Ugrás a tartalomhoz

Sport A-tól Z-ig. Általános és különleges sportágak ismerete

Gallovits László, Honfi László, Széles-Kovács Gyula (2011)

Pécsi Tudományegyetem, Szegedi Tudományegyetem, Nyugat-Magyarországi Egyetem, Eszterházy Károly Főiskola, Dialóg Campus Kiadó-Nordex Kft.

44. fejezet - VITORLÁZÁS (SAILING)

44. fejezet - VITORLÁZÁS (SAILING)

A vitorlázást, sokáig a gazdagok sportjának tartották, csakúgy, mint a golfot vagy a teniszt. Azonban ahogy több lesz a szabadidőnk, és egyre inkább keressük a kikapcsolódásban a kalandot, a természet közelségét, és erre hajlandóak vagyunk áldozni is, ez a vélekedés lassan megváltozik. A vitorlázás amatőröknek, profiknak egyaránt kihívás, hiszen a szelek szárnyán történő haladás lehet munka, veszélyes szórakozás, kikapcsolódás vagy éppen kőkemény sport.

Nemzetközi múlt

A vitorlázás nagyon régen foglalkoztatja az embert. Már az ókorban rájöttek a kínaiak, egyiptomiak, rómaiak, hogy evezős hajóik a szél segítségével gyorsabb haladásra képesek. A vitorlásokat az évszázadok folyamán egyre szélesebb körben alkalmazták. A kereskedelem, a felfedezők, a kalandvágyó utazók és persze a hadseregek is felhasználták a fejlődés e termékeit. A XIX. században már hatalmas ötárbocos vitorlások közlekedtek a tengereken. A kor legnagyobb hajósai a hollandok voltak, hajóik a föld minden tájára eljutottak, de történelmi ismereteinkben az angolok és spanyolok is igazi hajós nemzetként élnek. Az első sportcélú vitorlást 1640-ben, Angliában a walesi herceg bocsátotta vízre.

Az első versenyre nem kellett sokáig várni.1660-ban a holland állam egy pompás hajót ajándékozott II. Károly angol királynak, aki azonnal beleszeretett a vitorlázásba és 1661-ben versenyre hívta unokafivérét, a yorki herceget. Később újabb királyi követők kötelezték el magukat a sportág iránt. Nagy Péter orosz cár és I. Frigyes porosz király is e sportágnak hódolt. Az első vitorlásklubot Nagy Péter cár alapította és indulásként 141 jachtot adományozott a klubnak. Az első nyílt vízi versenyt 1771. augusztus 29-én rendezték a La Manche-csatornán. 1830 körül újfajta vitorlás, a klipper jelent meg, mely keskenyebb, de a fenéksúlynak köszönhetően stabil és állóképes volt, valamint rendkívül gyors. Kedvező szél esetén elérte a 30–35 km/óra sebességet is.

Az első óceánt átszelő verseny 1866. december 11-én indult New Yorkból az angliai Cowesba. Joshua Slocum volt az első sportvitorlázó, aki 1895. április 24. és 1898. június 27. között körülhajózta a földet. Majd ezt a teljesítményt túlszárnyalva Francis Chichester, első hajósként, valóban egyedül tette meg a hosszú utat. 1966-ban indult és egy év alatt, egy kikötéssel Sydney-ben, hajózta körbe a földet.

A vitorlások további fejlődését és terjedését a gőzhajó megjelenése lassította. E két típus sokáig versengett egymással, azonban az 1800-as évek végére a gőzhajók elnyomták a vitorlások tengeri szerepét, s ezzel hozzájárultak azok mindinkább sportcélú alkalmazásához.

Kezdetben szabályzás nélkül versenyeztek, így sokszor a tehetősebbek drága hajói aratták le a győzelmi babérokat. A versengés a lóversenyek szokásait átvéve zajlott. Miközben a tulajdonos barátai körében a parton fogadásokat kötött a versenyre, addig hajóját bérelt legénység igyekezett győzelemre vinni. Később a szabályok felállításával egyre inkább az egyéni ügyesség, a hajózói képességek kezdtek dominálni. Az esélyek egalizálását szolgálta a hajóosztályok létrehozása is. 1900-ban, a párizsi játékokon már három hajóosztályban versenyeztek a vitorlázók.

A Nemzetközi Vitorlás Szövetséget (ma International Sailing Federation, ISAF) 1907-ben alapították Londonban, de akkor még International Yacht Racing Unionnak hívták. Jelenlegi székhelye Southamptonban van, és 115 tagország vitorlás szövetségét fogja össze. Az új nevét az atlantai versenyek után kapta, csakúgy, mint maga a sportág is, mely ekkor lett valójában vitorlázás, addig sporthajózásnak hívták. A földrészek legfőbb szervei közül először az Európai Vitorlás Szövetség (European Yacht Racing Federation) jött létre 1936-ban, Berlinben és természetesen Magyarország az alapító nemzetek között foglalt helyet. Azonban a szervezet rövid életű volt és 1942-ben befejezte működését, majd bő fél évszázad múlva 1998-ban, Rómában alakult újjá.

Az ötkarikás versenyeken 1988-ban írtak ki először külön futamot nők számára a 470-es osztályban, addig csak a férfiak között indulhattak. A folyamatos fejlődés újabb és újabb hajóosztályok felvételét jelentette, de a nagy előrelépés mégis a centenáriumi olimpián jött el. Tulajdonképpen a vitorlázás, mint sport a modern olimpiai játékok keretében először Sydney-ben, 2000-ben debütált, de mindez csak azért történt így, mert ez volt az első olyan olimpiai sportág, amely névváltozáson ment át. A valóságban ez az egyik „legöregebb” sportág az olimpiai mozgalomban.

Sydney valóban mérföldkőnek számít az olimpiai vitorlás versenyek történeté-ben. A sydney-i öböl lehetőséget adott a hajózásnak arra, hogy az évezred elsőolimpiai játékának középpontja legyen. Az egyre tökéletesedő közvetítési technológiának, valamint az internet egyre kiterjedő használatának köszönhetően, a versenyek a világ bármely részéről követhetőek voltak. Sydney-ben először láthattuka nemzeti lobogókat „vitorlamintaként” megjelenni, és a jobb követhetőség érdekében még a versenyzők neveit is láthatóvá tették a vitorlákon. A vitorlázók olimpiai mezőnye mindig rettenetesen erős, így nagyon sok nemzet helyet kért, helyetkér a különböző hajóosztályok dobogós helyezéseinek elosztásában. Név szerintérdemes megemlíteni a dán Paul Bért Elvströmöt a német (NSZK) származású Jo-chen Schümannt. Előbbi sportember négyszer, utóbbi háromszor állhatott fel az olimpiai dobogó tetejére.

Hazai múlt

A vitorlázás főleg hajózható vizek közelében terjedt a sportág természetéből adódóan. Magyarországon a vitorlássportot is gróf Széchenyi István indította el. 1867-ben létrejött a Balatoni Yacht Egylet. A sportágat hazánkban is főként vagyonos főurak és főnemesek űzték. Hajóikat is Angliából hozatták, de ezek hamar tönkrementek. A problémát úgy sikerült megoldani, hogy egy Young nevű angol hajóépítő az akkori angol főkonzul unszolására Balatonfüreden telepedett le és yachtokat kezdett építeni.

1882-ben megalakult a Balatoni Vitorlázó Egylet és augusztus 22-én Mihálkovics Tivadar közreműködésével lezajlott az első verseny. Ekkor már volt egy külföldön elismert vitorlázó sportolónk.

Bathyány Ödön megnyerte a Temze torkolata előtti versenyt és első lett a Csatorna-versenyen is Angliában. Érdemei elismeréséül megválasztották a Royal Albert Yacht Club kapitányának.

Sokáig csak két meghatározó klub volt Magyarországon. A Stefánia Yacht Egylet, mely később Magyar Yacht Clubra változtatta a nevét, és a Balatoni Yacht Club, amely 1912-ben alakult. A század végére ugyan egyre több kisebb hajó jelent meg a Balatonon, így a kevésbé tehetősebbek is megismerkedhettek a vitorlázással, de ennek ellenére sem tudott a sportág igazi tömegeket vonzani.

Vitorlázóink a Balatonon és a Wörthi-tavon, majd 1926-tól az Adrián is versenyeztek, és értékes helyezéseket szereztek. Legjobb versenyzőink először 1928-ban szerepeltek az olimpiai játékokon. A magyar vitorlásélet irányító szerve 1912-től, a nemzetközi szövetség megbízásából a Magyar Királyi Yacht Klub volt, melynek szerepét 1929-ben az újonnan megalakult Magyar Vitorlás Yacht Szövetség vette át. 1944-ig szinte virágzott a magyar vitorlázósport. Sorra alakultak a klubok. A versenyek közül az első országos bajnokságot 1932-ben rendezték meg, 22 m2-es verseny jolléban. Az első hivatalos bajnokok Heinrich Tibor, Heinrich Tiborné és Dr. Burger Sándor voltak. Egy évvel később Magyarország lett a házigazdája az első Európa-bajnokságnak, szintén 22 m2-es verseny jolléban (egyárbocos kis vitorlás), majd 1935-ben dingiben (egyszemélyes, uszonyos, dióhéjformájú vitorlás) is európai házigazdák lettünk. Ekkor már több mint 400 regisztrált hajó volt Magyarországon és évente 100 versenyt rendeztek. Bekapcsolódtunk Európa vitorlás életébe és a nemzetközi versenyekről, valamint az Európa-bajnokságokról számos érmes helyezéssel tértünk haza.

A világháború pusztításait követően a vitorlázás csak lassan éledt újjá. 1945-ben megalakult a Magyar Vitorlás Szövetség, amely 1948-tól Országos Társadalmi Vitorlás Szövetségként működött 1957-ig, majd újra MVSZ lett. Újabb hajóosztályok és versenyrendszerek, valamint az újraalakuló sok kis balatoni szakosztály megjelenése a sportág életképességét jelentette.

1980-ban, Tihanyban volt az első vitorlás-világbajnokság, melyet azóta több is követett különböző hajóosztályokban. Soling, 470-es, Tempeszt, Mistrál, Repülő Hollandi, Cadet Sztár.

A sportág fejlődése mára a vitorlázást az egyik legkedveltebb szabadidős sportággá emelte. Nemcsak a Balatonon, hanem a Velencei-tavon, az Orfűi-tavon, a Tisza-tavon és a Mályi-tavon is élénk vitorlásélet alakult ki. A statisztikák szerint a Magyarországon fellelhető, több mint 5000 vitorlás hajó mintegy 8000 lelkes vitorlázót jelent.

Egyre magasabb azok száma is, akik a hazai vizeken túl, a tengereken is kipróbálják a vitorlázást. Viszonylagos közelségük miatt sokan járnak az Adriára és a Földközi-tengerre, de vannak óceánokat járt hajósaink is. Fa Nándort, Gál Józsefet, Kopár Istvánt és Czittel Lajost akár „vén tengeri medvéknek” is nevezhetnénk, hiszen mindent tudnak a vitorlázásról.

A magyar versenyzők az olimpián először 1928-ban szerepeltek, és értékes helyezéseket szereztek. Az első olimpiai érmünkre 1980-ig kellett várni. Moszkvában a Detre Szabolcs, Detre Zsolt páros harmadik helyen végzett a Repülő Hollandi osztályban.

A ma ismert legrangosabb versenyek valódi történelmet írtak a vitorlázás nagykönyvébe. Magyarországon, a Balatonon 1934 óta rendszeresen megrendezik a Kékszalag versenyeket, melyek a magyarországi vitorlázás talán a legrangosabb eseményei, de a Balaton-kupa is évtizedek óta kiváló próbatétel a vitorlázók számára. Litkey Farkas tízszeres Kékszalag győztes. Legkiválóbb versenyzőink: Majtényi Szabolcs, Domokos András világ- és Európa-bajnokok, Pomucz Tamás, Argay Béla Európa-bajnokok.

Versenyszabályok

A Külföldi megméretések közül az Amerika Kupa, World Race versenyek, Golden Globe, B. O. C. Challenge a legismertebbek. A versenyeket tengeren, tavakon és az erre alkalmas folyókon rendezik. Megkülönböztetünk pálya- és távversenyeket. A pályák lehetnek hátszél-cirkáló, háromszög és trapéz alakúak, melyeket bójákkal jelölnek ki és elhelyezkedésüket, kerülési irányukat a kiírásban közlik ugyanúgy, mint a távversenyeknél az útvonalat és a kikötő pontokat. A hajókat kezdetben különböző elvek szerint osztályozták. Európában a hajó űrtartalma, míg az Egyesült Államokban a vízkiszorítása volt a meghatározó. 1903-ban Herreshoff, amerikai hajótervező javaslatára újabb rendszert dolgoztak ki. 1970-től az Inter-national Offshore Rull (IOR) számításait alkalmazták, 1990-től pedig részben az International Measurement System (IMS) rendszer lett a meghatározó. Különbséget tesznek tőkesúlyos és uszonyos hajók között, illetve eltérést ad a vitorla nagysága és a hajó hossza is.

Az olimpiai játékokon eltérő osztályozást alkalmaznak. A jelenlegi olimpiai osztályok: Laser, Laser Radial, 470-es, 49-es, Finn, Star, Tornado, Yngling, Neil Pryde RS: X

Hivatalos olimpiai versenyszámok

Férfiak: Laser (1 fő), 470-es (2 fő), Star (2 fő), Finn (1 fő), Tornado (2 fő), 49-es (2 fő).

Nők: 470-es (2 fő), Laser Radial (1 fő), Yngling (3 fő).

Magyar Vitorlás Szövetség

Magyar Sport Háza

1146 Budapest, Istvánmezei út 1–3.

Telefon: (+36 1) 460 6925

Fax: (+36 1) 460 6926

E-mail:

WEB: www.hunsail.hu