Ugrás a tartalomhoz

Sport A-tól Z-ig. Általános és különleges sportágak ismerete

Gallovits László, Honfi László, Széles-Kovács Gyula (2011)

Pécsi Tudományegyetem, Szegedi Tudományegyetem, Nyugat-Magyarországi Egyetem, Eszterházy Károly Főiskola, Dialóg Campus Kiadó-Nordex Kft.

Pályakerékpár (Track)

Pályakerékpár (Track)

Nemzetközi múlt

Az országúti kerékpár népszerűsége arra késztette a versenyszervezőket, hogy valami olyasmit is kellene csinálni, amikor a viadalt végig láthatják a nézők, és a biciklisták nem tűnnek el az érdeklődők szeme elől.

1868-ban az ötletből valóság lett, egy kisebb, zárt pályán versengtek a bringások a franciaországi Saint-Cloud-ban, hogy aztán nem sokkal később összeácsolják az első komolyabb fapályákat Párizsban, illetve Kölnben. Eleinte 1, 5 és 10 kilométeren tapostak az indulók, ám aztán kitalálták a 12 és 24 órás, pihenő nélküli versenyeket, sőt, 1878-ban, az angolok kitalálták a „Six Days” nevű őrületet, amelynek során – apróbb megállóktól eltekintve – valóban hat napon át kellett nyomni a pedált.

Ezek után nem csoda, hogy már az 1896-os olimpián szerepelt a pályakerékpár egy száma a programban, és az 1912-es játékok kivételével, valamennyi ötkarikás esemény egyik legnépszerűbb helyszíne a velodrome.

A pályaversenyzés megszületésének és fellendülésének anyagi okai is voltak. A kerékpársport fejlesztéséhez szükséges pénzforrást ugyanis több helyen úgy teremtették elő, hogy a többi sportág és a lóversenyek mintájára, életre hívták a pályaversenyeket.

A pályakerékpársport programja 1924 és 1992 között meglehetős nyugalomban volt: ezen időszakban a repülőverseny, az egy kilométeres időfutam, valamint az egyéni és csapat üldözőverseny szerepelt a kínálatban (a hölgyek először 1988-ban mutathatták meg pályakerékpáros képességeiket). Ezen időszak előtt is elég sűrűn változott a program, utána viszont alaposan felbolydult. Megjelent a sprint csapatverseny, a madison, valamint a keirin.

Versenyszabályok

Igen széles skálán lehet választani a pályakerekes események közül, íme, a megannyi változat, amelyeket alapvetően két műfajra lehet osztani: a hosszú távú, kitartást igénylő számok, valamint a sprintszámok. A pálya általában hosszú, 7–9 méter széles, dőlésszöge 42 fok.

Hosszú távú versenyszámok

Egyéni üldözőverseny

Két versenyző megy ki a pályára, egyik a pálya egyik felétől, a másik a másik felétől rajtol, majd 4 kilométeren üldözik egymást. Ha valaki beéri a másikat, az utolért kerékpáros kiesik – egyébként a gyorsabb jut tovább.

Csapat üldözőverseny

Megegyezik az egyénivel, azzal a különbséggel, hogy egy-egy csapat négy versenyzőből áll: az óra akkor áll meg, amikor a csapat harmadik tagja is áthalad a célvonalon.

Olimpiai sprint

Háromtagú csapatok igen látványos versengése, három körön át. Mindegyik körben másik kerekesnek kell vezetnie a csapatát, az óra akkor áll meg, amikor a harmadik is áthaladt a célvonalon.

Pontverseny

Nyolc versenyző hajt a pályán, a férfiak 40, a nők 24 kilométeren át, és minden második kilométer után egy sprintbetét következik. Ezen sprintek során pontok gyűjthetők: a sprint győztese 5 pontot kap, a második 4-et, a harmadik 3-at, a második 2-t, az ötödik 1-et. Az utolsó sprint duplán számít, ugyanakkor a lekörözöttek nem gyűjthetnek pontot, aki két kört kap, az kiesik. A versenyt az nyeri, aki a 20 belső mini-viadalon a legtöbb pontot gyűjtötte.

Madison

Hasonló a pontversenyhez, melynek során kétfős csapatok versengenek egymással. Öt kilométerenként sprintszakaszok következnek, a pontozás ugyanaz, mint a pontversenyben. A kétfős csapatból mindig csak az egyik biciklis tapos teles erőbedobással, a másik a pálya tetején köröz készen arra, hogy társát leváltsa, aki a kezét elkapva ad neki lendületet.

A verseny a New York-i Madison Square Gardenről kapta a nevét – ott rendeztek először ilyen versenyt.

Sprintszámok

Időfutam

Egyéni verseny az óra ellen: csak egy versenyző van a pályán, akinek 1000 métert (hölgyeknek 500 métert) kell végig sprintelnie, és a végén a leggyorsabb nyer.

Repülőverseny

Háromkörös verseny, melynek során két kerekes mérkőzik meg egymással. A párharc tulajdonképpen az utolsó 200 méteren dől el, addig a kerekesek csupán manővereznek – érdekes módon azért, hogy lehetőleg a másik vezessen (lassítanak, sőt, akár le is fékeznek, szinte teljesen megállva). Így ugyanis erőt lehet gyűjteni az előttünk lévő hátszeléből, ráadásul az nem lát bennünket, és az utolsó pillanatban meglepetésszerűen megelőzhető. Egy előzetes időmérés alapján rangsorolják a kerekeseket, párokba sorsolják őket, majd elkezdődik az egyenes kieséses viadal, a tulajdonképpeni verseny. Egy párharc három futamból áll, aki kettőt nyer, továbbjut.

Keirin

Japánból indult hódító útjára ez a fura versenyszám, amelyben egy motor is közreműködik. A Távol-Keleten a durvább változatra – egymás lekönyöklése bevett szokás volt – fogadni lehetett; az olimpiai változat egy szelídebb kiadás. A hat kerekest felvonultató viadal 8 körből áll: 5 és fél körön át egy motoros halad a versenyzők előtt, amely fokozatosan gyorsít fel 25-ről 45 kilométer per órás sebességre, melyet a kerekesek is igyekeznek felvenni. Aztán még jobban felpörögnek, és a végén akár 60 kilométer per órás sebességgel zúdulnak át a célvonalon.

Hivatalos személyek a versenyen: versenyfőtitkár, vezetőbíró, egy vagy több asszisztens, időmérők, gépvizsgálók, kanyarbírók, indítók.

Hivatalos olimpiai versenyszámok

Férfiak: sprint, egyéni üldöző, pontverseny, keirin, sprint csapat,

csapat üldöző (4 fő), madison.

Nők: sprint, egyéni üldöző, pontverseny.