Ugrás a tartalomhoz

Aerobik és fitnesz irányzatok

Müller Anetta, Rácz Ildikó (2011)

Pécsi Tudományegyetem, Szegedi Tudományegyetem, Nyugat-Magyarországi Egyetem, Eszterházy Károly Főiskola, Dialóg Campus Kiadó-Nordex Kft.

5.3. Hogyan használja fel a szervezet ezt az energiát? (Energiafelhasználás)

5.3. Hogyan használja fel a szervezet ezt az energiát? (Energiafelhasználás)

Aerobikozás közben szervezetünk a mozgás sebességével egyenes arányban használ el energiát. Ha ez az energia nem pótlódik éppoly gyorsan, mint ahogy felhasználódik, izmaink nem képesek munkájukat az eddigi ütemben folytatni, s ezért vagy mozgásunk lassítására, vagy éppenséggel leállásra kényszerülünk. A testgyakorlás során munkát végző izmok az általuk tárolt energiát kinetikai (mozgási) energiává és hővé alakítják át. Ez a folyamat leginkább egy égéssel üzemeltetett gép működésére emlékeztet, melynek során a kémiai energia (a tüzelőanyag) mechanikai energiává alakul ál.

Energia akkor termelődik, amikor a parányi erőművekként működő izomsejtek oxigén jelenlétében szénhidrátokat és zsírokat elégetve az adenozin-trifoszfát, ATP néven ismert biokémiai terméket hozzák létre. Az ATP az az anyag, amely az izommunka néven ismert tevékenységet ténylegesen elvégzi. E folyamatot aerob anyagcserének (aerob metabolizmusnak) nevezik, mivel oxigént igényel.

ATP oxigén hiányában is termelődhet, de ez esetben kizárólag szénhidrátból, zsír felhasználása nélkül jön létre. Ezt a folyamatot nevezik anaerob anyagcserének (anaerob metabolizmusnak).

Azt, hogy a szervezet e két eltérő energiatermelő folyamat melyikét választja, többféle és igen változó tényező befolyásolja.

1.) Az egyik tényező a testgyakorlás intenzitása. Ebből következően az energiaszükséglet a legtöbb sportágban változó mértékű. Például a labdarúgás és a tenisz során a nagy intenzitású testi erőfeszítés rövid szakaszai pihenési vagy csekélyebb intenzitású mozgási szakaszokkal váltakoznak. Még az olyan sportágakban is, mint a futás vagy az aerobikozás változhat az energiaszükséglet a mozgás függvényében. Az ennek megfelelően változó energiaszükséglet szerint változik a szervezet különböző tüzelőanyag-forrásainak felhasználása is.

2.) Igen jelentős egyéni különbségek tapasztalhatók továbbá az egyes sportolók testi erőkifejtésre való képessége, s az ezzel kapcsolatos anyagcsereválaszai között. A tüzelőanyag felhasználásának módját ez a körülmény is befolyásolja.

3.) A tüzelőanyag kiválasztását a munkában résztvevő izmok is meghatározzák. Némelyik izom aerob körülmények között (oxigén jelenlétében) működik, azaz zsírt vagy szénhidrátot egyaránt felhasznál tüzelőanyagként, míg más izmok főleg anaerob körülmények közölt (oxigén közreműködése nélkül) fejtik ki tevékenységüket, amikor is kizárólag szénhidrátot tudnak elégetni. E sajátságok az edzés segítségével megváltoztathatók, mivel az edzés képessé teszi az izmokat arra, hogy a vérből több oxigént vegyenek fel, s ennek folytán nagyobb mennyiségben hozzanak létre aerob energiát.

4.) Az oxigén ilyen értelmű hasznosítása a szervezetben kulcsfontosságú tényezője a tüzelőanyag-felhasználás irányíthatóságának és a sportteljesítmény hatékonyságának. Hogy jobban megérthessük ezt az összefüggést, a továbbiakban értelmezzük közösen azt a fogalmat, amit a sport szakemberei „VO2max” jelöléssel illetnek. Minél erőteljesebb testgyakorlást végzünk, annál többet lélegzünk oxigénfelvételünk növelése érdekében, mivel egyre több, aerob körülmények között termelt energiához juttat bennünket. Oxigénfelvevő képességünk azonban korlátozott, s egyénileg mindenkinek megvan a maga „maximális oxigén felvételi szintje”, azaz VO2max értéke.

A sportok tudományos kutatói a VO2max értéket fontos viszonyítási pontnak tekintik. Például egy futó tényleges oxigénfelvétele kifejezhető a sportoló egyéni VO2max-szintjének százalékos arányában. Ez adja a „% VO2max” értéket, ami tükrözi, hogy milyen mértékben érzékeli a futó a teljesítményéből eredő megterhelést, azaz mennyire közelíti meg ezzel egyéni teljesítőképességének határát.

Két sportoló, aki azonos sebességgel fut, s ehhez azonos mennyiségű oxigént használ fe1, különbözőképpen érzékelheti az ebből eredő fizikai megterhelést, ami minden esetben a kettő közül a magasabb egyéni % VO2max szinttel rendelkező sportoló számára lesz a nagyobb.

A % VO2max érték egyénileg, azaz viszonylagosan jellemzi a testi erőfeszítés mértékét. Nem tévesztendő tehát össze azokkal az adatokkal, amelyek a sebességet vagy a megtett távolságot rögzítik. A testgyakorlás intenzitásának leírása, azaz számszerű jellemzésének módszere arra szolgál, hogy felismerhessük a teljesítmény azon szakaszának egy részét, amelyekben a szervezet megváltoztatja energiatermelési módszerét.