Ugrás a tartalomhoz

Sport A-tól Z-ig. Általános és különleges sportágak ismerete

Gallovits László, Honfi László, Széles-Kovács Gyula (2011)

Pécsi Tudományegyetem, Szegedi Tudományegyetem, Nyugat-Magyarországi Egyetem, Eszterházy Károly Főiskola, Dialóg Campus Kiadó-Nordex Kft.

17. fejezet - Kajak-kenu (Canoe)

17. fejezet - Kajak-kenu (Canoe)

A kajak-kenu egyéni és csapatsportág, vízi sportág, ahol egyes hajóban és csapathajóban versenyeznek a sportolók. Hat, technikailag, felszerelésben és környezetben jól elkülönülő szakága van, melyek a következők:

  • gyorsasági,

  • szlalom,

  • rafting,

  • maratoni,

  • sárkányhajó,

  • kajakpóló.

A két legfontosabb szakág a gyorsasági (síkvízi) és a szlalom, ezért ezt a kettőt ismertetjük részletesen.

A kajak-kenu nemcsak versenysport, hanem közkedvelt túra- és szabadidősport.

Kajak-kenu (Canoe flatwater)

A kajakban a versenyző kéttollú lapáttal (evezővel), kétoldalú szimmetrikus ciklikus mozgással vezeti hajóját, menetirányban ülve, lábkormánnyal irányítva, evezve halad a vízen. A kenuban a versenyző egytollú lapáttal, fél térdre ereszkedve, jobb vagy baloldalon, aszimmetrikus körmozgással, menetirányban evezve vezeti hajóját. A verseny lényegében különböző távokon (200, 500, 1000 m), csak állóvizű, bójákkal kijelölt versenypályán tartott gyorsasági verseny.

Nemzetközi múlt

Régen a kenu elsősorban szállítóeszközként szolgált, halásztak, vadásztak belőle, sőt a katonák is ezzel mentek csatázni. A hagyományok szerint a kajak közvetlen őse a grönlandi eszkimók bőrből varrt, csont- vagy favázra feszített vízi járműve, amelyben kéttollú lapáttal, mindkét oldalon eveztek. A kenunak alapvetően két változata volt. Az klasszikus, ősi kenunak magas volt a fala, teljesen nyitott volt, szinte csónak jellegű, amit fatörzsből vájtak ki az észak-amerikai őslakosok. A másikat kajaknak hívták, és az északi sarkvidéken élő aleutok és inuitok fejlesztették ki, zárt tetővel, kis beülővel, ami meggátolta, hogy a jeges víz befolyjon evezéskor a belső hajótérbe.

Ennek a vízi sportágnak az esetében is angolok kezdeményeztek. A kezdetek kulcsfigurája a nagy brit kutató, John MacGregor volt, aki az ősi kajakok tanulmányozását követően maga épített egyet, majd elindult vele keresztbe-kasul Európában, és végigkajakozta a folyókat és tavakat, s lett egyszersmind kontinensszerte ismert utazó-író. Az első kajakegyesület, a Royal Canoe Club London Angliában, 1866-ban alakult meg, és 1867-ben már első kajakversenyét is megrendezte.

Öt évvel később az óceán túlpartján megalakult a New York Canoe Clubis – innen indult a sportág hódító útjára, azóta kenuban és kajakban versengenek világszerte.

A sportág fejlődését jelentősen meggyorsította az összerakható és szétszedhető gumikajak feltalálása. Alfred Heurich német diák 1905-ben elkészítette a Delfint, amelynek váza bambusznád, huzata autótömlő volt. Johann Klepper német üzletember pedig megvette az ötletet, azt tovább tökéletesítette.

A sportág első nemzetközi szervezetét – Kajak-Kenusport Nemzetközi Képviselete (Internationale Repräsentantenschaft für Kanusport, IRK) – 1924. január 19-én alapították meg Koppenhágában. Ekkor szabályozták hivatalosan a kajak, majd a következő évben a kenu versenyhajók nemzetközi szabvány szerinti méretét.

Stockholmban 1946-ban tizenkét nemzeti szövetség részvételével megalakították a Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetséget (International Canoe Federation, ICF), amelynek jelenleg 141 nemzeti tagszövetsége van. 1969-ben megalakult az önálló Európai Kajak-Kenu Szövetség (European Canoe Association, ECA).

Első ízben 1924-ben szerepelt az olimpiai játékokon a kajak-kenu sportág, igaz, akkor még csak bemutató sportágként, hogy aztán 1936-ban teljes jogon kerüljön az olimpiai műsorba. A berlini olimpián a férfiak számára kilenc versenyszámban, 1948-tól pedig már a nők számára is, egy versenyszámban rendeztek versenyeket.

Aztán a program változott az idők során, több számot is töröltek, sok újat felvettek. A trend az egyre rövidebb távok felé tolja a programot: eredetileg 1000 és 10 000 méteren zajlottak a versenyek, a hölgyek 5000 méteren mérték össze tudásukat, 1956-ban aztán a maratoni távokat levették az olimpiai műsorból, 1993-ban pedig a világbajnokságok programjáról is. Olimpián és világbajnokságon már a 200 méteres számok is szerepelnek, a világbajnokságon bemutatkozott a női kenuzás is.

Jelenleg összességében tizenkét számban hirdetnek olimpiai bajnokokat kajak-kenuzásban.

A sportágat szinte teljesen az európaiak uralják: az összes olimpiai érmek 90 százalékát az öreg kontinens képviselői nyerték. A nemzetek rangsorában évtizedek óta Németország (NSZK, NDK) és Magyarország játssza a vezető szerepet. A nagy nevek közül mindenekelőtt a német (NDK) Birgit Fischert kell megemlíteni, aki egymaga nyolc olimpiai elsőséggel büszkélkedhet, úgyhogy 1980-tól 2004-ig a sport meghatározó személyisége tudott maradni. A férfiaknál a svéd Gerd Fredriksson-nak van a legfényesebb olimpiai éremgyűjteménye, hat aranyérmet számlál.

Az első síkvízi világbajnokságot 1938-ban, a svédországi Vaxholm városában tartották. 1970-től az olimpiai éveket kivéve minden évben rendeznek világbajnokságot. 1933–1969 után 1997-től újra rendeznek Európa-bajnokságokat.

Hazai múlt

Magyarországon 1863-ban rendezték meg az első hivatalos versenyt a kishajók számára.

Ebben a hajótípusban 1888-ban Serényi János a második, 1894-ben Eleöd Tibor pedig az első helyet szerezte meg.

A mai értelemben vett sportszerű kajakozás kezdetét az 1900-as évek elejétől számítjuk, amikor az összerakható gumikajakok nálunk is megjelentek.

Az első kajakszakosztály 1930-ban alakult meg Magyar Kajak Egylet néven. Ekkor Magyarországon huszonhat kajakversenyzőt tartottak nyílván.

Balatoni Kamill 1938-ban, a svédországi Vaxholmban megrendezett első gyorsasági világbajnokságon második helyezést ért el.

Ugyancsak 1938-ban rendezték meg az első hazai kajakbajnokságot hat versenyszámban, 1940-ben pedig megjelentek az első egy- és kétszemélyes kenuk is.

A Magyar Kajak-Kenu Szövetség 1941. július 30-án alakult, és azonnal tagja lett a nemzetközi szövetségnek.

1947-ben tizenhét sportegyesület kajak-kenu szakosztálya lépett be az újjáalakult szövetségbe. 1950-ben megépült az első tanmedence, és többek között ennek is köszönhető, hogy 1954-ben a magyar válogatott a franciaországi Maconban megrendezett világbajnokságon hat aranyérmet nyert.

1956-ban megszületett a magyar kajak-kenusport első olimpiai elsősége Urányi János és Fábián László személyében, akik a K-2-ben 10 000 méteren diadalmaskodtak.

Kenuban, 1960-ban Parti János szerezte meg hazánk első aranyérmét C-1 1000 méteren.

Az első magyar női olimpiai bajnokokra 1992-ig kellett várni. Barcelonában a Kőbán Rita, Dónusz Rita, Czigány Kinga, Mészáros Erika a K4-es 500 méteres versenyében nem találtak legyőzőre.

A magyar kajak-kenu sport több évtizede a sportág elsőszámú nagyhatalma. Ezt hűen tükrözik az eddigi olimpiákon elért dobogós helyezések: 19 aranyérem, 27 ezüstérem és 25 bronzérem.

Személy szerint Kammerer Zoltán és Storcz Botond három-három, míg nőknél Janics Natasa három, Kőbán Rita és Kovács Katalin kettő olimpiai aranyérem boldog birtokosa.

Többek között ez is közrejátszott abban, hogy az 1998-ban, 2006-ban és 2011-ben a kajak-kenu világbajnokságot Magyarország, pontosabban Szeged rendezhette.

Versenyszabályok

A hajók minimális súlyát szabályok írják elő. Tilos oldal-, vagy farvízen haladni, és egy versenyző sem közelítheti meg semmilyen irányból öt méterre a másik versenyzőt, egy másik hajó nyomából semmilyen előnyt sem szerezhet.

Az olimpiai programban a férfi kajakosok 500 és 1000 méteren (egyes, kettes és négyes egységben) versenyeznek; a férfi kenusok szintén ezeken a távokon és egységekben (a négyesek kivételével) versenyeznek. A női kajakosok csak 500 méteren mérik össze tudásukat, a férfiakkal megegyező egységekben.

A versenyeket állóvízben, bójákkal és zászlókkal kijelölt pályán rendezik. A kajak-kenu viadalok egyébként igen egyszerűek: végig kell lapátolni az 500, illetve 1000 méteres távot – a leggyorsabb győz. A versenyeken előfutamokat, középfutamokat és döntőket rendeznek, utóbbiba 9 versenyző juthat be. A nevezők számától függően az előfutamok győztesei akár automatikusan is kvalifikálhatják magukat a fináléba.

Az olimpiai program valamelyest szűkebb, mint a világbajnoki. A férfi kajakosok 1000 méteren egyesben, párosban és négyesben versengenek, 500 méteren csak egyesben és párosban. A férfi kenusok 1000 és 500 méteren egyesben és párosban küzdenek az ötkarikás érmekért. A női kajakosok számára csak 500 méteres futamokat rendeznek, igaz, egyesben, párosban és négyesben is. Utóbbi szám döntőjét a férfi 1000 méteres futamokkal együtt az első éremosztó napon (az olimpia végén), míg a többit a férfi kajakosok-kenusok 500 méteres számaival együtt a döntők második napján.

Nemzetközi versenyeken a vezető-irányító, az indítók, a sorba állítók, a 25 m-es ellenőrző bírók, a pályabírók, a célbírók, az időmérők és a hajóellenőrök összehangolt munkája szükséges a futamok problémamentes lebonyolításához. A pályabírák motorcsónakkal követik a versenyzőket.

A hivatalos olimpiai versenyszámok változtak, 2011. London hivatalos programja

Férfiak: K-1 200 m, K-1 1000 m, K-2 200 m, K-2 1000 m, K-4 1000 m,

C-1 200 m, C-1 1000 m, C-2 1000 m

Nők: K-1 200 m, K-1 500 m, K-2 500 m, K-4 500 m