Ugrás a tartalomhoz

Fotointerpretáció és távérzékelés 1., A távérzékelés fizikai alapjai

Verőné Wojtaszek Malgorzata (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

1.2 A távérzékelés fogalma

1.2 A távérzékelés fogalma

A távérzékelés egy sajátos adatnyerési eljárás, amelynek során a földfelszín vagy földfelszíni objektumok bizonyos sajátosságairól (pl. méret, anyagi összetétel, stb.) anélkül jutunk adatokhoz, hogy a vizsgált tárggyal közvetlen kapcsolatba kerülnénk. Az adatnyerés általában az elektromágneses energia közvetítésével történik. Ez az eljárás két alapvető folyamatot foglal magában. Az egyik az objektumról az elektromágneses hullámok által közvetített adatok valamilyen távolságból történő érzékelése, a másik pedig az észlelt és rögzített adatok feldolgozása, értelmezése.

1-1. ábra A távérzékelés folyamatának elemei (az energiaforrás, az energia terjedése a légkörben, a földfelszín és az energia kölcsönhatása, a visszavert energia útja a légkörön át az érzékelőig, az érkező energia rögzítése és továbbítása a földi vevő állomások felé, az adatok elemzése)

A távérzékelés leegyszerűsített folyamatát és elemeit (Domokos Gy-né, 1984) az 1-1. ábra mutatja. A természetes vagy mesterséges forrásból induló, különböző hullámhosszú elektromágneses energia az atmoszférán keresztül terjed és a földfelszínre jutva ott kölcsönhatásba kerül a felszíni objektumokkal. A kölcsönhatás következtében módosult energia útja az atmoszférán át a felvevő berendezésig vezet, ahol az energiamennyiség mérése, rögzítése illetve a földi vevőállomásra való továbbítása történik. Az adatok elemzésében nagy segítséget a referencia-adatok nyújtanak mint pl. topográfiai, geológiai térképek, talajtani, területhasznosítási adatok. A referencia-adatok alapján az ismeretek kiterjeszthetők a teljes feldolgozandó területre. A több forrásból származó adatok kezelését, elemzését és az eredményeknek a felhasználók számára megfelelő formában történő megjelenítését a földrajzi információs rendszerek használata teszi lehetővé.