Ugrás a tartalomhoz

Birtoktervezési és rendezési ismeretek 2., FÖLDTULAJDON, BIRTOKSZERKEZET ÉS AZOK VÁLTOZÁSAI

Mizseiné Dr. Nyiri Judit (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

2.3 . A földprivatizáció után kialakult állapot

2.3 . A földprivatizáció után kialakult állapot

A következőkben bemutatott adatok csak a teljesség kedvéért kerülnek ismertetésre, mivel ezek a kárpótlás utáni állapotot mutatják és kiindulása az azóta bekövetkezett változásoknak.

A privatizáció, a kárpótlási termőföldárverések, a részarány-földtulajdon rendezése, a magánvállalkozások gyors fejlődése sokszereplős piacot hoztak létre. A legszembetűnőbb változások a termőföldek tulajdonviszonyaiban következtek be. Az 1991. évben alkotott kárpótlási törvény alapvetően átrendezte, de főként nagyságrenddel csökkentette a volt állami gazdaságok kezelésében lévő 947 ezer ha mezőgazdasági termőterületet, mely rendkívül elaprózott, a mezőgazdasági termelés szempontjából kedvezőtlen birtokstruktúrát eredményezett. (Ez csak adminisztratív van így, természetbeni állapot az esetek többségében mást mutat.)

A termőföld privatizáció néhány fontosabb adata

  • A kárpótlás és a részarány-földkiadás a termőterület háromnegyedét érintette.

  • 5,6 millió ha, 2,6 millió magánszemély

  • Kárpótlás: 2,1 millió ha, 760 ezer fő, átlag 2,6 ha/fő

  • Részarány-földkiadás: 3,5 millió ha, 1,8 millió tulajdonos, átlag 1,9 ha/tulajdonos

  • Több parcellában, sok esetben szétszórtan

  • 1,5 millió ha osztatlan közös tulajdon!

A részarány kiadás és a kárpótlás összesített adatait elemezve látható, hogy az 1993-ban részarány tulajdonra kijelölt 3,6 millió hektár területből 2004 júniusában 155 ezer hektár várt kiadásra, vagyis 96%-ban már kiadásra került 1,8 millió tulajdonos részére (2-1. táblázat).

2-1. táblázat - A részarány-tulajdon kiadás összesített adatai

Megnevezés

1993

2004

Kijelölt földalap

- területe (ha)

3615173

155303

- aranykorona értéke (AK)

56920349

n. a.

- tulajdonosainak száma (fő)

1920045

108520

Egy tulajdonosra jutó

- átlagos terület

1,9

1,4

- átlagos AK

29,6

n. a.


Forrás: FVM Földügyi és Térképészeti Főosztályának 2004. júliusi adatai alapján

A részarány-földkiadás keretében a megyei földművelésügyi hivatalok 2006. év során 86 ezer AK értékű, több mint 7 ezer hektár nagyságú termőföld kiadásáról hoztak határozatot, nevesítve ezzel több mint 6 ezer részarány tulajdonos földingatlanait. A földhivatalok 2006-ban az átvezetésre alkalmas földkiadási határozatok közel 99%-át átvezették az ingatlan-nyilvántartáson. 2007. januárjában már csak 120 ezer hektár földterület maradt rendezetlen a részarány-kiadás hatósági eljárása során, melybe a termőföldek, a magántulajdonba nem adható természeti védettséggel érintett területek és a nem termőföldnek minősülő területek is beletartoznak.

A már tulajdonba került területek átlagos mérete 1,9 hektár, ami természetesen nem elég egy életképes gazdaság fenntartására. A kiadásra váró területek átlagos (1,4 hektáros) mérete szintén kevés a gazdaságos művelésre. Az I. és a II. törvény szerinti kárpótlási földalap (állami és szövetkezeti) együttes nagysága 2,1 millió hektár, amely 39 millió AK-át és 1 millió földrészletet jelent (2.2. táblázat). A terület nagyobb része (92,2%-a) a szövetkezeti földterületekből került kijelölésre, melyeknek az átlagos területe és AK értéke is jóval meghaladja az állami földterületek ugyanezen paramétereit.

A tulajdonhoz jutott személyek száma közel 760 ezer fő, ami azt jelenti, hogy egy tulajdonosra mindössze 2,8 hektár terület jut. Ez közel kétszerese a részarány tulajdonú földek átlagos méretének, mégis ugyanaz mondható el róluk, mint az előző esetben, azaz igazán gazdaságos, jó megélhetést biztosító gazdálkodás nem folytatható ekkora területen.

2-2. táblázat - A kárpótlás összesített adatai 2004 július

Megnevezés

I. (szövetkezeti)

II. (állami)

Kárpótlás összesen

kárpótlási földalap

Tulajdonba adott

- terület (ha)

1975458

165987

2141445

- a terület aránya (%)

92,3

7,7

100,0

- aranykorona (AK)

37496169

1763777

39255936

- földrészletek

- száma összesen

852754

207395

1060149

- átlagos területe, ha

2,3

0,8

2,0

- átlagos AK értéke, AK/ha

44,0

8,5

37,0

A tulajdonhoz jutott személyek száma (fő)

612010

147777

759787

Egy tulajdonosra jutó

- földrészlet

1,4

1,4

1,4

- terület (ha)

3,2

1,1

2,8

- AK érték

61,3

11,9

51,7

Árverések száma összesen

21345

5412

26757


Forrás: FVM Földügyi és Térképészeti Főosztályának adatai alapján

A II.-es számú (állami) kárpótlási földalapba kijelölt termőföldekre 2005 és 2006. évben 44 árverést folytattak le. Összesen 4130 aranykorona (AK) értékben, 742 hektár nagyságú termőföld került a kárpótoltak tulajdonába. A fenti adatokból is következik, hogy lényegében a kárpótlási eljárások lezajlottak. A földhivatalok az árverésen elkelt ingatlanokra bejegyezték a vevők tulajdonjogát.

A termőföld minősége régiónként is eltérő. A legjobb földek Közép-Dunántúlon (Fejér megye), Nyugat-Dunántúlon (Győr-Moson-Sopron megye), Dél-Dunántúlon (Tolna megye), valamint Dél-Alföldön (Békés megye) találhatóak. Ha azonban a régiókat önmagukban vizsgáljuk, akkor a föld minősége csupán a Dél-Alföldön haladja meg a 20 AK-t. A leggyengébb minőségű területek Észak-Magyarország megyéiben helyezkednek el, igen rossznak mondhatók Nógrád megye földjei, csupán 9,6 AK értékűek.

A kárpótláson elkelt földrészletek átlagos mérete (Közép-Magyarországot és Nyugat-Dunántúlt kivéve) 3 ha körüli, és csupán Jász-Nagykun-Szolnok megyében közelíti meg a 6 ha-t, ami a gazdaságosság és az életképesség megtartását jelentősen megnehezíti.

A birtokméret szerinti szerkezet szétaprózódott, amelyen némileg segít a földbérleti rendszer, de ez a jelenlegi formájában nem teremti meg a hosszú távú földhasználat feltételeit.

A főbb jellemzők szakirodalom alapján: (Szabó, 2001, 2003, Dorgai, 2004)

  • a privatizációs és kárpótlási folyamat még az eredeti állapothoz képest is aránytalanul megnövelte a potenciális tulajdonosok számát, hiszen a kárpótlásra jogosultak egyenes ági örököseik is tulajdonhoz jutottak,

  • a kárpótlásra jogosultak földtulajdonra bejelentett igénye lényegesen meghaladta a kárpótlásra kijelölt területek méretét, és a „mindenkinek jusson” elv tovább aprózta a birtokstruktúrát. Ezt a licitek előtti egyezségkötéssel próbálták megoldani, így később sokan egész kis méretű területtel is megelégedtek a földhöz jutás reményében,

  • a tulajdon elaprózódását növelte, hogy a föld aranykoronánkénti – kezdetben 500Ft/AK) ára a föld erősen fogyatkozó kínálata miatt több ezer forintra nőtt, tehát a kárpótlási jegy egyre kisebb terület megvételét tette lehetővé,

  • a tulajdonosok sok esetben szétszórtan, több parcellában kapták vissza földjeiket, melyek 20-30 AK értékben mintegy 1-1,5 ha átlagterületet jelentettek, és amelyek gazdaságilag életképtelenek. A földtulajdonosok gyakran egyáltalán nem kötődtek a mezőgazdasághoz,

  • a nagyméretű táblák felaprózódtak,

  • az átlagos parcellaméret a városok környezetében és az üdülőterületeken 500 m2 alatti nagyságúak,

  • vidéken a külterületi részeken a parcellaméret 1-2 ha közöttiek,

  • a kis és középméretű földterületeken nem lehet eredményesen gazdálkodni,

  • az egy tulajdonban lévő földrészletek elszórtan helyezkednek el, több esetben más községekben találhatók.

A versenyképesség – piacképesség jellemzői:

  • a termékek előállítási költségei magasak,

  • az ökonómiai szempontból elfogadható méretű gazdaságok kialakulásához be kell indulni, illetve fel kell gyorsulni a földforgalomnak (a föld adás-vételnek és a földhaszonbérleti forma általános elterjedésének),

  • a földpiac és a földforgalom beindulása tehát már a jelen történéseinek része. Egyre sürgetőbb feladat a földpiachoz kapcsolódó közgazdasági összefüggések elemzése, feltárása, a folyamatnak a tudomány eszközeivel történő sikeres támogatása (Sipos A.- Szűcs I., 1995).

A felsorolt jellemzők, adatok és tények alapján megállapítható, hogy a birtokrendezési eljárások elindítására szükség van.

A privatizáció, a kárpótlási termőföldárverések, a részarány-földtulajdon rendezése, a magánvállalkozások gyors fejlődése sokszereplős piacot hoztak létre. A legszembetűnőbb változások a termőföldek tulajdonviszonyaiban következtek be. Az 1991. évben alkotott kárpótlási törvény alapvetően átrendezte, de főként nagyságrenddel csökkentette a volt állami gazdaságok kezelésében lévő 947 ezer ha mezőgazdasági termőterületet, mely rendkívül elaprózott, a mezőgazdasági termelés szempontjából kedvezőtlen birtokstruktúrát eredményezett. (Dorgai, 2004).

Földterületek birtokméret szerint

A mezőgazdasági vállalkozások száma 1995-ig meredeken nőtt, majd kisebb változásokkal hol csökkent, hol pedig nőtt. 2003-ban 40487 vállalkozás működött, ami az előző évhez képest 6%-os növekedést jelent, az 1990-es évinek azonban több mint tízszerese, igaz, hogy az egyéni vállalkozásokra vonatkozóan a kiinduló évben nincs adatunk, de a jelenlegi szám az 1991-es értéknek is közel háromszorosa.

Az elmúlt években a gazdasági társaságok száma 445-ről 6118-ra bővült, ami mintegy 14-szeres növekedést jelent 1990-hez képest. A szövetkezetek száma az elmúlt évek során inkább nőtt, mégsem jelenti ez azt, hogy a kilencvenes évek elején meglévő szövetkezetek mellett alakultak újabbak, sokkal inkább azzal a ténnyel függ össze, hogy a rendszerváltás során a volt termelőszövetkezetek átalakultak új, kisebb egységekre bontott szövetkezetekké. A szövetkezetek számában az elmúlt két évben történő csökkenés jelzi, hogy sajnos egyre több ilyen szervezet működésképtelenné válik, és megszűnik, vagy alakul át gazdasági társasággá.

A mezőgazdaságban működő társas vállalkozásokat ma már a kis létszámú szervezetek túlsúlya jellemzi. 1992-ben még a vállalkozások kevesebb, mint fele tartozott a 20 főnél kevesebbet foglalkoztatók körébe, 2003-ban már 98%-uk tartozott ebbe a kategóriába, és csupán 1%-kal képviseltetik magukat az 50 fő feletti szervezetek.(2-3. táblázat)

2-3. táblázat - A földterülettel rendelkező egyéni gazdaságok és gazdasági szervezetek száma és földterülete birtokméret szerint, 2000-2005

Megnevezés

Gazdaságok

Földterülete

Egy gazdaság átlagos területe, ha

száma

megoszlása, %

hektár

megoszlása, %

2000

Egyéni gazdaságok

10 ha alatti

874040

94,5

928387

35,5

1,06

ebből: 1 ha alatti

654278

70,7

213710

8,2

0,3

1-5 ha

177391

19,3

414527

15,9

2,3

10-50 ha

43630

4,7

898187

34,4

20,59

50-100 ha

4654

0,5

317613

12,1

68,25

100-300 ha

2218

0,2

351598

13,4

158,52

300 ha felett

249

0,0

118533

4,5

476,04

Összesen

924791

100,0

2614318

100,0

2,83

Gazdasági szervezetek

10 ha alatti

787

14,6

3067

0,1

3,90

10-50 ha

1356

25,1

40640

1,1

29,97

50-100 ha

593

11,0

45625

1,2

76,94

100-300 ha

1101

20,4

232724

6,1

211,38

300 ha felett

1555

28,8

3511944

91,6

2258,48

Összesen

5392

100,0

3834000

100,0

711,05

Gazdaságok összesen

10 ha alatti

874824

94,0

893996

13,9

1,02

10-50 ha

44986

4,8

957165

14,8

21,30

50-100 ha

5246

0,6

370579

5,7

70,64

100-300 ha

3320

0,4

592952

9,2

178,60

300 ha felett

1804

0,2

3633495

56,4

2014,13

Összesen

930180

100,0

6448000

100,0

6,9

2003

Egyéni gazdaságok

10 ha alatti

662856

93,6

669752

28,4

1,01

ebből: 1 ha alatti

495037

69,9

122836

5,2

0,25

1-5 ha

132372

18,8

298719

12,7

2,26

10-50 ha

37132

5,2

763578

32,4

20,56

50-100 ha

5130

0,7

354326

15,0

69,07

100-300 ha

3062

0,4

509682

21,6

166,45

300 ha felett

153

0,0

60351

2,6

394,455

Összesen

708333

100,0

2357689

100,0

3,33

Gazdasági szervezetek

10 ha alatti

1190

17,3

4514

0,1

3,79

10-50 ha

1764

25,6

46526

1,3

26,38

50-100 ha

836

12,1

60414

1,7

72,27

100-300 ha

1567

22,7

307975

8,9

196,54

300 ha felett

1534

22,3

3052663

87,9

1990,00

Összesen

6891

100,0

3472092

100,0

503,86

Gazdaságok összesen

10 ha alatti

664046

92,8

673922

11,6

1,01

10-50 ha

38896

5,4

810340

13,9

20,83

50-100 ha

5966

0,8

414497

7,1

69,48

100-300 ha

4629

0,6

817918

14,0

176,69

300 ha felett

1687

0,2

3113103

53,4

1845,35

Összesen

715224

100,0

5829781

100,0

8,15

száma

megoszlása, %

hektár

megoszlása, %

2005

Egyéni gazdaságok

10 ha alatti

616070

93,45

574154

25,3

0,93

ebből: 1 ha alatti

470705

71,4

112517

4,96

0,24

1-5 ha

115105

17,46

254978

11,24

2,22

10-50 ha

34149

5,18

699147

30,8

20,47

50-100 ha

5340

0,81

369990

16,3

69,29

100-300 ha

3494

0,53

556913

24,6

159,39

300 ha felett

198

0,03

68281

3,0

345,25

Összesen

659251

100,00

2268486

100,0

3,44

Gazdasági szervezetek

10 ha alatti

1193

16,83

4474

0,1

3,75

10-50 ha

1784

25,17

46803

1,4

26,24

50-100 ha

918

12,96

65042

1,9

70,83

100-300 ha

1486

20,97

282194

8,2

189,91

300 ha felett

1706

24,07

3042874

88,4

1784,05

Összesen

7087

100,00

3441386

100,0

485,66

Gazdaságok összesen

10 ha alatti

617161

92,62

578981

10,1

0,94

10-50 ha

35982

5,40

745709

13,1

20,72

50-100 ha

6264

0,94

435092

7,6

69,46

100-300 ha

4998

0,75

838780

14,7

167,84

300 ha felett

1932

0,29

3111309

54,5

1610,09

Összesen

666337

100,00

5709872

100,0

8,57


Forrás: Általános Mezőgazdasági Összeírás, 2000 – Területi Adatok, KSH 2000.; Magyarország mezőgazdasága 2003 Gazdaságszerkezeti Összeírás – I. kötet. KSH 2004., Magyarország mezőgazdasága 2005 Gazdaságszerkezeti Összeírás – I. kötet. KSH 2006.

2.3.1 A mezőgazdasági gazdaságszerkezeti összeírás 2007-es adatai

Magyarországon 2007-ben 6 százalékkal kevesebb, 7.400 gazdasági szervezet végzett mezőgazdasági tevékenységet 2005-höz képest. Az egyéni gazdaságok száma is mérséklődött: tavaly 619 ezren végeztek mezőgazdasági tevékenységet, ami 12,5 százalékos csökkenés 2005-höz viszonyítva.

„Laczka Éva, a KSH Mezőgazdasági és Környezetstatisztikai Főosztályának vezetője a 2007-es mezőgazdasági gazdaságszerkezeti összeírás előzetes adatai alapján kifejtette: a gazdasági szervezetek 76,5 százaléka használt mezőgazdasági földterületet, átlagos mezőgazdasági területük 386 hektár volt.

A mezőgazdasági területeket használó egyéni gazdaságok aránya 91,5 százalék volt, és átlagosan 3,6 hektáros földterületet vettek művelés alá.

A KSH Mezőgazdasági és Környezetstatisztikai Főosztályának vezetője szerint jelentős eltérést mutat a két gazdálkodási forma birtokszerkezete. A gazdasági szervezetek több mint 20 százaléka a 300 hektárt meghaladó területeken gazdálkodott, ami az összes gazdasági szervezet által megművelt terület 87 százalékát jelenti.

Az egyéni gazdaságok 6 százaléka 10-300 hektár méretű földterületen gazdálkodott 2007-ben, ami az összes általuk művelt mezőgazdasági terület 73 százaléka.

A gazdasági szervezetek 27 százaléka, az egyéni gazdaságok háromnegyede használt 1 hektárnál kisebb mezőgazdasági területet, az összes mezőgazdasági területük 1, illetve 4 százalékán.

Állattartással a gazdasági szervezetek 29 százaléka, az egyéni gazdaságoknak pedig az 55 százaléka foglalkozott tavaly.

A gazdasági szervezetekben a szarvasmarha és a juh, az egyéni gazdaságokban a szarvasmarha, a sertés, a juh és a ló tette ki az állatállomány 90 százalékát.

A kizárólag növénytermesztéssel foglalkozó gazdasági szervezetek aránya 2007-ben 3 százalékos csökkenéssel 71 százalékra esett vissza, a két évvel korábbi adatokhoz képest. A kizárólag állatot tartók aránya megegyezik a két évvel ezelőtti 10 százalékos adattal, a vegyesen gazdálkodó szervezetek aránya 17-ről 19 százalékra nőtt.

Az egyéni gazdaságok esetében a kizárólag állatot tartók aránya 26 százalék, a növénytermesztőké 45 százalék és a vegyesen gazdálkodóké pedig 29 százalék.

A kizárólag saját fogyasztásra termelő egyéni gazdaságok 51 százalékos részaránya változatlan 2007-ben a két évvel korábbiakhoz képest. A kifejezetten piacra termelő egyéni gazdaságok aránya maradt 15 százalékos.

A piacorientált gazdálkodás 67 százalékban a növénytermesztő egyéni gazdaságokra jellemző, a kizárólag saját fogyasztásra termelés az egyéni gazdaságok 73 százalékára jellemző.

A tavalyi évben, elsősorban a gazdaságok alacsony száma miatt 472 ezer dolgozó éves munkájának megfelelő munkamennyiséggel hozták létre a megtermelt mezőgazdasági termékeket, ami 6 százalékos csökkenést jelent 2005-höz képest. A teljes éves munkamennyiségnek mindössze 26 százaléka volt fizetett munka.

A gazdasági szervezetekben 76 ezer állandó és 16 ezer időszaki alkalmazott dolgozott. Az egyéni gazdaságokban 1 millió 189 ezer gazdasághoz tartozó - nem fizetett - családtag, 14 ezer állandó alkalmazott és 89 időszaki alkalmazott végzett mezőgazdasági munkát.

Az egyéni gazdaságok 69 százalékában 2-3 családtag, 27 százalékában 1 családtag dolgozott. A gazdasági szervezetekben végzett mezőgazdasági munka 17 százalékkal, az egyéni gazdaságokban a családi munka 11 százalékkal csökkent.

Az egyéni gazdaságokban 73 ledolgozott munkanap jutott egy gazdálkodóra, a férfiak átlagosan 19 százalékkal többet, 76 napot dolgoztak.

Az egyéni gazdaságokban 2007-ben a 34 év alatti gazdálkodók aránya 8 százalék, a 35-54 év közöttieké 38 százalék volt, ami nem jelent eltérést a két évvel korábbiakhoz képest. Az 55 év felettiek aránya 3 százalékponttal 74 százalékra emelkedett.

A tavalyi évben az egyéni gazdálkodók mindössze 2 százalékának volt szakirányú, felsőfokú és 6 százalékának szakirányú, középfokú végzettsége.

A mezőgazdasági munkát főtevékenységként az egyéni gazdálkodók 62 százaléka végezte, a nők esetében ez az arány 78 százalék. [10]

2010 évben ismételten végeznek mezőgazdasági összeírást, de ennek adatai még nem ismertek.

A 2010. évi XXIV. törvény a „gazdaság” fogalmát használja és az alábbiak szerint határozta meg: „mezőgazdasági tevékenységet folytató, technikailag és gazdaságilag különálló termelőegység, amelynek

  1. összes termőterülete 1500 m2 vagy több,

  2. összes gyümölcsös- és szőlőterülete 500 m2 vagy több,

  1. üvegház vagy más védőtakarás alatti termesztő területe 100 m2 vagy több,

  1. mezőgazdasági haszonállat állománya legalább

  2. egy nagyobb haszonállat (szarvasmarha, sertés, ló, juh, kecske, bivaly, strucc),

  3. 50 tyúk, illetve más baromfi (liba, kacsa, pulyka, gyöngyös),

  4. 25 házinyúl, 25 prémes állat vagy 25 húsgalamb, vagy

  5. 5 méhcsalád.

A mezőgazdasági összeírás a fent említett megfogalmazás szerint történt.

Az összeírás célja, hogy átfogó képet adjon a magyar mezőgazdaság folyamatairól, jelenlegi szerkezetéről és az ágazat szereplőinek helyzetéről. Az összeírás feldolgozott és összesített adatai megalapozzák a magyar és az Európai Unió agrárpolitikájának döntéseit és a támogatási rendszer újragondolását.

Az összeírás során adatfelvétel történik minden olyan mezőgazdasági tevékenységet folytató háztartás és társas vállalkozás - természetes és jogi személy - esetében, akik az összeírás időpontjában, azaz 2010. június 1-jén mezőgazdasági hasznosítás alatt álló termőterületet használnak, mezőgazdasági haszonállatot tartanak, intenzív kertészeti termelést, illetve gombatermesztést folytatnak, illetve mezőgazdasági szolgáltatást végeznek.

A termelőket, egyéni gazdaságokat  felkészített összeírók keresik fel, míg a gazdálkodó szervezeteknek maguknak kell kitölteniük, és postán elküldeniük a KSH-nak a kitöltött kérdőívet, amely mintegy száz átfogó kérdést tartalmaz. Az összeírási folyamatban mintegy 17 ezer  ember vesz részt.

A kérdések egy jelentős része a gazdálkodás környezeti hatásaira vonatkozik, illetve a gazdálkodás pontosabb földrajzi helyzetének meghatározását célozza. Erre a területi különbségek elemzése miatt van szükség.

Az összegyűjtött adatokat a Központi Statisztikai Hivatal az adatvédelmi törvény által szabályozott módon és eszközökkel dolgozza fel. Az összeírás tartalmában és módszereiben megfelel az Európai Unió előírásainak és a FAO ajánlásainak.

A KSH tervei szerint az összeírás előzetes eredményeit 2010 októberében hozzák nyilvánosságra., a végleges adatok megjelenése 2011 utolsó negyedére várható. Remények szerint az ÁMÖ adatai hozzájárulnak a hazai és a KAP aktuális kérdéseinek megválaszolásához, az agrárpolitika megalapozásához.(Laczka, 2010.)