Ugrás a tartalomhoz

Birtoktervezési és rendezési ismeretek 13., A fenntartható erdőgazdálkodás tervezése, nyílvántartásának rendszere

Katonáné Gombás Katalin (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

13.2 A változó környezeti feltételek erdészeti kihívásai

13.2 A változó környezeti feltételek erdészeti kihívásai

Az Európai Unió és ezen belül Magyarország erdőgazdálkodási tevékenységeinek döntő hányada arra irányul, hogy a változó helyi viszonyokhoz kiválóan alkalmazkodó erdők alakuljanak ki.

Az emberi tevékenységekkel kiváltott éghajlatváltozás üteme azonban annyira felgyorsult, hogy az ökoszisztémák természetes alkalmazkodó képességükkel már nem képesek vele lépést tartani.

A táj fragmentáltsága (mozaikossága, sokszínűsége), a faállományok sokszor túlontúl egyszerű összetétele és szerkezete, valamint az egyéb környezeti terhek, például a fák kiszáradása, új kártevő fajok megjelenése és a viharok, rendkívüli mértékben megnehezítik az önálló alkalmazkodást az erdők számára. Épp ezért a fajok és gazdálkodási technológiák megfelelő megválasztása terén nagyobb fokú emberi közreműködésre lehet szükség annak érdekében, hogy az erdőtakaró életképes maradjon, és az erdő minden funkcióját folyamatosan el tudja látni. Elképzelhető, hogy egyes területeken, középtávon kedvezőbb körülmények alakulnak ki az erdők fejlődéséhez.

Az erdők funkcionalitása eddig is ki volt téve különböző természeti veszélyeknek. Általában véve igaz, hogy az éghajlatváltozás súlyosbítja ezeket a veszélyeket, de nem lehet mennyiségileg pontosan meghatározni, hogy a korábbi szintekhez képest pontosan milyen mértékben. Ebből következően kell vizsgálni a velejáró és az éghajlatváltozás következtében fellépő változások erdőfunkciókra gyakorolt hatásait.

A hosszabb távra szóló előrejelzések bizonytalanabbak. Az erdőtípusok és fajok téli hideggel és nyári meleggel szembeni ellenálló képességével is számolni kell.

Az éghajlatváltozás abiotikus (az élettelen természetnek az élőlények működését befolyásoló tényezői) és biotikus (az élőlényeket az élő környezet felől érő hatás) károkat okoz egyaránt.

Ezek tovább súlyosbítják:

  • az erdei élőhelyeken előforduló kórokozók és kártevők által okozott károkat,

  • új egzotikus (távoli, ritka, szokatlan) fertőzések megjelenéséhez vezet, akár ember hurcolja be azokat, akár természetesen terjednek,

  • megváltoztatja a populációk dinamikáját.

A jelentős abiotikus erdőkárok aktualitása, velük kapcsolatban megnövekedett figyelem miatt, hasznosnak tartjuk közel fél évszázad abiotikus káradatait összefoglalni.

Az erdőgazdálkodók kötelesek évente az Erdővédelmi Jelzőlapok kitöltésével adatokat szolgáltatni az erdeikben előforduló károkról. Az ERTI (Erdészeti Tudományos Intézet), 1960-as évek eleje óta gyűjti és dolgozza fel ezeket a jelentéseket, értékeli a belőlük származó adatokat.

Magyarországi erdőkben az összesített erdőkárok, ezen belül mind a biotikus, mind az abiotikus erdőkárok növekvő tendenciát mutatnak az elmúlt közel fél évszázadban.

Az 1962-2009. közötti időszakban az átlagos összesített erdőkár évente 102 748 ha., ennek átlagosan 84%-a biotikus, 16%-a abiotikus eredetű.

Az abiotikus károk részesedése az összes kárterülethez képest évenként változó. A legkisebb arány (2%) 1978-ban volt, a legnagyobb (43%) pedig 2007-ben, amikor több mint 60 ezer ha.-on jelentkezett abiotikus kár Magyarország erdeiben.

Abiotikus károk vonatkozásában még kiemelkedő volt 1993 (51 ezer ha.) és 1994 (43 ezer ha.) is.

Ezekben a kiemelkedő években az összes abiotikus kár több mint 95%-át öt kárforma adta: aszálykár, fagykár, hó törés, széltörés-széldöntés, illetve nyári jégkár.

Az 1993-as év jellemzője, hogy a károk túlnyomó része aszálykár volt, 1994-ben pedig az aszálykárok mellett jelentős hó törések is jelentkeztek. 2007-ben jelentős aszálykárok és széltörés-széldöntések mellett az addig észlelt legnagyobb tavaszi fagykárok alakultak ki. (Hirka et.al,2010)

13.2.1 Aszálykár, tűzkár

Az elmúlt 49 évben az aszálykárok évente eltérő mértékben sújtották a magyar erdőket. Egyes években nincs, vagy alig érzékelhető a kár, míg más években több 10 ezer ha.-on is regisztrálják. Ez az abiotikus kárforma jelentkezett eddig legnagyobb területen erdeinkben, 1993-ban, több mint 45 ezer ha.-on. Az utóbbi 20 évben emelkedik a tendencia.

Az aszályossággal természetesen összefüggnek a tűzkárok is. A legnagyobb tűzkár 2003-ban és 2007-ben pusztította erdeinket, melyek közismerten erősen aszályos évek voltak. (Hirka et.al,2010)

Az éghajlatváltozás következtében az előrejelzések szerint több aszályos és szeles időszakkal, valamint magasabb hőmérsékleti értékekkel kell számolni. Ezzel viszont nő a tűzveszély kockázata és a tűzesetek súlyossága. Az anyagi károkon túl ezek a nagy kiterjedésű tüzek a szerves anyagok felemésztésével csökkentik a talaj termékenységét és meghiúsítják a biológiai sokféleség megőrzésére irányuló erőfeszítéseket.

A Natura 2000 élőhelyek erősen károsodott erdőterületein rendkívüli nehézségek árán áll csak vissza a tüzet megelőző állapot, különösen, ami a biodiverzitást (biológiai sokféleség: a fajok sokszínűsége) illeti.

Az éghajlatváltozás miatt az erdőtűz megelőzésre tett erőfeszítéseket tovább kell fokozni.

Szoros összefüggés áll fenn az aktív erdőgazdálkodás és a tűzveszély kockázatának csökkentése között.

Egy jól működő bioenergia-piac, amelynek gyakran a fragmentált erdőtulajdonosi szerkezetből adódó nem megfelelő gazdálkodási gyakorlat szab gátat, jelentős mértékben elejét tudná venni a tüzeknek, hiszen gazdasági ösztönzőket teremtene az elhagyatott erdőterületek spontán erdőtüzeit tápláló biomassza (biológiai eredetű szerves anyag tömeg) eltávolítására. (BOKU,2008)

13.2.2 Fagykárok

A fagykárok kialakulására periodicitás, vagy emelkedő tendencia egyelőre nem jellemző. A legkiemelkedőbb év a 2007-es volt, akkor több mint 31 ezer ha.-on regisztráltak károkat. A második legmagasabb érték 1972-ben adódott. (Hirka et. al,2010)

13.2.3 Széldöntések, széltörések

Az elmúlt évtizedben gyakran volt példa különösen súlyos károkat okozó viharokra Európában.

Európa mérsékelt égövében a viharok váltak a legnagyobb veszélyforrássá, az erdőket sújtó összes káresemény közül több mint 50% viharok miatt következik be.

Társadalmi és gazdasági következményeik is vannak az erdei viharkároknak, mivel óriási kidöntött fa mennyiséget kell megmozgatni, amelynek nagy része törött, széthasadt vagy gyökerestől kifordult, s ezért kereskedelmi szempontból már kevésbé vonzó. A mentés és az értékesíthetőség optimalizálása érdekében a fákat a lehető leghamarabb ki kell vágni, már csak a további károsodás (pl. rovarok pusztítása, gombák okozta korhadás, egyenetlen kiszáradás) megelőzéséhez is.

Ha a viharkár kisebb, a mentési műveletek ideiglenes helyi munkalehetőségeket teremthetnek, ám ha kiterjedtebb, akkor a fák hatalmas mennyiségével kapcsolatos tervezés, a kitermelés, a szállítás, a forgalmazás és a tárolás általában nagyszámú személyi erőforrás átcsoportosítását igényli. Ez nemcsak bizonyos minőségi osztályú fatípusok piacainak működésében, de a beütemezett erdészeti műveletek végrehajtásában is fennakadásokat okozhat.

A viharkároknak emellett sokszor a közlekedést vagy az ökológiai infrastruktúrákat érintő karbantartási és helyreállítási költségvonzata is van.(BOKU,2008)

A 2010-es tavaszi időjárás következtében hazánk erdeiben már a tavasz folyamán jelentős széldöntések, széltörések alakultak ki.

Az elmúlt közel 50 évben a legkiemelkedőbb év ebből a szempontból az 1999-es év volt, amikor több mint 9 ezer ha.-on észleltek széltöréseket. Az utóbbi 10-11 évben megnövekedett ennek a kártípusnak a jelentősége. (Hirka et. al,2010)

13.2.4 Nyári jégkár, nyári vízkár

Magyarországon, a nyári víz és jégkár átlagos évi értékei nem érik el az 1000 ha.-t, de egyes években nagyobb jelentőségük is lehet. Pl. 2005-ben nyári jégkár több mint 4000 ha.-on okozott károkat, 2006-ban pedig a vízkár értéke több mint 2000 ha. volt. A 2010-es tavaszi időjárás miatt a vízkár jelentősége is nagy volt. (Hirka et. al,2010)

A hazánk erdeiben kialakuló károkra alapvető hatással van az időjárás, illetve annak szélsőségei. Amíg azonban a biotikus károkat közvetetten, gyakran bonyolult hatásrendszereken keresztül befolyásolja az időjárás, az abiotikus károkra általában közvetlenül, direkt módon hat.

Az elmúlt közel fél évszázad során a biotikus eredetű erdőkárokhoz hasonlóan az abiotikus károk is növekvő trendet mutatnak. A kiemelkedő éves kárterületek különösen az utóbbi 20 évre jellemzőek.

Az elmúlt fél évszázad adataira alapozva azt viszont nagy biztonsággal kijelenthetjük, hogy hazánk területére előre jelzett trendek (gyakoribb és súlyosabb aszálykárok, gyakoribb extrém időjárási helyzetek) realizálódása esetén gyakoribb és súlyosabb károkra kell számítanunk a magyar erdőkben. Ezeknek megelőzésére, hatásuk csökkentésére, a károk kezelésére pedig már most jelentős lépéseket kell tennünk. (Hirka et.al,2010)

Megelőző lépések lehetnek:

  • tág tűrésű, ellenálló erdőtípusok, fafajok telepítése,

  • erdei fafajok és faállományok sokszínűségének megőrzése, kialakítása,

  • fafajok és gazdálkodási technológiák termőhelynek megfelelő megválasztása,

  • talaj termékenységének megőrzése,

  • erdőtulajdonosi szerkezet fragmentciójának (mozaikossága, sokszínűsége) csökkentése,

  • a táj mozaikosságának megtartása.