Ugrás a tartalomhoz

Növény- és állattani ismeretek 7., Gazdasági állatok tenyésztése 2 (sertés, juh, baromfi)

Dr. Udvardy Péter (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

7.2 Sertéstenyésztés

7.2 Sertéstenyésztés

7.2.1 Származás, jelentőség

A sertés (Sus scrofa domestica) a párosujjú patások rendjébe, a disznófélék családjába tartozik. Ősei három jól, földrajzilag is elkülöníthető területre vezethetők vissza: közép-európai (Sus scrofa), mediterrán (Sus mediterraneus), valamint az ázsiai vadsertésre (Sus vittatus). A háziasítás Krisztus előtt 6 ezer évvel történt.

A sertés mindenevő, tehát növényeket és kisebb állatokat is elfogyaszt. Szabadtartásban a táplálék megtalálásában kiváló szaglása segíti, túróorrával a föld alól is megszerzi táplálékát. Esetenként dögökkel is táplálkozhat. Multipara (többet ellő) állat, alkalmanként 9-12 malacot fial. Optimális körülmények között fejlődése intenzív, de az extenzív viszonyokat is jól tűri.

A sertéstenyésztés világgazdasági jelentősége nagy, az egész világon tenyésztik és tartják. Húsát fogyasztják, kivéve az iszlám vallási területeket, ahol ezt vallási okok tiltják. A levágott sertés szinte minden testrésze felhasználható, húsát, zsírját és belsőségeit fogyasztják, bőrét a bőripar hasznosítja, csontjaiból enyv készíthető, belső mirigyeit a gyógyszeripar hasznosítja. A világon nagy létszámban ott tartanak sertést, ahol a takarmányozásához szükséges nagy mennyiségű abrak megtermelhető (elsősorban a gabonafélék, valamint például a trópusokon a manióka).

Magyarország éghajlata kedvező az abraknövények termesztésére, így a sertéstartás elterjedt. A sertéshús – bár manapság egyre csökkenő mértékben – de alapélelmezési cikk, a összes húsfogyasztás kb. 40 százalékát adja.

7-1. táblázat A sertésállomány létszámának alakulása az elmúlt 75 évben

Év

Létszám (ezer darab)

1935

4674

1950

4782

1960

6388

1970

7311

1980

8330

1990

8000

1993

6112

2009

3247

Forrás: Horn P. (szerk.)(1995): Állattenyésztéstan 1., KSH,(2009)

Magyarországon az 1970-es években 300 sertéstelepet létesítettek, így az állatlétszám hirtelen megemelkedett. A legnagyobb az állatszám 1983-ban, ekkor 10 millió sertés volt Magyarországon

A 7-1. táblázatból jól látható, hogy az 1990 után megindult nagyarányú sertésállomány csökkenés tovább folytatódik. Ez mind az egész mezőgazdasági szerkezetre, mind az állatfajok arányára káros hatást gyakorol. A sertéshúsfogyasztás is csökkent az utóbbi években, az 1980-as években 40 kilogramm/fő felett volt, ami 2008-ra 28/ kilogramm/fő alá esett.

7.2.2 Értékmérő tulajdonságok

A sertés értékmérő tulajdonságai külső és belső tulajdonságból állnak, ezek összessége befolyásolja a termelést:

  • Szervezeti szilárdság, egészségi állapot (konstitúció): a sertés testfelépítése és egészségi állapota alapvetően meghatározza a termelését. Nagy termelőképesség kifejtésére (életteljesítmény) csak a szervezet zavartalan működése ad lehetőséget.

  • Kondíció:, adott életkorban a sertés élőtömegét és testarányainak fejlettségét jelenti . Tenyészállatoknál legfontosabb a tenyészkondíció, ennek elérése és megtartása befolyásolja a szaporodóképességüket.

7-1. ábra Jó konstitúciójú és jó kondíciójú nagy fehér sertés

Forrás: http://www.isv.hu

  • Termékenység, ivari koraérés: a kocák fogamzó- és a kanok termékenyítőképességét értjük a termékenység alatt. A vemhesülési arány (100 termékenyítésből mennyi koca ellett) és a termékenyítési arány ( a pároztatott kocák ellési aránya) jellemzik. Az ivari koraérés is fajtajelleg, a korábban érő sertés korábban vehető tenyésztésbe.

  • Szaporaság, ellési gyakoriság: a szaporaságot az egy fialásból származó malacok (élő és holt), számával, az ellési gyakoriságot a kocaforgóval, az évenkénti fialások számával jellemezhetjük. Vannak szapora fajták (magyar nagy fehér) és kevésbé szapora, ugyanakkor intenzív hústermelésre (pietrain, belga lapály) képes fajták.

  • Tejtermelő-képesség: a koca azon képessége, hogy malacait huzamosabb ideig képes anyatejjel ellátni. A 21. nap körül éri el a csúcspontját, ettől kezdve lassú csökkenés jellemzi a malacok választásáig.

  • Malacnevelő képesség: a jó anya (koca) tulajdonságait értjük malacnevelő képességen. Az alom-kiegyenlítettség 21 és 28 napos korban a malacok egyöntetűségével utal a kocák jó tejtermelő és malacnevelő képességére.

  • Hústermelés: az értékes színhús (60 százalék feletti) arányát jelenti.

  • Tömeggyarapodási képesség: az időegységre jutó súly-, illetve tömeggyarapodást jelenti, mértékegysége gramm/nap. Ez összefüggésben van a takarmányhasznosító képességgel (1 kilogramm élőtömeg előállítására felhasznált takarmány kilogramm)

  • Csontoshús-arány: azt mutatja meg, hogy a vágott sertésben ténylegesen mennyi a csontos hús. A vágott bal fél testről lefejtik a szalonnát, kiszedik a hájat, és a csontos húst arányítják a fél testhez.

  • Stressztűrő képesség: nagyüzemi körülmények között tartott sertések fontos értékmérő tulajdonsága.

7.2.3 Fajták, hibridek

A sertéseket hasznosítási típusok, illetve tenyész-céljuknak megfelelően a legfontosabb értékmérőik szerint csoportosíthatjuk.

Fontosabb fajták :

  • Mangalica: őshonos magyar fajta, évszázadokon keresztül tartották Magyarországon. A második világháború után szinte csak a génmegőrzésben volt szerepe, aztán az 1990-es évek második felétől újra előtérbe került a tartása, húsáért és szalonnájáért magasabb árat lehet érvényesíteni a piacon. A mangalica korai érésű, lassú fejlődésű zsírsertés, az extenzív körülményekhez kiválóan alkalmazkodott. Négy színváltozata van, fekete, vörös, szőke és fecskehasú. A világ egyik legkiválóbb zsírsertése, a fehérárú kihozatala 70 százalék feletti. Vágásérettsége 200 kilogramm felett van, hústermelése alacsony. A mangalica 5-7 malacot fial, ezek a vaddisznóhoz hasonlóan csíkozottak, ez a színeződés azonban fejlődésük során eltűnik.

7-2. ábra Őshonos mangalica sertés

Forrás: http://fer.kgbinternet.com/facankert

  • Magyar nagy fehér sertés: magyar fajta, az angol nagy fehér sertésből nemesítették ki. Későn érő, fehér színű sertés. Az összes magyar hibridsertés alapja. Az 1900-as évek közepén nemesítették ki. Nagyon jó hústermelő (56-58 százalék színhús arány), napi testtömeg gyarapodása 750-850 gramm, kiváló a szaporasága (9-11 malac/fialás). Jó a stressztűrő képessége, kiválóan alkalmas nagyüzemi tartásra.

  • Magyar lapály: 1980 óta önálló fajta, nemesítésének alapja a svéd lapály. Fehér színű, hústermelése jobb, mint a nagy fehér sertésé (58-62 százalék színhús arány), hízékonysága kiváló (800-900 gramm/nap). Későn érő típusú, hátránya a stresszérzékenység.

  • Dán lapály: az 1900-as évek eleje óta nemesítik. Bacon típusú sertés, színhús aránya 62-65 százalék, 90 kilogramm élőtömegnél vágásérett, Jó a szaporasága, 10-12 malac/fialás. Fehér a bőre és a szőre, stressz-érzékenységre hajlamos

  • Norvég lapály: a lapálysertések közül az egyik legjobb minőségű sertés, magas a vágóértéke, jó a hízékonysága.

  • Duroc: az Egyesült Államokból származik, 1881 óta törzskönyvezik. Mahagónivörös, egyszínű, korán érő hússertés. Közepes szaporaságú (7-8 malac), gyenge tejtermelő képességű. Hústermelése jó, húsminősége magas, hibrid tenyésztésben az apai vonalat képviseli.

  • Belga lapály: belga fajta. Teljesen eltér a lapály fajtáktól, mivel extrém hústermelő típusú sertés. Fehér színű, füle előreálló, gyenge szaporaságú, stresszérzékeny.

  • Cornwall: extenzív angliai fajta, főleg töltelék árú (kolbász, szalámi, stb.) előállítására hasznosítják. Jó malacnevelő, az 1960-as évekig Magyarországon a háztáji gazdaságokban kedvelt fajta volt. Fekete színű, későn érő, hús-zsír típusú fajta.

7-3. ábra Duroc sertés

Forrás: http://media-2.web.britannica.com

  • Hampshire: szabályos tarka, a fekete alapszínben fehér öves sertés. Az Egyesült Államokból származik. Hústermelése közepes, szaporasága mérsékelt, keresztezésekben alkalmazzák. Konstitúciója kiváló, nem stresszérzékeny.

  • Pietrain: korán érő, szabálytalan tarka színű, extrém hússertésfajta. Belgiumból származik, 1953 óta törzskönyvezik. Négysonkás sertés (65-68 százalék színhús termelés), de húsminősége stresszérzékenysége miatt nem kedvező,vizenyős.

Fontosabb hibridek :

  • Pannonhibrid: a magyar nagy fehér fajtát keresztezik a magyar lapály fajtával (anyai vonal), majd az utódokat keresztezik duroc vagy pietrin apai vonalakkal. tartozik. Ősei három . A hízlalásban a takarmányhasznosító képesség és a növekedési erély nagyon jó.

  • KA-HYB: az 1960-as években alakították ki, rotációs keresztezéssel 6 fajtát használtak fel.

  • Hungahyb: szintén az 1960-as évek végén kialakított, négyvonalas hibrid. Az anyai vonalat magyar nagy fehér és magyar lapály fajtákkal hozták létre, az apai vonalat pedig pietrain és hampshire keresztezés adja.

7.2.4 A sertés tenyésztése

A sertés ivari ciklusa 21 napos, az ivarzás 2-3 napig tart. A termékenyítés előtti időszakban a kocát folyamatosan növekvő mennyiségű (létfenntartó szükségleten felül + 30 százalék= flushing), és jó minőségű takarmánnyal kell ellátni. A termékenyítés történhet természetes (búgatás) és mesterséges úton (inszeminálás). Az ivarzás során legalább két alkalommal kell termékenyíteni a kocákat. Az átlagos vemhesülés értéke 75-78 százalék.

A termékenyítés után egy hónappal ultrahangos vizsgálattal kell ellenőrizni a vemhességet. A sertés vemhessége átlagosan 115 (112-119) nap. A koca átlagosan 6-12 malacot fial. A malacok születéskori tömege fajtától függően 1,2-1,5 kilogramm.

A sertéstartó telep férőhelyei meghatározzák a telepi rotációt (forgást) . A malacok választásukig, 30-50 napos korig szopnak, majd az elválasztás után a malac utónevelőbe kerülnek. Az anyakocák ezután a vemhesítőbe istállóba kerülnek, ahol újra termékenyítik őket a választás után 3-10 nappal. Itt tartjuk a kocákat egy hónapig, hogy megfigyelhető legyen a vemhesülés vagy annak elmaradása. Vemhesülés esetén a vemheskoca szállásra kerülnek, majd a várható ellés előtt egy héttel ismét a fiaztatóba helyezzük a vemhes kocákat. A rotáció így lesz teljes. Állategészségügyi szempontok miatt az egyes rotációk között fertőtlenítik és takarítják az istállókat..

A kocák takarmányozása négy fő részre bontható:

  • Szoptatás időszaka: magasabb energiaszükséglet jelentkezik a tejtermelés miatt

  • Választástól az újravemhesítésig: alacsonyabb energiaigény, majd termékenyítés előtt flushing (létfenntartó szükséglet +30 százalék)

  • Vemhesség első 90 napja: fokozatosan növekvő energiaigény

  • Vemhesülés 90. napjától az ellésig: nagy táplálóanyag bevitel

7-4. ábra Malac utónevelés

Forrás: http://www.furaje.eu

Az létfenntartó és a szoptatáshoz szükséges (40-45 dekagramm) takarmányigényt főleg abraktakarmánnyal biztosítjuk, de jó hatással van az étrendre a pillangós zöldtakarmányok etetése. A nedves abraktakarmány etetés mellet is gondoskodni kell a friss ivóvízről, ezt legegyszerűbben önitatóval lehet megoldani.

7.2.5 Sertéshízlalás

A hízlalás során a hizlalási célra nevelt és a tovább szaporítani nem kívánt sertéseket vágósúlyig tartjuk. A vágósertések elnevezései vágási tömeg szerint a következők lehetnek:

  • Pecsenyemalac: 8-12 kilogramm, szezonális jellegű (újévi malac)

  • Könnyű pork: 40-60 kilogramm, kis vágási veszteség

  • Nehéz pork: 60-80 kilogramm, borjúhús helyettesítő kategória

  • Bacon: 85-90 kilogramm, hasított félsertés, darabolt bőrös árú

  • Sonkasertés: 100-110 kilogramm, színhús 55 százalék

  • Tőke sertés: 110-140 kilogramm, a hazai frisshús-fogyasztásban döntő szerepe van

  • Szalámisertés:  170-230 kilogramm, szalámi gyártás alapanyaga

7-5. ábra A sertés részei

Forrás: http://www.gastronomy.sokoldal.hu

A sertéshízlalás során fontos a hőmérsékleti komfortzóna biztosítása a sertések számára. Ez azt a hőmérsékleti tartományt jelenti (15-28 o C), amelyben az állatok közérzete megfelelő, ebből adódóan jó lesz a súlygyarapodásuk. A komfort zóna alatti hőmérséklet esetén az abraktakarmányokból akár 50 százalékkal többet fogyasztanak el a hőveszteségük pótlására, ami rontja a takarmányértékesítő képességet. Célszerű az istálló padozatát almozni, ez is csökkenti a hőleadást. A komfortzóna feletti hőmérséklet esetén nincs ivarzás, a vemhesülés alacsony, kevesebb a malac.. Zárt istálló esetén a levegő jó minőségét gyakori szellőztetéssel kell fenntartani. Fontos a sertések higiénikus, fertőzésmentes tartása, mivel a fertőzések betegségekhez és elhulláshoz vezetnek.

A tartási rendszer lehet almozásos (régen), beton-, illetve bitumenpadozat, részleges- vagy teljes betonrács padozatos. Az etetés vályúból vagy önetetőből történik. Az itatás szintén vályús vagy önitatóval megoldott rendszerű lehet. Különleges tartási mód a legeltetéses/makkoltatásos ősi típusú tartás, ez ma már nem elterjedt, erre a hizlalási módra legalkalmasabb fajta a mangalica.

A hízósertés takarmányadagját úgy kell összeállítani, hogy a 110 kilogramm vágósúlyú sertés húsminősége a vágáskor a legjobb legyen. Az ad libitum (igény szerint) és a semi ad libitum (korlátozott) végzett, víztakarékos, önadagolós takarmányozás terjedt el Magyarországon. 60 kilogramm falkasúlyig nagy energia-és fehérje tartalmú takarmányt ad libitum etetnek, ezután pedig a semi ad libitum módon adagolt, kisebb energia tartalmú takarmány kiváló hús minőséget ad. Melléktermékek etetése vályúból vagy padlóról történhet.