

  4. Elvégezve az átalakítást, a 13.31. sz. ábrán jobb oldalon látható trapézt kapjuk, amelyben már nem szerepelnek különféle minőségű földterületek, mert azt a hosszban már figyelembe vettük (elimináltuk). Nevezzük ezt „becs-trapéznak”. Jellemzője, hogy területe az eredeti trapéz becsértékével egyenlő. Mivel ez is trapéz, érvényesek rá Naszluhácz képletei (bár ebben a becshossz-turzulás a becshosszakkból számított v érték). Ebből a trapézból már tervezhető egy B1 becsértékű terület, amelynek magasságát szintén méterben kapjuk meg, tehát az eredeti trapézban is ugyanekkora merőleges távolságra kell esnie az osztóvonalnak:

után

  1. Ezután már visszatérhetünk az eredeti trapézhoz, ahol az osztóvonalak ferde oldalakon érvényes hosszát kell kiszámítani, pl. aránypárral (a rövid szaggatottal látható merőleges szárú, hasonló háromszögekből). Ha a teljes trapéz bal oldali hossza cn, jobb oldali dn, akkor

, illetve

  1. Ezek segítségével már számíthatók az osztóvonal végpontjai, majd az egyes minőségi osztály-foltok területei és értékei, amiből összeadással ellenőrizhető, hogy jól végeztük-e el a számításokat.

13.4.11.1 Az érték szerinti kiosztás képletei alkalmazhatóságának bizonyítása

13.33. ábra: Az értékosztás képleteinek bizonyítása

elvégezve a beszorzásokat, majd kiemelve értékét – és

összegezve a Bi-ket:

ezután bevezetve a bi=hi*ei helyettesítést után bp=bo1+bo2 és bn=bn1+bn2, majd -t ismét kiemelve: ,

amit kissé átrendezve az alsó alakzat területszámításával azonos értéket kapunk: . Tehát az állítás igaz!

Azaz, az alsó alakzatra alkalmazhatók a Naszluhácz –féle képletek.

13.4.11.2 Az érték szerinti felosztás folyamata és lépései

Ezután tekintsük át a teljes folyamatot egy több töréspontból és alrészletből, minőségi osztály-foltokból álló tábla érték szerinti kiosztására.

A számítás első lépéseként el kell végezni a terület lamellázását (területsávokra bontását). Azonban - a sokszögű idom lamellázásá-t meghaladóan - itt az alrészletek és talajminőségi határtöréspontokon átmenő sávozást is el kell végezni. Ki kell számítani a lamella vonalak és a földrészlet, illetve az alrészlet határvonalak metszéspontjait.

Majd a lamellák területét számítjuk úgy, hogy az egyes különböző minőségű területeket külön-külön képezzük. Ugyanígy járunk el a trapéz-alapok hosszának kiszámításakor is, azaz külön-külön számítjuk az egyes talajfoltokba eső szakaszok hosszát.

A földérték szerint történő felosztáshoz az egy-egy sávon belüli eltérő minőségű területeket tehát úgy vesszük figyelembe, hogy a trapézok m-ben kifejezett hosszát átszámítjuk ún. „becshosszak”-ká, majd az egyes (trapéz-alaphoz tartozó) szakaszok becshosszát összeadva olyan trapéz-alapot kapunk, amelyben már benne szerepel a megfelelő földérték, csupán a dimenziója nem m-ben, hanem becshosszban értendő.

Az így módosult becs-trapézok „területe” közvetlenül a becsértéket adja (amennyiben a talajfoltok becsértékeinek 1/10000-ed részével szorozzuk be a valódi hosszakat). Ellenőrzésképpen az egyes módosult trapézok becsértékeinek összege ki kell, hogy adja a felosztandó tábla becsértékét. Az így előállított trapézokból azután már a szükséges értékű területrészek kitervezhetők. A lehasított területekhez tartozó magasságokat (mi) már ismét m-ben kapjuk meg, így ezekből a kitűzési méretek – és az osztóvonal koordinátái is – számíthatók.

A megoldást lépésenkénti végrehajtása – a szükséges és lehetséges ellenőrzésekkel a 13.34 ábra alapján a következő.

  1. A töréspontok (1-6 sz. pont) koordinátáinak ismeretében kiszámítjuk (ellenőrzésül) a kiosztandó földrészlet(ek), a továbbiakban: „tábla” területét (T1-6), amit össze kell hasonlítani a nyilvántartott területtel.

  2. Kiszámítjuk az alrészletek területeit is, amelyek összegének egyeznie kell a tábla területével ( )

  3. Számítjuk a talajfoltok területeit is, melyeknek egyenként az illető alrészlettel, összesen pedig a teljes földrészlettel kell egyeznie ( ).

  4. Képezzük a tábla becsértékét: , majd összevetjük a kiosztandó becsértékek összegével. Amennyiben ez 2 tizedesre egyezik, tovább folytatjuk a számításokat, ha nem, arányosan módosítjuk a kiosztandó területek becsértékeit, hogy azok összege egyezzen a térképi adatok alapján kiosztható értékkel: .

  5. Az osztóvonal irányának figyelembe vételével elvégezzük a területsávozást, de most nemcsak a kontúron levő pontokból kell a szemközti oldalak metszéspontjainak számítását elvégezni, hanem a földrészleten belüli alrészlet, illetve minőségi osztályhatár töréspontokból is. Ezáltal tehát nagyobb számú trapézok keletkeznek. Ha a kialakult trapézokat az ABC nagybetűivel jelöljük, kiszámítva területüket, fenn kell állni a egyenlőségnek is (a kerekítési hibáktól eltekintve).

  6. Ugyanakkor számítani kell ezeknek a trapézoknak a belső vonalakkal való metszéseit is, hogy az eltérő minőségű területek nagyságát, illetve a trapéz-alapok hosszát (hi) részletekben is megkapjuk. Ellenőrzésül az egyes trapézokba eső talajfoltok összegének egyezniük kell a sáv összterületével, végeredményben a teljes táblaterülettel is.

  7. Képezni kell a becshosszakat: bi=hi * ei/10000 illetve ezeknek az egyes sávok oldalai tekintetében az összegüket b sáv o és b sáv n. Ellenőrzésül: a sávok becsértékeinek összege a teljes tábla B becsértékét kell, hogy kiadja. (Számítsunk rá, hogy a bi értékek kicsinyek lesznek, mert az egyes foltok értékei ha-ra vonatkozó jellege miatt osztottuk 10000-el. Ezért min. 5 tizedessel kell ezután számolni mindaddig, amíg a lehasított terület szélességét m-ben meg nem kaptuk, azaz vissza nem térünk a becshosszakról valódi hosszakra.)

  8. Ezután történhet a tervezés, az osztás irányából szemlélve a kialakítandó első földrészlet becsértékének B1 alapulvételével. Sorra kell venni az első sáv (lehet háromszög is) becsértékét BA és össze kell hasonlítani a B1 értékével. Amennyiben BA nagyobb, min B1, már az első sávba betervezhető az osztóvonal. Amennyiben kisebb, képezni kell a különbséget: , amit a második sáv értékével kell összevetni. Ha ebbe „belefér” a lehasítandó érték, akkor most kell alkalmazni a Naszluhácz-féle képlet következő (9.) pontbeli alakját. Ha még mindig kisebb az első két sáv összértéke B1 –nél (illetve >BB), akkor a harmadik sávba kell áttérni.

  9. A becshosszakká átalakított alapú sávokból álló trapézokra alkalmazva a Naszluhácz –féle képleteket, a következőképpen alakul a számítás:

, és m1= .

  1. A kitűzési méretek ezután már az eredeti képletekkel számíthatók (a hasonló háromszögekből aránypár alapján vagy az alapon fekvő szögek és a magasság, illetve az oldalhossz alapján (lásd a 13.4.6 pontot) .

  2. A folyamatos kitűzési méretek kiszámítása után az osztóvonalak végpontjainak koordinátáit is ki kell számítani, majd abból ismét ellenőrízni kell a területet és a kialakított földrészlet becsértékének számítását. Legfeljebb a kerekítésekből származhat 0.01 AK eltérés.

  3. A további becsértékű területrészek tervezése a 8. lépéstől (értelemszerűen) ismétlődő feladatokat jelent (ugyanis most a következő sávok becsértékeivel kell összehasonlítani a kialakítandó B2, B3, stb. értéket). Az utolsó érték betervezését nem kell elvégezni, mert ha jól számoltunk, akkor a hátralevő területsávok értéke(inek összege) ezzel egyezni tartozik.

  4. A tervezés végeztével ellenőrízni kell, hogy az ún. „legkisebb területi mérték” –nél kisebb területek (eltérő minőségű folt-területek, illetve alrészletek) ne alakuljanak ki. Amennyiben előfordulna, abban az esetben ezeket a mellettük levő (a szabványt elérő nagyságú) területtel össze kell vonni és e területek értékét is az arra vonatkozó értékkel kell kiszámítani. Természetesen emiatt módosul a kitervezett becsérték, de ezek a módosítások egyrészt kiegyenlíthetik egymást, másrészt a tábla egészét illetően 0.5 AK értékig elfogadható eltérések.

A művelés alól kivett területeknek a földérték-száma =0, tehát úgy vesznek részt az osztásban, mintha „értéktelen” területek lennének, holott esetleg forgalmi érték szempontjából jelentős értékkel bírnak.

A kiosztási dokumentációban mind a területi szabvány miatti, mind a kivett terület céljára kialakított terület miatti AK érték módosulás okára és mértékére konkrétan utalni kell.

Amint láthatjuk a feladatsorból, a számítások igen nagy fegyelmet és következetességet feltételeznek és igényelnek, amit az egyértelmű jelölésekkel, szemléltető vázlatokkal és áttekinthető táblázatokba való visszaírással lehet követhetővé, áttekinthetővé tenni.

Egy példát mutat be a következő ábra.

A példában 3 részre kell osztani a 015 helyrajzi számú földrészletet balról, az ábra szerint függőlegessel jelölt osztóvonallal párhuzamosan rendre: 18,50; 27,51; és 36,6 AK értékre. A pontok adott, illetve a számítások során előállított koordinátái a 13-2 sz. táblázatban láthatók.

13.2: Értékosztás mintapélda koordináta-adatai. táblázat -

Kiindulási adatok

Számítások végeredménye

Kiosztás előtti töréspontok

1 600000.00 200060.00

2 600040.00 200150.00

3 600180.00 200170.00

4 600320.00 200150.00

5 600280.00 200000.00

6 600110.00 200020.00

7 600240.00 200100.00

Területsávok további töréspontjai

100 600040.00 200045.45

101 600110.00 200160.00

102 600180.00 200011.76

103 600240.00 200161.43

104 600240.00 200004.70

Területsávok metszéspontjai

200 600180.00 200063.08

201 600280.00 200125.00

Új osztóvonalak végpontjai

301 600140.95 200164.42

302 600140.95 200016.36

303 600209.78 200165.75

304 600209.78 200008.26

Új osztóvonalak metszéspontjai

a talajminőségi folthatárokkal

206 600209.78 200081.40

209 600140.95 200039.05

210 600140.95 200086.32


13.34. ábra: Mintapélda az érték szerinti osztás bemutatására

A területek kiosztás előtti és utáni adatait a következő (13.35 sz.) táblázatokban szemlélhetjük meg.

13.35. ábra: Területkimutatás az ITR-rel készített értékosztásról

Napjainkban ezt a feladatot már számítógépes programok támogatják. Ezeknek többféle változata ismeretes, ezért csak a legelterjedtebbeket említjük meg. Az 1992-96 közötti időszakban elsősorban a FOLDOSZT nevű programcsomagot használták az ún. kárpótlási földkiosztásokhoz, árverésekhez. Később az ITR térképszerkesztő megfelelő modulja vette át ezt a szerepet, de eközben is több más program készült a feladat megoldására (ERTO, ETO, stb. neveken). De a napjainkban készülő programfejlesztések is már tartalmazzák az érték szerinti felosztás lehetőségét. Ezzel együtt szükséges és igen hasznos ismerni a megoldás lépéseit, az alkalmazott algoritmusokat, mert várható, hogy az „aranykoroná”-ban kifejezett érték helyébe a közeljövőben más mérőszámok kerülnek és azok alkalmazásához is hasonló elveket kell figyelembe venni. Ezen túlmenően egy-egy feladat a mérnöki precizitás igényével végigszámolva igen tanulságos lecke.