Ugrás a tartalomhoz

Geodézia 4., Vízszintes helymeghatározás

Gyenes Róbert (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

4.9 A magassági szögmérés módszerei

4.9 A magassági szögmérés módszerei

A magassági szögmérést a mai gyakorlatban a vízszintes szögméréssel egyidejűleg hajtjuk végre. Ennek az oka, hogy csak magasságkülönbség-meghatározást ma elektronikus teodolitokkal és mérőállomásokkal nem végzünk, hanem azt mindig kombináljuk a vízszintes helymeghatározással. Ennek megfelelően a pont irányzását a 6.83. ábra jobb oldali, valamint a 4-84. ábra bal oldali képén látottaknak megfelelően végezzük el. Ha a méréseket egy fordulóban végezzük, akkor a pontok irányzási sorrendjére a 4.8.1 fejezetben leírtak a mérvadók. Ennek a magassági szögmérésre vonatkozó hátránya az, hogy a refrakciós viszonyok egy pont két távcsőállásban történő mérése között jelentősen változhatnak. Figyelembe véve, hogy a magassági szögmérésen alapuló magasságkülönbség-meghatározást ma már elsősorban olyan pontok meghatározására alkalmazzuk, ahol az irányzási távolság néhány száz méter, így a refrakciós viszonyok megváltozása a pontosságot jelentősen nem befolyásolja.

Ha az indexhiba értékét előzetesen tároltuk és számítással figyelembe vesszük, akkor a méréseket csak egy távcsőállásban végezzük. A magasságkülönbségek meghatározása érdekében magassági szögméréskor mérni kell a műszermagasságot és a jelmagasságot. Abban az esetben, ha a refrakció hatását számítással akarjuk figyelembe venni, akkor a törésmutató és annak változásához mérnünk kell a hőmérsékletet, a légnyomást és a fizikai modelltől függően a páranyomás értékét is.