Ugrás a tartalomhoz

Sport A-tól Z-ig. Általános és különleges sportágak ismerete

Gallovits László, Honfi László, Széles-Kovács Gyula (2011)

Pécsi Tudományegyetem, Szegedi Tudományegyetem, Nyugat-Magyarországi Egyetem, Eszterházy Károly Főiskola, Dialóg Campus Kiadó-Nordex Kft.

19. fejezet - Kézilabda (Handball)

19. fejezet - Kézilabda (Handball)

A sportjátékok egyik legfiatalabb küzdelmes szakága a kézilabdázás. A játékot két, hétfős csapat játssza. A cél az, hogy a csapat minél többször, kézzel az ellenfél kapujába juttassa a labdát, illetve szabályosan megakadályozni az ellenfelet a labdaszerzésben és gólszerzésben.

Nemzetközi múlt

A játék – érdekes módon – az Angliában kialakult labdarúgásnak és a rögbinek egy továbbfejlesztett, kézzel játszott változata, melyet a kezdetekben azonban elsősorban Németországban játszottak. A történelem során már az ókorban is játszottak labdajátékot. A görögök és a rómaiak is kedvelték a labdás játékokat. A labdát ekkor még kézzel és lábbal egyaránt terelgették a játékosok, és a tevékenység egyáltalán nem hasonlított a ma ismert kézilabdához. A mai, korszerű kézilabdázás az 1900-as évek elején alakult ki, pontosabban 1905-ben, amikor is egy dán testnevelő tanár, Holger Nielsen egy új játékot talált ki, melyet haandboldnak nevezett el. Ebben az időben, más országokban is játszottak hasonló játékot. Csehországban a hazenat, Németországban a torballt. Ezek közül a torball mutatta a legnagyobb hasonlóságot a kézilabdázás mai formájához.

A sportág születési évének a sporttörténészek 1917-et tartják. Egy német sportember, Heiser a torballon alapuló új játékot vezetett be. Ezt a torball tömött labdája helyett már levegővel felfújt labdával játszották. Az első világháború után ezt fejlesztette tovább a szintén német, a berlini testnevelési főiskola tanára, Karl Shelenz. A Heiser alkotta szabályokat módosította, és új alapelvek szerint korszerűsítette a játékot. Létrejött a nálunk is sokáig népszerű feldhandball (nagypályás játék). A kézilabdázás kis eszközigénye miatt rendkívül nagy népszerűséget szerzett. A férfiak és a nők egyaránt nagy kedvvel játszották. A német munkások torna- és sportszövetsége 1920-ban az általa támogatott sportágak közé sorolta a kézilabdázást.

A Nemzetközi Amatőr Kézilabda Szövetség (International Amateur Handball Federation, IAHF) 1928-ban alakult meg Amszterdamban 11 ország képviselőinek részvételével. A szervezet céljául a nagypályás kézilabdázás irányítását és további terjesztését tűzte ki. A játék lelkes követői ebben az időben Németország, Ausztria, Dánia, Svájc, Svédország voltak.

A kézilabdázás első olimpiai megjelenés 1936-ban, Berlinben volt. A nagypályás játék nem alkotott maradandót, így ezt követően hosszú olimpiamentes időszak következett a sportág életében.

1938-ban megrendezték az első világbajnokságot, és még ugyanebben az évben, szintén Németországban szervezték meg az első teremkézilabda világbajnokságot is. Érdekes megközelítést mutatott, hogy az említett tornákon csak a férfiak vettek részt, annak ellenére, hogy a játékot sokan játszották a nők közül is.

A második világháború után az addig erős német irányítás alatt álló nemzetközi szövetség átalakult, és 1946-tól Nemzetközi Kézilabda Szövetségként (International Handball Federation, IHF) működött tovább. Az új szervezet jobban figyelt a nők igényeire, és munkájának köszönhetően 1949-ben már a hölgyeknek is világbajnokságot rendezhettek. A sportág fejlődésében ekkor már tisztán látszott a kispályás, illetve a teremkézilabda irányába tartó tendencia. 1957-ben rendezték meg az első női teremkézilabda világbajnokságot, míg a férfi csapatok legjobbjai a Bajnokcsapatok Európa Kupáján (BEK) indulhattak. 1961-ben női BEK, 1976-ban férfi KEK, 1977-ben női KEK, 1982-ben férfi és női IHF Kupa sorozat indult. Az olimpia sportágai közé először a férfiak teremkézilabda-tornája került be előbb, 1972-ben, majd négy évvel később, Montrealban a nők is játszhattak az ötkarikás játékokon.

Az Európai Kézilabda Szövetség (European Handball Federation, EHF) 1991-ben alakult meg.

Hazai múlt

Magyarországon kezdetben elsősorban a hazena és a nagypályás kézilabda terjedt el. 1923–1926 között rendszeresen rendeztek hazena bajnokságokat. A nagypályás játék kezdeti támogatója a Budapest Labdarúgó Szövetség (BLASZ) volt. 1928-ban a BLASZ Kézilabda Bizottsága szabálykönyvet adott ki és megrendezte az első magyar bajnokságot.

A magyar Kézilabdázó Egyesületek Országos Szövetsége 1933-ban alakult meg, majd 1938-ban már fedett pályás tornát rendeztek.

A fejlődés idehaza is töretlen volt. 1946-tól gombamód szaporodtak a klubok és egyesületek. Ekkor jöttek létre a vidéki bázisok. Debrecenben, Békéscsabán, Miskolcon és Győrben is kiváló csapat működött.

1949-ben Magyarország rendezte a női világbajnokságot. A magyar lányok kiváló teljesítményt nyújtottak és megszerezték az aranyérmet. A hazai sikerek ellenére a nagypályás játék mégis csak másodszereplő lehetett a labdarúgás mögött, így egyre inkább a kispályás lehetőség került előtérbe.

1951-ben már kispályás nemzeti bajnokságot írtak ki a szervezők. Ugyan a nagypálya szerelmesei még sokáig küzdöttek fennmaradásukért, a nemzetközi és hazai helyzet egyértelművé tette a jövőt a kézilabdázásban.

1960-tól már kizárólag kispályára és terembe írtak ki bajnokságot. Sajnos, a létesítmények hiánya lehetetlenné tette a gyors váltást. Újabb tíz év kellett, hogy a játékra alkalmas csarnokokat építsenek. 1976-ban, az első osztályban szereplő csapatoknál előírás volt a teremben játszott mérkőzés. A kézilabdázás e formája újabb lökést adott a sportágnak. A technikai végrehajtások addig ismeretlen tárháza nyílt meg a nézők számára. Olyan megoldásokat mutattak be a játékosok, melyek szabadtéri körülmények között kivitelezhetetlenek vagy túlságosan veszélyesek lettek volna.

Versenyszabályok

A játék szabályai meghatározzák a pályán és a pályán kívüli magatartást, a labdával és labda nélkül végezhető tevékenységeket. A hazai és nemzetközi szabályok egyeznek.

A kézilabdát 40 × 20 méteres, téglalap alakú játékterületen játsszák, amelyhez hozzátartozik még az oldalvonalak mentén 1 méteres, az alapvonal mögött 2 méteres biztonsági sáv.

Kapuelőtér: A két kapu előtt található folyamatos vonallal körülvett rész. Ezt a vonalat a kapuktól 6 m-re húzzák meg. Itt csak kapus tartózkodhat,az itt lévő labda az övé. Kidobást kivéve a levegőben lévő labda megjátszható. Mezőnyjátékos belépésért szabaddobás, kiállítás, vagy büntető is járhat. Egyes esetekben büntetlen marad.

Szaggatott szabaddobási vonal: Minden pontja a kaputól 9, a kapuelőtér-vonaltól 3 méterre van felfestve.

Büntetődobó-vonal: A kaputól 7 méterre található, innen dobják a játékosok a büntetőket. Párhuzamos a gólvonallal.

Gólvonal: a két kapufa mögött van, párhuzamos a büntetődobó-vonallal. Ha ezen szabályosan áthalad a labda, azt gólnak kell tekinteni.

Kapus-határvonal: 15 cm hosszú, a kapu előtt 4 méterrel van.

A középvonal a pályát két egyenlő területű térfélre osztja, a két oldalvonal felezőpontjának összekötésével.

Oldalvonal: A pálya hosszabb oldala.

Cserevonal: Az oldalvonalra merőleges, a zsűriasztal és a kispad között található. Ezen kell cserélni.

A játék 2 × 30 perc időtartamú, 10 perc szünettel.

Egy kézilabdacsapat 14 játékosból áll. A játéktéren egyszerre maximum hét játékos tartózkodhat, a többiek a csereterületen foglalnak helyet. Mindig kell egy kijelölt kapus a pályára, aki eltérő mezt visel a többiektől. A kapus mezőnyjátékosként is szerepeltethető, illetve egy mezőnyjátékos is átveheti a kapus feladatkörét, ha megfelelően elkülönül a ruházata a mezőnyjátékosokétól.

Egy mérkőzésen tetszőleges számú csere hajtható végre úgy, hogy a lecserélt játékos a cserevonalnál hagyja el a pályát. Ha a becserélendő játékos hamarabb lép pályára, minthogy a lecserélt játékos elhagyná azt, akkor az szabálytalan cserének minősül, és kétperces büntetéssel büntetendő. Több más labdajátéktól eltérően a csere alatt a játék nem áll meg, a cserét – hacsak a játék egyéb okból nem áll – folyamatos játék közben kell végrehajtani.

Az esetleges szabálytalanságokat a két játékvezető szabaddobással, hétméteres büntetővel, esetleg még 2 perces kiállítással is honorálhatja. A labda mérete nemenként és korosztályonként különbözik, külseje nem lehet fényes és csúszós. Külső borítása bőr, vagy műanyag. A férfiak és a férfi juniorok játékszere a mérkőzés kezdetekor 58–60 cm kerületű és 425–475 gramm tömegű, a nőknél ez 54–56 cm és 325–375 gramm. A csapatok valójában 12 főből állnak, de egyszerre a játéktéren csak heten (ebből 1 kapus) tartózkodnak, a többiek cserejátékosok.

A játékosok kötelesek mezt és nadrágot, valamint cipőt viselni. A mezek hátán 20 cm, míg elől a mellkasán magas számot kell feltüntetni. A kapus ruházata különbözik a mezőnyjátékosokétól. A játékot gólra játsszák, melyet akkor ítél a játékvezető, ha a labda szabályos körülmények között, teljes terjedelmével átjut a gólvonalon. A mérkőzést az a csapat nyeri, amelyik több szabályos gólt ér el.

Hivatalos olimpiai versenyszám (férfiak–nők)

12 csapat (15 fő/ csapat).

Magyar Kézilabda Szövetség

Magyar Sport Háza

1146 Budapest, Istvánmezei út 1–3.

Telefon: (+36 1) 4606820

Fax: (+36 1) 4606823

E-mail:

Web: www.handballnet.hu

Strandkézilabda (Beach Handball)

Nemzetközi múlt

A strandkézilabdázás kialakulása 1992-re nyúlik vissza. A sportág az 1990-es évek elején alakult ki Olaszországban. Olaszországban edzők és játékvezetők egy rendkívül aktív és agilis csoportja kidolgozta a kézilabda homokon, strandon űzött változatát, a mai strandkézilabda ősét. Az első hivatalos mérkőzés rendkívüli sikere ellenére a sportág fejlődése – az edzői kar egy részének masszív ellenállása miatt – csak lassan indult meg.

Az első igazi áttörés 1996-ban volt, amikor a strandkézilabda bekerült az EHF (Európai Kézilabda Szövetség) alapszabályába, az IHF (Nemzetközi Kézilabda Szövetség) kiadta az első szabálykönyvet, és az olaszországi Marsalában 15 ország több mint 20 résztvevőjével megrendezték az első strandkézilabda szemináriumot, ahol a szakemberek kialakították a sportág filozófiáját és kiadták az EHF útmutatásait.

Hazai múlt

1999-ben indult útjára hazánkban a strandkézilabdázás. 2003-ban már pénzdíjas Magyar Kupa került megrendezésre, profi kézilabdázók részvételével. 2002-ben és 2004-ben részt vettünk a spanyol-, illetve törökországi Európa-bajnokságon.

Versenyszabályok

Egy mezőnyből és két kapuelőtérből áll a 27 m hosszúságú és 12 m szélességű, téglalap alakú terület.

Felszínét legalább 40 centiméter mélységű homokréteg borítja.

Legalább 3 méter szélességű szabad terület övezi, biztonsági zónaként.

A mezőny 15 méter hosszú és 12 méter széles. A határoló vonalakat legfeljebb szélességű, rugalmas szalaggal kell megjelölni.

A mérkőzés két félidőből áll, mindkét félidő eredményét önállóan kell értékelni. Mindkét félidő 10 perc, közöttük legfeljebb 5 perc szünettel. A játékvezetők döntik el, hogy mikor és mennyi időre kell a játékidőt megszakítani. Mindkét mérkőző csapat a rendes játékidőben félidőnként egy perc időtartamú holtidőt (team time-out) igényelhet. A mérkőzéseket játszhatják női, férfi és vegyes csapatok. Egy csapat maximum 8 főből áll és a kezdéskor 6 játékosnak jelen kell lennie. Ha a létszám 4 fő alá csökken az érintett csapat, elveszti a mérkőzést. A pályán egyszerre csapatonként 4-4 fő tartózkodik, 3 mezőny és egy kapus. A cserejátékosok saját csrehelyükön kötelesek tartózkodni. A labdát szabad kézzel, karral, fejjel, törzzsel, combbal és térddel elfogni, megállítani, dobni, lökni vagy ütni. Lehet vetődni is a talajon fekvő vagy guruló labdára. A labdát legfeljebb 3 másodpercig szabad érinteni, akkor is, ha az a talajon van. A labda nem érintheti a talajt 3 másodpercnél tovább úgy, hogy azt ugyanaz a játékos vegye fel, aki utoljára érintette azt (szabaddobás). Az elkapott labdával legfeljebb 3 lépést szabad mozogni.

Szabad a labdát mind helyben, mind futásközben:

  • egyszer a talajra dobni és egy vagy két kézzel ismét elfogni;ismételten egy kézzel a talajra ütni (egykezes labdavezetés) vagy a labdát

  • egy kézzel a talajon ismételten gurítani és azután egy vagy két kézzel ismét elfogni, illetve felvenni.

Mihelyt azonban a labdát egy vagy két kézzel ismét elkapják, legfeljebb 3 lépés, illetve 3 másodperc után tovább kell játszani.

A kapus gólja mindig 2 pontot ér. Ezen kívül a büntetőből, valamint a látványos, például kínai figurából vagy 360 fokos fordulatból szerzett gólok is 2 pontot érnek.

A félidők eredményét külön kezelik, az elért gólok számától függetlenül minden nyert félidő egy pontot ér. Döntetlenre sem a félidők, sem a meccs nem végződhet. A játékidő letelte után, játékvezetői labdafeldobást követően „aranygólig” harcolnak a csapatok. Ha pedig a két félidő eredménye 1–1-es állást hoz, akkor szétlövéssel döntik el, melyik csapat győz.

Magyar Kézilabda Szövetség

Magyar Sport Háza

1146 Budapest, Istvánmezei út 1–3.

Telefon: (+36 1) 4606820)

Fax: (+36 1) 4606823

E-mail:

Web: www.handballnet.hu, http://www.magyar.sport.hu/sport/jatekszabalyok/j_strand_kezilabda/j_strand_kezilabda_1.htm