Ugrás a tartalomhoz

Geodézia 4., Vízszintes helymeghatározás

Gyenes Róbert (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

4.10 A vízszintes és magassági szögmérés eredményeinek előzetes feldolgozása

4.10 A vízszintes és magassági szögmérés eredményeinek előzetes feldolgozása

A vízszintes és a magassági szögmérés eredményeinek előzetes feldolgozásán az irányérték és a zenitszög számítását értjük. A feldolgozás lehet valós idejű vagy utólagos. Valós idejű feldolgozásról akkor beszélünk, amikor a 4.5 és a 4.6 fejezetben bemutatott szabályos hibákat a mérések során számítással vesszük figyelembe, így a rögzített adatok már a megfelelő javításokkal el vannak látva. Utólagos feldolgozás során a mérési eredmények számítógépre történő kiolvasását követően számoljuk az irányértéket és a zenitszöget. Fordulóban végzett méréskor az irányértéket a két távcsőállás számtani középértékeként, a zenitszöget pedig a (4.53. egyenlet) összefüggés alapján számoljuk.

Tekintettel arra, hogy minden egyes műszergyártónak más és más az adatformátuma, ezért a kiolvasott adatokat műszertől független, mindenki számára értelmezhető formátumba kell konvertálni és megjeleníteni. A nyomtatott formátumú jegyzőkönyvnek vagy jegyzőkönyv-állománynak tartalmaznia kell minden, a mérésre vonatkozó és a további feldolgozás alapjául szolgáló adatot. Ezek a következők:

  • mérés helye és ideje, az észlelést végző személy neve,

  • időjárási körülményekre vonatkozó utalások,

  • álláspont száma, jelölése, valamint a műszermagasság értéke,

  • irányzott pont száma, jelölése, valamint a jelmagasság értéke,

  • vízszintes és magassági körleolvasások,

  • szabályos hibák figyelembevételére utaló megjegyzések.

Két távcsőállásban történő mérés során a két távcsőállás mérési eredményeit egymás mellett tüntetjük fel, és nem a mérés végrehajtásának megfelelően egymás alá felsorolva. Az irányérték számítása előtt kiszámoljuk a vízszintes körleolvasások első és második távcsőállásbeli különbségeit, valamint a magassági körleolvasások összegét és 360˚-tól való eltérésüket és azok átlagát. Az átlagtól való eltérés abszolút értékben nem haladhatja meg a vízszintes és a magassági szögmérés adott mérésre vonatkozó pontosságának négyszeresét.

Több fordulóban végzett mérés esetén kiszámoljuk a nullára forgatott irányértékeket, amelyet nullára forgatásnak is szokás nevezni. A nullára forgatás az egyes irányok kezdőiránnyal bezárt szögének a számítását jelenti, azaz a kezdőirány irányértékét levonjuk a többi mért irány irányértékéből. A nullára forgatást minden egyes fordulóra el kell végezni. Egyazon iránysorozat többszöri, egy távcsőállásban történő mérésekor szintén kiszámoljuk a nullára forgatott irányértékeket. Abban az esetben, ha a kezdőirány irányértékére az iránysorozat ismételt mérése előtt mindig egy adott és ugyanazt az értéket adjuk meg, akkor a nullára forgatás számításától el szoktak tekinteni. Többfordulós, vagy több egy távcsőállásban történő mérés során végleges irányértéknek az egyes fordulók irányértékeinek a számtani középértékét fogadjuk el. A teljesség kedvéért megemlítjük, hogy a nullára forgatást, valamint a csonkasorozatok klasszikus összeforgatását a mai gyakorlatban elhagyják akkor, ha a mérése-ket a később tanulandó kiegyenlítő számítások módszereivel dolgozzák fel. Erre azonban még későbbi tanulmányaink során visszatérünk.