Ugrás a tartalomhoz

Föld- és területrendezés 14., Erdőrendezés, erdőtervezés, erdőtérképezés

Prof. Emer. Dr. Szabó Gyula (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

14.2 Erdőrendezés-történet 1591-2010

14.2 Erdőrendezés-történet 1591-2010

Írásos emlékek tanúsítják, hogy a több mint 200 éve folyó erdőrendezési munka kezdetét Miksa király 1565-ben kiadott erdőrendtartása jelentette. A rendtartás alapján a szarvaskői uradalomhoz tartozó erdőkről készült erdőtérkép 1591-ből való (NÉMETH, 1981.).

SZILAS (1976.) szerint az első erdőfelmérés 1649-ben történt, amikor III. Ferdinánd császár mérnököket küldött ki a bányavárosok körüli erdők felmérésére (az erdő-gazdálkodás ebben az időben főként a bányák faanyag szükségletét biztosította). Az 1769. évi, a Mária Terézia által kiadott erdőrendtartás az ország egyes erdőterületeinek felméréséről intézkedik. Ezt a rendtartást azután II. József-féle birtokkataszterrel kapcsolatban a Helytartótanács az 1786. évben még sok erdőbirtokra kiterjeszti. Időközben több intézkedés született, de az összes kincstári erdő felmérésére csak 1856-ban ad ki a bécsi pénzügyminisztérium részletes utasítást.

A XIX. század első felében (1835-ben) Selmecen már oktattak erdőrendezést; a tananyag 1837-ben Feismantel Rudolf írásában könyv alakban is megjelent az erdészeti igazgatástan fejezeteként. 1859-től tanította az erdőrendezést Selmecen Wágner Károly (BONDOR, 1986.).

Lényeges fejlődés történt az ország egész területén az erdőgazdasági üzemtervezésben az 1879. évi XXXI. tc. életbelépésekor. Ez a törvény az állami közbirtokossági, hitbizományi, részvénytársasági stb., erdőkben rendszeres és hatóságilag jóváhagyott, erdőgazdasági ütemterv szerinti gazdálkodást tett kötelezővé az ország erdeinek kétharmadán.

Az 1880-ban 23364 FM. sz. alatt kiadott miniszteri utasítás („Utasítás az erdőgazdasági üzemtervek készítése iránt” c.) kisebb-nagyobb módosításokkal csaknem negyven éven keresztül határozta meg az akkori Magyarország erdőgazdálkodásának fejlődését. (Az első világháborút követő trianoni békeszerződés után hazánk erdőterülete 7,4 millió ha-ról 1,2 millió ha-ra (83,8 százalékkal) csökkent. Az erdők élőfakészlete, fafajösszetétele, elégtelen területe és hozama nagy mennyiségű fabehozatalt tett szükségessé).

Jelentősebb, újabb állomás az 1920. évi, az ekkor megjelenő 14500 FM. számú erdőrendezési utasítás számos intézkedése mellett a birtokhatárfelmérésre teodolit sokszögelést ír elő. Az előremutató erdőgazdálkodás-politikai koncepciót Kaán Károly volt országos főerdőmester, államtitkár irányításával dolgozták ki.

Az 1935. évi újabb erdőtörvény fellendítette az üzemi térképek készítését, függetlenül a tulajdoni viszonyoktól, a térképkészítést minden 500 kh-nál nagyobb birtokra kötelezővé tette. Több módosítás után megjelent a 100/1955 OEF. (Országos Erdészeti Főigazgatóság) számú rendelete, amely Magyar János által kialakított elvek szerint 15 éven keresztül szabályozta az erdőrendezés, az erdészeti üzemi térképkészítés munkáit.

Az erdőről és az erdő védelméről szóló 1996. évi LIV. törvény és végrehajtási rendelete is valamennyi erdőre és fásításra előírja a szaknyilvántartás készítését, valamint vezetését.

Az üzemterv - újabb nevén erdőterv - fő célja, hogy hosszú távlatra megadja a gazdálkodó szerveknek azokat a kereteket, tervkorlátokat, amelyeken belül gazdálkodhatnak. Bőséges erdőállapot- és tervinformációi lehetővé teszik, hogy a kezelő szervek az üzemtervre épülő éves tervek alapján szakszerű erdőgazdálkodást folytassanak. Természetesen az üzemterv szorosan kapcsolódik a nagyobb területekre érvényes-, (regionális) és az országos fejlesztési tervekhez (magtermelés, csemete-termelés, erdősítés, fahasználat, faanyagmozgatás, fafeldolgozás, vagy gazdálkodás, stb.), mert azokhoz adatokat szolgáltat és felhasználja a már elkészült fejlesztési tervekben lefektetett irányelveket, megállapításokat.

Az erdőgazdasági üzemterveknek tartalmazniuk kell az erdő művelési ágú terület mellett az erdőtömbön belül az erdőgazdálkodás célját szolgáló egyéb területeket és az erdősítésre kijelölt területeket. Az állami szervek (ÁPV Rt, HM felügyeletek alatt álló erdőgazdaságok, mezőgazdasági Rt.; vízügyi erdők, HM stratégiai erdők, és egyéb állami erdők) erdőgazdálkodók kezelésében lévő erdőtömbön kívüli területekről területi nyilvántartást kell készíteni.

Hazánkban az erdők üzemeltetésének alapja az erdőgazdasági üzemterv, készítésének művelete az (erdőrendezés) erdőtervezés.

A MÉM Erdészeti és Faipari Hivatal vezetője a 27/1981. (XII. 29.) MÉM számú rendelet alapján adta ki (a 23270/1983. számú) az erdőállomány-gazdálkodási terv (erdőterv) készítésének útmutatóját, egyben hatályon kívül helyezte a MÉM 25219-1/1976. számú üzemtervezési útmutatóját.

Az Útmutatót 1986-ban tovább módosították, majd az ezredfordulón ismét a megváltozott jogszabályi környezethez igazították, és elrendelték 2001. évtől kezdődően a terepi felvételek során történő alkalmazását.

Ismeretes, az Útmutatók módosításának a célja az erdőtervezési munka egységének megőrzése volt. A módosítást - előzőek miatt - a kiadáskor érvényes Útmutatóval együtt kellett a továbbiakban alkalmazni. Az eltelt évtized aktuális rendelkezését, utasításait a módosításba beépítették, az idejét múltakat (20 db) hatályon kívül helyezték.

A tervszerű erdőgazdálkodástól a magas szintű jogszabályok megkövetelték, hogy:

  • Az erdők betöltsék többcélú rendeltetésüket;

  • Az élőfakészletet újra termeljék; ezáltal

  • A gazdaság fában, egyéb erdei termékben jelentkező szükségleteit hosszú távon és folyamatosan mind nagyobb mértékben kielégítsék.

Az erdőgazdálkodási tevékenységeket az alábbi csoportokba sorolták:

  • Az erdőgazdálkodási terveket (erdőterv) készítő tevékenység;

  • A terveket végrehajtó és a szélesen értelmezett integrált erdő- és fagazdálkodást végző tevékenység;

  • Az erdőterv szerinti gazdálkodást, illetve az „erdőtörvény” előírásait érvényesítő feladatok, az erdészeti igazgatási funkciót ellátó tevékenység.

Előzőeknek megfelelően alakultak ki az erdőgazdálkodásban tevékenykedő szervezetek is. A tervező (MÉM Erdőrendezési Szolgálat) az ellenőrző (az erdő-felügyelőségek) azonos célú szervezeteknek tekinthetők, munkájukat egymást kiegészítve végzik. Az erdőrendezési tevékenység az erdőfelügyeletnek az erdőterv szerinti gazdálkodást szolgáló ellenőrzésével valósult meg.

Az erdőtervezés az erdőgazdálkodás távlati céljait érvényesíti, a gazdálkodó pedig elsősorban a rövidtávú vállalati gazdálkodás eredményeiben érdekelt.

A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, a központi akarat erősítése érdekében, a MÉM Erdőrendezési Szolgálatot (ERSZ) 1979. április 1-jei hatállyal hozta létre a 11 erdőrendezőség és az Állami Erdőrendezőségek Műszaki Irodájának (ÁEMI) összevonásával.

Ezt a szervezetet változtatta meg 1997. január 1. napjával a földművelésügyi miniszter 37/1996. (XII. 29.) FM rendelete, amely létrehozta az Állami Erdészeti Szolgálatot:

  • A Szolgálat a földművelésügyi (jelenleg földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter) miniszter irányítása és felügyelete alatt álló önállóan gazdálkodó központi költségvetési szerv;

  • A Szolgálat szakmai felügyeletét és ellenőrzését a Földművelésügyi Minisztérium, FM (Mai nevén: Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, FVM.) gyakorolja.

A Szolgálat elkülönült szervezeti egységei neve és helye volt:

  • Állami Erdészeti Szolgálat Budapesti Igazgatósága, Budapest;

  • Állami Erdészeti Szolgálat Debreceni Igazgatósága, Debrecen;

  • Állami Erdészeti Szolgálat Egri Igazgatósága, Eger;

  • Állami Erdészeti Szolgálat Kaposvári Igazgatósága, Kaposvár;

  • Állami Erdészeti Szolgálat Kecskeméti Igazgatósága, Kecskemét;

  • Állami Erdészeti Szolgálat Miskolci Igazgatósága, Miskolc;

  • Állami Erdészeti Szolgálat Pécsi Igazgatósága, Pécs;

  • Állami Erdészeti Szolgálat Szombathelyi Igazgatósága, Szombathely;

  • Állami Erdészeti Szolgálat Veszprémi Igazgatósága, Veszprém;

  • Állami Erdészeti Szolgálat Zalaegerszegi Igazgatósága, Zalaegerszeg (a továbbiakban: igazgatóságok); - melyek illetékességi területét a rendelet melléklete tartalmazza.

Az igazgatóságok jogi személynek nem minősülő, részjogkörű - a külön jogszabály szerint előirányzat-felhasználási keretszámlával rendelkező - költségevetési egységek voltak.

A Szolgálat szervezeti és működési szabályzatát a főigazgató állapította meg, és a miniszter hagyta jóvá.

A Szolgálat éves munkatervét a minisztérium hagyja jóvá.

A Szolgálat alaptevékenységként többek között ellátta:

Az Erdőtörvényben és a külön jogszabályokban meghatározott erdészeti igazgatással összefüggő irányítási, szervezési és hatósági feladatokat;

Az erdészet és az elsődleges fafeldolgozás szakágazati statisztikai feladatait;

Az ENSZ és szakosított szervei felé történő adatszolgáltatást, valamint az 1979. évi Genfi Konvenció keretében működő, az országhatárokon túl terjedő légszennyezés erdőkre gyakorolt hatását vizsgáló program útmutatójában, továbbá a külön jogszabályban meghatározott nemzeti koordinációs központ feladatait;

A minisztérium által részére meghatározott elemzési és döntés-előkészítési feladatokat;

Az erdészeti szakfordításokkal és ismeretterjesztéssel kapcsolatos feladatokat.

2007. 01. 01-től a Szolgálatot a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalba (MgSzH) integrálták. Ettől az időponttól ide tartozik a Fővárosi és megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, a Növény- és Talajvédelmi Központi Szolgálat; a Megyei Földművelési és Vidékfejlesztési Hivatalok OMMI központja és telepei; ÁESZ területi igazgatóságai és központja. Új néven lett MgSzH Központi Erdészeti Igazgatóság, Budapest; és lettek megyei igazgatóságok. Pld. Veszprém Megyei MgSzH Erdészeti Igazgatósága, Veszprém.

2007. 01. 01-től változott az FVM nemzeti felépítése is: az Erdészeti osztály, a Természeti Erőforrások Osztályához tartozik. Tevékenységét a szakigazgatási államtitkár felügyeli (Ide tartozik a Földügyi és Tétinformatikai Főosztály is. Az új minisztériumok és miniszterek ismeretében a szervezetben hamarosan átrendezések várhatók!)