Ugrás a tartalomhoz

Birtoktervezési és rendezési ismeretek 16., A mezőgazdasági úthálózat birtokrendezési vonatkozásai

Katona János (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

16.8 Az úthálózat optimalizálása

16.8 Az úthálózat optimalizálása

A mezőgazdasági utak alapvető feladata a gazdaságok infrastrukturális igényeinek kielégítése. Ennek megfelelően az optimalizálást is első sorban a műszaki szempontok alapján kell végezni, hogy az előállított termék ára minél alacsonyabb legyen. Azonban a szántóföldi, termőterületi földúthálózat tervezésekor az ökológiai, talajvédelmi és közlekedésbiztonsági szempontokra is ajánlott figyelni:

  • Az úthálózat számára csak a szükséges mértékig vonjunk ki területet a termőterületből. Az út szélességét és hosszúságát pontosan a járműveknek megfelelően alakítsuk ki. A túl keskeny utak a forgalom lebonyolítását korlátozzák, a túl szélesek pedig értékes termőterületet vonnak el a termeléstől, valamint az építésük is költségesebb.

  • A nagy útépítési költségek csökkenthetők, ha az egyes útosztályokba tartozó szakaszokat a megfelelő arányban tervezzük meg.

  • Az útsűrűséget a szállítás igényeinek megfelelően egyenletes eloszlással kell tervezni (optimum).

  • Az új utak kialakításánál fontos szempont, hogy a település meglévő (esetleg tervezett) útjaihoz csatlakozzanak. Ez a szempont a szállítási útvonal, így közvetve a környezeti terhelés minimalizálását szolgálja.

  • A táblásítással együtt végzett úthálózati tervezésnél a fasorok, mezővédő erdősávok helyét is célszerű megtervezni. Az út szempontjából talajtípustól függően más-más funkciója van a fasoroknak. Az út menti fasorokat kötött talajon úgy kell elhelyezni, hogy azok ne akadályozzák az utak száradását. Homoktalajok esetében pedig éppen a nedvesen tartás a cél.

  • A szállítójárművek terhelhetőségének maximális kihasználása érdekében egyenletes esésű utakat célszerű tervezni.

  • Dombvidéken az utak vonalvezetését a szintvonalakkal párhuzamosan érdemes kialakítani. Ebben az esetben szerpentin beiktatására lehet szükség a táblahatároknál, ill. az utak találkozásánál.

  • Sík területen a táblákat nem indokolt minden oldalról úthálózattal körülvenni. Elegendő, ha a tábla egy hosszú és egy rövid oldala mellett vezetünk utat.

  • Közlekedésbiztonsági okokból a hegyesszögű útkereszteződéseknél a teher-szállítás iránya lehetőleg a tompaszög felé történjen.

  • Talajvédelmi szempontból az állathajtó utakat különös figyelemmel kell megtervezni és az előírások betartását az útfenntartás során is ellenőrizni kell.

Fontos megjegyezni, hogy az utak hosszú távú fennmaradását és időjárástól független használhatóságát tervezett karbantartással érhetjük el. (Ennek hiánya a jelenlegi állapotokon nagyon jól meg figyelhető.)

Optimálisnak nevezhető az az úthálózat, amely a gazdasági egység összes forgalmának lebonyolítását a lehető legrövidebb úton, a legrövidebb idő alatt, legkisebb költséggel teszi lehetővé.” (Szabó, 2010)

A feltételek egyidejű teljesülése a legritkább esetben valósítható meg. Ha a legrövidebb utak szerint optimalizálunk, növekszik az útsűrűség. Így a termőterület csökken és az útfenntartási költségek is magasabbak lesznek. Hosszútávú tervezés során kell megtalálni az egyes szempontok egyensúlyát.

Az útépítés és karbantartás költségeit csökkenthetjük, ha a forgalom egy részét főközlekedési utakra tereljük. Bár ebben az esetben nem valósul meg a legrövidebb úton történő szállítás feltétele, viszont csökken az úthálózat, kevesebb termőterület kerül kivonásra, és nagyobb sebesség következtében a szállítási idő is csökken. Ezek együttesen pedig az összköltséget csökkentik.

Egy adott terület infrastrukturális igényeinek kielégítésére több úthálózati terv is készül. A döntéshozatalhoz a műszaki-gazdasági tervtanulmány nyújt segítséget, amely az építés költségei mellett számba veszi az elmaradó és jövőbeli hasznokat is.