Ugrás a tartalomhoz

Sport A-tól Z-ig. Általános és különleges sportágak ismerete

Gallovits László, Honfi László, Széles-Kovács Gyula (2011)

Pécsi Tudományegyetem, Szegedi Tudományegyetem, Nyugat-Magyarországi Egyetem, Eszterházy Károly Főiskola, Dialóg Campus Kiadó-Nordex Kft.

Országúti kerékpár (Road-race)

Országúti kerékpár (Road-race)

Nemzetközi múlt

Az 1880-as évektől egyre népszerűbbekké váltak a hosszú távon tekerők versenyei. A sportág egyformán hódított az Atlanti-óceán mindkét oldalán. A sport eredeti színhelye az országút volt, ezért kezdetben az ilyen versenyek örvendtek a legnagyobb népszerűségnek. A versenytávok növekedésével kialakultak a többszakaszos, több napig tartó országúti viadalok. A versenyzők által az egyes szakaszokon elért időteljesítményeket a viadal végén összeadják és az összesített idő dönti el a helyezések végső sorrendjét.

A legnagyobb hagyományokkal rendelkező többszakaszos országúti verseny a Tour de France, amit nem hivatalos világbajnokságnak is tekintenek. A franciák több mint háromhetes viadalát (kb. 20 szakasz),1903 óta minden évben megrendezik. A másik kettő „dobogós” verseny a Vuelta (Spanyolország) és a Giro d’Italia (Olaszország).

Amerikában hosszú ideig válságban volt ez a szakág és csak a ’84-es olimpia sikerei, valamint Lance Armstrong (a legnagyobb név a szakmában) Tour de France-diadalai (hétszeres győztes!) emelték vissza régi fényébe a kerékpározást, amely eközben folyamatosan virágzott az öreg kontinensen.

Az első világbajnokság után egy évvel nem is lehetett kérdéses, hogy az első olimpia programjában is helyet kap a kerékpár, természetesen az országúti számot rendezték meg Athénben, pontosabban Athén és Marathón között, merthogy a bicikliseknek a maratoni futás útvonalát kellett megtenniük, oda-vissza (azaz 87 kilométeren versengtek először).

A kerékpár így azon kevés sportág közé tartozik, amely valamennyi nyári olimpia műsorán szerepelt – az ugyanakkor kissé fura, hogy a hölgyeknek csaknem egy évszázadot kellett várniuk az ötkarikás csatlakozásra, merthogy csak 1984-től szállhattak nyeregbe az olimpiákon.

Eleinte egyéni országúti versenyeket rendeztek, majd 1912-től 1956-ig csapatviadalokat is tartottak. 1960-tól a csapatverseny helyébe a csapatok számára kiírt időfutam került a programba, 1992-ig, amikor is újból a mezőny- és az egyéni viadalok kerültek előtérbe, és jelenleg csak ilyeneket rendeznek az országúti programban.

Versenyszabályok

Az olimpia műsorán két férfi és két női versenyszám szerepel, mind egyéni versenyszám. Az országúti verseny mellett időfutamokat is rendeznek. Az országúti versenyen a férfiaknak 210–240, a nőknek 90–120 kilométert kell teljesíteniük, tömeges rajt után. Az időfutamok során 90 másodpercenként indítják a résztvevőket, akik csak az órával versenyeznek: férfiaknak 45–55 kilométert, a hölgyeknek legalább 25, legfeljebb 35 kilométert kell megtenniük.

A sima országúti versenyeken a mai szabályok 12–18 kilométeres körök kialakítását teszik lehetővé, ezeket kell többször megtenniük a kerekeseknek: a szabályok értelmében a lekörözött versenyző kiesik, azaz ki kell állnia, kivéve, ha az utolsó körben kapja meg a körét a vezetőktől.

Az öltözékre és a versenygépre vonatkozóan szigorú előírások vannak lefektetve a szabálykönyvben. A legfontosabb: mindenfajta versenyen kötelező a bukósisak alkalmazása.

Hivatalos személyek a versenyen: versenyfőtitkár, vezetőbíró, egy vagy több asszisztens, időmérők, gépvizsgálók.

Hivatalos olimpiai versenyszámok (férfiak–nők)

Egyéni időfutam és mezőny.