Ugrás a tartalomhoz

Sport A-tól Z-ig. Általános és különleges sportágak ismerete

Gallovits László, Honfi László, Széles-Kovács Gyula (2011)

Pécsi Tudományegyetem, Szegedi Tudományegyetem, Nyugat-Magyarországi Egyetem, Eszterházy Károly Főiskola, Dialóg Campus Kiadó-Nordex Kft.

29. fejezet - Röplabda (Volleyball)

29. fejezet - Röplabda (Volleyball)

A röplabda labdajáték melyet két csapat hat-hat játékosa játszik. A játéknak az a célja, hogy úgy juttassák át a háló felett a labdát a vonalak által határolt területeken belül, hogy az ellenfél ne tudja visszaadni, vagy ne tudja megakadályozni azt, hogy a labda földet érintse. A labda a játékos testének bármely részét érintheti.

Nemzetközi múlt

Ez a sportág is a fiatalabbak közé tartozik. A XIX. század végéig csupán kiegészítő sportágként kezelték (téli időszakban játszották, amikor más sportágak művelésére nem volt lehetőség).

A röplabdát – érdekes módon – ugyanazon a főiskolán találták fel, mint a kosárlabdát, csak néhány évvel később.

1895-ben egy massachusettsi testnevelő tanár, William Morgan a kosárlabdázás kitalálójának, James Naismithnek volt jó barátja. Egyszer feltette magában a kérdést: miért nincs olyan labdajáték, ahol – a teniszhez hasonlóan – az ellenfelek nem kerülhetnek testkontaktusba, összetűzésbe.

Még ebben az évben az észak-amerikai Holyoke YMCA egyetem diákjai próbálták ki az új játékot, amelynek szabályait az egyetem sportszakemberei foglalták rendszerbe.

A mintonette elnevezésű játékot 1896-ban dr. Halsted, a springfieldi egyetem oktatója nevezte el volleyballnak. Kezdetben csak könnyű szórakoztatásnak használták a játékot. Egy esztendővel később már meghívott sportszakemberek és közönség előtt is bemutatták a sportágat. Azonban továbbra is csak mindenki számára könnyen elsajátítható, szórakoztató játéknak tartották.

Az 1920-as évektől erőteljes fejlődésnek indult a röplabdázás. A sportág gyors fejlődésében fontos szerepet töltött be a Szovjetunió, Lengyelország és Franciaország. Az 1900-as években már Ázsiában is játszották, elsősorban Japánban.

Itt kell megemlíteni, hogy az ázsiai országokban hosszú időn keresztül a kilencjátékos röplabdázást játszották. A Japánok például csak 1955 óta játszanak a nemzetközi játékszabályok szerint.

1925-ben a Moszkvai Testedzési Tanács kidolgozta és jóváhagyta az első hivatalos játékszabályokat. 1927-től minden évben megrendezték Moszkva röplabdabajnokságát.

Sok ország a Szovjetuniótól vette át ezt a játékot, és a mintát, hogy miként fejleszthető tömegsporttá a röplabdázás. 1931-ben Németországban például a sportág szabályait a következő címmel jelentették meg: „Röplabda – orosz népi játék”.

1934-ben a Nemzetközi Kézilabda Szövetség keretein belül megalakult egy technikai bizottság, amely a röplabdázás kérdéseivel foglalkozott.

1947-ben Párizsban megalakult a Nemzetközi Röplabda Szövetség, melynek egyik alapító tagja Magyarország volt. A nemzetközi szövetség jelenleg 220 nemzetet számlál.

Jóllehet Amerikában találták fel a röplabdázást, az olimpiai debütáláshoz Japán kellett: a távol-keletiek érték el, hogy 1964-ben a röplabdások is felléphessenek az olimpiai játékokon; keményen lobbiztak, így sikerült megoldani, hogy a „bemutató sportág” periódust kihagyva azonnal éremért küzdhessenek a röplabdások.

Noha az oroszok eleinte (mindkét nem tekintetében) nagyhatalomnak számítottak, később fokozatosan kopott a hegemóniájuk: Kuba, Brazília, Kína, valahára az alapító Egyesült Államok, majd Hollandia és Jugoszlávia válogatottjának a tagjai is megfordultak a dobogó tetején. A legeredményesebb röplabdás a kubai Regla Torres Herrera, aki csapatával háromszor tudott olimpiai bajnokságot nyerni (Barcelona 1992, Atlanta 1996, Sydney 2000).

Hazai múlt

Magyarországon már a II. világháború előtt is ismerték a röplabdázást, ám elterjedése igazából a szovjet katonáknak köszönhető (1945), akiknek rögtönzött mérkőzései hamar felkeltették a magyar fiatalok érdeklődését.

1946-ban kiírták az első bajnokságot, amelyre hetvenen neveztek. Még ebben az esztendőben megalakult a Magyar Röplabda Szövetség.

1948-ban sor került a népi röplabda-bajnokságra, amely ezreket mozgatott meg. A röplabdázás tehát aránylag rövid idő alatt tömegsport lett Magyarországon.

1963-ban a bukaresti EB-n érte el férfi csapatunk a sportág fennállása óta a legjobb eredményét, ezüstérmes lett.

A magyar női röplabdázás legsikeresebb edzője Dr. Kotsis Attiláné Kincsesy Gabriella. Vezetése alatt érte el a magyar válogatott a legnagyobb sikereit: olimpiai 4. (1976, Montreal és 1980, Moszkva), olimpiai 5. (1972, München), világbajnoki 4. (1970, Bulgária), világbajnoki 6. (1974, Mexikó), világbajnoki 10. (1982, Peru), Európa-bajnoki 2. (1975, Jugoszlávia), Európa-bajnoki 3. (1981, Bulgária és 1983, NDK), Európa-bajnoki 5. (1971, Olaszország), Európa-bajnoki 9. (1985, Hollandia). A magyar válogatottak azóta nem vívták ki a világversenyeken való indulás jogát. Dr. Kotsis Attilánét 2010-ben beválasztották a Röplabda Hírességek Csarnokába (Volleyball Hall of Fame).

Versenyszabályok

Technikailag alighanem a legnehezebb labdás sportág, mert a játék csak addig tart, amíg a labda a levegőben van, amint földet ér, azonnal vége a menetnek. Ennek megakadályozása rendkívüli felkészültséget, technikai és helyezkedési képzettséget igényel.

Míg a többi labdajátékban bizonyos különbség kialakulásánál szinte bizonyosan tudható, eldőlt a meccs, itt, időhatár nem lévén, csak a meccslabda eldőlésének pillanatában van vége egy mérkőzésnek, addig reménykedhet a hátrányban lévő csapat.

Egy röplabdamérkőzés megnyeréséhez három szett elhódítása szükséges. Egy-egy szett 25 pontig tart, ha ötödik, döntő játszmára kerül sor, ott elég 15 pontot elérni. Megszűnt a régi szabály, hogy pontot csak a szerváló csapat érhet el, 2000 óta minden menet számít. Két pont különbségnek kell lennie, nincs plafon, mint régen, amikor 17-ig tarthatott csak egy játszma.

Egy csapat egyszerre hat embert vonultat fel a háló egyik oldalán: három áll elöl, három mögöttük. Miután megtörtént az adogatás, mindenki változtathatja a helyét, ugyanakkor minden pontnyerést követően kötelező módosítani az alapfelálláson. Az úgynevezett „forgás” során az óra forgásával megegyező irányban odébb kell menni egy pozícióval mindenkinek, ha ezt egy csapat eltéveszti, a hiba pillanatától a hiba felfedéséig akár az összes pontját elvesztheti. A régi, hagyományos forgást ugyanakkor az utóbbi időben némileg megnehezítették: 2000 óta lehetőség van egy libero szerepeltetésére. Ezt többek között azért találták ki, mert a röplabdacsapatok egyre magasabb emberekből álltak, a 180 centis klasszisok kezdtek kiszorulni a legjobb csapatokból is, mert az edzők tartottak attól, hogy ha ezek a 180 centi körüli játékosok a forgás során a hálóhoz kerülnek, képtelenek lesznek hatékonyan sáncolni. Megtartandó a kisebb termetű tehetségeket, létrehozták az új posztot. A libero egy védekező specialista, aki a többiekétől eltérő színű mezben játszik, kimarad a forgásból, csak a hátsó sorban állhat, nem szerválhat, nem sáncolhat, és nem ütheti meg azokat a labdákat, amelyek magasabban vannak a háló tetejénél.

A régi időkhöz képest változás, hogy 1996 előtt a játékosok nem érhettek hozzá a labdához a csípő alatti testrészeikkel, azóta viszont használhatják a lábukat is.

A labdamenet nyitással kezdődik. Nincs második adogatás, ha az adogatás nem jó, az ellenfélé a pont és a szerválás joga. Egy csapat háromszor érhet a labdába, utána át kell ütnie a hálón (azaz a játék átlagos ritmusa ekképp fest: fogadás, feladás, ütés). Ha a labda talajt ér, a menetnek vége. Ha a vonalakon belül ér padlót, akkor a másik térfélen lévő csapaté a pont. Ha a vonalakon túl, akkor az a csapat bukta el, amelynek a játékosa utoljára érintette. Szintén az ellenfélé a pont, ha a labdát a hálótartó oszlop mellett, de a háló tetejének vonala alatt ütik át a túlsó térfélre. Ugyancsak pontvesztéssel jár, ha egy játékos bármilyen szituációban hozzáér a hálóhoz, vagy lábával érinti a félpályán felfestett vonalat. A labda a talajt érés pillanatáig a képzeletbeli térfél hosszanti és szélességi kiterjesztéséről bárhol megjátszható, azaz egy játékos akár a terem végéből is visszaütheti, ha utoléri (szerválni szintén bárhonnan lehet az alapvonal mögül).

Egy csapatban hatszor lehet cserélni egy játszma során, a libero cseréje ebbe nem számít bele, őt ugyanakkor legalább egy pont erejéig mindenképpen le kell hozni a szett során. Ha egy cserejátékost cserélnek le ugyanabban a szettben, az később már nem térhet vissza, és nem küldhető be a helyére ugyanaz, akinek a helyére bejött.

A pálya 18 × 9 méter, a háló 2,43 méter magas a férfiaknál, 2,24 méter a nőknél.

Világversenyeken mindkét nem 12 csapatot vonultat fel. A lebonyolítás rendje pedig a szokványos: körmérkőzés két hatos csoportban, majd mindkét ágról az első négy továbblép, és a keresztjátékkal indul az egyenes kieséses szakasz.

Hivatalos olimpiai versenyszám (férfiak–nők)

12 csapat (12 fő/ csapat).

Magyar Röplabda Szövetség

Magyar Sport Háza

1146 Budapest, Istvánmezei út 1–3.

Telefon: (+36 1) 460-6889

Fax: (+36 1) 460-6890

E-mail:

WEB: http://hunvolley.hu/index.php

Strandröplabda (Beach Volleyball)

Homokos pályán 2–2 fős csapatok részvételével rendezik ezt a speciális sportot. A lágy talajon még több akrobatamutatványra és hihetetlen erőfeszítésre van szükség. A játék célja és szabályai (néhány kivételtől eltekintve) megegyeznek a nagy testvérével.

Nemzetközi múlt

Santa Monica Kalifornia egyik legszebb strandja. A húszas években innen indult hódító útjára a strandröplabda, amelyet eredetileg családi időtöltésként műveltek a Csendes-óceán mentén. Nem telt bele sok idő, hogy más tengerpartok is bekapcsolódjanak: egyes tudósítások megemlítik, hogy 1927-re ez vált egy francia nudista-kolónia kedvelt szórakozásává. A harmincas években már a tengerparttal nem rendelkező Csehszlovákia és Lettország homokosabb területein is ütötték a röplabdát. Ebben az időkben vált klasszikusan tömegsporttá az Egyesült Államokban is, ahol a világválságot követő, kissé depresszív korszakban mindenki valamiféle feldobódásra vágyott a keserű hétköznapok után, igen gyakran a strand homokjában.

Az első hivatalos kettő a kettő elleni mérkőzést 1947-ben vívták, helyileg Kaliforniában, az ötvenes években pedig ugyanitt meghirdették az első körversenyt, melyre százak neveztek, és öt strandon vetélkedhettek egymással.

Újabb magasságokba egy elsőrangú ötlet repítette: a strandröplabda bajnokságokat elkezdték összekötni szépségversenyekkel, ekkor alakult ki az utánozhatatlan show-hangulat a pályák környékén. 1957-ben az egyik legnézettebb hollywoodi alkotás, a Pizsama-felsők női sztárját választották a strand szépének, aki aztán a torna végén megcsókolta a két férfi győztest.

A hatvanas években a Beatles tagjai is kinéztek a partra, s ha már ott jártak, ütöttek egyet. Kisvártatva Marylin Monroe több filmsztárral egyetemben imádattal nyilatkozott a strandröplabdáról, John F. Kennedy elnök pedig úgy döntött, ezt megnézi magának. A sztárok és az elnök után megérkeztek a szponzorok is, így az évtized végén már profik ütötték a labdát a homokban.

Manapság az egyik legdivatosabb labdajáték. Régóta játsszák a vakációzók milliói, nem túl szigorú szabályokkal. Mostanra teljes jogú versenysporttá vált, sőt 1996 óta az olimpiai programban is szerepel.

Atlantában az „anyasportág” koronázatlan királya, a strandra „átruccant” magyar származású Karch Kiraly lett a győztes, partnerével, Kent Steffes-szel.

Karch Kiraly három olimpián is elsőséget tudott szerezni (két alkalommal teremben és egyszer strandröplabdában), ezen kívül Regla Torres Herrera is háromszor nyert olimpiát.

Az amerikaiak mellett meghatározó játékerőt Brazília és Ausztrália képvisel strandröplabdában.

Hazai múlt

Magyarországon is hamar gyökeret vert ez a sportág, kialakult a versenyrendszere, de számottevő nemzetközi eredményeket eddig még nem tudtak felmutatni versenyzőink.

Versenyszabályok

A strandröplabdázóknál kicsit más a hangulat és a szabály is. A pontok megnyerése vagy elvesztése ugyanazon az alapon történik, mint a normál röplabdában, de a pálya mérete más, 16 × 8 méter. Ugyanakkor azon túlmenően, hogy csak két ember alkot egy csapatot, és minimum 40 centi mély homoknak kell fednie a pályát, további különbségek is vannak. Az első két szett 21 pont eléréséig tart, a döntő, harmadik 15-ig, 2 pont különbséggel. Az első két játszmában 7 pontonként, a döntő játszmában 5 pontonként térfelet cserélnek a csapatok.

Nincs középvonal a térfélen, a játékosok oda helyezkednek, ahová akarnak, továbbá ejtés sincs, a labdát meg kell ütni.

Az olimpián mindkét nemben 24 pár állhat rajthoz, rangsorolják őket, majd az első kiemelt játszik a 24.-kel, a második a 23.-kal, és így tovább. A tizenkét győztes továbbjut, a vesztesek újabb két fordulót játszanak, majd az itt állva maradt négy pár csatlakozik a győztesekhez, és a 16-os mezőny aztán nekivág az egyenes kieséses szakasznak.

Hivatalos olimpiai versenyszám (férfiak–nők)

24–24 páros.

Magyar Röplabda Szövetség

Magyar Sport Háza

1146 Budapest, Istvánmezei út 1–3.

Telefon: (+36 1) 460-6889

Fax: (+36 1) 460-6890

E-mail:

WEB: http://hunvolley.hu/index.php?option=com_docman&Itemid=123