Ugrás a tartalomhoz

Sport A-tól Z-ig. Általános és különleges sportágak ismerete

Gallovits László, Honfi László, Széles-Kovács Gyula (2011)

Pécsi Tudományegyetem, Szegedi Tudományegyetem, Nyugat-Magyarországi Egyetem, Eszterházy Károly Főiskola, Dialóg Campus Kiadó-Nordex Kft.

28. fejezet - Ritmikus gimnasztika (Rhythmic Gymnastics)

28. fejezet - Ritmikus gimnasztika (Rhythmic Gymnastics)

Ideális, valódi női sport, csak nők számára. Mozgásanyaga közel áll a tánchoz, a baletthez, a tornához, megfűszerezve némi német behatással – kiegészítő szerek használata izomerősítés céljából –, és svéd befolyással (szisztematikus talajtorna a ritmusérzék fejlesztésével). A szakágak kialakulásánál e két nemzetről szoktak külön is megemlékezni. Hódító útjára azonban Európa keleti felében indult a ritmikus gimnasztika. Mire a Nemzetközi Tornaszövetség (FIG) figyelme az akkor „modern gimnasztikának” hívott műfaj felé fordult, már a női tornászok százai csábultak el a szalagok, karikák, buzogányok, labdák világába.

Bár fontos a művészi érzék, igazi sportembernek kell lenni; nagyon hajlékonynak és rendkívül ügyesnek, hiszen különböző eszközökkel is kell zsonglőrködni. A csapatmunka szépségét pedig az is fokozza, hogy mintaszerű együttműködés szükséges a tökéletes alakzatok kialakítására (azaz a hat versenyző mindegyike egy geometriai figura része legyen). A mozdulatokat mindig zenére, ritmikusan végzik. A ritmikus gimnasztika (RG) célja tehát a szép mozgás és az emberi test természetesen harmonikus mozdulatanyagára épülő rendkívül esztétikus sportág.

Nemzetközi múlt

Még a Szovjetunióban kezdődött meg, 1936-ban a szakág kialakulása és versenysporttá szervezése, művészi torna néven.

A jelen ritmikus gimnasztikája sokak szerint sport és művészet csodálatos kombinációja, amely páratlan erőt kölcsönöz az izomzatnak.

A művészi torna terminus egyébként a XVIII. században keletkezett, amikor a klasszikus gyakorlatokat igyekeztek megkülönböztetni a katonakiképzésben használt különböző elemektől (leginkább Németországban, ahol életet leheltek a tornasportba). Eleinte a nemesség hitbizományának tekintették a sportágat, ám csakhamar elterjedt az iskolákban, sportklubokban és egyéb európai intézményekben.

A ritmikus sportgimnasztika elnevezést az 1973-as rotterdami világbajnokság után vette fel a sportág. Olimpián a sportág 1984-ben szerepelt egyéniben, majd 1996-tól az együttes kéziszercsapatok versenye is felkerült az olimpia műsorára. Nagy meglepetésre az első olimpiai aranyérmet a kanadai Lori Fung nyerte el.

A szakág leghíresebb versenyzői a Szovjetunió utódállamaiból kerülnek ki.

A méltán népszerű RSG (ritmikus sportgimnasztika) az 1998-as évtől kezdődően ritmikus gimnasztika (RG) néven szerepel. Célja a magasrendű mozgáskoordináció és művészi hatás megteremtése, öt különböző kéziszer – labda, kötél, karika, buzogány, szalag – használatával. 1999-ben hazánk nagy sikerű Európa-bajnokságot rendezett.

Hazai múlt

1963-ban Budapest nemzetközi versenyt szervezett, amelyet egy évvel később a Nemzetközi Torna Szövetség (FIG) az első hivatalos világbajnokságnak ismert el.

Ezáltal hazánk is fontos szereplője volt az események sorozatának. Ekkor még csak 10 ország 28 versenyzője indult, ám a számok csakhamar nőni kezdtek, a hetvenes években Amerika is bekapcsolódott a vérkeringésbe – igaz, amikor az érmek elosztásáról volt szó, a kelet-európaiak továbbra is egyeduralkodónak számítottak.

A magyar csapat legnagyobb sikerét 1956-ban a melbourne-i olimpián érte el, aranyérmet nyertek az akkor még szertorna keretein belül szervezett versenyen.

Az önálló RG versenyek történetében lányaink több olimpiára is kijutottak, és a legjobb helyezést (hatodik) Sinkó Andrea érte el Szöulban.

Versenyszabályok

A ritmikus sportgimnasztika versenygyakorlatait egyéni versenyeken 12 × 12 m, együttes kéziszercsapatversenyen 13 × 13 méteres szőnyeggel borított talajterületen mutatják be, zenére. Világversenyeken (olimpia, vb, EB) kizárólag kéziszerrel lehet versenyezni. A kéziszerek nemzetközi sorrendje: kötél, karika, labda, buzogány, szalag. A Nemzetközi Tornaszövetség (FIS) hivatalos bajnokságain egyéni vagy együttes gyakorlatból rendeznek versenyeket. Az egyéni (1–1,5 perces a gyakorlat) és a hat fős csapat (2–2,5 perces a gyakorlat) előadása során különböző számú és nehézségi fokozatú (A, B, C) ugrásokat, forgásokat, egyensúlyhelyzeteket és akrobatikus elemeket kell bemutatni.

A versenybírók (a két zsűri) egymástól függetlenül bíráskodik. Az „A” vagy kompozíciós zsűri a mozdulatokat, a mozgássorok technikai fokát, az elemek változatosságát, a szercserék számát és értékét, az eredeti elemeket és a kockázatvállalást figyeli és ad rá valamilyen pontszámot. A „B” vagy kiviteli zsűri a végrehajtás biztonságát, a technikai hibákat, az alakzatok pontosságát, a zenei összhangot és a kifejező erőt: a virtuozitást értékeli.

Ugyanakkor nem csupán a hibák jelentenek levonásokat (valakire rátekeredik a szalag, elejti a labdát), de a rendkívül szigorú öltözködési szabályok áthágása is. A viselendő ruha takarási felülete szinte centire elő van írva, mínuszok terhelik a pontszámot, ha a melltartó pántja elővillan, vagy esetleg szétreped a cipzár, az máris kéttizedes levonást jelent.

Hivatalos olimpiai versenyszámok (csak nők)

Egyéni összetett és csapat (hat fő).

Ritmikus Gimnasztika Szövetség

1146 Budapest, Istvánmezei út 1–3.

Telefon: (+36 1) 460-6906

Fax: (+36 1) 460-6907

E-mail:

WEB: http://rgszovetseg.hu, http://www.matsz.hu