Ugrás a tartalomhoz

Földhasználati tervezés és monitoring 2., Földminőség kérdései

Verőné Wojtaszek Malgorzata (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

2.6 A termőföld értékelése

2.6 A termőföld értékelése

A termőföld minőségének értékben való kifejezésére alkalmas módszerek kifejlesztésével évszázadok óta foglalkoznak. Ilyen célú kutatások különösen mezőgazdasági területekre vonatkoznak. Különböző országokban más-más mutatókkal, de hasonló céllal megkísérelték kifejezni a föld értékét. Ennek eredményeként a hazai és nemzetközi gyakorlatban a földértékelésre több módszert és elnevezést fejlesztettek ki. A magyar irodalomban a „természetföldrajzi tájértékelés”, „agroökológiai felmérés”, „termőhely-értékelés” és a „földrajzi környezet minősítés” elnevezéseket használják (Lóczy D. 2002). Az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezési Szervezete által kibocsátott irányelvek (FAO 1976) hatására nemzetközi viszonylatban a „földértékelés” (land evaluation) terjedt el a leginkább. Jelenleg azonban nincs egységes termőföld-értékelési módszertan és erre alapozott összehangolt alkalmazás.

A föld értékének meghatározása két részből tevődik össze: a földminősítésből (ökológiai értékelés) és a föld gazdasági (pénzbeli) értékeléséből. A földminősítés során a talaj termőképességét, valamint a földterület növénytermesztésre való ökológiai alkalmasságát vizsgálják, amit a talajok természetes földminősége fejez ki. Ez történhet az aranykorona-érték figyelembevételével vagy a talajmintavételt követő laboratóriumi vizsgálatok eredményei alapján. Az ökológiai értékelés során a talajokat minőségi osztályokba sorolják. A besorolás célja:

  • az egyes földterületek termőképességének elhatárolása

  • támpontot nyújtani a földadó alapját képező kataszter kidolgozásához

  • a mezőgazdasági termelés és térségi fejlesztések ökológiai feltételeinek a feltárása

A földértékelésben a földminőségi adatságok mellett az ökonómiai szempontok is fontos szerepet játszanak. Az ingatlan piaci értékét leginkább a következő tényezők befolyásolják:

  • az ingatlan fekvése, megközelíthetősége (közúthoz való közelsége, az út minősége),

  • infrastrukturális ellátottsága (közművesítés szintje, jövőbeli fejlesztés lehetősége),

  • a terület nagysága,

  • az esetleges felépítmények műszaki szerkezete, állapota, nagysága,

  • az ingatlan tulajdoni viszonyai, piacképessége,

  • bejegyzett jogok (pl. gázvezeték-fektetés miatt bejegyzett vezetékjog),

  • esetleges környezetvédelmi besorolás (Natura 2000, Érzékeny Természeti Terület, Kedvezőtlen Adottságú Terület),

  • piaci viszonyok.

Földértékelés aranykoronában

Az aranykorona földértékelési rendszer előzményének az első földadó kataszter (nyilvántartás) tekinthető, melynek kidolgozását – ideiglenes jelleggel – 1850-ben kezdték el. A föld tiszta hozadékon alapuló aranykorona értékének nyilvántartásba vételét az 1875. évi VII. törvénycikk értelmében rendelték el. A mai napig érvényben lévő rendszer (hozadékkataszter) alapja az egységnyi területen elérhető nettó jövedelem, vagyis a megtermelt érték ráfordítási költséggel csökkentett értéke. Ez a rendszer a földek közötti minőségi különbségeket aranykorona-értékben fejezi ki. Az aranykorona eredetileg egy komplex mutatószám, amely a terület ökológiai és a közgazdasági adatai együttes elemzésen alapul, az értékét becsléssel határozták meg. Ennek értelmében az aranykorona érték a föld minőség és termőképesség mellett figyelembe vette a mezőgazdasági termelés közgazdasági tényezőit (ráfordítás, értékesítés, piactól való távolság).

Az 1960-as évektől kezdve több kutatást indítottak az aranykorona” (AK) rendszer hibáinak javítására, illetve egy olyan új mutató kifejlesztésére, amely nemcsak helyettesítené az aranykoronát, hanem a fenntartható fejlődést elősegítve komplex alapot is szolgáltatna a földértékelésnek. Ilyen például a mintateres-genetikus földminősítés vagy a „száz-pontos” földértékelési rendszer.

Az első talajtérképezésen alapuló mezőgazdasági célú országos környezetminősítést (Géczy G. 1968) az 1960-as években végezték. A terület növénytermesztésre való alkalmasságát a talajadottságok, a fekvés és az éghajlat szempontjából vizsgálták.

Az elavult kataszteri földértékelés javítására irányuló első kísérletnek 1980-ban az ún. mintateres-genetikus módszer tekinthető. A módszer lényege abból állt, hogy a korszerű genetikus talaj felvételezési metodikát a régi, becslőjárásokra, mintaterekre, művelési ágakra, (minőségi osztályokra) alkalmazták. A munka során egyértelművé vált, hogy a korábban kijelölt, ritkán elhelyezkedő (községi, járási) mintaterek vizsgálata alapján a talajminősítést nem lehetett elvégezni. A kutatás eredményeit azonban beépítették a „termőhelyi értékszám” rendszerbe. Ez, a talajtérképezésen alapuló rendszer a talaj termékenységének minősítésére 1-től 100-ig terjedő értéket használja. A termőhelyi értékszám a talaj értéken kívül az éghajlati, domborzati és vízviszonyokat is figyelembe veszi.

A nagyméretarányú talajtérképekre alapozott (új) földminősítés. A korszerű földminősítéshez felhasználható nagyméretarányú (1:10 000) talajtérképek azonos méretű szelvényhatáros rendszerben, vagyis az Egységes Országos Térképrendszer (EOTR) alapján készültek. A talajtérképezés során a talajtípusok, illetve altípusok lényeges tulajdonságainak, alaptermékenységének megállapítása a talajszelvény feltárása és vizsgálata alapján történt. A felmérés fontos szempontja, hogy ezek az adatok felhasználhatók legyenek a termőfölddel kapcsolatos alapvető feladatok (földminősítés, melioráció, földvédelem, földrendezés, talajkészlet-gazdálkodás) ellátásához.

Napjainkban olyan földértékelési rendszerek fejlesztése várható, amelyekben a digitális technikák alkalmazásával olyan rendszer építhető, mely képes valósidejű online számításokat végezni egy komplex indikátorérték felállítására. Példaként megemlíthető a D-e-Meter projekt, amely egy földminősítési rendszer és a mezőgazdasági adatszolgáltatás internet-alapú integrált fejlesztését tűzte ki célul. Vagyis egy olyan térinformatikai rendszer kidolgozása volt a cél, amely lehetővé teszi a földminőség térképi megjelenítését, a szántóföldi földhasználattal kapcsolatos adatszolgáltatási kötelezettségek teljesítésének támogatását, valamint az ágazati irányítással való közvetlen kommunikáció biztosítását (Gaál Z. et al. 2003).