Ugrás a tartalomhoz

Sport A-tól Z-ig. Általános és különleges sportágak ismerete

Gallovits László, Honfi László, Széles-Kovács Gyula (2011)

Pécsi Tudományegyetem, Szegedi Tudományegyetem, Nyugat-Magyarországi Egyetem, Eszterházy Károly Főiskola, Dialóg Campus Kiadó-Nordex Kft.

18. fejezet - Kerékpár (Cycling)

18. fejezet - Kerékpár (Cycling)

A kerékpársport a különböző szakágak szabályai által behatárolt sporttevékenység, ahol kizárólag emberi erővel hajtják a sokszor nagyon speciálisra épített kétkerekű járgányokat.

Szakágai: pálya-, országúti, háztömb körüli és terep-kerékpározás.

Különleges kerékpárokat használó önálló szakágai: BMX, tájékozódási és hegyi kerékpározás.

A kerékpár az egyszerűség és hatékonyság csodája, és mint ilyen, nem csupán versenysport, hiszen mindenki próbálta.

Nemzetközi múlt

Kínai források szerint mintegy kétezer évvel ezelőtt olyan közlekedési eszközt használtak, ami nagyon hasonlított a kerékpár ősének nevezett „futógéphez”.

A görög Hérodotosz munkáiban említést tesz a „kétkerekű” alkalmatosságról, melyeket arab futárok használtak hadműveletek idején.

Európában már a XVII. század közepéről fennmaradtak tárgyi emlékek. Azt tudjuk, hogy 1649-ben Hans Hauttsch nürnbergi kovácsmester szekrényszerű kocsit készített, amit izomerővel lehetett mozgatni.

Az „igazi” kerékpár feltalálója a német származású Karls Drais, aki először négyre, majd háromra, végül kettőre redukálta a járművén található kerekek számát, ezzel megszületett a „Draisine”, vagy, ahogy még ma is mondják, a drezina.

A kerékpározás születésnapja 1817. június 12., mivel Drais ezen a napon tette meg kétkerekű gépével kerek egy óra alatt a tizenhat kilométeres távot.

Egy francia műszerész, Pierre Michaux 1861-ben már acélcsőből készített vázat, az első kerék átmérőjét megnövelte, sőt fékberendezést is készített rá. Sikerének köszönhetően 1860-ban húsz, 1870-ben már negyven gyár ontotta a legkülönbözőbb kétkerekűeket.

További technikai újítások során jelentősen csökkentették a gép súlyát, a kerekek acélküllőt kaptak, és a két kerék átmérőjét azonos méretűre készítették. Később a kerekek már golyóscsapágyon gördültek és Lewis újításaként a hajtókar tengelye a váz aljára került.

Az amerikai Goodyear volt az első, aki a gumigyártással kísérletezett, de kerékpárra elsőként 1870 körül egy angol sportember, W. A. Power alkalmazta a gumit tömör formában. A jelenleg is használatos gumitömlőt egy ír állatorvos, J. B. Dunlop találta fel 1879-ben.

A velocipéd, amely nevét a velox (gyors) és a ped (láb) szóból kapta, véglegesen csatát nyert.

A Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (LICA) 1893-ban alakult meg, majd 1900. április 14-én újjáalakult, Union Cycliste Internationale (UCI) néven. Későbbiekben az amatőrök ügyeit a FIAC (Fédération Internationale Amateure de Cyclisme) Rómában, a hivatásosokét a FICP (Fédération Internationale de Cyclisme Professionnel) Brüsszelben intézi.

Az első kerékpáros pályaversenyt 1867-ben a franciaországi Saint-Cloud-ban, az első országútit 1869-ben Párizs és Rouen között, az első körversenyt – a francia Tour de France-t – 1903-ban rendezték. A Nemzetközi Kerékpáros Szövetség évente valamennyi szakágban világ- és Európa-bajnokságot rendez. Az első pályakerékpár világbajnokságot 1893-ban Chicagóban, az első országúti VB-t 1921-ben, Koppenhágában tartották. Az 1895. évi kölni világbajnokság óta külön mezőnyben indultak a hivatásos és az amatőr versenyzők. A nők 1958-tól vesznek részt világbajnokságokon. A sportág 1896-tól különböző programmal, de mindegyik nyári olimpián szerepelt. A sportág legjobbjai alapvetően a következő nemzetekből kerülnek ki: Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Németország, USA. A kerékpározás legeredményesebb hölgy versenyzője a holland Leontien van Moorsel, aki eddig különböző szakágakban összesen négy olimpiai bajnokságot szerzett. A férfiaknál az amerikai Marcus Hurley szintén négy elsőséget birtokol, amit pályakerékpáros távokon gyűjtött be.

Hazai múlt

Magyarországra gróf Széchenyi István és báró Wesselényi Miklós hozta haza a „Dandy Horse”-t, amit angliai tartózkodásuk idején ismertek meg.

A kerékpársport hazai fejlődését jól mutatja, hogy 1876-ban – a párizsi világkiállítás idején 78 magyar velocipédedzőt jegyeztek fel.

Az első Magyar Velocipéd Egyesület, amely 1882. szeptember 13-án jött létre, végül is a Budapesti Kerékpár Egyesület (BKE) nevet vette fel.

Az első hivatalos kerékpáros versenyt 1883 augusztusában rendezték, az ügetőpályán.

A Magyar Kerékpáros Szövetség 1894 májusában alakult meg. A szövetségnek indulásakor 181 tagegyesülete volt, 4371 igazolt kerékpárossal.

1896-ban elkészült az akkoriban nagyon korszerűnek számító Millenáris versenypálya. Ezen a pályán – további korszerűsítések után – került megrendezésre az 1928. évi világbajnokság is. Az első országos bajnokságokat repülő-, 10 és 100 kilométeres, valamint országúti és hegyi versenyszámokban, 1898-ban rendezték.

A magyar kerékpárosok 1912-től vesznek részt az olimpiákon. Legelső helyezésünk (1924): ötödik helyezést elért versenyzőnk Grimm János. Legutolsó helyezésünk (2000): szintén ötödik helyezést szerzett Szabolcsi Szilvia. Az országúti kerékpározás legnagyobb magyarországi eseménye az 1928-tól kisebb megszakításokkal évente megrendezésre kerülő Tour de Hongrie.

Az utóbbi időkben Bodrogi László hívta fel magára a figyelmet, aki 2000-ben az országúti egyéni időfutam világbajnokságon bronzérmet szerzett, de a leghíresebb körversenyek időfutamaiban is megállja helyét. Olimpikonként Athénban is részt vett az országúti versenyen, de jó helyezést nem sikerült elérnie.

A hegyikerékpár és a BMX Pekingben mutatkozott be először az olimpián.

Jelenleg 163 ország tagja a nemzetközi kerékpáros szövetségnek.

Magyar Kerékpársportok Szövetsége

1146 Budapest, Szabó József utca 3.

Telefon / fax: (+36 1) 471-43-10

Mobil: (+36-70) 415-3001

E-mail:

WEB: www.cycling.hu

Hivatalos kerékpáros olimpiai versenyszámok és azok versenyszabályai

BMX (BMX)

Nemzetközi múlt

Kaliforniában a fiatal srácoknak nem volt pénzük motorbiciklikre, így inkább a saját bringáikkal utánozták a híres és irigyelt motocross versenyzőket – így született meg a BMX. A hatvanas években rendkívüli népszerűségnek örvendett a motocrossozás Amerikában, a fiatalok azonban úgy gondolták, sokkal olcsóbb, ha ugyanezt csinálják otthon – vad pályák vannak mindenütt, legfeljebb pedálozni kell, nem a gázkart tekergetni, és még egészségesebb is. Ebből lett a bycicle motocross, amiből az elmésebbek hamar megalkották a BMX betűszót, melynek első betűje a „B” a kerékpárt, az „M” a motort és az „X” a kettő keresztezését jelöli.

Jellemző, hogy nemsokára már három szervezet is a sportág irányítójának mondta magát a tengerentúl, és arra sem kellett sokat várni, hogy feltűnjenek az első profik, merthogy meg lehetett élni ebből a sportból.

Később megalakult a Nemzetközi BMX-szövetség, majd a Nemzetközi Kerékpáros-szövetség (UCI) 1993-ban teljes jogú státuszt adott a BMX eredeti változatának, amely előtt így megnyílt az út az olimpiai programba kerülés felé. Jelenleg a világ negyven országában működik BMX szövetség, melyek tagjai az UCI-nak.

A BMX-esek Pekingben mutatkoztak be az ötkarikás programban. Nemenként külön-külön csoportban mérték össze tudásukat a versenyzők.

Hazai múlt

Az első BMX Cross sportegyesület Veszprémben alakult Magyarországon. További klubok megalakulását azonnal követte a Magyar BMX CROSS és Triál Szövetség megalakulása 1991. augusztus 12-én. Egyelőre még nincs nemzetközi szinten is ütőképes versenyzőnk.

Az első nem hivatalos, nyolcfordulós bajnoki versenysorozatot 1990-ben rendezték Magyarországon.

Versenyszabályok

A BMX hallatán, Magyarországon inkább az önmagukat a tereken, lépcsőkön és egyéb mesterséges objektumok környékén produkáló ifjak jutnak az eszünkbe, sok helyen pályát is építettek nekik, hogy ott „félcsövezzenek”, azaz mutassanak be ugrásokat, pördüléseket és egyéb kunsztokat, nem zavarva a városi lakosok nyugalmát. Ez a sportágnak a pontozásos változata, ahol a bírók értékelik a bemutatott ugrásokat és mutatványokat, az olimpia programjába mégsem ez, hanem az ősi változat került.

Ez pedig nem kevésbé látványos, hiszen egy nagyjából 350 méteres, éles kanyarokkal, emelkedőkkel, kettes-hármas ugratókkal tarkított pályán kell végigtekerniük teljes lendülettel a versenyzőknek. Az jár a legjobban, aki gyorsan az élre vág, elvégre diktálhatja a tempót, és minimális eséllyel lehet része egy-egy ütemet tévesztő és emiatt bukó társ okozta összegabalyodásnak. A verseny nagyon kemény, mert egy futam legfeljebb 30–45 másodpercig tart, ennyi idő alatt kell a legjobbak között végezni. A pályán egyszerre nyolc kerekes küzd, közülük a legjobb négy kerül tovább, egészen addig, míg az előfutamok, negyeddöntők, elődöntők mezőnyében ki nem alakul a finálé, ahol szintén nyolcan indulnak csatába az érmekért.

A biztonság érdekében kötelező ruházat: hosszú nadrág, hosszú ujjú mez, kesztyű, sisak. A versenyzők azonban gyakran használnak további védőfelszereléseket (protektorokat), mint mellvédő, térd- és könyökvédő, sípcsontvédő, szemüveg.

Hivatalos olimpiai versenyszámok

Férfi-női egyéni.

Magyar Kerékpársportok Szövetsége

1146 Budapest, Szabó József utca 3.

Telefon / fax: (+36-1) 471-43-10

Mobil: (+36-70) 415-3001

E-mail: ,

WEB: www.cycling.hu