Ugrás a tartalomhoz

Sport A-tól Z-ig. Általános és különleges sportágak ismerete

Gallovits László, Honfi László, Széles-Kovács Gyula (2011)

Pécsi Tudományegyetem, Szegedi Tudományegyetem, Nyugat-Magyarországi Egyetem, Eszterházy Károly Főiskola, Dialóg Campus Kiadó-Nordex Kft.

14. fejezet - Hódeszka (Snowboarding)

14. fejezet - Hódeszka (Snowboarding)

Csak 1998-ban Naganóban mutatkozott be, a téli olimpiák egyik legfiatalabb sportágaként. A XXI. század sportjának is tartott snowboard kifejezés magyarra átültetve hódeszkázást jelent. A mindössze 40 éves múltra visszatekintő sportág ennek ellenére az egyik legnépszerűbb téli „csúszás” lett. Valószínűleg a sízés legkonzervatívabb hívei is elismerik, hogy a snowboard-mozgalom új színt hozott az alpesi sízésbe. Ilyen – a deszkázás által beoltott – új hajtás például a síkrossz, de a freestyle síelés kialakulására is nagy hatással voltak a snowboardosok, egész pontosan a freestyle-osok, akik nyomában a síelők is elkezdték látványos ugrásaikat és trükkjeiket.

Nemzetközi múlt

Egy szörfösnek, Sherwin Poppersnek 1960-ban támadt az a hóbortos ötlete, hogy egy deszkán csússzon le a Colorado lejtőin. Riválisaival – a sível és a monosível – ellentétben a hódeszka lehetővé teszi, hogy ne csak a lejtő irányában haladjunk, sokkal szabadabban lehet vele mozogni.

A történeti pontosságot figyelembe véve azonban meg kell jegyeznünk, hogy a mai freestyle sízés két vonalon fejlődött. Az egyik vonal (old school) a korábban kialakult klasszikus, alpesi sízésből kifejlődött paralel sí, buckasízés és a síakrobatika.

A másik, fiatalabb vonal (new school) megszületésénél már a freestyle snowboardosok bábáskodtak. Ide a különböző ugrások, figurák, trükkök, korláton csúszások (slide), félcső és big air versenyek tartoznak. A freestyle sízés ezen ágának, mint napjaink legfrissebb, legnépszerűbb sportjának hangulata, légköre – beleértve a hozzá kapcsolódó életstílust is – erős snowboard-befolyás nyomán alakult ki, amit persze nem is tagadnak a sport „hard core” követői.

1965-ben Sherman Poppen (Sherwin Poppers) Michigan állambeli Muskegon városában élő úriember kishúga síléceit egyszerűen összekötözte, s máris készen volt a hódeszka. Egy évvel később már elkészítette az első snowboardot, a ’70-es években pedig megkezdődött a sikersztori. 1980-ra széles körben elterjedt és népszerűvé vált, így logikusan következett az újabb lépés, a versenyzés.

A snowboard legendás alakja, Jake Burton Carpenter, 1968-ban, éppen 14 évesen, lelkesen szorongatja azt a furcsa szerkezetet, amellyel részt is vesz az az évi snurferbajnokságon (Michigan). Jake megszállott síelő és szörfös. Érezte a snurfer hiányosságait, és szerencsére nem átallotta fejleszteni a saját szája íze szerint. Megtörtént a nagy áttörés, a deszkára állítható „hurkokat” (papucsokat) készített, amelyben a láb szorosan rögzült a deszkához. Innentől kezdve vált lehetővé az igazi lesiklás a pályákon, és nyílt lehetőség az igazi ugrásokra is. Ambiciózus barátunk megalapította 1977-ben, Vermontban a saját cégét. Itt kezdték el gyártani a régmúlt fából készült és laminált, de már flexibilis lapjait. A cég máig tartó aktív fejlesztőmunkája következtében a kezdeti nehézségek után, közel 20 év elteltével az egyik legmeghatározóbb gyártó a piacon.

Amerika nagy ország, rengetegen próbálkoztak abban az időben, de a szerencse kevés emberhez volt kegyes. Dimitrije Milovich merő véletlenségből maga is szörfözött. 1969-1970 között, a szörfdeszkák készítésének alapján poliészterből gyártott deszkákat a havas lejtőkre. A „V” alakú alj és a swalowtail (a deszka végének speciális kiképzése, szűz hóban ma is használják) újítás is az ő vitathatatlan érdeme. A Winter sticknek (W. S.) keresztelt üvegszövetből laminált, speciális felületű deszka az akkori viszonyok között az egyik legfejlettebbnek volt mondható. A dolognak csak egy szépséghibája volt, az elképesztő ára. Egy Winter stick 245 dollárba került, amit akkoriban kevesen engedhettek meg maguknak, így a gyár bezárt és a tulajdonosa 1984-ben becsődölt.

Tom Sims egykor gördeszka világbajnok volt. Ő a legjobban ismert snowsurf-úttörő. 1969-tól Chuck Borfoottal szörföket és gördeszkákat terveztek a vásárlók legnagyobb megelégedésére. A ’70-es évek közepére fejlesztette ki saját snowboardját, ami nagyon hasonlított a Winter stickhez. A laminált üvegszövetet továbbfejlesztette és elkezdett kísérletezni a famagos technikával, ami olyan jól sikerült, hogy a mai napig ezt a technológiát használják (Woodcore). 1981-ben saját fejlesztésű és már acél éllel (kantni) rendelkező deszkájával megnyerte a Coloradóban rendezett első snowboardbajnokság szlalom számát.

Az utóbbi 20 év alatt az események felgyorsultak. Felfigyelt a snowboardra a média, és dőlni kezdett a pénz, jöttek a komolyabbnál komolyabb versenyek és a hatalmas szponzorok. A kezdeti lelkesedéssel felépített szövetséget (ISF) egyre jobb versenyzői gárda és színvonalas versenyek fémjelezték. A Nemzetközi Sí Szövetség (FIS) lassú, de hatalmas gépezete az első lekicsinylő reakciója után hamar észbekapott és felismerte a hódeszkázásban rejlő hatalmas lehetőséget. Óriásszponzorokat hozott be (Milka, Grundig, Nokia, Honda), átcsábította a másik szövetség top versenyzőit és kialakította a saját gárdáját is. Elkezdett lobbizni minden fórumon, és végül is sikerült a nagy álom. A snowboardot felvették az 1998-as téli olimpia (Nagano) hivatalos versenyszámai közé.

A régi (ISF) és új (FIS) nemzetközi szövetség között háború dúlt, de az olimpiai tagság és a hatalmi erőviszonyok eldöntötték a vitát. Persze az átlagember a harcból semmit nem érez, hacsak annyit nem, hogy az úgynevezett sípályákon évről évre egyre több deszkás csúszkál lefelé. Ami most már odáig fajult, hogy nagyon sok helyen a síző érzi magát kisebbségben. Hogy mi lesz a folytatás? Válasz nincs, csak sejthetjük a jövőt.

Az Egyesült Államok első bajnokságára 1982-ben került sor, ezt egy évvel később világbajnokság, 1987-ben világkupa követte, mígnem 1990-ben megalakult a Nemzetközi Hódeszka Szövetség (ISF), amely négy évre rá a Nemzetközi Sí Szövetség (FIS) fennhatósága alá került. A szövetség javaslatára 1998-ban, Naganóban a hódeszka olimpiai sportág lett, a siker nem is maradt el.

A sowboardcross, a half-pipe, valamint a párhuzamos óriás-műlesiklás (2002) már a téli olimpia műsorát színesíti és férfiak, nők mindhárom versenyszámban külön-külön küzdenek az érmekért.

A sportág első olimpiai bajnoka páros szlalomban a kanadai Ross Rebagliati lett, akihez mindjárt kisebb botrány is fűződött. A győzelem után a doppingvizsgálat marihuánát mutatott ki a szervezetében, emiatt előbb megfosztották címétől, majd visszakapta érmét. A hölgyek hasonló versenyszámát a francia Karine Ruby nyerte, míg a „félcső” kategóriában a svájci Gian Simmen és a német Nicola Thorst lett az első. A férfi párhuzamos óriás műlesiklásban a svájci Philipp Scohoch már két elsőséget tudhat magáénak. Napjainkban Franciaország, Svájc és az USA fiai és lányai művelik legeredményesebben az olimpiai versenyszámokat.

Hivatalos férfi-női olimpiai hódeszkás versenyszámok és a versenyszabályok

Félcső (Half-pipe)

Ez egy olyan speciális módon épített havas versenypálya, ahol is a résztvevők egy enyhe lejtőn kialakított félcsőben oda-vissza csúszva mutatnak be minél több látványos ugrást. Ide sorolható a méretesebb félcsövekben megrendezett „super-pipe” is. A versenybírák az ugrások nehézségei és kombinációi alapján hirdetik ki a végeredményt.