Ugrás a tartalomhoz

Sport A-tól Z-ig. Általános és különleges sportágak ismerete

Gallovits László, Honfi László, Széles-Kovács Gyula (2011)

Pécsi Tudományegyetem, Szegedi Tudományegyetem, Nyugat-Magyarországi Egyetem, Eszterházy Károly Főiskola, Dialóg Campus Kiadó-Nordex Kft.

30. fejezet - Sí (Ski)

30. fejezet - Sí (Ski)

A sísportban, a mai szabályok szerint a következő fő sportág-csoportokat ismerjük

  • az alpesi sí,

  • az északi sí,

  • a hódeszka és

  • a síugrás.

Az alpesi számokhoz tartozik

  • a lesiklás,

  • a műlesiklás,

  • az óriás-műlesiklás,

  • a szuper óriás-műlesiklás (szuper G) és

  • az északi összetett.

A lesiklás izgalma, a szlalom technikája, az óriás-műlesiklás stílusa, a szuper G sebessége és a kombináció összetettsége. Ezen tulajdonságok miatt lett az alpesi sí és annak változatos versenyszámai a világ legnépszerűbb és legszeretettebb téli sportja. Lélegzetelállító verseny az óra ellen, egy vagy két futamban.

Az északi összetett

  • sífutásból és

  • síugrásból áll.

A sífutásban alapvetően klasszikus és szabad stílusú technikával végrehajtott versenyszámokat ismerünk. Az utóbbi stílus esetében sprint, közép- és hosszú távú, valamint váltóversenyeket különböztetnek meg.

A síugró versenyeket általában normál sáncokon (70–90 méteres) nagy sáncokon (120 méter) és repülősáncokon rendezik.

A biatlon sífutásból és lövészetből (kisöbű sportpuskával) álló sportág. A versenyzők kijelölt pályán szabadstílusú sífutásban jutnak el a kijelölt lőállásokhoz.

A síakrobatika (más néven szabadstílusú sízés, trükksízés) az utóbbi években vált népszerűvé; ma már a Nemzetközi Síszövetség (FIS) is elismeri. Három versenyszámot foglal magába: ezek a síbalett, az ugrás és a mogul.

A sísportban való jobb eligazodás miatt illesztettük be az alábbi tartalomjegyzék részletet.

30. Sísport

30.1. Alpesi sí

30.1.1. Lesiklás

30.1.2. Műlesiklás

30.1.3. Óriás műlesiklás

30.1.4. Szuper óriás-műlesiklás

30.2. Északi összetett

30.2.1. Sífutás

30.2.2. Síugrás

30.2.3. Biatlon

30.3. Síakrobatika (aerial)

30.4. Síbalett

30.5. Buckasízés (mogul)

30.6. Ugrás

30.7. Sílövészet (Biatlon)

30.7.1. Nyári biatlon

Nemzetközi múlt

Jóval Krisztus előtt találták fel a sízésnek is nevezhető helyváltoztatást, de nagyon sokáig csak közlekedési eszköz volt a sí, nem pedig sport. A mai sílécek ősét már a jégkorszak embere is használta közlekedési eszközként. Történelmi tény, hogy a síléc őse sokkal régebbi közlekedési eszköz, mint a kerék. A hótalp formáit és használatát tíz-tizenkétezer éves leletek alapján sikerült rekonstruálni, megfejteni. Közép-szibériai mongol eredetű vadásznépek alkalmazták először a közlekedésben, a vastag hóval borított térségeken. Ezek a szerkezetek a nagy és ovális felületük révén, lábra csatolva, járás közben megakadályozták a hóba süppedést.

A tevékenység továbbfejlődését (előbb egyik, majd mindkét lábon hosszú lécet) egy fejlettebb ősfoglalkozás, az állattenyésztés erőszakolta ki. Az Ural vidékéről a Karélia felé haladó finnugor rénszarvastenyésztők alkalmazták először ezt a megoldást. Ennél a változatnál az egyik lábra sít kötöttek, a másik lábon pedig rövid andor volt, s ennek a lábnak fürge elrugaszkodásaival, mintegy rollerezva gyorsították fel a siklást.

A kezdetleges sílécek vándorútja a mai Skandinávia területéig tartott, ahol használati körük bővült, de továbbterjedésük több mint ezer évig elakadt.

A skandináv ősök síelésével a nyelvtudomány és az irodalomtörténet is foglalkozik. Az őslakó vikingek „Edda” dalaiban (IX–XII. század) a „síel” igével (skizru, skrei) meglehetősen gyakran találkozunk. A finnek nemzeti eposza, a Kalevala is sok helyen foglalkozik a síeléssel. A norvég pogány isteneknél Skazi a sízés istennője, Uhr pedig mint a sízés férfi istene szerepel.

Norvégiában, Frognerseteren-ben, a símúzeumban látható a világ egyik legrégibb síléce, amely kb. 2500 éves.

Megfelelő faanyagot felhasználva lassan megjelent a felhajtott orrú, kb. 20 cm széles, 60–100 cm hosszú talp (andor), amely jelentősen meggyorsította az előrehaladást. A vadászgerely egyúttal síbot is volt, amelyet hótányérszerű lappal is elláttak a süllyedés elkerülésére és a támaszkodás elősegítésére.

A középkori csaták emlékét – a svédek felszabadító háborújának döntő ütközete – a híres Vasa futóverseny még ma is őrzi.

1767-ben rendeztek először katonai sífutóversenyt Norvégiában, jelentős pénzdíjazással. 1843-ban Tromsöben pedig már civilek is indulhattak a futóversenyen.

Az első ugróviadalt 1862-ben, Telemarkban rendezték, sőt ekkora már megalakult az első sí egyesület is Krisztiániában, az akkori Oslóban.

A sísport 1850 táján alakult ki. Akkoriban csak a sífutást ismerték. A gyártási technikák fejlődése tette lehetővé a másik alapvető stílus születését: az alpesi sízést (vagy lesiklást).

Az első lesiklóversenyt 1860-ban rendezték meg Kaliforniában (a kezdetleges kötések miatt ez csak egyenes vonalú lesiklás volt).

Norvégiában a sí egyesületek 1861-től kezdenek megalakulni, majd Krisztiániában (Oslo) rendezték meg az első síversenyt.

Az első hivatalos síugróversenyt Norvégiában tízezer néző jelenlétében rendezték meg. Ez előfutára a későbbi Holmenkollen versenyeknek.

A sísport európai elterjedése a sarkkutató expedíciókról szóló híreknek köszönhető. F. J. Nansen egyik expedíciója során, 1887–88 telén, társaival keresztülszelte Grönlandot síléccel.

Európában a meredek lejtők az úgynevezett alpesi sí számok (lesiklás, műlesiklás) kifejlődésének kedveztek.

Az első módszerekre építő alpesi síző Matthias Zdarsky lilienfeldi földbirtokos volt, aki egy hosszú botra támaszkodva ívelt mindkét irányba a lejtőkön.

Bilgeri nevéhez fűződik a sarkat is rögzítő kötés és a két rövidebb bot alkalmazása, majd a húszas évek tájékán Hannes Schneider bevezeti az úgynevezett Vorlage (más néven Arlberg) technikát, lefektetve a modern alpesi sízés alapjait.

A síelési technika és a biztonság fejlődésére igen nagy hatással volt és van a felszerelések folyamatos korszerűsítése. Például forradalmi újítás az alpesi síelésben, az 1926-ban Ausztriában szabadalmaztatott acélvédő, a „kantni”.

Arnold Lunn 1927-ig kidolgozta a műlesiklás (szlalom) technikáját, amelyből hamarosan önálló versenyág lett. Lényegében ezen időkből eredeztethető a különböző síiskolák (osztrák, francia, olasz) mai napig is tartó versengése.

1930-as évekig nagyjából kialakult a versenyágak mozgásanyaga, szabályrendszere, és megkezdődik a versenyzők szakosodása. Gomba módra szaporodnak a nemzetközi szövetségek. A nemzetközi szövetség (Fédération Internationale de Ski, FIS) 1924-ben, Chamonix-ban alakult meg, és később kialakította a világversenyek rendszerét.

Az első lesikló és műlesikló világbajnokság 1931-ben Mürrenben (Svájc) került lebonyolításra.

Az első téli olimpia rendezési jogát Chamonix kapta 1924-ben. Ekkor még csak sífutó számok szerepeltek a programban. Az alpesi sízés 1936 óta olimpiai sportág. Oslóban (1952) első ízben szerepelt olimpiai versenyszámként az óriás-műlesiklás.

A legutóbbi olimpián a következő számokban versenyeztek a férfiak és a nők (természetesen külön-külön): lesiklás, műlesiklás, óriás-műlesiklás, szuper óriás-műlesiklás és kombináció.

A nemzetközi alpesi versenyek minden számában elsősorban az alpesi nemzetek és Észak-Amerika versenyzői játsszák a meghatározó szerepet. Az északi versenyszámokban inkább a skandináv országok sportolói képviselik az élvonalat. Az utóbbi évtizedekben azonban egyre több nemzet versenyzője szól bele a világversenyek érmeibe, helyezéseibe.

A sportág élő legendájaként tartják számon többek között a francia Jean-Claude Killyt, az olasz Alberto Tombát, a szintén olasz Deborah Compagnonit, a svéd Vreni Schneidert, valamint a német Katja Seizingert. Ők mindannyian három–három olimpiai aranyérmet nyertek pályafutásuk során.

Hazai múlt

Az első hazánkfia, aki ezt az új sportágat megtanulta és bemutatta Chernel István kőszegi ornitológus volt. Az akkor már európai hírű tudós tanítója Norvégiában egy lapp vadász volt, aki Nansen grönlandi expedíciójában is részt vett. Chernel ettől a lapptól tanult meg síelni, majd 1892-ben, hazajövetele után hamarosan bemutatta az új sportot Kőszegen. 1897-ben adta ki „A lábszánkázás kézikönyve” című kézikönyvét, ami a világ első összefoglaló síszakkönyvének tekinthető.

Alig egy hónappal a kőszegi bemutató után a BBTE két tornásza, Bély Mihály, az NTE akkori vezetője és Demény Károly mutatták be a sízést Budapesten, egyenesen Krisztiániából (Oslo) hozatott sílécekkel.

1896-ban Szabadka és Újvidék között már sífutóversenyt is rendeztek.

Hazánkban az első önálló sí egyesületet 1908-ban alapították meg Magyar Sí Klub néven.

1911–1912 telén már magyar bajnokságot rendeztek Tátraszéplakon, amelyet az osztrák Richard Gerin nyert.

A fejlődés eredményeképpen 1913-ben megalakult a Magyar Sí Szövetség.

Sísportunk a gyorsan növekvő népszerűsége ellenére – elsősorban a természeti adottságokból, földrajzi okokból eredően – nem játszik jelentős szerepet nemzetközi szinten. Bár voltak indulóink a téli olimpiákon, de eddig síelőink még helyezetlenül végeztek.

Magyar Sí Szövetség

Magyar Sport Háza

1146 Budapest, Istvánmezei út 1–3.

Telefon: (+36 1) 460-6893

Fax: (+36 1) 460-6894

WEB: www.skihungary.hu, http://www.sielok.hu

Férfi-női olimpiai sí versenyszámok és a versenyszabályok

Alpesi sí (Alpine Skiing)

A specializálódás terén kétségkívül a tudomány ment a legmesszebbre, de ami azt illeti, a sport sem panaszkodhat. Nemcsak az egyes sportágak váltak el egymástól, de a sportágon belüli szakosodás folyamata is megindult. Gondoljunk az atlétikára, az úszásra, a tornára, a lövészetre, és nyugodtan gondolhatunk a síre is. A következőkben az úgynevezett alpesi versenyszámok bemutatására kerül sor, melyek egyben a téli olimpiák műsorán is szerepelnek.

Lesiklás (Downhill)

A lesiklásban az a cél, hogy a versenyzők minél gyorsabban végighaladjanak a jelző kapukkal kijelölt pályán. Ezért keresik a leggazdaságosabb útvonalat a pályán, s ezért alkalmazzák az egyenes irányú lesiklások közben a légellenállás csökkentését célzó ún. „tojás” tartást. Az a győztes, aki a legrövidebb idő alatt szabályosan ér be a célba (minden kapun át kell haladni mindkét síléc orrával és mindkét lábbal). Az ilyen pályákon elért átlagsebesség a legjobbaknál gyakran a 100 km/órás teljesítményt is meghaladja. A jelzőkapuk (egymást követő vörös és kék kapuk) szerepe, hogy mutassák a versenyzőknek az irányt, illetve csökkentsék az átlagos lesiklási sebességet. Nemzetközi versenyeken nyomtatóval felszerelt elektronikus szerkezet mér időt. A lesiklás az egyik legszebb, de egyben a legveszélyesebb versenyszám a téli versenysportok között.

A nemzetközi férfi lesiklópályák hossza kb. 3000 méter, szintkülönbség a 800–1000 méter, míg a nőknél kb. 2000–2500 méter hosszúak a pályák, 500–700 méter szintkülönbséggel.

Műlesiklás (Slalom)

A versenyzők különböző típusú kapukkal (zászlópárokkal) kijelölt maximum 33–45%-os lejtésű kanyargós pályán siklanak le. A verseny távja a szabályok szerint férfiak részére 150-től 700 méterig terjed, a szintkülönbség 180–220 méter és futamonként 55–75 kapuval nehezítik, a nők részére a pályahossz 150–500 méter, a szintkülönbség 130–180 méter és futamonként 40–60 kaput kell leküzdeni a sportolóknak. A piros (kerülés jobbról) és kék (kerülés balról) kapupárok felváltva követik egymást. A verseny két különböző pályán lezajló futamból áll. Az a győztes, akinek a legjobb az összetett időeredménye.

Óriás-műlesiklás és szuper óriás-műlesiklás (Giant Slalom and Super G)

Az óriás-műlesikló és a szuper óriás-műlesikló pályák hosszabbak, mint a műlesikló pályák, és a kapuk is távolabb vannak egymástól. Az óriás-műlesiklásban két, a szuper óriás-műlesiklásban egy futamot rendeznek. A piros és kék kapuk felváltva követik egymást a pálya hosszában.

Az óriás-műlesikló pálya szintkülönbsége férfiaknál 250–400 m, nőknél 250–350 m. A kapuk száma megegyezik a (méterben kifejezett) szintkülönbség 12–15%-ával. A kapuk elrendezése kevésbé fontos, mint a műlesiklásnál. Kevesebb a kapukombináció, és a terep is kevésbé változatos.

A szuper óriás-műlesikló pálya szintkülönbsége férfiaknál 500–650 m, nőknél 350–500 m. A kapuk száma nem haladhatja meg a szintkülönbség 10%-át. A férfi lesiklópályán minimum 35, a női pályán minimum 30 kapu van elhelyezve.

Alpesi síben még kombinációban is hirdetnek olimpiai bajnokot, méghozzá a lesiklás és a műlesiklás eredményeinek összesítése alapján.