Ugrás a tartalomhoz

Fotointerpretáció és távérzékelés 7., A GIS és a távérzékelés

Verőné Wojtaszek Malgorzata (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

7.3 A távérzékelés térinformatikai alkalmazásai

7.3 A távérzékelés térinformatikai alkalmazásai

7.3.1 Mezőgazdasági távérzékelési projektek

Az 1981-ben indult hazánkban a Mezőgazdasági Távérzékelési Program (MTP), melynek keretein belül a FÖMI szakmai irányításával több hazai és nemzetközi projektet hajtottak végre. Az MTP alapvető célja a távérzékelésen alapuló országos szántóföldi növénymonitoring és termés előrejelzés volt a fő termesztett növényekre. A cél megvalósításához szükség volt a megfelelő módszertani kutatására, a műholdfelvétel feldolgozó rendszer kialakítására és kísérleti felmérésekre.

Nemzetközi együttműködés keretében végzett egyes kutatások

1988-ban az Európai Közösség által indított MARS (Monitoring Agriculture with Remote Sensing) projektek célja a műholdas távérzékelésen alapuló operatív növény monitoring és agrárstatisztikai információs rendszer létrehozása volt Európában.

A projekt fő célkitűzései:

  • a fő haszonnövények megkülönböztetése, azonosítása és területük felmérése,

  • a növényállapot és a termés előrejelzése (időben történő termésbecslés),

  • a termőföldek parlagon hagyására, egyes növények termesztésének támogatására adott szubvenciók területeinek ellenőrzése,

  • a növényterület éves változásának becslése.

A célkitűzésekhez tartozik a módszerek kutatása és modellek kifejlesztése, továbbá GIS-en alapuló agrárinformációs rendszer kialakítása.

A PHARE’92 Regionális Központi Program keretében létrehozott Távérzékelési Projekt (MERA PHARE) célja Közép-Kelet-Európa országaiban a műholdas távérzékelésen alapuló mezőgazdasági és környezetvédelmi információs rendszer kiépítésének segítése (MARS and Environmental Related Applications).

A projekt 4 alkalmazási témából állt:

  • földi adatgyűjtésen, mintavételezésen alapuló növényfelmérés (területfelmérés képanalízissel, regionális becsléssel),

  • növény monitoring: a modell felépítése, tesztelése illetve távérzékelési adatok (vegetációs indexek) integrálása. Agrometeorológiai adatbázis kiépítése (min. 20 évre visszamenőleg),

  • talajdegradáció kimutatása 1:100 000 - 1:500 000 méretarányban,

  • erdei ökoszisztémák térképezése 1:100.000 – 1:500.000 méretarányban.

A mezőgazdasági rendszer változása, a privatizáció és az ezzel kapcsolatos egyéb folyamatok gondos felmérést, nyomonkövetést igényelnek. A távérzékelési adatok nem csak statisztikai célokra, hanem a táblák egyedi ellenőrzéséhez is használhatók. A naprakész, tényadatoknak különösen fontos szerepe van az agrárpolitika által nyújtott támogatás vagy kompenzálás ellenőrzésében. Az EOSAT cég által támogatott projekt keretein belül multitemporális űrfelvételek (LANDSAT TM) összehasonlításával, a privatizációval kapcsolatos szántóföldi növénytermesztés egyes paramétereinek távérzékeléssel való kimutathatóságát vizsgálták. A projekt végrehajtása során megkísérelték a kistáblás művelés és földhasználat geometriai - méret, térbeli eloszlás - és tartalmi - inhomogenitások, egyenetlen fejlődés, kvantitatív fejlettség - paramétereit meghatározni, és lehetőleg számszerűen jellemezni. Az összehasonlítást 1987 és 1993 közötti felvételekkel végezték az Alföldön kiválasztott hét tesztterületen, mintegy 400 mezőgazdasági tábla, illetve 1200 kisparcella vizsgálatával. A LANDSAT TM űrfelvételek alapján a következőket vizsgálták:

  • a táblák méretét és alakját,

  • a vetésszerkezetet, a fő haszonnövények területi arányát,

  • a földhasználat megfelelő voltát és művelési problémáit.

A táblák méretére és alakjára vonatkozó hagyományos módon gyűjtött adatok - öldhivataloktól és más adatgyűjtő állomásoktól - a tényleges művelési adatoktól különbözhetnek a változások nyomonkövetésének hiánya, így elsősorban a tulajdonviszonyok és a művelési mód gyors változása következtében.

Két időpontból származó műholdfelvételek felhasználásával információt kaptak a privatizáció előtti és utáni állapotról, valamint a területi változásokról. A felvételeken a 0,3-0,4 hektáros táblák ismerhetők fel, amennyiben nem elnyúlt az alakjuk. Ha a szomszédos táblákon ugyanaz a növény található, akkor nehéz az elkülönítésük.

A sikeres kutatás eredményeként a 90-es évek elejére elkészült a területfelmérés és termésbecslés saját fejlesztésű módszertana és eszköztára. A nemzetközileg is elismert kutatás-fejlesztési munkákra alapozva 1997-től FÖMI Távérzékelési Központban elindították az első operatív Országos Távérzékeléses Szántóföldi Növénymonitoring és Termésbecslés (NÖVMON) Programot (4-19. ábra). Így 1997-óta távérzékeléssel évente több alkalommal a nyolc legnagyobb területű szántóföldi növényről jelentések készülnek a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) számára, melyek már az aratás előtt tartalmazzák a megfigyelt növények megyei és országos terület- és hozamadatait. A számszerű adatokat megyei vetésszerkezeti térképek és hozameloszlás térképek egészítik ki.

A műholdfelvételek a földfelszínt és felszíni objektumokat, mind pedig a növénytakarót, a mezőgazdasági táblákat és táblarészeket objektíven, pontosan, a terepi felbontásnak megfelelő részletességgel tükrözik vissza. A felhasznált nagyfelbontású űrfelvételekkel (általában LANDSAT TM) a szántóföldi növények elkülönítése és feltérképezése 0,04-0,1 ha-os földfelszíni részletességgel valósul meg.

A hozambecslési eljárás a kis térbeli felbontású, de nagy időbeli mintavételezést adó (NOAA/AVHRR) valamint a nagy felbontású (LANDSAT TM) űrfelvételek kiértékelésén alapszik. A NOAA műholdakat különösen alkalmassá teszi a monitoring célú alkalmazásokra az a tény, hogy napi több felvételt tudnak biztosítani a földfelszín bármely területére. Kizárólagos használatukat mezőgazdasági célú alkalmazásokra azonban rossz térbeli felbontásuk megakadályozza, mivel egy AVHRR pixel (1 km) általában több felszíni kategória kevert spektrális visszaverődését tükrözi. A modell kalibrációjához, valamint az operatív becslésben alkalmazott un. dekompozíciós módszerekhez emiatt nagyfelbontású Landsat TM űrfelvételekből levezetett növénytérképeket használtak fel, amelyek alapján nagy pontossággal ismert az egyes kategóriák területi elhelyezkedése (Csornai G., 2001).

A FÖMI Távérzékelési Központban az 1998-ban üzembe helyezett saját NOAA AVHRR műholdvevőjével a naponta többször rögzített űrfelvételek kiértékelésével a növényzet fejlődésének pontos, folyamatos nyomonkövetése történik meg. Ez az alapja a FÖMI-ben kifejlesztett hozambecslési eljárásnak is, mely a vetésszerkezeti térképek és a kisfelbontású, de gyakori űrfelvételek integrálásával történik. A NÖVMON távérzékelési technológia a jó (1991, 1995) és a szélsőséges (aszályos: 1992, 1993, 2000-2003; belvíz és árvíz sújtott: 1998-2002) években egyaránt megbízható eredményt adott.

A NÖVMON technológia a növényzet fejlődését objektíven tükröző, térben és időben reprezentatív, igen hatékony mérési eljárás. A növényfejlődés számszerűen is jellemezhető a növénytakaróról visszavert elektromágneses sugárzásokat rögzítő több időpontban készült felvételeken. Az alkalmazott nagyfelbontású űrfelvételekkel a szántóföldi növények elkülönítése és pontos feltérképezése 0,04-0,1 hektáros földfelszíni részletességgel valósul meg.

A távérzékelés, az űrtechnika alkalmazása a pontos, megbízható és gyors információ kivonási technológia biztosításával kitűnő eszköz az országos, regionális vagy helyi természeti csapások, katasztrófák kezelésében, monitorozásában, dokumentálásában és a kapcsolatos megelőző vagy kárenyhítő döntések előkészítésében.

Az FVM / FÖMI termésbecslési technológiai bázisa teremtett alapot a belvíz/árvíz és aszály operatív távérzékeléses felméréséhez, követéséhez és hatásvizsgálatához . Az adott időpontban készült űrfelvétel a belvíz jelenlétét, a belvízelöntést, a talaj térben változó nedvességi állapotát rögzíti statikus módon. A folyamatot követő felvételi idősor azonban alkalmas a tényleges kártételek, a belvízelöntések levonulásának és növényekre gyakorolt hatásainak (növénypusztulás, gyomosodás) objektív dokumentálására, sőt még visszamenőleges ellenőrzésére (kárfelmérés) is.

Adott területen, különösen a haszonnövények operatív vizsgálatában (állapot és vetésterület felmérés, hozam és termés előrejelzés, becslés, művelés-segítés) kiemelten fontossá vált mind a kis, mind a nagyobb felbontású műholdas adatok időben gyakori (a heti egy felvételt meghaladó sűrűségű) és valós idejű (real time) biztosítása. A haszonnövények vetésterület felmérése, hozambecslése és állapotfelmérése műholdak segítségével nemcsak olcsóbb az ún. hagyományos eljárásoknál, hanem minden esetben akár nagy területek összehangolt áttekintését is lehetővé teszi. A műholdas eljárások pontossága és megbízhatósága ma már meghaladja az un. hagyományos módszerekkel elérhetőt.

A NÖVMON programra támaszkodva több operatív alkalmazás is hatékonyan hajtható végre a FÖMI-ben. Ezek közül kiemelkedik a stratégiai Integrált Igazgatási és Ellenőrzési Rendszer (IIER), valamint a távérzékeléses földalapú növénytermelési (és belvíz kárenyhítés) támogatások ellenőrzésének EU-harmonikus programja (1997-) és 2000-tól a távérzékeléses támogatás ellenőrzési program. A NÖVMON-ra épülő jelentős alkalmazási területek még a belvízfelmérés és hatásvizsgálat (1998-), az árvíz-monitoring (2000 és 2001 tavasza), a növényfejlődést sújtó aszály korai országos kimutatása és nyomon-követése (2000), valamint az országos szőlő- és gyümölcsös területek felmérése (1998-).

7-4. ábra A NÖVMON információ kivonási módszere. Kiinduló adatok és eredmények. Forrás: http://www.fomi.hu/

Az EU agrártámogatások térinformatikai rendszere és távérzékeléses ellenőrzése

Az Európai Unióhoz való csatlakozást követően az uniós mezőgazdasági célú támogatások lebonyolításához hazánkban kialakult a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH). A támogatások igényléséhez, adminisztrálásához és ellenőrzéséhez szükséges volt az országos földterület-azonosítási rendszer kiépítése, mely megfelelő térinformatikai adatbázissal rendelkezik (IIER). Az Integrált Igazgatási és Ellenőrzési Rendszer egyik legfontosabb eleme a Mezőgazdasági Parcella Azonosító Rendszer (MePAR).

A MePAR a földterülethez kapcsolódó európai uniós támogatások igényléséhez használt kizárólagos azonosítási rendszer. A területalapú támogatások igénylése nem az ingatlan-nyilvántartási (tulajdon) adatok alapján, hanem MePAR fizikai blokk alapján történik. Ezáltal jobban igazodik a műveléshez és gazdálkodóhoz. A MePAR alapegysége a fizikai blokk (7-5. ábra).

7-5. ábra A MePAR alapegysége a fizikai blokk.

Forrás: FÖMI előadás anyag.

A fizikai blokkokat a 2000. évi, az ország teljes területét lefedő ortofotó (lásd: MADOP) alapján és több évet átfogó űrfelvétel idősor felhasználásával alakították ki a FÖMI-ben. Egy fizikai blokk nem a jogi, hanem a természetes határokat (pl.: út, fasor) követi és többnyire azonos típusú művelés alatt lévő földterületet (pl. szántó, gyep, ültetvény, erdő stb.) foglal magában. Egy fizikai blokkban általában több mezőgazdasági tábla van, és területét több gazdálkodó is művelheti ( www.fomi.hu ). Az azonosítási alapegységet a mezőgazdasági tábla képezi és egy olyan összefüggő mezőgazdasági földterületet jelent, amelyen egyetlen termelő egyetlen növényfajt (vagy növényfajtát) termeszt. Az egyedi blokktérképen a blokkazonosító mellett fel van tüntetve és egyértelműen elkülönítve a támogatható és nem támogatható területek (pl.: lakó- és gazdasági épületek, facsoportok, csatornák, stb.) nagysága. Támogatást igényelni csak a ténylegesen bevetett és megfelelően művelt terület alapján lehet. A rendszer továbbá figyelembe veszi a MePAR-hoz kapcsolódó más támogatási jogcímek (pl. Kedvezőtlen Adottságú Területek, Érzékeny Természeti Területek, speciális esetek – pl. árvíz) lehatárolását is.

A Mezőgazdasági Parcella Azonosító Rendszer (MePAR) 2003. szeptemberében az EU jogszabályoknak megfelelő, egységes térinformatikai rendszerben elkészült az ország egész területére. 2004-től a FÖMI a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) megbízásából végzi a MePAR változásvezetését és felújítását. A változásvezetés a gazdák által benyújtott blokkhatár-módosítás kérelme alapján vagy hivatalból (pl.: új autópálya megépülése) történhet. Az évenkénti blokkrendszer felújításhoz (az ország egy harmadán) új adatfelvételezést kell használni. A MePAR adatbázis felújítása az ország teljes területére vonatkozóan 2005-ös légifelvételekből készült ortofotó alapján történt. A fizikai blokkok (összesen 292 273) átvizsgálása során egyes esetekben a művelés-szerkezet jelentős változása miatt a blokkot teljesen át kellett alakítani (7-6. ábra). A terület más jellegű változásainak figyelembe vételével a blokkhatár pontosítására, a támogatható terület módosítására került sor.

7-6. ábra Jelentős blokkhatár változás autópálya építés miatt.

Forrás: FÖMI előadás anyag.

Az IIER-hez tartozó integrált ellenőrző rendszer az adminisztratív ellenőrzés mellett a távérzékeléses és a terepi ellenőrzésre (4-22. ábra) helyezi a hangsúlyt. Az összes beérkezett kérelem átmegy adminisztratív ellenőrzésen, melynek célja a hibás, jogtalan területi túligénylések, esetleg az azonos táblára érkező kettős igénylések kiszűrése. Az adminisztratív ellenőrzés a MePAR területadatainak felhasználásával és a kérelmekkel visszaküldött blokktérképeken feltüntetett mezőgazdasági táblák rajzai alapján történik. A területalapú növénytermesztési támogatások távérzékeléses ellenőrzése 1999 óta folyik. Az elején 3, majd 2002-től mind a 19 megyét érintő mintaterületre terjedt ki. Ennek keretében űr- és légifelvételekkel a FÖMI TK által kifejlesztett térinformatikai rendszer segítségével a benyújtott támogatási kérelmeket összevetik a tényleges állapottal. Az ellenőrzés a termesztett növényre, a megművelt tábla méretére és újabban a terület Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapotára vonatkozik. A terület tényleges felmérése és azonosítása szuper nagyfelbontású - 0,5-1 m - felvételek alapján történik. A termesztett növény azonosításához nagyfelbontású -10-25 m - űrfelvételek idősorait használják. A Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot (HMKÁ) ellenőrzése során a művelés minimális szintjére vonatkozó feltételek betartását vizsgálják a digitális domborzatmodell és a távérzékelés segítségével. A vizsgálathoz tartozik a szántóterületek művelésben tartása, a gyommentes állapot biztosítása, a nem kívánatos fásszárú növények elterjedésének megakadályozása a gyepterületen és a 12%-nál nagyobb lejtésű területen termeszthető növényfajokra vonatkozó szabályok (kapás kultúrák termesztése tilos) betartása.

Forrás: FÖMI előadás anyag.

Az EU elvárásoknak megfelelően az IIER létrehozásával a távérzékelés és térinformatika eszközeinek felhasználásával sikerült egy olyan összetett adatbázist felépíteni, mely több szakterületen használható. A MePAR olyan egyedi, távérzékelésen alapuló térinformatikai adatbázis, melyet több százezer ügyfél rendszeresen használ ügyintézéséhez. 

A MePAR térinformatikai rendszere a földfelszín változásainak viszonylag gyors követésével egy minőségi ugrás az adott szakterület térinformációs ellátásban és annak temérdek felhasználásában a mezőgazdaság, a településrendezés és környezetgazdálkodás területein, a meglevő országos térinformatikai adatrendszerek ellenőrzésében.

7.3.1.1 A parlagfű veszélyeztetettségi felmérés távérzékeléssel

A távérzékelés mezőgazdasági alkalmazásai között meg kell említeni a parlagfű veszélyeztetettségi felmérést, hiszen a parlagfű terjedése összefüggésben van a mezőgazdasági műveléssel. A parlagfű a népesség 1/3-át érintő allergiát okozó gyomokhoz tartozik, így szoroson kapcsolódik az egészségügyhöz. A parlagfű elleni védekezés kötelességét jogszabályok határozzák meg. Továbbá érdemes megemlíteni, hogy az igényelt agrártámogatások ellenőrzésénél újabban nem csak a termesztett növényt, a megművelt tábla méretét, a szántóterületek művelésben tartását, de a gyommentes állapot biztosítását is figyelembe veszik. A parlagfű elleni harcban nagyon fontos a fertőzött terület országos felmérése, veszélyeztetett területek felderítése. A FÖMI TK-ban a parlagfű veszélyeztetettségi felméréshez űrfelvételeket és helyszíni felmérésből származó adatokat használnak fel (Mezei A. et all., 2006). A műholdas felderítést a mezőgazdasági területeken és mezőgazdasági művelés alatt nem álló, úgynevezett parlagon hagyott területeken végzik . Az űrfelvételek kiértékelésénél azt a tényt veszik figyelembe, hogy a termesztett növények spektrális tulajdonságai az érési stádiumban (a klorofill csökkenése miatt) teljesen megváltoznak és a közeli infravörös sávot is tartalmazó színkompozitokon az érett növényzet már nem élénkpiros, hanem inkább narancs-sárga lesz. A betakarítás után tarló, vagy tarlóhántás utáni táblák az űrfelvételeken csupasz talajnak látszanak. Ha az ilyen területeken megjelenik a parlagfű vagy más gyomnövény, a táblák újra bezöldülnek és az infravörös képeken piros foltként azonosíthatók lesznek. A parlagterületek és a parlagfüves kalászos-tarlók nagy kiterjedésű foltjai igen jelentős pollen-terhelést eredményeznek. Az űrfelvételek alapján folyamatosan olyan térképek készülnek, amelyek megbízhatóan mutatják meg a fertőzött területeket. Ez a földhivatali szakemberek helyszíni ellenőrzését, a pontos földi bemérés munkáját segíti és összességében a fertőzött területek országos felderítését segíti elő. A helyszíni ellenőrzés során a fertőzöttnek talált területek esetében a hatóság elrendeli közérdekű védekezés keretében a terület parlagfű-mentesítését, a földhasználó pedig köteles a költségek megtérítésére.

2005-ben távérzékeléses felméréssel – céljának és technikai feltételeinek megfelelően – a 0,8 ha-t meghaladó, a települések külterületein parlagfűvel fertőzött foltokat határoztak meg. A feldolgozás leginkább az elhanyagolt és kalászos-tarló területekre vonatkozott. A kimutatás tehát nem a kis foltokra, az út menti parlagfüves sávokra fókuszált, hanem a nagy területű, jelentősebb pollenterhelést eredményező fertőzött területeket azonosítottak. A kimutatott parlagfüves terület összesen 66 500 ha volt. A feldolgozásban nem vettek részt a külterülettel nem rendelkező települések, és azok a területek, amelyekre nem állt rendelkezésre megfelelő felhőmentes űrfelvétel.

A FÖMI Távérzékelési Központban kifejlesztett korszerű, távérzékelésen alapuló módszerrel évente többször elvégezhető a parlagfű elterjedésének felmérése. Az aktuális országos parlagfű veszélyeztetettségre vonatkozó információt az Intézet honlapján teszik közzé (7-8). A parlagfű-fertőzés, a gyomosodás adatait a MePAR (Mezőgazdasági Parcella Azonosító Rendszer) is felhasználja.

7-8. ábra Parlagfű-veszélyeztetettségi térkép 2005-ös (ápr.-szept.) felmérés alapján.

Forrás: http://www.fomi.hu/

A szőlő- és gyümölcsös-ültetvény felmérése távérzékeléssel

Az űrfelvételek időben rendszeres, visszatérő felvételezéssel hűen tükrözik a földfelszínt és állapotát. A terepi felbontásnak megfelelően nagy területről folytonos adatokat rögzítenek. Több időpontban készült, multispektrális felvételek együttes feldolgozásával a felszínborítási elemek pontosan azonosíthatók, térképezhetők és változásuk nyomonkövethető. Az 1990-es évek végén a FÖMI-ben végzett kutatások, kataszteri és térinformatikai fejlesztések tapasztalataira, eredményeire és a fejlett távérzékelési technológiára alapozva elindult a szőlő- és gyümölcs-ültetvény felmérés. Az űrfelvételek idősoros kiértékelésén alapuló szőlő-termőterület felmérés módszertani fejlesztését a Móri-, Etyeki- és Szekszárdi borvidékek mintaterületein kezdték meg, melyet a következő években Heves megye teljes körű felmérése és a gyümölcs-ültetvények távérzékeléses próbafelmérése követett 2 községben. A tematikus kategóriák meghatározásánál (pl. valószínűsített szőlő) és térképi ábrázolásánál figyelembe kellett venni, hogy az űrfelvételek terepi felbontásából és az ültetvények jellegéből adódólag az egy pixelnek megfelelő területet nem homogén felszínborítás jellemez. A pixel által lefedett területre pár méterenként ismétlődő növénysor jellemző (7-9. ábra), így az egy pixelhez tartozó integrált sugárzási értékből az ültetvényre vonatkozó információt lehet nyerni. Az űrfelvételek kiértékelése során nyert adatok a referencia adatokkal összevetve jó egyezést mutattak. 2001-ben - próbafelmérések tapasztalataira alapozva - a szőlő- és gyümölcsültetvények felmérését az egész országra kiterjesztették. A 20x20 és 30x30 m-es felbontású multitemporális űrfelvételek elemzésével egy szőlő- és gyümölcsültetvény valószínűségi folttérképét készítettek.

A tematikus folttérképek a potenciális ültetvények megtalálását segítik elő, ezért kijelölésüknél az volt a cél, hogy olyan területek is lehatárolásra kerüljenek, melyekről csupán feltételezték, hogy azok szőlő vagy gyümölcsös ültetvények. Ezzel vállalták az esetleges tévedést, mintsem hogy egy terület kimaradjon. Az űrfelvételekből levezetett tematikus kategóriákat felhasználhatóságuk megkönnyítése érdekében topográfiai térképi alapon ábrázolták. A felmérési eredmények bizonyítják az űrfelvételek és a fejlett távérzékelési kiértékelési módszerek hatékony felhasználhatóságát a szőlő- és gyümölcs ültetvények gyors, nagy területű lehatárolásában. Azonban a felmérés jellegéből fakadóan a nagy felbontású űrfelvételek alkalmazásával egyes szabdalt felszínű, aprótáblás területekre kapott folttérképek pontatlanoknak bizonyultak.

A szőlőültetvényekre vonatkozó naprakész és állandóan frissített adatbázis szükséges ahhoz, hogy Magyarország hozzájusson az ágazatra jutó közösségi támogatásokhoz. A szőlő-bor szektorra jutó agrártámogatások (kivágási- és szerkezetátalakítási támogatások, termelési kvóták kezelése) igénybevételének feltétele az EU-harmonikus szőlő-ültetvény-regiszter térinformatikai hátterének ( VINGIS) kialakítása. A térinformatikai adatbázis alapot szolgáltat a támogatás igénylésére és ellenőrzésre is. A VINGIS kialakításához és működtetéséhez térképi és ingatlan-nyilvántartási adatokra, digitális topográfiai térképekre, kiegészítő térképekre (lejtőkategória-, kitettség- és magasság intervallum térkép, dűlőtérkép, termőhelyi kataszteri térkép) és távérzékelési adatokra (digitális légifényképek és űrfelvételek) volt szükség. A kiépített adatbázis évenkénti frissítése a FÖMI feladataihoz tartozik, amelyet a hegybírók által minden év június 30-ig szolgáltatott adatok alapján végez el (Winkler P. et all., 2005).

7-9. ábra Szőlőültetvény légi- és űrfelvételen. Az űrfelvétel nagyított részén a szőlős területre jellemző texturális felépítés látható.

Forrás: http://www.fomi.hu/ , FÖMI archívum.

Az erdős területek monitoringja

A környezeti monitoring a Föld erdeinek területi változásával és ennek környezetre való hatásvizsgálatával, valamint az erdők minőségével, egészségi állapotával és erdővédelemmel foglalkozik.

A Magyar Űrkutatási Iroda témapályázatának keretében a Földmérési és Távérzékelési Intézetben elvégezték a Tisza-vízgyűjtőjére vonatkozó erdősültségi vizsgálatokat, melynek során összefüggést kerestek a szinte évenként megismétlődő tiszai árvizek, az árvízveszély és az erdősültség között. Az erdőterületek változását a Felső-Tisza mellékfolyóinak vízgyűjtőire és a teljes vízgyűjtőre vizsgálták. A kisebb területváltozás elemzése nagy felbontású (30 m), a teljes vízgyűjtő változás elemzése kis felbontású (1000 m) műhold adatok alapján történt (7-10. ábra). A Felső-Tisza közvetlen környezetének vizsgálatához egy, a XIX. században készült erdőtérképet és két Landsat TM űrfelvételt (1992 és 2000) használtak. A vizsgált 17 000 km2 nagyságú területen az erdők által fedett terület 1896-ban 13 693 km2, 1992-ben 9 773 km2 és 2000-ben 8 937 km2 volt. Ez 1896 és 1992 között 29,7%-os, 1992 és 2000 között további 8,5%-os erdővesztést jelent. A teljes vízgyűjtőre vonatkoztatva az erdők területének a fogyása - NOAA AVHRR felvételek elemzése alapján - 1995 és 2000 között 16%-os volt (http://www.hso.hu/cgi-bin/page.php?page=84).

Az erdőgazdálkodás lényege, hogy a tarvágásokat új telepítések követik, így biztosítva az erdők állandó megújulását és az elvárható gazdasági hasznot. Ha felborul az egyensúly a fakivágások és a telepítések között, nagy területek maradnak erdő nélkül, ami - különösen a magashegységekben és a lejtős területeken - gyors lefolyást és nagy mennyiségű talaj és törmelék lemosását eredményezi. A lemosott törmelék egy része lerakódik az alacsonyabb lejtőkön, egy része iszap formájában bejut a folyók medrébe, minek következtében a folyók feliszapolódnak, medrük egyre magasabbra kerül. A gátak egyre kevésbé tudják a lezúduló víztömeget a mederben tartani. A kutatás eredményeinek fényében bizton állíthatjuk, hogy a Tisza vízgyűjtő területén folyamatosan zajló erdőirtások képezik az évenként ismétlődő tiszai árvizek egyik okát. A lefolyásviszonyok megváltozása jelentősen növeli a lejtőkről lemosott törmelék mennyiségét, valamint a folyómedrekbe kerülő iszapot.

7-10. ábra A Felső-Tisza vízgyűjtő területének vizsgálatához felhasznált űrfelvételek (képrészlet). A bekarikázott terület a kivágásra került területek példáját mutatja.

Forrás: http://www.hso.hu/cgibin/page.php?page=84)

Az eddig bemutatott alkalmazásokból látható, hogy a távérzékelés nélkülözhetetlen többek között a környezeti katasztrófák vizsgálatában is. Világviszonylatban az egyik ilyen probléma az erdőtűz, amely természetes eredetű (pl. szárazság), vagy emberi meggondalatlanságból eredhet. Az erdőtűz felbecsülhetetlen károkat okozhat az erdő- és a vadállományban, de veszélyeztetheti a lakóterületeket és az emberi életeket is. Az erdőtűz megfékezése folyamatos (aktuális) adatokat igényel a tűz állapotáról, terjedési irányáról és a környezetről (7-11. ábra). A leégett terület ellenőrzéséhez, a károk felméréséhez, a leégett fák eltávolításának megtervezéséhez és a regeneráció vizsgálatához célszerű felhasználni a távérzékelés adta lehetőségeket.

7-11. ábra Erdőtűz terjedése LANDSAT felvételen és leégett erdő terület IKONOS felvételen

Forrás: http://www.sisef.it/forest@/papers/no05/ Corona_305 @image002.pjpeg

1993. augusztusában a Kiskunsági Nemzeti Park bócsai rezervátumának 2000 ha-os területén erdőtűz pusztított. A terület különlegessége miatt (védett nyáras-borókás terület) a kár igen nagy volt. A tűz által okozott károsodás vizsgálatát multitemporális űrfelvételekkel végezték. A tűz előtt készült LANDSAT TM felvétel tematikus osztályozásával (tanulóterületek alapján) meghatározták a természetvédelmi és erdészeti szempontból fontos kategóriákat. A tűz utáni állapot jellemzésére SPOT XS műholdfelvételt használtak. A két felvétel látható (vörös sáv) és közeli infravörös sávjaiban detektált adatok alapján az érintett területre vonatkozó vegetációs indexet (NDVI) számítottak. A csökkent NDVI értékű területek a Nemzeti Park határain belül egybeestek a tűz által károsított területtel, ami a bócsai terület 19%-át érintette. Az NDVI osztályozásával a tűz által károsított területen belül sikerült kimutatni és felmérni az un. zárvány területeket, amelyek a tűzpusztítás során nem károsodtak. A foltszerű zárvány területek NDVI értéke nem csökkent. A károsodott területen (1242 ha) belül a zárványok összterülete mindössze 170 ha volt (Büttner Gy., 1994).

7.3.1.2 A távérzékelés lehetőségei a gyapjaslepke kártételének kimutatásában

A gyapjaslepke hernyóinak kártételeiről az írott erdészeti, kertészeti szakirodalom kezdete óta találhatunk beszámolókat. Tömegszaporodásai az ország különböző helyein eltérő időközönként, általában 8-10 évenként jelentkeznek. A hernyók okozta jelentősebb rágáskárok meleg, aszályos éveket követően alakulnak ki. A 2004-es évet megelőző legnagyobb kártételt - 34 000 ha - 1994–ben regisztrálták. Az utóbbi aszályos évek hatására 2004-ben a kártétel ennél sokkal nagyobb területen lépett fel és országosan 110 000 ha erdőterületet, valamint mezőgazdasági területeket is érintett. A gyapjaslepke túlszaporodása 2005-ben jelentős problémákat okozott országszerte. A 2004. évi őszi felmérések alapján 2005-re 280 000 ha-os károsodást prognosztizálták, ami a hazai erdőterületek 15%-át jelentette. A gyapjas pille által fertőzött területeken az erdőállományban növekedés veszteség, faanyag minőség romlás, magtermés kimaradás tapasztalható, ami végül kipusztuláshoz vezethet. Az erdőállomány teljes kipusztulása hatással van a talaj károsodására (pl.: erózió, kiszáradás) és az erdei állatvilágra. A kártevő átterjed a mezőgazdasági kultúrákra is.

2004-től az országos erdőterületeken jelentkező gyapjas pille kártétel monitorozása IRS-P6 LISS (7-12. ábra), WiFS és ENVISAT MERIS űrfelvételek alapján végzik. Az űrfelvételek kiértékeléséhez szükséges referencia-adatok gyűjtése integrált GPS (útvonalkövető és adatgyűjtő) rendszer segítségével történik. Az erdők területi adatait a CLC50 adatbázis biztosítja. Az adott évben készült több-időpontú űrfelvétel sorozaton nyomon lehet követni a gyapjas pille által fertőzött területek kialakulását. Az űrfelvételeken – a közeli infravörös sávnak köszönhetően - a növényzettel borított területek a piros különböző árnyalataiban látszanak és jól elkülöníthetők a kékes árnyalatú csupasz talajoktól vagy településektől. A vegetációval borított területeken megjelenő szürkés-zöldes foltok károsodást jeleznek. Az idősoros felvételekből levezetett károsodás térképeken a kártétel időbeli kialakulása – a fertőző gócok megjelenése, a terjedés iránya – megfigyelhető. Az űrfelvételes felmérések alapján 2004-ben 100 000 ha fertőzött terület volt kimutatható, ami 2005-ben 210 000 ha-ra növekedett. Az idősoros űrfelvételek elemzése alapján megállapítható volt, hogy 2006-ban a károsodott területek nagysága és a károsodás erőssége - a vizsgált területen – az előző évekhez képest lényegesen csökkent.

7-12. ábra IRS-P6 LISS III színkompozit (2006. június 21, részlet).Az űrfelvételen a nem károsodott erdők barnás színűek, károsodott terület világoskék színű. Tarrágás látható a referencia fényképen.

Forrás: www.hso.hu/page.php?page=238

A gyapjaslepke hernyóinak rágása által érintett erdőkárosodások területi eloszlásáról és az időbeli változásokról távérzékeléssel, az űrfelvételek kiértékelésével gyors és költséghatékony információ nyerhető regionális, kistérségi és települési szinten is. A több időpontban készült űrfelvételek alkalmasak a kártétel kimutatására és monitorozására. A távérzékeléses eljárás előnye a terepi mérésekkel szemben, hogy gyorsan, objektív módon a teljes területre egységes képet kaphatunk a károsodás méretéről, térbeli és időbeli változásáról.

7.3.2 A távérzékelés környezetvédelmi és környezetgazdálkodási alkalmazásai

A XX. században kezdődő intenzív környezeti változások és az ezzel járó egyensúly megváltozása, valamint a környezet teherbíró-képességének csökkenése az emberi tevékenység következménye volt. Az iparosodás, a nagy agglomerációs területek kialakulása és növekedése az erdő- és mezőgazdasági területek csökkenését eredményezte. A népesség növekvő élelmiszer szükségletének kielégítéséhez az újabb termőterületeket az erdők kiirtásával és a mocsarak lecsapolásával nyerik. Az így elindított láncreakció következő eleme a természetes növényzet és az állatvilág életterének folyamatos csökkenése. Egyre gyakrabban fordul elő, hogy meggondolatlan döntések olyan méretű környezeti változásokat indítanak el, amelyek a környezet visszafordíthatatlan pusztulásához, környezeti katasztrófákhoz vezetnek. A probléma felismerésével az ellentétes folyamatok is elindultak, pl. az egyes területek eredetihez közeli állapotának visszaállítása. Egyre nagyobb hangsúlyt kap a környezetgazdálkodás azzal a céllal, hogy a csábító, de csak rövidtávú anyagi előnyöket nyújtó területfejlesztésen túlmutató, hosszú távon megtérülő, környezetkímélő megoldásokat alkalmazzon. Ehhez körültekintő tervezés szükséges, ami viszont megbízható adatok nélkül lehetetlen. Az űrfelvételek segítségével nagy területekről homogén, periodikusan ismétlődő adatokat nyerhetünk, így gyorsan az aktuális állapotot tükröző tematikus térképek készíthetők és szükség esetén felújíthatók.

7.3.2.1 A CORINE Land Cover program

A XX. század második felében a gazdasági- és energiaválságok, a környezetgazdálkodási problémák rádöbbentették az emberiséget arra, hogy erőforrásaink nem végtelenek. A meggondolatlan gazdaságpolitikai döntések következményei nem zárhatók egy ország határai közé, vagyis felismerték a problémák globális jellegét is. A több országot érintő környezetpolitika meghatározásához világosan ismerni kell a környezet különböző jellemzőit, mint például:

  • az egyes országok környezeti állapotát,

  • a természetes területek földrajzi eloszlását és állapotát,

  • a felszínborítás jellegét és a talaj állapotát,

  • a környezetbe bocsátott toxikus anyagok mennyiségét,

  • a természeti veszélyforrásokat.

1985-ben az Európa Tanács döntést hozott a CORINE (Coordination of Information on the Environment) programról, melynek célja az EK és 1991-től a Közép-kelet Európai országok környezet állapotára vonatkozó információinak összegyűjtése, az adatrendszer összeállításának koordinálása, az információ megbízhatóságának és az adatok kompatibilitásának biztosítása. A program végrehajtásához olyan eljárásokat terveztek, melyek biztosítják a környezeti adatok összegyűjtését, szabványosítását és cseréjét. Továbbá létre kellett hozni egy olyan Földrajzi Információs Rendszert (GIS-t), amely környezeti információt szolgáltat az EK környezet gazdálkodási politikájának kialakításához. A program a lehető legtöbb felhasználó számára biztosítja a homogén, az egyes országokra kompatibilis és periodikusan felújítható információt. A környezet állapotát legjobban a felszínborítás tükrözi. Felszínborításnak nevezzük a földfelszín megfigyelhető, 1 évnél hosszabb periódussal változó biofizikai jellemzőit. A felszínborítás térképezéséhez és adatbázis létrehozásához műholdas felvételeket használnak, melyek a földfelszín tényleges állapotát mutatják. A térképezés számítógéppel segített interpretációval, topográfiai térképek és terepi bejárással nyert referencia adatok alkalmazásával történik. A felvételek számítógépes interpretációját előfeldolgozás előzi meg. A CORINE Land Cover projekt gazdája az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA, Koppenhága).

Az űrfelvételek előfeldolgozása során Magyarországon az EOV koordináta rendszerbe való transzformáció és radiometriai javítás után hamisszínes színkompzitokat hoztak létre. A tematikus kategória lehatárolás (fotóinterpretáció) helyességét és pontosságát kiegészítő dokumentációk alapján, légifelvételek vizsgálatával, és szükség esetén terepi ellenőrzéssel végezték. A digitális adatbázist a fotóinterpretáció eredményeinek manuális digitalizálásával (vektoros üzemmódban) vagy szkenneléssel (raszteres üzemmódban) hozták létre. Napjainkban már közvetlenül a képernyőn megjelenített színkompoziton végzik a digitalizálást. A LANDSAT TM (újabban SPOT 4/5 és IRS P6 LISS) felvételek alapján elkészített 1:100 000-es méretarányú tematikus térkép (CLC100) az egész országot lefedi. A digitalizált felszínborítási térkép mellett az adatbázis a kategóriánkénti statisztikai analízis eredményeit is tartalmazza. Az adatbázisban - a tervezettnek megfelelően - csak azok az objektumok jelennek meg, melyek területe 25 hektárnál nagyobb (a 25 hektárnak egy 5*5 mm-es négyzet vagy 2,8 mm sugarú kör felel meg ebben a méretarányban), illetve 100 méternél szélesebbek. A tematikus kategóriákat az EK országai a teljes terület jellemzésére alkalmas, előre megfogalmazott, rögzített nómenklatúra szerint határozzák meg.

A fogalomjegyzék három szintű:

  • az első szint (5 tétel) a felszínborítottság nagy kategóriáinak felel meg, melyek planetáris méretarányban észlelhetők,

  • a második szint (15 tétel) 1:500 000 és az 1:1000 000 méretarányban használható,

  • a harmadik szint 44 tételt foglal magába és a Land Cover projekt kereteiben 1:100 000-es méretarányban használható.

A fogalomjegyzékben foglalt fő kategóriák:

  1. Mesterséges felszínek pl.: 1.1 Lakott terület

  2. Mezőgazdasági területek pl.: 2.1. Szántóföldek

  3. Erdők és természet közeli (semi-natural) területek pl.: 3.1. Erdők

  4. Vizenyős területek p l.:4.1. Szárazföldi) vizenyős területek

  5. Vízfelületek p l.: 5.1. Kontinentális vizek

Az első CORINE felszínborítási adatbázis 1985 és között 26 európai országra, mintegy 4 millió km2-re készült el 1:100 000 méretarányban.

Az 1990-92-es állapotot tükröző magyarországi adatbázis az EU-csatlakozás előkészítésénél felmerülő kérdésekben és több hazai feladat megoldásához sem tematikailag, sem területileg nem volt elég részletes. Így 1996-ban a kormány határozatban rendelkezett az 1:50 000-es CORINE felszínborítási adatbázis (CLC50) létrehozásáról. A CLC50 adatbázis az 1998/99-es SPOT űrfelvételek alapján készült (7-13. ábra). A legkisebb térképezett terület mérete 4 ha, állóvizekre 1 ha és a minimális vonalas elem szélesség pedig 50 m. A CLC100 és CLC50 összehasonlítását 4-35. ábrán látható. A nomenklatúrát magyarországi viszonyokhoz illeszkedve dolgozták ki és öt fő felszínborítási kategórián belül 87 alosztályt különböztettek meg (Büttner Gy., 2003).

7-13. ábra A CORINE felszínborítási térképezés alapját képező SPOT műholdas felvétel és számítógéppel segített interpretációval levezetett tematikus térkép.

Forrás: http://www.fomi.hu/corine/clc50.htm

7-14. ábra A CLC100 és CLC50 elemeinek összehasonlítása.

Forrás: http://www.fomi.hu/corine/clc50.htm

A CLC1990 európai adatbázis felújítása 2000-ben kezdődött meg. A felújításhoz minden résztvevő országban LANDSAT -7 ETM műholdfelvételeket használtak. A felújítás mellett a két felmérés közötti időben bekövetkezett, 5 ha-nál nagyobb felszínborítási kategóriák változásairól is készült adatbázis. A CLC2000 projektben nagy hangsúlyt fektettek a minőségre annak érdekében, hogy a résztvevő országok adatbázisai ténylegesen összehasoníthatók legyenek. Egyes országokban a nemzeti vetületben elkészült adatbázisokat alakítják át egységes, európai vetületbe. Hazánkban az új felmérés nem a standard módon (a CLC1990 felújításával) történt, hiszen a teljes ország területéről már rendelkezésre állt egy nagyobb felbontású nemzeti adatbázis (CLC50). Ennek következtében a CLC2000 adatbázis a CLC50 generalizálásával készült, majd az 1990-es űrfelvételekre támaszkodva az 1990 és 2000 között bekövetkezett változások kimutatására is sor került (Büttner Gy., 2004).

A felszínborítás harmadik felmérése is megtörtént, melyhez 2006-ben készült felvételeket használtak fel. A projektben résztvevő országok feladata a 2006-ra vonatkozó CLC adatbázis elkészítése, valamint a 2000 és 2006 közötti időszakban bekövetkezett felszínborítási változások térképezése volt. Az adatbázisba csak az 5 ha-nál nagyobb változások kerültek be (lásd ábra). A felszínborítási kategóriák és a 2000- 2006 közötti változások felmérése multitemporális SPOT-4/5 és IRS-P6 felvételek alapján történt. A CLC2006 projektben már Európa 38 országa vett részt. A GMES program keretében a CLC2006 mellett a talajfedettség adatbázisa is elkészült. Ezt a felmérést azonban központosítva végezték, a tagországok a felmérés ellenőrzésében vettek részt (Büttner Gy. at all, 2010).

7-15. ábra A felszínborítás változások a fő felszínborítás kategóriák tükrében.

Forrás: www.urvilag.hu/foldmeresi_es_taverzekelesi_in...

A változás adatbázis statisztikai elemzésére a 7-15. ábra mutat példát. Az erdő- és a mezőgazdasági területek változásai a legnagyobbak, ami az erdőgazdálkodás területén a kivágásokkal és az erdő növekedésével függ össze. A mezőgazdasági területek esetében a művelési ág váltások (pl. szántóból gyümölcsös) a meghatározók, de jelentős a mezőgazadasági területvesztés a beépítések ill. az erdősítés miatt.

7.3.2.2 A távérzékelés alkalmazása környezeti katasztrófák felmérésében

A tengerek és óceánok olajszennyeződésének kimutatásához és felméréséhez a radarfelvételek alkalmazhatók. Az olaj csillapítja a hullámzást így az olajfolt a környezethez képest kevésbé veri vissza a radarjeleket (lásd: FOI6. modul).

Az árvizek a multitemporális felvételekkel vizsgálhatók. A katasztrófa sújtotta terület felvételét rávetítve a katasztrófa előtti állapotot ábrázoló felvételre, az elöntött terület lehatárolható. Az elöntött terület adatai nemcsak a károk felméréséhez használhatók fel, hanem az újabb árvízvédelmi létesítmények tervezéséhez is (lásd: FOI6. modul).

Szigetközi monitoring

A Duna elterelés környezetre gyakorolt hatásának felbecslését multitemporális –LANDSAT TM -űrfelvételek alapján végezték el. Az 1992-ben készült felvételen az elterelés előtti állapotot mérték fel, a másik két felvétel az elterelést követő első, illetve második évben készült. A három felvétel adatait összehasonlítva egyértelműen kimutatható volt a vízmennyiség csökkenése a természetes Duna-ágakban a tározó feltöltését követően. A további vizsgálat arra irányult, hogy a megváltozott vízellátás hogyan befolyásolta az erdők állapotát. Az erdőállapot vizsgálatához jól használhatók a nettó biomassza produkció becslésének módszerei. A vízellátás csökkenése miatt bekövetkezett biomassza változás kimutatásához a Normalizált Vegetációs Index (NDVI) számítását és analízisét használták. A középső - Szigetközben a folyóágak menti sávban az NDVI értékek - a vizsgált időszakban - csökkenő tendenciát mutattak, ami a biomassza csökkenését jelenti. Ez kapcsolatba hozható a lecsökkent talajvíz-színt következtében a terepen tapasztalt fűzfaállomány pusztulásával is (Büttner Gy., 2000).

7.3.3 A távérzékelés alkalmazása a földhasználat felmérésében

Az utóbbi években a földhasználati viszonyokban jelentős változások következtek be. Az urbanizáció, az iparosodás és a vele járó tevékenységek a mezőgazdasági művelés alól kivett területek növekedését eredményezték. A használat ilyen jellegű változása főleg a lakóterületek közelébe eső külterületekre vonatkozik. A mezőgazdasági művelés alatt álló termőföldek többségét – a tulajdonviszonyok változása mellett - ugyanúgy hasznosítják. A multitemporális űrfelvételeken nagyon jól láthatók a talajművelési (kis- és nagytáblás művelés) formában bekövetkezett változások. A 7-15. ábra egy terület privatizáció előtti és utáni talajművelési formáit mutatja. (A felvételek tíz év eltéréssel készültek.)

7-16. ábra A talajművelési formában (kis- és nagytáblás művelés) bekövetkezett változások a privatizáció hatására (1990-ben és 2000-ben készült űrfelvételek).

A felvételek FÖMI archívumából származnak.

Az ingatlan-nyilvántartás nem alkalmas a földhasználat rögzítésére, mivel annak alapvető rendeltetése az ingatlanokhoz kapcsolódó jogok, valamint a jogi szempontból jelentős tények nyilvántartása, a forgalombiztonság megteremtése. A földhasználati statisztikai adatokkal szemben növekvő minőségi, megbízhatósági és objektivitási követelményeket hagyományos felmérési módszerekkel egyre nehezebb teljesíteni. A távérzékelés új adatnyerési lehetőséget ad és adatforrásként szolgálhat a földhasználat felmérésében és a földhasználati statisztikai adatbázis létrehozásában. A CLUSTER (Classification for Land Use Statistics, Eurostat Remote Sensing project - Klasszifikáció földhasználati statisztikák számára) Eurostat projekt vizsgálja a távérzékelés alkalmazhatóságát a statisztikai adatnyerésben.

A program három fő szakaszból áll:

  • módszertan kidolgozása, különös tekintettel a földhasználati nomenklatúrára,

  • a távérzékelés alkalmazása a földhasználat felmérésében és az eredmények integrálása a statisztikai információs rendszerbe,

  • a távérzékelési technológia tesztelése különböző országokban (statisztikai igények elemzése).

Az űrfelvételek osztályozása hasznos eszköze lehet az agrár-statisztikai információs rendszernek. Az osztályozáshoz használt földhasználati nomenklatúra meghatározása a jelenleg használt földhasználati kategóriák alapján történt, de a definiálásnál figyelembe kellett venni olyan szempontokat, mint a statisztikai alapszabályok, a megfigyelési egység, a megfigyelési mód, az osztályozási szabályok és a pontossági követelmények. A nomenklatúrának továbbá függetlennek kell lennie az információgyűjtési módszertől. A CLUSTER projekt fogalomjegyzéke négy szintet, szintenként 6, 16, 35 és 60 tételt tartalmaz. A legkisebb térképezett egység definiálását megnehezítette, hogy a statisztikai kimutatásban nyilvántartott földhasználati kategóriák felszíni borítása nem mindig homogén (l. 7-17 ábra). Pl. a lakóterület, mint földhasználati egység homogén, de felszíni borítása heterogén: épületek, utak, zöldterületek stb. Az egyes hasznosítási kategóriáknak a fizikailag homogén területek felelnek meg (pl. mezőgazdasági területek, rekreációs területek). A legkisebb térképezett egység meghatározásánál különbséget kell tenni a zonális és lineáris objektumok között. A fenti megfontolások alapján a felmérés 1 : 25 000-es térképezési méretarány alkalmazásával történt. Ennek a méretaránynak a 400 m2 zonális és 20 méter lineáris legkisebb térképezett egység felel meg. Az űrfelvételek alapján levezetett földhasználati adatok több területen is felhasználhatók, mint pl. az Európa agglomerációinak meghatározásában. Az Európa agglomerációinak meghatározása távérzékelési módszerekkel című projekt szabványosítja az agglomerációk azonosításának távérzékeléses módszereit és az adatokkal szemben támasztott minőségi és pontossági követelményeket.

7-17. ábra A különböző földhasználati kategóriák megjelenése műholdas felvételen (SPOT 342, részlet)

A projekt szakaszai:

  • Földhasználati térképek szerkesztése űrfelvételek alapján (LANDSAT TM, SPOT HRV). A földhasználati kategóriáknak meg kell felelnie a statisztikai hivatalok által használt kategóriáknak.

  • Az urbán morfológiai zónák becslése az előző szakasz eredményeinek felhasználásával. A meghatározásnál általános szabály a beépített terület folytonossága.

  • Az agglomeráció területének lehatárolása. Az urbán morfológiai zónák és az adminisztratív határok egymásra vetítése.

Az űrfelvételek osztályozásával létrehozott tematikus térképek előre definiált statisztikai kategóriákat (CLUSTER szabályok) tartalmaznak, ami az eredmények kompatibilitását garantálja. A tematikus térképek pontossága növelhető a városi területekre vonatkozó vegetációs index számítással, vagy az objektumok alakjának, textúrájának és a környezettel való kapcsolatának elemzésével. Az ismeretlen kategóriák beazonosítását más forrásból származó referencia-adatok és légifelvételek interpretációja segíti.

Az urbán morfológiai zónák becslésében európai statisztikai szabályokat is figyelembe vettek, amely szerint a fő lakóterülettől számított 200 méteres sáv hozzátartozik az urbán morfológiai zónához (7-18. ábra). A lakóterületek fizikai határainak azonosítási alapját a beépített területek folytonossága képezi. Az urbán morfológiai zónák a szükséges adatok és szabályok birtokában teljesen automatizált módon előállíthatók.

Az urbán morfológiai zónák és a város adminisztratív (joghatósági-, kerületi-) határainak megfeleltetése.

Az európai statisztikai fogalmaknak megfelelően urbán agglomerációnak mondható minden lokális egység, amelynek több mint 50 %- a beépített területhez tartozik. Ezt a kritériumot teljesítő területek kijelölése teljesen automatizálható. A digitális kiinduló adatok alapján az agglomerációs egységek kiválasztása (meghatározása) automatikusan történik.

7-18. ábra Urbán morfológiai zóna meghatározása Hamburg és Lyon példáján.

Forrás: epp.eurostat.ec.europa.eu/statistics_explaine..

A távérzékelt adatok digitális, időben ismételhető jellege miatt a statisztika számára nemcsak a jelenlegi állapotról adhatnak információt, hanem az adatok multitemporális (többidejű) analízisével megállapítható, illetve prognosztizálható a földhasználati tendencia. A projektben alkalmazott távérzékelésen alapuló módszer pontosabb eredményeket nyújt, mint az érvényben lévő hagyományos módszerek. Az egységes digitális bemenő adatok kezelése a térinformatikai rendszerben szabványosítható, tárolható, könnyen felújítható és a pontosságuk ellenőrizhető.

Új koncepció az agglomerációk területének meghatározásában.

Egyes eredmények azt mutatják, hogy az agglomeráció területének meghatározásához használt kritériumok (a beépített terület %-os aránya) módosítása.Amely a lakó- és beépített terület hányadosát veszi figyelembe - több alkalmazási lehetőséget ad (pl. a lakóterületek potenciális fejlesztési lehetőségének felmérése, fejlesztésének tervezése).

A lakó- és a vegetációval fedett területek felmérési adatai - a földhasználati térképek alapján - a lakóterületek tervezésénél indikátorként használhatók.