Ugrás a tartalomhoz

Sport A-tól Z-ig. Általános és különleges sportágak ismerete

Gallovits László, Honfi László, Széles-Kovács Gyula (2011)

Pécsi Tudományegyetem, Szegedi Tudományegyetem, Nyugat-Magyarországi Egyetem, Eszterházy Károly Főiskola, Dialóg Campus Kiadó-Nordex Kft.

25. fejezet - Lovaspóló (Polo)

25. fejezet - Lovaspóló (Polo)

A világ leggyorsabb labdajátéka.

„A királyok játéka, a játékok királya.”

A lovaspólót két négytagú csapat játssza lóhátról. A csapatok arra törekednek, hogy a labdát minél többször az ellenfél kapufái közé juttassák az ütővel. A játékosok bal kézzel irányítják pónijukat, az ütőt csak jobb kézzel kezelhetik. Az a csapat győz, amelyik több gólt szerez.

Az angol-indiai polo kifejezés a 19. század második felétől használatos. A balti néptől származik, és labdát jelent (hasonló a tibeti pulu szó is, mely szintén labdát jelent).

Nemzetközi múlt

A lovaspóló ősi eredetű lovasjáték, gyökerei Ázsiából erednek. Az angolszász országokban ma is roppant népszerű.

A lovasság kiképzésére is igen alkalmas harci játékot Konstantinápolytól Kínán át Japánig a késő középkorig űzték, nemegyszer háborúk sorsát döntötték el pólómérkőzésen.A játék különösen népszerű volt a XVI. századi Indiában.

A pólót a modern kor számára a gyarmati Indiában állomásozó angol lovastisztek fedezték fel 1850 körül. A „póló atyja”, Joseph Sherer vezetésével felállították az első szabályokat, és 1869-re a póló már bevezetett sport volt Angliában, néhány évtized múltán pedig az egész világon.

Az 1920-as és ‘30-as évek a pólósport aranykorát jelentették. Olimpiai sportág volt az 1908-as londoni, az 1920-as antwerpeni, az 1924-es párizsi és az 1936-os berlini olimpián, ez utóbbin több nézőt vonzott, mint az összes többi sportág együttesen.

Folyamatosak a tárgyalások ma is a Nemzetközi Pólószövetség és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság között a póló olimpiai felvétele tárgyában. 2009-ben a FEI és a FIP (a Nemzetközi Pólószövetség) megállapodást kötött arról, hogy a póló bemutató jelleggel szerepel majd a 2010-es Lovas Világjátékokon. Az elmúlt évtizedekben a póló látványos terjedésének és fejlődésének lehettünk tanúi, az izgalmas és ultragyors játék méltán egyre népszerűbb világszerte.

Dél-Amerikában is igen elterjedt sportág, különösen Mexikóban. Az utóbbi években Magyarországon is ismertté vált, lovaspólósaink egyre sikeresebben szerepelnek a nemzetközi találkozókon.

Hazai múlt

Magyarországon a pólójátékot az 1880-as években honosította meg gróf Andrássy Géza, és gyorsan tért hódított a lovassportok között. Az európai kontinensen (Angliát kivéve) elsőként, 1895-ben alakult klub a Budapesti Lovaspóló Egylet volt, amelyet sok más követett egészen a második világháború kitöréséig.

Az emlékezetes sikerek közé tartozik a magyar válogatott 16 : 6 arányú győzelme az Európa legjobbjának tartott német csapat ellen, az 1936-os berlini olimpián.

A legerősebb tiszti klub, a Honvéd Póló Club csapata 1938-ban Európa-bajnokságot nyert. Kitűnő játékosnak számított akkoriban pl. gróf Bethlen István, ifj. Horthy Miklós, Sorg Jenő.1945 után azonban a játék hosszú időre megszűnt létezni, és csak 1993-ban tért vissza Magyarországra. Ebben az évben alakult újjá a Budapesti Lovaspóló Club (jelenleg nem aktív), két évre rá alakult a Káli Polo Klub Szentbékkállán, röviddel később az etyeki Club, majd a Magyar Polo Club.

1993-ban két, Amerikát megjárt magyar ötlete nyomán, néhány lelkes lovasember újjáalakította a nagyhagyományú Budapesti Polo klubot.

Rövid hányattatás után állandó helyet teremtettek a játék számára a Káli-medencében, Szentbékkállán, az egyik alapító tag, Dvoracsek György vezetésével a magyar pólósok.

1997-ben az első nemzetközi mérkőzés megrendezése óta itt nyílt rendszeres lehetőség az új játékosok csatlakozására, a játék elsajátítására, gyakorlására és hétvégenként klubmérkőzések lebonyolítására.

A terület adottságai révén záloga lehet a honi pólósport fejlődésének.

Jelenleg is Szentbékkállán található az ország egyetlen nemzetközi méretű pályája, ahol az elmúlt évek során megfordultak argentin, osztrák, német, egyiptomi, cseh, moldovai vendégjátékosok és edzők.

Versenyszabályok

A lovaspóló-pálya

A játéktér 183 × 275 m-es füves pálya (50 325 m2). A pálya a játékteret és a körülötte húzódó biztonsági sávot foglalja magába. A biztonsági sávban a játék ideje alatt csak hivatalos személyek és a játékosok segítői tartózkodhatnak.

A játéktér mentén rögzített korlát rendeltetése, hogy az alacsony labdát visszajuttassa a játéktérre. A védőkorlát könnyen elmozdítható.

A kapuk könnyű szerkezetűek, amelyek ütközés esetén azonnal eltörnek. A képen a lovaspóló-pálya és a kapufa látható.

Hivatalos személyek

A játék menetét ugyancsak lóhátról – a játéktér két felén osztozva – két bíró (umpire) ellenőrzi.

A játékvezető a játéktéren kívül tartózkodik. Feladata, hogy a két umpire között felmerülő vitás kérdéseket eldöntse. A kapuk közelében góljelzők (partjelzők) állnak, akik kétség vagy incidens esetén kötelesek jelentést adni az illetékes umpire-nak. A gólt zászlólobogtatással jelzik.

A játékidő kezdetét és végét az időmérő csengeti be és a gólokat is ő regisztrálja. Gólnak az számít, ha a játékos a labdát bármely magasságban az ellenfél kapufái, illetve azok képzeletbeli folytatása közé üti.

A játékidő

A lovaspóló-mérkőzés 7 perces nyolcadokból (úgynevezett chukkerekből vagy chukákból) áll. A tényleges játékidő 56 perc. A rendezők ezt a „nyolcadok” ritkításával, az időtartam rövidítésével, illetve mindkét módon csökkenthetik.

Minden részidő között 3 perc szünet van, a mérkőzés felénél 5 perc szünetet kell tartani. Ha a mérkőzés döntetlenül végződik, az utolsó nyolcadot addig hosszabbítják, amíg a labda a játékon kívülre nem kerül, bele nem ütközik a védőkorlátba, vagy gólt nem ér el valamelyik csapat. Ha mégsem születik gól, a mérkőzés 5 perc szünet után folytatódik. A nyolcadok és a szünetek ugyanúgy alakulnak, mint az előbbiek.

Az ütő és a labda

A pólóütő „T” alakú, kb. 130 cm hosszú, amelyeket a játékosok igényének megfelelően, különböző hosszúságú nyéllel készítenek. Az ütő nyelét markolattal látják el. A kalapács formájú ütőfejeket szikamor-, kőris-, bambusz- vagy bőrborítással vonják be.

A labda szintén kőris-, vagy bambuszfából készül, súlya 4,25–4,75 uncia (120–134,5 g).

A játékosok öltözete

A játékosoknak állszíjjal fölszerelt pólósisakot vagy sapkát kell viselniük. A csizmán és a térdvédőn nem lehet csat vagy gomb, amely más játékosok szerelésébe beleakadhat, vagy azt megsértheti. Hegyes sarkantyú viselése tilos. A csapat tagjainak különböző színű mezeket kell viselniük.

A póni lovak

A pónik magassága nincs meghatározva, de szerencsés, ha a játékos termetéhez választják ki. Elengedhetetlen követelmény a nyugodt természet. Mindkét szemükkel jól kell látniuk, ezért szemellenző, orrvédő használata tilos.

A pólólovakat elég szigorú módon és eszközökkel idomítják és törik be. Módszeresen szoktatják a játékban előforduló ütközésekre. Pl.: rúdhoz rövid kötélen kikötik a tehetetlen pónikat, akikhez különböző erővel és szögben lovasok ütköznek. Az ily módon idomított pónik Mexikóból származnak.

A mérkőzéseken, a lovakon nem lehet jégpatkó, patkószög és csavar. Az úgynevezett calkin (sarkantyúhoz hasonló patkótartozék) a hátulsó lábak patáira felszerelhető. Bandázs és lábszárvédő mindkét lábon kötelező.

A lovaspóló fontosabb szabályai

Kezdésnél a csapatok az umpire-ral szemben felsorakoznak a pálya közepén (ld. lovaspóló-pálya ábrája), aki a labdát tőle legalább 5 yard (kb. 4,5 m) távolságra elhelyezkedő csapatok közé gurítja. A játékosok mindaddig mozdulatlanul állnak, míg a labda az umpire kezében van. A mérkőzés csak a labda eldobása után kezdődhet.

Térfélcsere félidőben és a gól után következik. Ha szabálytalanságért, dancs-ért adták meg a büntető gólt, térfélcserére nem kerülhet sor.

Labda akkor kerül játékon kívülre, ha a védőkorlát vagy az oldalvonal fölé ütik, ilyenkor az umpire arról a helyről visszagurítja.

Ha a támadócsapat a hátsó vonal mögé üti a labdát, akkor a védekező fél ugyanarról a pontról, de a kapufától, a védőkorláttól, az oldalvonaltól legalább 4 yard (3,7 m) távolságról visszaüti a labdát, amelynél az a vonalat keresztezte.

Ha a védekező csapat a hátsó vonal mögé üti a labdát, akkor a támadók a 60 yardos (55 m) vonalról azzal a ponttal szemben üthetnek büntetőt, amelynél a labda a hátsó vonalat keresztezte.

Ha a labda megsérül, vagy valamelyik játékos ruhájába kerül, akkor a labdát az esemény színhelyéhez közelebb eső, de a kapufától, a védőkorláttól, oldalvonaltól legalább 20 yard (18,3 m) távolságra fekvő játékoldal felé kell gurítani.

Büntetőgólt ítélhet meg az umpire a támadócsapat javára, ha úgy látta, hogy a védekező csapat szabálytalanság árán hárította el a gólveszélyt. Ebben az esetben nincs helycsere, s az umpire úgy indíthatja el ismét a játékot, hogy a labdát a támadó csapat kapujától 10 yardra (9,1 m) felsorakozó játékosok közé gurítja.

A büntető-, illetve szabadütések esetében a két umpire mérlegelheti a szabálytalanság súlyosságát és megfelelő távolságról büntetőütést ítélhet. A szabadütést a vétkes csapat hátsó vonalától (back line) 30 yardra (27,45 m), esetleg 40 yardra (36,6 m) kijelölt pontról hajtják végre, szemben a kapuval.

Ha a vétlen csapat kapitánya úgy kívánja, a büntetőt arról a pontról hajtják végre, ahol a dancsot elkövették. Ez esetben a vétkes csapat egyik játékosa sem lehet közelebb a labdához 30 yardnál. A büntetőt végrehajtó játékos csapattársai nem lehetnek közelebb a hátsó vonalhoz, mint a labda.

A szabadütést a vétkes csapat hátsó vonalától 60 yardra, a kapuval szemben hajtják végre. A vétkes csapatnak legalább 30 yardra kell felállnia; a kedvezményezett csapat ott áll fel, ahol akar.

A szabadütést arról a pontról hajtják végre, ahol a dancsot elkövették. Az elhelyezkedés az előbbi esettel azonos.

Az ütközés vagy „belovaglás” egy irányba lovagló játékosok között nincs tiltva. Tilos viszont olyan szögben ütközni, ami a másik játékosra vagy lóra nézve veszéllyel járhat; fejjel, kézzel, karral, vagy könyökkel megütni valakit; a másik felszerelését, póniját megragadni; cikcakkba haladni a másik játékos előtt; a másik póninak elébe lovagolni, hogy az megbotoljon.

Az ütő helytelen használata is szabálytalan olyan esetekben, ha a labda elütése céljából az ütővel az ellenfél pónija elé, illetve alá nyúl; az ellenfél pónijának lábára üti a labdát; az ütővel az ellenfelét, vagy lovat akadályozza a játékban.

A játékos nem üthet labdát az ellenfél pónijának lába közé, nem keresztezheti ütőjével az ellenfél ütőjét pl. vállmagasság fölött, ha az éppen ütni készül.

Ha valamelyik játékos megsebesül, illetve a póni lesántul, az umpire megállíthatja a mérkőzést. Így ítélkezhet akkor is, ha valamelyik póni felszerelése megrongálódott.

Ha a játékos leesik a lováról, de nem sérül meg, nem avatkozhat a játékba. Ha megsérült, 15 percet kap, hogy újra játékba álljon. Amennyiben a játékot ezután sem tudja folytatni, helyette cserejátékost kell beállítani. Ha a sérülés az ellenfél valamelyik játékosának hibájából következett be, a csapatkapitány követelheti, hogy állítsanak ki egy játékost az ellenfél csapatából is, ez esetben a mérkőzés mindkét oldalon 3–3 játékossal folytatódik.

A lovaspóló igen változatos, mivel mindig gyors vágtában játsszák, váratlan megállásokkal és hirtelen irányváltoztatásokkal tarkítva.

Minden játékosnak több póniló áll rendelkezésére, amelyeket a lovak túlzott kifáradásának elkerülése érdekében meghatározott időnként cserélnek. Az energikus pónilovak az 50 km-es sebesség elérésére is képesek.

Szórakozás, vagy a turistalátványosság miatt több variánsa is kialakult a pólónak, melyeket nem lóháton játszanak:

  • elefánt póló,

  • teve póló,

  • biciklis póló,

  • kenu póló.

A hagyományos, lóval űzött változatnak is vannak olyan variánsai, amelyek a játék-taktikailag, és csapat-összetételben különböznek. Ilyen például az indoor póló, a beach póló, vagy a téli póló.

WEB: http://web.axelero.hu/poloclub/hpa.htm