Ugrás a tartalomhoz

Birtoktervezési és rendezési ismeretek 18., Birtokrendezési folyamat komplex tervezése

Mizseiné Dr. Nyiri Judit (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

18.7 Zonációs rendszer

18.7 Zonációs rendszer

Értelmezésünk szerint a különböző földhasználati kategóriák területi lehatárolása: a földhasználati zónarendszer.

A földhasználatnak a művelési ágakra vonatkozó meghatározása mellett fontos annak megválaszolása is, hogy mely tényezők határozzák meg egy terület mezőgazdasági termelésre való alkalmasságát és ez hogyan kapcsolódik ugyanezen területek környezeti érzékenységéhez. E kérdések megválaszolását szolgálta az a kutatás, mely a földhasználati piramis-koncepciónak megfelelően a területek agrártermelési alkalmasságának és környezeti érzékenységének térinformatikai egyesítésével, területi integrációjával létrehozta Magyarország földhasználati zónarendszerét. (Ángyán et al., 1998). Ennek segítségével kerültek kialakításra a földhasználati zónák, úgymint az agrártermelési, a kettős- illetve a környezetérzékenységi meghatározottságú területi kategóriák. E zonalitás adja az alapját a területileg differenciált és a többfunkciós mezőgazdálkodás modelljének megfelelő agrárfejlesztés kereteit rögzítő Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Programnak (Ángyán et al., 1999). A kutatás a GATE Környezet- és Tájgazdálkodási Intézetében folyt.

A zonációs alapvizsgálatok a fellelhető adatbázisok komplex térinformatikai elemzésével keresték a választ. A rendszer az agrár-alkalmasságot 9 talajparaméterrel és 6 klímaparaméterrel, a környezeti érzékenységet 7 élővilág-védelmi, 5 talaj-védelmi és 2 víz-védelmi paraméterrel jellemezték. A vizsgálati eredményeket a CORINE CLC100 adatbázison értelmeztük.

A leírt adatbázison a területi elemzést a következő lépésekben, logikai sorrendben végezték el.

  1. A felsorolt 30 területjellemző környezeti változót kategorizálták, és minden egyes változót és kategóriát súlyoztak (értékkel látták el) aszerint, hogy milyen szerepet játszik a mezőgazdasági termékenység illetve a környezeti érzékenység kialakításában, a terület mezőgazdasági alkalmasságának illetve környezeti érzékenységének megítélésében. E súlyozáshoz a korábbi széleskörű elemzések, összefüggés-vizsgálatok eredményeit (Ángyán, 1991) illetve az adatbázisokat előállító intézetek és szakértők által megadott prioritási értékeket használták.

  2. Az ország területét 100x100 méteres cellaméretű (felbontású) rácshálózattal 9,3 millió db 1 ha-os négyzetre osztották, majd a leírt változók területi eloszlástérképeire helyezve ezt a rácshálózatot az ország minden egyes ha-jára meghatározták a környezeti jellemzők értékeit. Így tehát cellánként 30 környezetjellemző értékhez jutottak.

  3. A 16 mezőgazdasági alkalmassági valamint a 14 környezetérzékenységi értékszámot megfigyelési egységenként (1 ha-os cellánként) összegezték, majd ezeket az értékeket térképen ábrázolták. Ezzel az ország területének minden egyes ha-ját elhelyezték egy 0-99 közötti mezőgazdasági alkalmassági és egy 0-99 közötti környezetérzékenységi értékskálán. Az adatbázist és az elemzési fastruktúrát a 18-6. ábra szemlélteti.

  4. A cellánkénti mezőgazdasági alkalmassági értékszámokból (MAÉ) kivonták a környezetérzékenységi értékszámokat (KÉÉ) majd a különbséghez hozzáadták 100-at, azaz (MAÉ-KÉÉ)+100. Így egy 0-198 közötti értékskálát kaptak, ahol a 100 alatti értékek az adott terület környezetérzékenységi meghatározottságára, a 100 feletti értékek pedig az agrár-meghatározottságra utalnak. A skála két végpontján tehát az egyértelmű meghatározottságú (vagy agrár, vagy környezeti területek), a skála közepe körül pedig a kettős meghatározottságú (környezeti szempontok által korlátozott extenzív agrárterületek) helyezkednek el. Ezeket az értékeket egy szintézistérképen ábrázolták.

  5. E szintetikus (agrár és környezeti) értékskála-térkép segítségével három olyan forgatókönyvet is előállították a földhasználati zónarendszer kialakítására, ahol:

    • a 100 (átlag) alatti értékű területeket védelmi zónába,

    • a 100-120, a 100-125 illetve a 100-130 közötti értékű területeket átmeneti (védelmi-agrár) zónába, míg

    • a 120-as, a 125-ös illetve a 130-as érték fölötti területeket agrárzónába sorolták.

  6. Megvizsgálták azt is, hogy a jelenlegi mezőgazdasági területek és ezen belül a szántóterületek hogyan oszlanak meg e zónák között.

  7. Végezetül a forgatókönyvek alapján javaslatokat tettek a művelési ágak változtatásának irányára, belső arányaira és területi elhelyezésére.

18-6. ábra Földhasználati zónaelemzés adatbázisának felépítése

Forrás: Kohlheb-Podmaniczky-Skutai, 2010)

Magyarország integrált földhasználati zónarendszere kialakításának, kulcsfontosságú eleme a területek mezőgazdálkodási termelési alkalmasságának (agrárpotenciáljának) valamint környezeti érzékenységének objektív, ökológiai alapú, többszempontú elemzése, értékelése, majd e két értékelési szempont (agrár- és környezeti érték) mentén kialakuló természeti erőforrásmérleg két oldalának egybevetése. A mezőgazdasági alkalmassági és a környezetérzékenységi értékszámok területi összehasonlítása alapján kijelölhető az a földhasználati zónarendszer, amely

  • segíti, objektívebbé teszi a mezőgazdasági földhasználati rendszer alapozását;

  • kijelöli az EU átrendeződő támogatási rendszerének potenciális magyarországi célterületeit;

  • alapjául szolgálhat a területileg differenciált és egymással ugyanakkor összehangolt agrár-, vidék- és környezetpolitika kialakításának;

  • közvetlen földhasználati alapozást adhat az országos hosszú távú területfejlesztési koncepció kidolgozásához;

  • összességében segítheti az ökológiai feltételekhez alkalmazkodó, fenntatható földhasználati struktúra kialakulását, a fenntartható fejlődés gyakorlati környezethasználati megvalósítását. (Ángyán-Menyhért, 1997).

A felmérések alapján jól becsülhető, hogy Magyarország egyes területei mezőgazdasági termelésre mennyire alkalmasak, illetve környezeti szempontból mennyire sérülékenyek. A két térkép térinformatikai egyesítésével megállapíthatjuk, hogy az ország melyik területén milyen intenzitású gazdálkodás támogatandó. A fokozottan védett dolomit sziklagyepeken (a térképen környezetérzékenységi meghatározottságú területeken) nyilván semmiféle emberi beavatkozásra nem kerülhet sor, míg a jó termőtalajú alföldi területeken célszerű piacorientált, árutermelő szántóföldi gazdálkodást folytatni.

A zonációs rendszer továbbfejlesztés az erdőtelepítésre alkalmas területek lehatárolásával bővült. A térségi terület-felhasználás rendszerének alapelve, hogy a földet mindenütt arra és olyan intenzitással kell használni, amire adott helyen az a legalkalmasabb. A földhasználati zónarendszer az agrár-alkalmassági szempontból legrosszabbnak ítélt területeket az erdősítés potenciális területeként rögzítették.

A területek lehatárolásánál 3 fő tényezőt (környezeti érzékenység, szántóföldi alkalmasság, erdőgazdálkodásra való alkalmasság) vettek figyelembe. 10 ökotípust alakítottak ki.

Környezeti érzékenység értékelése során az alábbi adatbázisokkal dolgoztak:

  • Belvízzel veszélyeztetett területek;

  • Eróziós területek;

  • Felszín alatti vízvédelmi területek;

  • Természetvédelmi oltalom alatt álló területek;

  • Natura 2000 hálózat;

  • Érzékeny Természeti Területek.

A Szántóföldi alkalmasság vizsgálata az MTA Talajtani és Agrókémiai Kutatóintézet bevonásával történt. Kiemelten fontos, hogy erdőtelepítésre nem vehetők igénybe a kiváló szántóföldi alkalmasságú területek.

Erdőgazdálkodásra való alkalmasságot két fő szemponthatároz meg:

  • a vizsgált terület potenciális gazdasági teljesítő képessége,

  • az erdő iránti környezeti igény.

Az erdőgazdálkodásra való alkalmasság 0-24 pontig terjedhet.

A környezeti érzékenység, a szántóföldi alkalmasság és az erdőgazdálkodásra való alkalmasság értékeléseinek kombinációjából 10 féle földhasználati típus - ún. ökotípus – került kialakításra, amelyek azonos környezeti változókkal jellemezhetők.