Ugrás a tartalomhoz

Sport A-tól Z-ig. Általános és különleges sportágak ismerete

Gallovits László, Honfi László, Széles-Kovács Gyula (2011)

Pécsi Tudományegyetem, Szegedi Tudományegyetem, Nyugat-Magyarországi Egyetem, Eszterházy Károly Főiskola, Dialóg Campus Kiadó-Nordex Kft.

43. fejezet - Úszással kapcsolatos sportágak

43. fejezet - Úszással kapcsolatos sportágak

A versenyszerű úszás tevékenységkörébe a hazai és nemzetközi úszószövetség keretein belül több, a vízzel kapcsolatos mozgástevékenység tartozik.

Több sportági alszövetség tartozik a Magyar Úszó Szövetség működése alá:

  • az Úszó Alszövetség,

  • a Hosszútávúszó Alszövetség,

  • a Szeniorúszás,

  • a Műugrás és

  • a Szinkronúszás is.

A szeniorúszás kivételével minden egyes alszövetséghez tartozó sportág szerepel az olimpia műsorán. Ezek alapján a következő szakágak bemutatására kerül sor.

Úszás (Swimming)

Az úszás, a vízben végzett tudatos, helyváltoztató mozgás. Már az őskorban megjelent. Az ősember valószínűleg az állatok ösztönös, vízben végzett, előrehaladást biztosító mozdulatait próbálta ellesni. A természetes akadályként megjelenő vizeket, folyókat, patakokat próbálta ily módon áthidalni.

Nemzetközi múlt

A történelmi korok sajátos értékkövető módon járultak hozzá az úszás végső sportági megjelenéséhez.

A görögök, akik az ókor fejlettebb társadalmai közé tartoztak, a kulturáltságot meghatározó képességként értékelték az úszástudást. A spártaiak pedig beépítették a katonai kiképzésbe is.

A vízben végzett mozgások élettani hatásaira a rómaiak figyeltek fel. Számos relikvia, festmény, vagy említhetjük Leonardo vázlatait, az akkori úszás fejlettségét igazolják.

A középkorban az úszás, mint a szükséges készségek egyike, a lovagi felkészültség szintjét jelenítette meg. Sajnos az egyházi értékítélet a fürdést, valamint a nyílt színen történő úszást is elítélte, így rövidebb megtorpanást követően csak a felvilágosodás hozott újabb előrelépést. Jeles gondolkodók, orvosok, nevelők, a mozogni vágyók figyelmét újra az úszás felé fordí-tották.1538-ban a német Wymannak köszönhetően megjelent az első szakkönyv, mely konkrét technikai elemeket is szemléltetett.

Uszodaépítések, közfürdők tették lehetővé a mozgásforma iskolai oktatásban való megjelenését. A XIX. században a katonai kiképzések mellett már az iskolai tantervek között is szerepelt az úszás oktatása. Ez a folyamat erőteljesen hozzájárult a sportág későbbi kialakulásához. Az első emlékezetes versenyt 1810-ben rendezték a Dardanellák tengerszorosnál, mintegy egy mérföldes távon. Ezt további események követték, melyek eredményeit ma is őrzi a sporttörténet. Az úszás sportági fejlődésének mérföldköve az első újkori olimpiai játékok voltak 1896-ban, Athénban, ahol csupán 4 férfiszámban (100, 500, 1200 méteres gyorsúszás, illetve gyorsúszás matrózoknak) avattak bajnokot. Magyar szempontból sikeres kezdet jellemezte az úszósportot, hiszen Hajós Alfréd két versenyszámban diadalmaskodott (100, 1200 méter).

A versenyek programja az úszásnemek kialakulásával folyamatosan bővült. Kezdetben a mellúszás mozdulataiból formálódott az oldalúszás, majd létrejött a gyorsúszás, melynek további fejlődésében meghatározó volt az úgynevezett „magyar tempó”. 1900-ban, Párizsban már hátúszásban is versenyeztek, 1904-ben pedig megjelent hivatalosan is a mellúszás, de még csak férfiak számára. A nők részére 1912-től írtak ki úszószámokat a nyári olimpián. Ebben az időszakban az angolok voltak a sportág legtevékenyebb támogatói, már 1901-től rendeztek női versenyeket, valamint a Nemzetközi Úszó Szövetség létrehozása is hozzájuk fűződik. A FINA (Fédération Internationale de Natation Amateur) 1908-ban alakult meg Londonban. Az alapító tagok között szerepelt Magyarország is, hiszen ekkor már itthon is volt szakszövetség. Bár kezdetben a Magyar Atlétikai Szövetség felügyelte az úszást, 1907-ben megalakult a Magyar Úszó Szövetség (MUSZ). Tehát a kezdetektől jelen voltunk a világ úszósportjában és többek között a magyar szakemberek unszolására 1926-tól létrejött az Európa-bajnoki viadal is az Európai Úszó Liga a LEN (Ligue Européenne de Natation) irányításával, első helyszínnek pedig Budapestre esett a választás. Később még négy alkalommal rendezhetett Magyarország felnőtt kontinensviadalt: Budapest (1958, 2006 és 2010); Debrecenben (2007) rövidpályás bajnokságot.

A váltók bevezetésével egyre több versenyszámban avattak bajnokot az úszóversenyek alkalmával. A résztvevők számának emelkedése a sportág töretlen fejlődését jelentette.

Ugyan a világháborúk visszavetették a folyamatot, de a sportolók lelkesedése, a szakemberek fejlődése és a létesítmények korszerűsödése a legelterjedtebb sportágak közé emelte az úszást. 1953-ban hivatalosan is megjelent a negyedik úszásnem, a pillangó, majd 1964-ben először szerepelt az olimpiai programban a vegyes úszás, melyet edzéselméleti szempontból több szakember az ötödik úszásnemként is emleget. Hazai szempontból igazi sikerszám a 200 és 400 méteres vegyes úszás, hiszen az első világbajnokságon 1973-ban, Belgrádban már magyar aranyérem született ebben az „úszásnemben”.

A nemzetközi úszóélet kiemelkedő versenyzői a világháborúkat megelőzően az amerikaiak, ausztrálok, angolok, németek és természetesen a magyarok voltak. A két világháború közötti időszakban megjelentek a svédek, franciák és szorgalmuknak köszönhetően a japánok is. A háborúkat követően a magyar úszósport még néhány évig képes volt tartani a lépést a világ élvonalával, azonban a helsinki olimpiai játékok után lassú visszaesés következett be, miközben az amerikaiak és ausztrálok mellett az NDK, NSZK, a Szovjetunió, Nagy-Britannia, Svédország, Franciaország és néhol Hollandia versenyzői is gyakran a dobogó valamely fokára állhattak. A ’70-es években megindult a magyar felzárkózás, és az első világbajnokságról újra aranyéremmel térhetett haza a válogatott. Ekkor már külön versenyt vívott az elsőségekért a három nagyhatalom: az Egyesült Államok, Szovjetunió és az NDK csapata. Az ausztrálok teljesítménye ezen időszakban a korábban megszokottól kissé elmaradt, de a ’90-es évektől egyre több ausztrál bajnok lett. Például Kieren Perkins, Grant Hackett és a „Thorpedoként” is emlegetett Ian Thorpe. Egyedül az amerikaiak voltak képesek folyamatosan a csúcson maradni. A hatalmas országban az úszás tömegeket vonz, így nagy a kiválasztás lehetősége. Kiváló létesítményeik és tudományosan felkészült edzőik biztosították a megszokott színvonalat és adtak kitűnő, sokszor korszakot megelőző teljesítményre képes úszózseniket a világ úszósportjának. Ilyen volt Johnny Weissmüller, Mark Spitz, aki elsőként a világon hat aranyérmet szerzett egy olimpián, 1972-ben, Münchenben. A teljesség igénye nélkül meg kell még említeni Matt Biondit, Jeny Thompsont (nyolc-nyolc olimpiai aranyérem!) és Michael Phelpset, aki megdöntötte Mark Spitz kivételes rekordját. Egy olimpián nyolc aranyérmet szerzett. Összes aranyérmeinek száma 14.

A Nemzetközi Úszó Szövetség (FINA) székhelye Lausanne-ban, Svájcban található. A szövetség az úszás sportágon kívül a vízilabdázást, műugrást, szinkronúszást és a nyílt vízi hosszútávúszást, valamint a szenior (25 év felettiek, 5 évente váltanak korcsoportot) úszást felügyeli, irányítja. Jelenleg 194 tagállam nemzeti szövetségeit tömöríti. Az Európai Úszó Liga (LEN) székhelye Rómában, Olaszországban van. A szervezet 51 tagállam fent említett sportági szövetségeit fogja össze.

Az 50 méteres medencében rendezett események közül a világbajnokságokat ugyan korábban 4 évente rendezték meg, ma már kétévente találkoznak a világ legjobb úszói. Európa-bajnokságot is kétévente ír ki a LEN. E két esemény a szinkronúszás, nyílt vízi hosszútávúszás és a műugrás versenyeit is magában foglalja. Néhány éve még a vízilabdázók is azonos időben versengtek az érmekért, mint a fenti vizes sportágak képviselői, azonban mára a vízilabda Európa-bajnokságot más helyszínen rendezik. Az úszás önálló eseményei az évente megrendezett rövidpályás Európa-bajnokság és a rövidpályás világbajnokság, melyet kétévente bonyolítanak le. A rövidpályás események bővebb programmal rendelkeznek, hiszen 100 m vegyes úszásban is versenyeznek az úszók, azonban váltóversenyeket csak 4 × 50 méteren hirdetnek.

Hazai múlt

Magyarországon Széchenyi és Wesselényi áldozatos, terjesztő munkájának eredményeként, 1830-tól Pesten, Budán és a Balaton környékén is élénk úszóélet bontakozott ki.

A magyar úszók, bár kisebb-nagyobb megszakításokkal, de a kezdetektől máig meghatározó szereplői voltak a világversenyeknek. Hajós Alfréd, Halmai Zoltán, Csík Ferenc koruk leggyorsabb úszói voltak. Az 1920-as években Bárány István teljesítménye is méltón emelte a magyar úszósport hírnevét, hiszen ő volt a világon a második, Európában az első ember, aki 1 percen belül teljesítette a 100 métert. Az akkori leggyorsabb úszó a későbbi Tarzan filmek sztárja Johnny Weissmüller volt. Az ’50-es években különösen a női válogatott tagjai számítottak igazi éremgyűjtőnek. Gyenge Valéria, Szőke Katalin, Székely Éva és az akkori bajnokváltó tagjai: Temes Judit, Novák Éva, Novák Ilona, Litomericzky Mária mind olimpiai aranyérmesek lettek. Ekkor a magyar férfiakat „csak” Európa legjobbjaiként tartották számon. Sárosi Imre, Bakó Jenő, Rajki Béla edzői zsenialitása biztosította klasszisaink fejlődését.

Az újabb magyar olimpiai aranyra több mint 30 évet kellett várni. Továbbra is voltak kiváló versenyzőink, világ- és Európa-bajnokok, rekorderek, mint Gyarmati Andrea, Hargitay András, Verrasztó Zoltán, de az olimpiai szereplés sokáig nem hozta meg a várt eredményeket.

Majd 1980-ban Moszkvában Wladár Sándor újra olimpiai bajnokságot nyert a magyar úszósportnak. Ebben az időszakban Széchy Tamás irányította a szakmai munkát, aki kiváló elméleti felkészültségével és pszichológusi képességeivel segítette versenyzőit a csúcsra.

Így lett bajnok Darnyi Tamás, Szabó József, Rózsa Norbert és Czene Attila.

1988-ban igazi meglepetést okozva a mindössze 14 esztendős Egerszegi Krisztina is a világ tetejére úszta magát és szerzett még évekig kellemes perceket az úszás rajongóinak. Sajnos Güttler Károlynak egy hajszálon múlt az aranyérem, de így is Európa-bajnokként, világcsúcstartóként és többszörös érmes versenyzőként a világon egyedülállóan hosszú időszakot töltött az úszósport élvonalában. Edzőjük Kiss László mesteredző kicsit később, 2000-ben is biztosította tanítványával, Kovács Ágnessel az ünnepi hangulatot és újabb aranyérmet szállítottak Sydney-ből.

Ma Cseh László, Gyurta Dániel, Hosszú Katinka és Verrasztó Gabriella szállítja az úszósport számára az érmeket világversenyekről.

Olimpiai érmek alapján az úszás tekinthető a második legsikeresebb hazai sportágnak: 23 aranyérem, 23 ezüstérem és 17 bronzérem.

Versenyszabályok

Az első hivatalos szabálykönyv, mely meghatározta az úszásnemek technikai végrehajtását 1917-ben jelent meg. A négy úszásnem (pillangó-, hát-, mell-, gyors-) kialakulása óta a szabályok nem változtak számottevően. Leginkább a rajtok, célba érkezések, fordulók módosultak. A versenyeket szabályban foglalt méretű medencében rendezik meg. Megkülönböztetünk rövidpályás versenyeket (25 méteres medence) és hosszú pályás versenyeket (50 m). A szabálykönyv a fent említetteken túl előírja a pályák szélességét, az elválasztó kötelek milyenségét, a víz hőmérsékletét, a medence egyéb tartozékait. Meghatározza az időmérés módját, eszközeit, a versenyek menetét, az előfutamok, középdöntők és döntők pályabeosztását. Előírja a versenybíróság összetételét, feladatait, rendelkezik jogokról és kötelességekről, a versenyszámokról, a versenyzők öltözetéről, az azon elhelyezhető reklámfelületek nagyságáról és még sok apró részletről, melyek biztosítják a versenyek igazságos, zavartalan lebonyolítását.

Hivatalos olimpiai versenyszámok (férfiak–nők)

Gyorsúszás: 50 m, 100 m, 200 m, 400 m, 800 m (csak nők), 1500 m (csak férfiak).

Hátúszás: 100 m, 200 m.

Mellúszás: 100 m, 200 m.

Pillangó: 100 m, 200 m.

Vegyes úszás: 200 m, 400 m.

Váltók: 4 × 100 m gyors, 4 × 200 m gyors, 4 × 100 m vegyes.