Ugrás a tartalomhoz

Geodéziai hálózatok 6., A szintezési hálózatok és a magassági alappontsűrítés

Dr. Busics György (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

6.5 Magassági alappontsűrítés negyedrendű vonalszintezéssel

6.5 Magassági alappontsűrítés negyedrendű vonalszintezéssel

6.5.1 A negyedrendű vonalszintezés munkaszakaszai

A negyedrendű vonalszintezés célja további magassági alappontok létrehozása az országos magassági alapponthálózaton belül, amennyiben erre igény van. Másképpen fogalmazva: a cél magassági alappontsűrítés, helyi igények kielégítésére. A létrehozott negyedrendű magassági alappontok nem részei az országos hálózatnak.

A magassági alappontsűrítés munkafolyamatát ugyanazokra a részekre (munkaszakaszokra) bontjuk fel, mint ahogyan azt a vízszintes pontsűrítésnél tettük, a teendők természetesen különböznek, amelyeket a következőkben foglalunk össze.

Az irodai előkészítés itt is adatgyűjtést és irodai tervezést jelent. A központi adattárból illetve a megyei földhivataltól (lásd 5.5. fejezet) beszerezzük a munkaterületre eső országos magassági alappontok pontleírásait és alappontnyilvántartási térképének másolatát. Ha volt a területen már helyi pontsűrítés annak adatait a megyei földhivatal térképtárában találjuk. Az alappontokat célszerű egy alkalmas méretarányú saját térképen (például az 1:10000 méretarányú topográfiai térkép másolatán) is ábrázolni. A topográfiai térkép segít a helyszíni tájékozódásban, pontfelkeresésben, de segíti az új ponthelyek kiválasztását is, hiszen tartalmazza az építményeket, középületeket (állandósításra alkalmas helyeket), azon a munkaterület jól áttekinthető, a helyi célnak megfelelő alkalmas helyszínek már irodai tervezéssel is kiválaszthatók.

A helyszíni előkészítés során felkeressük az adott magassági alappontokat (szemlélés) és döntünk az új pontok helyéről (kitűzés). A szemlélés során az adott pontok meglétéről, azonosságáról, épségéről és mérhetőségéről győződünk meg. Problémát jelent például, ha egy falicsapot a lábazat felújítása (burkolás) miatt áthelyeztek (megváltozott a magassága), beburkoltak (nem helyezhető rá a léc), meglazítottak (nem őrzi a magasságot, mozog). Az új pontok kiválasztásánál a következő szempontokat ajánlatos figyelembe venni:

Közterületről megközelíthető legyen a pont, a hozzáférés ne ütközzön akadályba.

Megállapodott, feltehetően nem mozgó építmény legyen a csap vagy gomb számára kiválasztva (régi épület, híd).

A 4 méteres szintezőlécet akadálytalanul fel lehessen állítani, a tető vagy valamilyen kiálló elem ne legyen útban.

A pont ne kerüljön veszélyes helyre: magasfeszültségi villanyvezeték alá, vagy igen forgalmas helyre.

A pont fennmaradása feltehetően hosszú ideig biztosított legyen.

Az állandósítást a leírt lehetőségek szerint, a helyi viszonyoknak megfelelően végezzük el. Ha helyszíni betonozásra kerül sor, jól kötő, erős anyagot kell használni (1:3 keverési arányú betont), gondoskodni kell a beton locsolásáról. A méréssel meg kell várni a teljes kötés idejét. Az állandósítást követően készítjük el az új pont helyszínrajzát a pontleírás nyomtatványon. A ceruzás helyszínrajzot egyelőre piszkozat (ún. impurum), ez alapján készül majd a végleges pontleírás (régebben tussal, ma gépi szerkesztéssel és nyomtatással). A helyszínrajz készítésére a 3.10.4. fejezetben írtak általánosan vonatkoznak. A szintezési alappont pontleírásán a helyszínrajz mellett szöveges helyszínrajzi leírást is készítünk. Ebben például megírjuk, ki a tulajdonosa az épületnek, az épület vagy építmény pontosan melyik részén található a pont, általában hogyan található (közelíthető) meg. Vonalas létesítmény (út) esetében méter élességgel megadjuk a szelvényszámot. Külterületi utak melletti pontoknál a rajz keretvonalánál nyíllal jelezzük a legközelebbi település nevét és irányát. A helyszínrajzot északra tájolva kell elkészíteni. Szintezési csap esetén feltüntetjük a csap tetejének terepszinttől való távolságát, cm élességgel ( f betűvel jelölve).

A mérést szintezőműszerrel, a negyedrendű vonalszintezés szabályai szerint végezzük. Optikai szintezőműszer esetén három szálon olvasunk le, a leolvasásokat erre a célra kialakított jegyzőkönyvbe írjuk. A kötőpontok három leolvasásból számított magasságkülönbsége és a középső szálon tett leolvasásból képzett magasságkülönbség 2 mm-nél jobban nem térhet el. Ezt minden műszerállásban a továbbhaladás előtt (a műszer és a léc felemelése előtt) ellenőrizni kell. Ezzel biztosítjuk, hogy a leolvasásnál nem követünk el durva hibát. A kötőpontokon szintezősarut kell elhelyezni. A műszer-léc távolság legfeljebb 70 méter lehet, ennek egyezőségét hátra-előre irányban elegendő lépéssel vagy szemre biztosítani. Az egyes szintezési szakaszokban páros számú műszerállásnak kell lennie. A szintezést oda-vissza irányban kell végezni, a rendszeresített jegyzőkönyvben az oda-vissza mérés azonos lapon, „párhuzamosan” kerül dokumentálásra. A mérési jegyzőkönyvben képezzük a szakaszvégpontok magasságkülönbségét. Az oda és a visszamérés közötti különbség (az észlelési differencia) nem haladhatja meg a

[mm] hibahatárt, ahol t a szakasz hossza km-ben. Ha a mérést digitális szintezővel, adatrögzítéssel végezzük, nem szükséges a leolvasásokat ismételtetni, hiszen durva leolvasási hibával nem kell számolni. A mérési jegyzőkönyvet ez esetben is ki kell nyomtatni. A mérési jegyzőkönyvnek – szokásos módon – a műszer típusát számát, az észlelő nevét, a mérés körülményeit kell tartalmaznia.

A mérést követően a számítás következik, amelynek lehetőségeit a következő alfejezetben külön részletezzük.

A zárómunkák során belső vizsgálattal meghatározzuk a munka minőségét, tisztázzuk és összeállítjuk a magassági alappontsűrítés munkarészeit, amelyeket külön alfejezetben mutatunk be.

6.5.2 A magasságszámítás lehetőségei

Az új negyedrendű magassági alappontok számítására három lehetőséget mutatunk be: a pontonkénti számítás elvét (szintezési vonalak kialakítását), a szintezési csomópont kialakítását és a szintezési hálózat együttes kiegyenlítését.

Szintezési vonalak kialakítása esetén a pontonkénti számítás elvét alkalmazzuk a magasságszámításra. A szintezési vonal ez esetben két adott magassági alappont közötti útvonalat jelent. A kézi számítást ún. vonal-összeállítási jegyzőkönyvben végezzük, ahol előírjuk a vonal pontszámait, a mérési jegyzőkönyvből átírjuk az egyes szakaszok oda-vissza magasságkülönbségeit (mm élességgel) és az egyes szakaszok hosszát (km egységben, 0,1 km élesen), amit térképről is levehetünk esetleg becsléssel, vagy a három szálon tett leolvasásokból állapítunk meg. Az oda-vissza mért értékek közepelésével képezzük a szakasz-magasságkülönbségeket, amelyeket a teljes vonalra összegzünk: ez a vonal mért mért magasságkülönbsége. A végpontok ismert magasságából képezzük az adott magasságkülönbséget. Az adott és a mért magasságkülönbség eltérése a magassági záróhiba, amelynek maximális értéke

[mm] lehet, ahol t a vonal hosszát jelenti km-ben. A magassági záróhibát a szakaszok hossza arányában kell az egyes szakaszok magasságkülönbségére ráosztani, majd képezni az új pontok végleges magasságát. Amennyiben egy vonalat kiszámoltunk, az ebben a vonalban lévő pontok a továbbiakban adott pontnak tekinthetők, azokba már csatlakozhat egy következő szintezési vonal.

Szintezési csomópontot hasonló okokból alakítunk ki, mint ahogyan azt a vízszintes pontmeghatározás esetén tárgyaltuk. Szeretnénk, ha a magassági kerethibákat illetve az elkerülhetetlen véletlen jellegű mérési hibákat minél egyenletesebben (területre, nemcsak vonalra kiterjedően) osztanánk el. Azt kívánjuk elérni, hogy minél több mérés eredmény vegyen részt az új pontok magasságának meghatározásában, ne alakuljanak ki nagyon hosszú szintezési vonalak. Szintezési vonal alatt ez esetben az adott magassági alappont és a csomópont közötti útvonalat értjük. Először képezzük az egyes vonalak mért magasságkülönbségét (az előző bekezdésben írtaknak megfelelően), majd ezeket a megfelelő adott magassághoz hozzáadva, a csomópont előzetes magasságát. Annyi előzetes magasságunk lesz, ahány vonal „befut” a csomópontba, de legalább 3. A csomópont végleges magasságát súlyozott átlagként kapjuk, ahol a súly fordítva arányos a vonal hosszával. Miután a csomópont végleges magasságát megkaptuk, a magassági záróhibát és annak elosztását ugyanúgy képezzük, mint az egyszerű szintezési vonal esetében.

Szintezési hálózat kiegyenlítését akkor végezzük, ha rendelkezünk megfelelő cél-szoftverrel, szintezési hálózatkiegyenlítő szoftverrel. Különösen digitális bemenő adatok esetén ajánlatos ez a megoldás, mert akkor a számítás is bizonyos mértékig automatizálható. A kiegyenlítés bemenő adatai nemcsak a szakaszok magasságkülönbségei, azok hossza és az adott pontok magasságai, hanem a súlyozást is meg kell választani. A súlyozásra az 1/t értéket választjuk, vagyis a magasságkülönbségek súlya a szakasz hosszával fordítottan arányos. Az előzetes számítások során az intelligens program automatikusan kiszámítja az új pontok előzetes magasságát, zárt köröket alakít ki, kimutatja az egyes vonalak és a zárt poligonok magassági záróhibáját, így lehetőség van az esetleges durva hibák felfedésére. A javítási egyenletek felállítása és a normál-egyenletrendszer megoldása után az új pontok kiegyenlített magasságait, azok középhibáit és a mért magasságkülönbségek javításait kapjuk meg. A számítást itt is dokumentálni kell.

6.5.3 A negyedrendű vonalszintezés munkarészei

A zárómunkák során összeállítják a negyedrendű vonalszintezés munkarészeit, amelyet vizsgálat és nyilvántartás céljából átadnak az illetékes megyei földhivatalnak. Az új pontokat megyénként illetve vonalanként számozzák, ezért ismerni kell az adott megyében utoljára nyilvántartásba vett vonal számát. A pontszámozást a 4.6 fejezetben tárgyaljuk.

A negyedrendű vonalszintezés munkarészeire a régebbi F7 szabályzatban találunk mintát. A dokumentumok felsorolása:

Magassági pontjegyzék. Ez megfelel a vízszintes pontok koordináta-jegyzékének, de itt csak pontszámokat és magasságokat találunk. Külön csoportosítják az adott és az új pontokat, rendűség szerint, számsorrendben beírva. Az új pontok esetében szöveges leírást is adnak, ami megfelel a pontleírás hasonló tartalmának.

Negyedrendű vonalszintezés mérési és számítási vázlata. Alkalmas (1:10000 vagy 1:4000) méretarányban készül, fekete-fehér színben. Vékony vonallal a fontosabb síkrajzi elemeket, elsősorban vonalas létesítményeket tartalmazza, a szintezési szakaszokat vastag vonallal jelöljük, mégpedig görbe vonallal, követve a mérés útvonalát. Kézi számítás (vonal-összeállítás, csomópont) esetén az egyes vonalak kezdetét vastag ponttal, a végét nyíllal jelezzük, megírjuk a vonal sorszámát. Gépi számításkor (kiegyenlítésnél) a számítás szempontjából nem beszélhetünk vonalakról, de a nyilvántartás végett kialakíthatunk vonalakat.

Negyedrendű vonalszintezés mérési jegyzőkönyve. Ez lehet a rendszeresített formanyomtatvány (kézi jegyzőkönyvezetésnél) vagy az adatrögzítőből kiolvasott eredmények értelmezhető nyomtatott listája.

Negyedrendű vonalszintezés számítási jegyzőkönyve. Kézi számításnál a rendszeresített vonal-összeállítás, kiegyenlítésnél nyomtatott számítási jegyzőkönyv.

Pontleírások. Régebben forma-nyomtatvány szerint kézzel (tussal, sablonnal megírva) készült pausz papírra, ma számítógépes szerkesztéssel készül, nyomtatva. A magasságot milliméter élességgel kell feltüntetni. Külön szöveges részben további adatokat kell megadni a pont könnyebb felkereséséhez.

Műszaki leírás. Tényszerűen, röviden le kell írni az alkalmazott technológiát és eszközöket, ki kell térni a mérés és állandósítás körülményeire. Tájékoztatást kell adni a felkeresett adott pontok állapotáról (jelentés az alappontokról).