Ugrás a tartalomhoz

Birtoktervezési és rendezési ismeretek 18., Birtokrendezési folyamat komplex tervezése

Mizseiné Dr. Nyiri Judit (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

18.8 Térinformatikai módszerek alkalmazása a földhasználati tervezéshez

18.8 Térinformatikai módszerek alkalmazása a földhasználati tervezéshez

Az alkalmazkodó földhasználat tervezése szélesebb problémakört takar, mint amennyit a talaj minőségére alapozott „egyszerű” termőhely kategorizálás jelent. Egy terület értékességét nemcsak megszokott, mezőgazdálkodásra vonatkozó paraméterek (mint pl. a szántóföldi növénytermesztési alkalmasság) határozzák meg, hanem – a más típusú gazdálkodásra (mint pl. az erdőgazdálkodás) vonatkozóak mellett – a környezeti, természeti értékek jelenléte is. (Magyari, 2005)

Az egyes művelési ágakon belül elérhető potenciális terméshozamok számításával a termőterület legésszerűbb felhasználási alternatíváihoz juthatunk el, melyhez fontos az ökotípus ismerete. Ökotípusok alatt az azonos ökológiai adottságokkal jellemezhető területeket értjük. Egy ökotípusba tartoztak azok a területek, melyek a talaj-, a domborzati-, az éghajlati- és a hidrológiai adottságok tekintetében egyaránt megegyeznek.

Mint már az előző fejezetben leírtuk a földhasználati zónarendszerhez képest a területek erdőalkalmasságát is lehet vizsgálni az agráralkalmasság és környezeti érzékenység mellett. Ez úgy lehetséges, hogy nem kétdimenziós skálán helyezzük el az egyes területek „pontértékeit”, hanem mindhárom tulajdonság fokozatának egy területi egységre vetített dominanciáját és kombinációját fejezzük ki egy-egy ökotípussal. A fent említett tényezőkkel (agráralkalmasság, erdőtelepítési alkalmasság, környezeti érzékenység) jellemzünk egy háromfokozatú skálán minden területegységet. Ezek után megvizsgáljuk hogy a három értékelt tulajdonság kombinációja miként jellemez egy területet. Mivel ezzel a módszerrel igen sok ökotípus jön létre, ezért ezekből csoportokat alkotunk a tényezők tulajdonság dominanciája alapján. Ennek értelmében az alábbi 10 származtatott ökotípust határozzuk meg:

Egyfajta értelmezés az ökotípusok egyszerűsítésére:

  1. jó illetve kiváló termőképességű agrárterületek,

  2. gyenge illetve közepes termőképességű agrárterületek,

  3. környezetileg érzékeny agrárterületek,

  4. erdőtelepítésre javasolt területek,

  5. védelmi célú erdőtelepítésre javasolt területek,

  6. erdőtelepítésre javasolt, környezetileg érzékeny területek,

  7. jó illetve kiváló agrártermelési adottságú, vagy erdőtelepítésre javasolt területek,

  8. gyenge illetve közepes agrártermelési adottságú, vagy védelmi célú erdőtelepítésre javasolt területek,

  9. környezetileg érzékeny, jó agrártermelési adottságú, vagy erdőtelepítésre javasolt területek,

  10. gyenge agrártermelési és erdőtelepítésre alkalmas, környezetileg érzékeny területek.

A fenti kategóriákat kiegészítik a jelenlegi erdőterületek és a vizsgálatból egyéb okból kizárt területek.

18-1. táblázat - táblázat Ökotipusok összefoglaló táblázata földhasználati tervezéshez

Erdőtelepítési alkalmasság

Környezeti érzékenység

Szántóföldi alkalmasság

Vizsgálatból kizárt: 0

erdőtelepítésre nem javasolt terület

1

környezetileg nem érzékeny

1

szántóföldi művelésre nem javasolt terület

1

erdőtelepítésre feltételesen figyelembe vehető terület

2

környezetileg igen enyhén érzékeny

igen gyenge termőképességű terület

2

erdőtelepítésre figyelembe vehető terület

környezetileg enyhén érzékeny

2

gyenge termőképességű terület

erdőtelepítésre elsősorban figyelembe vehető terület

3

környezetileg közepesen érzékeny

közepes termőképességű terület

erdőtelepítésre indokolt terület

környezetileg jelentősen érzékeny

3

jó termőképességű terület

3

erdőtelepítésre feltétlenül indokolt terület

környezetileg igen jelentősen érzékeny

kiváló termőképességű terület


A későbbiekben a tervezések készítéséhez ez a metodika szolgál az OTrT felülvizsgálatában meghatározott övezetek lehatárolására is.

Mely szerint a

  • „Kiváló termőhelyi adottságú szántóterület” kategóriát az 1. és 7. ökotípus területeiből leválogatott szántóterületek (nagytáblás szántóföldek, kistáblás szántóföldek, melegházak, állandóan öntözött szántó területek, rizsföldek) adják;

  • Az erdőgazdálkodási térség „Erdőtelepítésre szánt tervezett erdeit” a 4. és 6. ökotípusok jelölik ki, az

  • „Erdőtelepítésre, fásításra alkalmas terület” övezetét pedig a 4., 5. és 6. ökotípusok adják.

A térinformatikai elemzés segítségével készítik az ökotípusos földhasználati modellt. Ennek bemutatására a gyakorlati órákon kerül sor. A feladat végrehajtásához az ArcGIS szoftvert használjuk.

Földhasználati kategóriák

18-7. ábra Földhasználati kategóriák

Forrás:Magyari, 2005

A környezeti érzékenység erdészeti szempontú értékelése az alábbi paraméterek pontozásából alakult ki:

A Kreybig térkép fizikai tulajdonságai:

  • Jó víztartó és vízvezető képességű talajok (0 pont),

  • Közepes vízvezető képességű, a vizet erősebben tartó talajok (0 pont),

  • Gyenge vízvezető kép., a vizet erősen tartó, erősebben repedező t. (0 pont),

  • Nagy vízvezető képességű, még jó víztartó talajok (1 pont),

  • Igen nagy vízvezetőképességű, gyengén víztartó talajok (2 pont),

  • Jó vízvezetőképességű, a vizet igen erősen tartó talajok (0 pont),

  • Köves felszín (2 pont),

  • Kavicsos felszín (2 pont),

  • Szikes talajok (0 pont),

  • Tőzeges talajok (1 pont).

Erdősztyepp klíma területei (1 pont),

Felszíni vízvédelmi területek:

  • Vízparti üdülőterületek (0 pont),

  • Az 1995. évi LVII. tv. szerint állami tulajdonban lévő felszíni állóvizek középvízi mederétől számított 0.25 km széles parti sávja (2 pont),

  • Duna és Tisza közvetlen vízgyűjtőterülete (hullámtér) (1 pont),

  • Az 1995. évi LVII. tv. szerint állami tulajdonban lévő felszíni állóvizek középvízi mederétől számított 0.25-1.0 km közötti parti sávja (1 pont),

  • Ipari területek (kisvízfolyások) (0 pont),

  • Öntözővíz bázisok (0 pont),

Felszín alatti vízvédelmi területek:

  • Üzemelő és távlati ivóvízbázisok (2 pont),

  • Azok a karsztos területek, ahol a felszínen vagy 10 m-en belül a felszín alatt mészkő, dolomit, mész- és dolomitmárga képződmények találhatók (0 pont),

  • Üzemelő vagy távlati ivóvízbázisok, ha nem tartoznak az I. kategóriába (1 pont),

  • Minden olyan karsztos terület, ahol a felszín alatt 100 m-en belül mészkő, dolomit, mész- és dolomitmárga képződmények találhatók (0 pont),

  • Minden olyan terület, ahol a fő rétegvízadó összlet teteje a felszíntől számítva 50 m-nél kisebb mélységben van (1 pont),

  • Minden olyan terület, ahol nincs fő vízadó képződmény, de a felszín közelében jó (legalább homoknak megfelelő) vízadó réteg található (0 pont),

  • 1 pont, ha a vitukikod=223 és 2 pont, ha a vitukikod=123.

A fenti példát a gyakorlati órán a hallgatók megismerik.

A SZIE Környezet- és Tájgazdálkodási Intézetében folytatott kutatás eredményeképpen a következő kérdésekre keresték a választ:

  1. Hogyan alakul Magyarország területének mezőgazdasági termelési alkalmassága, agroökológiai értéke, illetve környezeti (élővilág-, talaj-, vízvédelmi) érzékenysége?

  2. A két értékskála egybevetésével az ország területei hogyan kategorizálhatók?

  3. Hol vannak és mekkora kiterjedésűek a védelmi prioritású, az agrár prioritású és a kettős meghatározottságú területek, vagyis hol jelölhetők ki a védelmi, az átmeneti illetve az agrár zónák?

  4. Hogyan érinti ez a kategorizálás a mezőgazdasági és ezen belül a szántóterületeket?

A vizsgálatok alapján az eredményt az alábbi értékek mutatják:

Magyarország területének:

  • 10-12 %-a a védelmi,

  • 32-50 %-a az átmeneti (kettős meghatározottságú), míg

  • 38-58 %-a az agrártermelési kategóriába kerül. (Kohlheb, et all., 2010)