Ugrás a tartalomhoz

Birtoktervezési és rendezési ismeretek 13., A fenntartható erdőgazdálkodás tervezése, nyílvántartásának rendszere

Katonáné Gombás Katalin (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

13.7 Jövőkép, jogharmonizáció Magyarországon

13.7 Jövőkép, jogharmonizáció Magyarországon

Kijelenthetjük, hogy napjainkban létező osztatlan közös tulajdonokat a kényszerűség szülte hazánkban.

Az erdők privatizációja a korábbi időszak szellemi öröksége révén nem jelentett valódi előrelépést. A változásnak egyszerre kellett volna bekövetkezni a jogszabályokban, a természetben és a „fejekben”. A rendszerváltást és az ahhoz kapcsolódó politikai változást a társadalom elégedetlensége indukálta. Jogos igények merültek fel a tulajdon és használatok oldaláról. A viszonylag gyors változás során a jogszabály alkotók és a döntéshozók nem tudtak lépést tartani az igényekkel, és a frissen szerzett hatalom, valamint a gazdasági kiszámíthatóság érdekében csak félig biztosítottak lehetőséget az igényelt átalakulásra.(Balogh,2010)

Az erdő természeténél fogva alkalmas a közös gazdálkodásra. Mind térbeli kiterjedése, mind életciklusa túlmutat az egyszemélyi kezelés lehetőségein. Nem véletlen, hogy a közös gazdálkodásnak mindig is voltak hagyományai.

13.7.1 Törvényi módosítások

A XX. századtól vizsgálva az eseményeket láthatjuk, hogy a közös gazdálkodásra törvény kötelezi a tulajdonosokat. Ez a kötelezés szűkíti az egyénnek a tulajdonával való rendelkezési lehetőségeit. Az 1961 évi, az 1996 évi és végül a 2009 évi erdőtörvény is, még mindig a közösség felé kényszerítés módszerét tartalmazza. A 2009 évi XXXVII. törvény 17.§ alapján a tulajdonosok társult erdőgazdálkodási tevékenységet kötelesek folytatni, ha a földrészletnek több tulajdonosa van.

Ez még tovább szigorodik azzal, hogy ha az erdőrészlet több földrészletből áll és a földrészletek különböző személyek tulajdonában vannak, akkor is társult erdőgazdálkodást kell folytatniuk. Ennek fennállásakor pedig a tulajdonosoknak az erdőt egy személy használatába kell adniuk.

Az ellentétes irányú folyamat szabályozása az 1996-os erdőtörvényhez hasonlóan elég szűkszavú és határozott. A 2009 évi XXXVII. törvény 86. § (2) szerint ugyanis megosztással csak olyan erdőművelési ágú földrészlet vagy alrészlet alakítható ki, amelynek szélessége átlagosan legalább harminc méter, és területe az erdő természetességi állapotától függően három, illetve másfél hektárnál nagyobb, kivéve, ha a megosztás célja erdő igénybevétele.

E mellé párosul az a meghatározás, ami nem egy konkrét számhoz köti a megosztás lehetőségét, hanem teret ad a szakmai szempontú vizsgálatnak is. E szerint az erdőt két vagy több földrészletre csak abban az esetben lehet megosztani, ha az a fenntartható erdőgazdálkodást nem veszélyezteti.

A kialakult törvényi szabályozás úgy próbálja az erdő érdekeit védeni és értékeit megőrizni, hogy közben nem vesz tudomást a tulajdonjogi igényekről.

Ez semmiképpen nem járható út, mert, ahogy azt az eddigi tapasztalatok is mutatják, a tulajdonnal való rendelkezés korlátozásával olyan érdektelenség alakulhat ki, ami nagyobb károkat okozhat hosszútávon az erdőnek és a társadalomnak is.

A közös gazdálkodásra kényszerítés nem vesz tudomást a tulajdonosok irreális számáról sem, ami viszont ellehetetlenít bármilyen kezdeményezést.

A birtoklási és rendelkezési tudat hiányában a tulajdonos az elidegenítés lehetőségébe tud csak menekülni, ami kedvez a spekulációnak, valamint a külföldiek ingatlanszerzésének.

Ezek mellett az erdő védelméről való gondoskodás sem történik meg, hiába a fenyegető jogszabály. A kiút, a több jogszabály együttes és összehangolt módosításában kell, hogy legyen.

A törvénymódosítás feladatai:

  • az osztatlan közös tulajdonokon a tulajdonosok irreális számának csökkentése,

  • a tulajdonosi szám további növekedésének megállítása,

  • a közös rendelkezés feltételeinek enyhítése,

  • ideiglenes állami beavatkozás a tulajdonjogi rendezésbe,

  • erdők újraosztásának lehetősége,

  • az erdők megosztási feltételének módosítása,

  • gazdálkodói rendszer magasabb szintű integráltsága, valódi működő erdészeti üzemek létrehozásának támogatása. (Balogh,2010)

13.7.2 Erdők megosztásának módosítása

Az erdők oszthatóságának területi korlát nélküli engedélyezésével az állami irányítás aggályai az alábbiak lehetnek:

  • Amennyiben az erdők tulajdonjogilag felaprózódnak, úgy a gazdálkodás lehetetlenné válik. Az adásvételek során apró mozaikos tulajdonok alakulnának ki. A szomszédos kis tulajdonosok nem tudnának megegyezni egymással és roppant elaprózott tulajdoni szerkezeten nem lehet majd egymással összehangolt szakszerű beavatkozásokat végezni az eltérő igények miatt.

Ehhez párosulna még az önálló tulajdon forgalomképessé válása is, ami lehetőséget adna a nagyobb mértékű spekulációra. Amennyiben nem lenne alsó korlátja az aprózódásnak, úgy az erdő „térbeli felbontása” alá kerülne a birtokméret. Ez azt jelentené, hogy véghasználati korban szélsőségesen kis birtokok esetén egyes tulajdonosok területére esne fa, míg másokéra nem. Ilyen szélsőséges irányba természetesen nem szabad és nem is kell elmenni. Úgy kellene a törvényeket módosítani, hogy az erdőtulajdont ugyan szét lehessen osztani, de oly módon, hogy területi korlát helyett a feltétel az ésszerű gazdálkodás megvalósíthatósága legyen.

Az erdőt két vagy több földrészletre akkor lehessen megosztani:

  • ha az erdészeti hatóság az erdő térbeli kiterjedését és alakját megfelelőnek tartja a gazdálkodás folytatásához,

  • ha a keletkező földrészleten az erdő életciklusának minden fázisában úgy végezhetők el az állomány védelmével, nevelésével és használatával összefüggő feladatok (beleértve az anyagmozgatást is), hogy azok az érintkező termőföldeken (erdő és egyéb is) a tulajdonos, és a földhasználó számára kárt és hátrányt nem okoznak,

  • ha nem minősül károkozásnak, ha szükséges beavatkozások kapcsán előzetes megegyezés alapján kártérítésben részesül a kárt szenvedő jogosult, és nyilatkozik a hozzájárulásáról,

  • ha nem nyilatkozhat olyan kártérítésről a jogosult, ami az erdők fenntarthatóságát veszélyezteti,

  • ha a fenntarthatóság megállapítására az erdészeti hatóság jogosult,

  • ha a megosztás térbeli kialakításához a fentiek alapján az erdészeti hatóságnak is hozzá kell járulnia, illetve javaslatot kell tennie.

Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy megoszthatóvá válnának akár olyan kisebb erdőfoltok is, amelyeket a tulajdonosok saját „oldalukról” használhatnak, vagy úttal érintkezve nem veszik igénybe mások területeit.

A problémásabb részek az erdőtömbök belsejében vannak. Ekkor egy belső területről csak a szomszédos erdőkön keresztül lehet végrehajtani a tevékenységeket. Erre adna lehetőséget az előzetes kártérítési megegyezés, vagy a közös gazdálkodás végzése. Ekkor ugyanis nem kényszerítésből gazdálkodnának együtt a jogosultak, hanem saját jól megfontolt érdekükben közösen, egyszerre hajtanák végre a szükséges munkálatokat. Vagyis a közös gazdálkodás önszervező módon saját érdekből valósul meg, amit a törvény keretszabályokkal támogat, de nem kötelez.(Balogh,2010)

Az erdőterületek megosztásának fenti szabályozása sajnos csak abban az esetben elképzelhető, ha abból indulunk ki, hogy a tulajdonosi létszám mindenki számára lehetővé teszi az önálló ingatlan kialakítását. De mi a helyzet azokkal, akik ehhez túl sokan vannak?

13.7.3 Állami beavatkozás

Elgondolásunk szerint, államilag nyilatkoztatni kellene a tulajdonosokat arról, hogy kifejezetten erdőt kíván birtokolni, vagy egyéb típusú termőföld tulajdonjoga is megfelelő számára.

Ezt azért fontos tisztázni, mert nagyon sok olyan tulajdonos van, aki akaratlanul örökölt részterületet. Számára teljesen mindegy, hogy az erdő vagy nem, mert nem kíván vele érdemben foglalkozni. Nekik fel lehetne ajánlani két lehetőséget. Az egyik szerint az állam megvásárolja a tulajdonrészét. A másik szerint, ha mindenképpen termőföld birtoklása a cél, akkor a tulajdonrészéért cserébe kizárólag állami tulajdonú területeken (akár erdő, vagy szántó is lehetne), a részvények mintájára elméleti tulajdonrészt jegyezhetne. Természetesen a használati értékek egyeztetésre kerülnének és nem terület alapú a csere.

Ha az állam bevásárol apró tulajdonrészeket és cserébe biztosan működő termőföldekről biztosít jövedelmet a tulajdonosoknak, akkor valamiféle garanciára is szükség van, hogy az elcserélt erdőrészeken is jövedelmező lehessen a gazdálkodása. Amennyiben az állami résztulajdon elérné a megoszthatóság feltételeit, akkor az államnak joga lenne az állami rész különválasztásához, a tulajdonosok véleményétől függetlenül.

Ez a szabályozás elindítaná az osztatlan közösből való kilépések folyamatát. Ki tudnának válni azok a tulajdonosok, akik inkább készpénzre váltanák az apró tulajdonrészüket. Ki tudnának válni azok, akiknek nem fontos, hogy pont erdőben legyen tulajdonrészük, de továbbra is termőföld alapú legyen a tulajdonuk. Ez gyakorlatilag egy termőföld részvényt jelentene. Ennek még messzemenő következményei is lennének a forgalomképesség és a tőzsdei jegyzés tekintetében, de ennek teljes körű felméréséhez nincs elegendő ismeretünk.

A kilépők után megmaradnak azok, akik ragaszkodnak az erdő birtoklásához. Az ő számukra adna lehetőséget a fentebb leírt megosztási szabályok módosítása. Itt ismét két út lehetséges. Ha annyian maradnak a kilépések után, hogy megosztható a terület, akkor ez alkalmazható. Ha még mindig többen vannak, mint az ésszerűen kiosztható terület, akkor a mostani rendszer szerint közös gazdálkodásra kötelezettek maradnak.(Balogh,2010)

13.7.4 Használati feltételek módosítása

Az erdő megosztását ingatlan nyilvántartás oldaláról is meg kell vizsgálni. Jelenleg az összes tulajdonos hozzájárulása szükséges ehhez a művelethez. Ezt úgy kellene módosítani, hogy a tulajdonosok legalább egy negyedének hozzájárulása elég lenne a közös tulajdonmegszüntetésére irányuló eljárás megindításához, de csak akkor, ha az erdészeti szempontból mindenkinek lehetővé teszi a saját rész külön mérését.

Ezek a szabályok lehetővé tennék a kilépést az osztatlan közösökből. A használat tekintetében is lehetne változtatni.

Sok esetben kívülálló személy vásárolt be 50%-nál nagyobb tulajdonrészt, hogy megszerezze a földhasználati jogot. A kisebbségben maradók létszáma és a véleménye innentől kezdve számára indifferens. A törvény szótöbbséget követel meg a hasznosítás tekintetében, de erdők esetében lehetne ezen egy kissé módosítani.

Egyrészt feljebb lehetne emelni ezt az arányt nagyjából 75%-ig, ami jobban reprezentálná a tulajdonosok akaratát.

Másrészt, ha marad a szótöbbség (50% felett), akkor lehetővé kéne tenni, hogy amennyiben a fennmaradó tulajdonosok (szerződést nem kötők) legalább 75%-a külön gazdálkodást szeretne folytatni, akkor használati megosztást kell készíteni, ami alapján kétfelé lehet osztani a területet. Ezt a lehetőséget csak azokon a helyeken lehet választani, ahol a teljes területre bejegyzett gazdálkodó támogatása 75% alatt volt. Nyilvánvalóan ez a beavatkozás hátrányt okozna azoknak a gazdálkodóknak, akik 51-75% támogatottságot élveztek a bejegyzéskor és a teljes területre vonatkozóan már beruházásokat eszközöltek.

Ugyanakkor megvédené azokat a kis tulajdonosokat, akik nem kívánnak a kívülről szótöbbséghez jutó használóval együtt gazdálkodni. A 75%-os arány már elegendően nagy arány ahhoz, hogy valaki valóban használati jogosítványokat szerezzen egy közös tulajdonon. (Balogh,2010)

13.7.5 Tulajdonosi szám növekedésének megállítása

A tulajdonosok létszámának változására több tényező is egyszerre hat.

A folyamatosan zajló öröklések során legalább egy örökös mindig van. Ez azt jelenti, hogy a létszám ennek során semmiképpen nem csökken, hanem állandó marad, vagy növekszik.

A résztulajdonok megvásárlása a jelenlegi időszakban általában úgy zajlik, hogy a vevő mindig egy nagyobb résztulajdonhoz szeretne hozzájutni. Senkinek nem célja az, hogy egy kis darabka részt birtokoljon, és ne legyen beleszólása a használati viszonyokba. Az ilyen esetekben a vevők előzetes igényfelmérést tartanak, hogy van-e lehetőség több tulajdonostól megvásárolni a tulajdoni hányad szerinti több mint 50% tulajdonrészt. Az ilyen típusú vásárlások tehát egyszerre és számottevő mértékben csökkentik a tulajdonosi számot. Ezzel azonban, az eladók végképp lemondanak a föltulajdonukról. A vételre pedig leginkább azoknak van lehetőségük, akik megfelelő nagyságú tőkével rendelkeznek.

Az öröklési szabályokon lehetne úgy változtatni, hogy amennyiben az örökölt erdő tulajdonrész már tovább elméletileg nem lenne megosztható, akkor a tulajdonrésznek csak egy örököse lehet.

Amennyiben családon belül kerülnek összevonásra a tulajdonrészek, úgy az ingatlan - nyilvántartási átvezetés, az illeték, valamint egyéb előforduló járulékos állami befizetések alól mentességet lehetne kapni. (Balogh,2010)