Ugrás a tartalomhoz

Geodéziai hálózatok 3., A vízszintes pontmeghatározás munkaszakaszai

Dr. Busics György (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

3.2 Az irodai előkészítés munkaszakasza az irány- és távméréses alappontsűrítésnél

3.2 Az irodai előkészítés munkaszakasza az irány- és távméréses alappontsűrítésnél

A vízszintes értelmű alappontmeghatározás munkafolyamata a következő szakaszokra osztható:

  • irodai előkészítés

  • helyszíni előkészítés

  • állandósítás

  • mérés

  • számítás

  • vizsgálat.

Ezek olyan munkaszakaszok, amelyeket nemcsak a vízszintes, de a magassági, a térbeli alappontsűrítésnél és más geodéziai munkáknál is általánosan követünk, hiszen a feladatoknak van egy ésszerű sorrendje. A továbbiakban arra próbálunk válaszolni, hogy milyen konkrét teendők tartoznak az egyes munkaszakaszokhoz. A konkrét teendőket a szakmai tapasztalatok alakították ki, azokat a szakmai szabályzatok foglalják rendszerbe. A múltra hivatkozunk tehát, miközben a jövőre kell felkészülnünk. A múlt tapasztalatai azonban gyakran általánosíthatók és felhasználhatók az új körülmények között is. Az alapponthálózatok kialakulását azért is meg kell ismernünk, mert ezekre építjük jelen tevékenységünket.

Elöljáróban még el kell mondanunk, hogy egy általános technológiát kívánunk bemutatni, amit azonban befolyásolnak a következő tényezők:

A meghatározandó új alappontok száma. Nem mindegy, hogy kevés (akár egyetlen) vagy sok alappontot kell meghatározni. Egy-két új pont esetén leegyszerűsödik a folyamat, egyes előírások vesztenek jelentőségükből, a munkaszervezésnek kisebb a szerepe. Nagy tömegű pontsűrítéskor, amilyen a negyedrendű rajonokban végzett munkálatok voltak, vagy jelenleg a városok felmérését megelőző felmérési alappontsűrítés, a munkaszervezésnek és logisztikának komoly szerepe van.

A meghatározandó pontok rendűsége. Esetünkben negyedrendű vagy felmérési alappontot kell létrehozni, az ötödrendű és a felmérési alappontok között lényegében nem teszünk különbséget. A pontossági mérőszámok természetesen jóval szigorúbbak a magasabb rendű alappontmeghatározáskor, amiből gondosabb, alaposabb, szigorúbb technológiai előírások is következnek. A munkaszakaszok tárgyalásánál külön kitérünk a negyedrendű és a felmérési pontsűrítés sajátosságaira.

A magasság szükségessége. Vízszintes alappontoknál a vízszintes koordináták meghatározása a cél, de szükség lehet a pont magasságára is. Az országos hálózat pontjainak például kötelező megadni a magasságát. A vízszintes alappontok magassági meghatározásáról a 7. modulban lesz szó.

A technikai környezet. Elsősorban a rendelkezésre álló műszerek és számítási segédeszközök, azok fejlettsége és az infrastrukturális háttér befolyásolja a technológiát. A történeti áttekintésnél láttuk, hogy a műszerek és számítástechnikai eszközök fejlődése a mérési-feldolgozási módszereket alapvetően átalakította. Az irányméréses háromszögelés egyedüli műszere a teodolit volt. A távmérők megjelenése a vegyes hálózatok kialakulását, a számítógépek megjelenése az együttes kiegyenlítést eredményezte. A GPS technika alkalmazása a geodéziai pontsűrítésben ugyancsak technológiai váltást jelentett. Az irány- és távmérésen alapuló technológia bemutatásánál az általános, maradandó elemeket igyekszünk kiemelni, de utalunk a múltban alkalmazott egyes eljárásokra is, mert ezekkel a régi munkarészek felhasználásakor még találkozhatunk.

A gazdasági-társadalmi környezet. A társadalmi igények, a gazdasági-pénzügyi feltételek, a jogi szabályozás, az ösztönzési rendszer mind-mind alapvető hatással vannak a geodéziai tevékenységre. Ebben a jegyzetben csak a technikai jellemzőket, műszaki feltételeket és technológiát tárgyaljuk, bár a gazdasági sokszor meghatározó jelentőséggel bír.

Kezdjük tehát az irány- és távmérésen alapuló technológia munkaszakaszainak tárgyalását!

Az irodai előkészítés célja összegyűjteni minden olyan műszaki adatot, dokumentumot ami a pontsűrítéshez szükséges, valamint előkészíteni a pontsűrítés egyes munkarészeit és előzetesen megtervezni az új pontok helyét.

3.2.1 Az adatgyűjtés

Az adatgyűjtést a központi adattárban végezzük (hivatalos neve: FÖMI Adat- és Térképtári Osztály, címe: Budapest, Bosnyák tér 5.), vagy az illetékes megyei, illetve körzeti földhivatalban. Az meghatározandó új alappontok rendűségével azonos rendű vagy magasabb rendű alappontok adatait szerezzük be papír-másolatként vagy elektronikus formában. A hivatalosan kiadott adatokat hitelesítik, azaz garantálják, hogy az aktuális adattári adatokat szolgáltatták.

3-1. ábra. Egy elsőrendű EOVA pont történetét leíró törzslap

Az adatgyűjtés kiterjed (kiterjedhet) a következő munkarészekre:

A felsőrendű és negyedrendű vízszintes alappontok és iránypontok pontleírása, amelyeket számsorrendben célszerű összefűzni.

A magassági alappontok pontleírása, amennyiben az új pontok magassági meghatározása is feladat.

A felsőrendű alappontok törzskönyvi lapjai, amelyekre inkább csak nagytömegű negyedrendű pontsűrítéskor volt szükség. Ezeket a lentebb bemutatatásra kerülő ún. törzskönyv tartalmazza.

Az eddigi pontsűrítések meghatározási tervei. Az elődeink által készített vázlatok alapján tudjuk a legkönnyebben áttekinteni az adott munkaterületen folyt eddigi pontsűrítéseket.

A munkaterületet tartalmazó topográfiai térképek. Ezekre a térképekre a pont előzetes helyének kiválasztásához, a terepviszonyok előzetes tanulmányozásához és a helyszíni munkálatoknál a tájékozódáshoz lesz szükség. A pontvázlatok, meghatározási vázlatok háttereként is hasznos megjeleníteni a terep síkrajzát.

A felsőrendű hálózat minden pontjáról egy 9 törzslapból álló ún. törzskönyv készült, ami az alaphálózati pont aktualizált dokumentuma. Tartalmazza a pont földrajzi környezetének leírását, megközelíthetőségét, történetét (3-1. ábra), a pontról látható irányokat (3-5. ábra), az állandósítás jellemzőit és természetesen a koordinátákat feltüntető pontleírást is (3-2. ábra). A magaspontok esetében nemcsak a felsőrendűeknél, hanem a negyedrendűeknél is készül olyan törzslap, ami az őrhálózat adatait tartalmazza (3-3. ábra).

3-2. ábra. Részlet egy elsőrendű pont pontleírásából

3.2.2 Koordináta-jegyzék előkészítése

A koordináta-jegyzék alappontmeghatározáskor két fő részből áll: a felhasznált alappontok jegyzékéből és az új pontok jegyzékéből. Most az első részt készítjük elő, amit munka-koordináta-jegyzéknek nevezünk. A koordináta-jegyzék régebben természetszerűleg papíron készült, ma inkább elektronikus formában. Különösen fontos, hogy a koordináta-jegyzékben szereplő adatok hibátlanok legyenek, a másolás során itt nem szabad tévedni. Ezt ún. összeolvasással biztosítják, az összeolvasást végzők nevének, aláírásának a címlapon szerepelnie kell.

3-3. ábra. Egy elsőrendű magaspont mérési törzslapja (őrhálózata)

Az adott pontok koordinátáit és más adatait a pontleírás alapján tüntetjük fel, hacsak azokat nem gépi adathordozón kaptuk. Az adott pontokat először a vetületi rendszerek szerint különítjük el, ha a munkaterületen használatos eltérő vetületekbe is át kell számítani az új pontokat. Ezt követően a pontokat a következő jellemzők szerint csoportosítjuk: vízszintes és magassági alappontok, ezen belül rendűség szerint (felsőrendű, negyedrendű főpontok, negyedrendű...), majd növekvő pontszám szerint. A pontszám után a pont jellegét, koordinátáit és magasságát tüntetik fel. Fontos megjelölni, hogy a magasság mire vonatkozik (kő, torony, műszerasztal, gúlafő,...).

Egy pontszámot követően többféle koordináta is szerepelhet: például mérőtornyoknál és az ideiglenes pontjelekkel ellátott pontoknál. Erre gondolva, a pontszám után régen több sort üresen hagytak, az ideiglenes jelek, a külpontos jelek, a levezetett pontok koordinátáinak későbbi bejegyzéséhez. A negyedrendű rajonokban a munka-koordinátajegyzék 1:50000 méretarányú EOTR szelvényenként készült. A földhivatalokban 1:4000 méretarányú EOTR szelvényenként készül munka-koordinátajegyzék, ugyanis a felmérési és ötödrendű pontok számozásának és nyilvántartásának ez az alapja.

3.2.3 Pontvázlat és meghatározási terv előkészítése

A meglévő adatok áttekintéséhez, a terepi tájékozódáshoz és a pontsűrítés előrehaladásának áttekintéséhez mindenképp hasznos, ha rajzilag, különféle vázlatokon is megjelenítjük a pontokat. A munkaterület nagyságától és a rendűségtől függően választunk méretarányt. Az 1:10000 (és a kisebb) méretarányú topográfiai térképek jó szolgálatot tesznek ilyen célra, egyes térképek az országos hálózat pontjait eleve tartalmazzák.

A negyedrendű munkáknál az adatgyűjtés eredményét, az adott pontokat egy 1:25000 méretarányú, EOTR szelvényezésű ún. alapvázlaton kellett megjeleníteni. Az alapvázlaton a rendűségnek, jellegnek megfelelően kellett az alappontok körét kirajzolni: a felsőrendű pontokat például 3 és 5 mm átmérőjű körrel, az új pontokat 3 mm-es körrel, a magassági alappontokat kék színű körrel és mellette vízszintes vonalkával.

A pontsűrítés méréseinek áttekintéséhez végleges munkarészként meghatározási vázlatot kell készítenünk, ezt is célszerű az irodai előkészítés során felfektetni. A meghatározási vázlatok elnevezése a múltban így alakult.

A negyedrendű pontsűrítésnél Meghatározási terv a neve, 1:25000 méretarányban, EOTR szelvényezésben készült, csak a pontokat, a mérések jelölését és az 5 km-es koordináta-hálózatot tartalmazza.

Az ötödrendű pontsűrítésnél Kitűzési vázlat – Meghatározási terv volt a cím, alkalmas (általában 1:10000-es) méretarányban készült, barna színnel a fontosabb síkrajzi elemeket, kék színnel az EOTR 4000-es szelvényhálózatot tartalmazta. Az adott pontok 3-5 mm átmérőjű körök, az új pontok 3 mm átmérőjű körök.

A felmérési alappontsűrítést sokszögeléssel végezték, így a cím Sokszögelési kitűzési és számítási vázlat volt, alkalmas méretarányban, az EOTR 4000-es szelvényhálózat kirajzolásával. Az adott pontok 3 mm átmérőjű körök, az új pontok 1,5 mm átmérőjű körök.

Tekintettel arra, hogy a felmérési alappontokat is hálózatban, kiegyenlítéssel határozzuk meg, az utóbbi elnevezés ilyen esetben nem használható a jövőben. Gépi számítás esetén meghatározási vázlat címet ajánlott adni, de a címben a rendűségre is utalni kell. Az előző meghatározási vázlatok csak a vízszintes értelmű mérésekre vonatkoznak. A magassági értelmű meghatározásról külön készül vázlat, ennek régi elnevezése Magasságszámítási vázlat.

Itt használjuk fel az alkalmat, hogy a meghatározási vázlatok jelöléseivel megismerkedjünk, mert ilyen vázlatokkal eleink munkájának felhasználásakor találkozunk és ebben a jegyzetben is illusztrációs célból használjuk e jelöléseket.

Mindenek előtt le kell szögezni, hogy a vázlatoknak kétféle jelölési rendszere lehet attól függően, hogy a számítás együttes kiegyenlítéssel történik-e, avagy egyenként, pontról pontra haladva. Az együttes kiegyenlítéssel történő számítás esetén használt jelöléseket e fejezet elején bemutattuk. Ezek a jelölések lényegében azt mutatják meg, hogy két pont között történt-e iránymérés (egyirányban vagy oda-vissza), illetve távmérés.

3-4. ábra. A pontonkénti számítás jelölései a meghatározási terven

Kiemeljük, hogy a most bemutatásra kerülő jelölések (3-4. ábra) csak akkor használhatók, ha a számítás pontonként történt, a külső-belső tájékozásra alapozva, pontkapcsolások alkalmazásával. Az ilyen típusú meghatározási terveken tájékozó irányokat és meghatározó irányokat, illetve távolságokat különböztetünk meg. Részletesebben:

Tájékozó irány: adott pontról adott pontra mért irány (3-4. ábra, a).

Külső irány (vagy előmetsző irány): adott pontról új pontra mért irány (b).

Belső irány (vagy hátrametsző irány): új pontról adott pontra mért irány (c).

Külső-belső irány: egy adott és egy új pont között oda-vissza mért irány (d).

A távolságmérés vagy távmérés (meghatározó távolság) jele a két pont összekötő vonalán középütt elhelyezett vastag vonal, aminek most iránya is van: a nyíl mindig az adott (már ismert) pontról a számítandó (aktuális új) pont felé mutat (3-4. ábra, e).

Az iránymérési álláspontokat kitöltött piros szín jelzi.

Ha a számítás sokszögvonalba foglalva vagy sokszögelési csomópont kialakításával történt, akkor a sokszögvonal oldalait vastag (rajzon 0,6 mm-es) vonallal rajzolják ki, a sokszögvonal kezdőpontja mellett egy vastag kitöltött kört elhelyezve, a sokszögvonal végénél pedig egy nyilat rajzolva.

3.2.4 Az új pontok kiválasztásának (kitűzésének) elvei

Az új alappontok helyének kiválasztását és megjelölést kitűzésnek nevezzük. Más típusú kitűzésekkel (birtokhatárokkal, mérnöki létesítményekkel kapcsolatban) is fogunk találkozni tanulmányaink során, de azokkal az alappontok kitűzését nem szabad összekeverni. Az alappontok kitűzéséhez, illetve kitűzéséről kitűzési jegyzőkönyv készül (ez sem tévesztendő össze a részletpontokhoz készített kitűzési jegyzőkönyvvel). Az alappontok kitűzési jegyzőkönyve lényegében egy pontleírás-gyűjtemény, egy olyan füzet, amelyben összetűzzük az adott pontok pontleírásait növekvő számsorrendben és egyelőre üres lapokat is belefoglalunk az új pontok helyszínrajza és más jellemzői számára. A legfontosabb feljegyzés a helyszínrajzok mellett az lesz, ami a pontok összeláthatóságára vonatkozik (ezt a következő fejezet tárgyalja). A magaspontokhoz törzslap nyomtatványt csatolunk a jegyzőkönyvhöz.

Az alappontok kitűzésének (kiválasztásának, kijelölésének) van egy irodai és egy terepi része. Az irodai rész lényegében tervezést jelent: a feladat célja, a szakmai szabályok és a terepviszonyok mérlegelését pusztán az elvek és a térkép ismeretében, ezért nevezik irodai tervezésnek is. A helyszíni kitűzés az alappont helyének terepi kiválasztását, megjelölését jelenti, amiről a következő fejezetben lesz szó.

A következőkben a kitűzés (kiválasztás) szempontjait foglaljuk össze, ami azért nehéz (és sablonosnak tűnő) feladat, mert ezt számos tényező befolyásolja, amelyeket csak a konkrét feladat és helyszín ismeretében lehet pontosan megfogalmazni.

Az alappontok kitűzésének általános szempontjai:

  • Az alappont feleljen meg céljának, rendeltetésének.

  • Fölös mérésekkel legyen meghatározva.

  • A meghatározás geometriája jó legyen. A meghatározó irányok, távolságok az új pont körül egyenletesen oszoljanak el, ne legyen „egyoldalas” a meghatározás, hanem a horizonton egyenletesen legyenek elosztva a mérések.

  • A közeli, szomszédos adott pontokhoz csatlakozzon a mérés. Nem szabad csatlakozás nélkül egy ismert pont mellett elhaladni.

  • A tájékozó irányok hosszabbak legyenek a meghatározó irányoknál.

  • A mérés gazdaságos legyen.

  • A pont fennmaradása biztosított legyen. Lehetőleg közterületre, vagy művelésre nem alkalmas, illetve kevésbé használt területre kerüljön.

  • Ne kerüljön veszélyes és tiltott helyre alappont: árvédelmi töltésre, katonai területre, bányaterületre, műemléki és fokozottan védett területre, repülőtér közelébe, nagyon forgalmas helyre. Út és vasút kisajátítási területén belül elhelyezendő alappontokhoz engedélyt kell kérni.

  • A negyedrendű alappontok kitűzésének sajátos szempontjai:

  • Az alappontok területi eloszlása egyenletes legyen.

  • A pontsűrűség feleljen meg az előírásoknak.

  • A pontok „jó meghatározása” kiemelt szempont: jó geometria, összelátás a szomszédos 4-5 ponttal, legalább 3-4 fölös mérés, lehetőleg oda-vissza mért meghatározó irányok.

  • Legyen lehetőleg összelátás a szomszédos pontokkal.

  • A jelépítés gazdaságosan legyen megoldható.

  • Fotogrammetriai illesztőpontnak is lehetőleg legyen alkalmas.

  • A pontvédelem hosszú távra biztosított legyen.

  • A felmérési (ötödrendű) alappontok kitűzésének sajátos szempontjai:

  • A felmérés céljának feleljen meg.

  • Minél gazdaságosabb legyen a részletpontok meghatározása.

  • A pontról a legtöbb részletpont legyen bemérhető (kitűzhető), minél közelebb legyenek a bemérendő pontok.

  • Lehetőleg ne legyen szükség ideiglenes pontjelekre.

  • Központos műszerállás legyen létesíthető.